Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-07 / 27. szám
B&t. JÚLIUS 7. A siker biztosítéka Rang és hivatás A képzettségről mu£ kakörről általában mindig sok szó esik. Kell is beszélni róla, mert — s ez a valóságos helyzet — a rangos és társadalmilag is elfogadható munkakört többnyire még mindig íróasztalhoz kötik. E problémakörrel kapcsolatban lapunk 1966. április 8-i számában ,,Képzettség és munkakör” címmel közölt riport is hasonló kérdésekre igyekezett reagálni. — Sajnos, ennek a szemléletnek — állapítja meg a cikk írója — még mélyek a gyökerei, amire viszont az élet cáfol rá. Nem a besorolás, hanem a végzett munka minősége adja meg a rangot, a magasabb mércét még akkor is, ha valaki nem műszaki állományú, hanem „csak” fizikai. Különösen vonatkozik ez a vegyiparra, ahol kimondottan fizikai munka a szállításnál, a telepfenntartásnál, a kiszolgáló üzemeknél és a zsákolásnál található, a többi munkaterület a besorolás ellenére is, a munka természetéből adódóan nagyrészben szellemi munka. Azok a bizonyos gyökerek, amelyek a szóvá tett helytelen szemléletből táplálkoznak, mind soványabb talajba érnek. Ma már mindinkább a végzett munka (s nem a besorolás, a betöltött poszt) szerint ítélik meg az embereket. Ez helyes felfogás, terebélyesedő gyakorlat, aminek csak örülni lehet. Ez a hang csendül ki annak a fiatalembernek a szavaiból is, aki bár egy ideig nem a képzettségének megfelelő beosztásban dolgozott, sokáig nagy tehernek is érezte ezt, de amit rábíztak, azt mindig becsülettel elvégezte. Mint mondja, még hasznos is volt az ilyenfajta ténykedés, mert hozzásegítette ahhoz, hogy megismerje az üzemet, az embereket, a légkört s minden olyan feltételt, ami jó alap most, amikor továbbra is — képzettsége ellenére — fizikai állományban látja el feladatát. S ami lényeges: szívesen, nagy szorgalommal és hivatástudattal. Ami az időszakról, amiekrr6 óta átlépte a BVK kapuját, őszintén, kertelés nélkül beszél Csikász Gábor technikus, a dissous üzem dolgozója. — A rang szerintem másodlagos dolog. Aki hivatásának s nem egyszerűen csak kenyérkeresetnek tekinti azt, amit csinál, annak a munkája gazdagabb, termékenyebb, sokoldalúbb. Ez az alapja az elismerésnek, a tekintélynek, az előrelépésnek, végső soron a rangnak. Hiába van nekem bármilyen rangom is, ha nincs mögötte tudás, tapasztalat, munka és múlt, nem lehetek teljes értékű ember. De ha mindezzel rendelkezik valaki, a címtől függetlenül már mszerezné társadalmi rangját is. Csikász elvtárs az ATA üzemnél kezdte munkáséletét. Az iskola padjaiból (gépipari technikumot végzett) került ide. — Ismétlődő rutinmunkát bíztak rám — mondja. — Még söprögetnem is kellett. Amikor szóvá tett valamit — s ezt gyakran tette — nem a rábízott munka természete miatt ágált, hanem a munka feltételeinek a hiányát kifogásolta. Négy évvel ezelőtt került a BVK-ba. Időközben katona is volt. Jelenleg — 1966 márciusától — új beosztásba, a dissous üzembe került. Ma is fizikai állományban van, de ez egy csöppet sem zavarja. Az okozna neki gondot, ha nem tudná úgy ellátni a feladatát, ahogy azt elvárják tőle. Új az üzem, újak az emberek is. Alapos felkészülésre van szükség, hogy amikor dolgozni kezdenek majd, ne legyen semmi fennakadás. Fő feladatunk ismertetni az embereket a munkával, a technológiai folyamatokkal, arra szoktatni mindenkit, hogy önállóan is el tudja látni a kötelességét. Nagy és felelősségteljes dolog ez, hiszen a legkisebb hiba esetén is komoly üzemzavar keletkezhet. Csikász elvtárs fizikai állományú technikus, csoportvezetői beosztásban. Máris nagy a felelőssége, akinek nem a műszaki állomány, hanem a rábízott munka adja meg a rangját. S e rang annál tartalmasabb s maradandóbb, ha — mint mondja — az eredmények fémjelzik azt, kivívni csak rangot szívós szorgalmas munkával lehet. Türelmetlenségre, kishitűségre, a távlatok hiányát tápláló felfogásra — mint azt Csikász elvtárs példája is igazolja — nincs semmi ok és indok. Az út mindenki előtt nyitva áll, de ennek az útnak az értéke csak a jól végzett, minőségileg is többet adó munka lehet. t—b) Két pártbizottsági ülés Június 6-án délután ülést tartott az Északmagyarországi Vegyiművek pártbizottsága. A Borsodi Vegyikombinát pártbizottsága — azonos napirenddel, — június 11-én, hétfőn délután fél 3 órai kezdettel tartja rendkívüli és kibővített ülését. A két pb-ülés napirendje: 1. A Központi Bizottság 1966. május 25—27-i ülésén hozott határozatának ismertetése népgazdaságunk irányítási rendszerének reformjáról. (Előadó: az ÉMV-ben Horváth Róbert elvtárs, a pártbizottság titkára, a BvK-ban Sztancsik Károly elvtárs, a Kazincbarcikai Városi Pártbizottság első titkára.) — 2. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1966. május 10-i határozata a szakmzarvenelek gyakorlati tevékenységéről és pártirányításuk továbbfejlesztéséről. (Előadó: az ÉMV-ben Ivády Béla, a szakszervezeti bizottság titkára; a BVK-ban Takács István elvtárs, a pártbizottság titkára. Hétfőn, július 11-én délelőtt ülést tart a BVK párt-végrehajtóbizottsága, amely az alábbi három napirendi pontot tárgyalja meg: 1. A vállalat 1966. évi beruházási feladatai, teljesítésük helyzete. (Tájékoztató anyag a városi párt-végrehajtó bizottság számára.) 2. Jelentés a III. pártalapszervezet munkájáról. 3. A pártbizottság intézkedési terve az 1966/67-es pártoktatási évad előkészítésére. Az utóbbi hónapokban fokozott ütemben halad a Tiszai Vegyikombinát nitrogén-műtrágyagyárának bővítése. A soron következő kompresszor szerelésével párhuzamosan folynak a savüzem, a szintézis üzem bővítési munkái. A munkálatok igen nagy erőfeszítést igényelnek a beruházó szervektől és a kivitelező vállalatoktól egyaránt. Már csak azért is, mivel a zavartalan üzemmenet biztosítása alapos, körültekintő munkát követel mindenkitől, hiszen a siker biztosítéka: a jó együttműködés. Az új metánbontó rendszer telepítéséhez szükséges helyet csak oly módon lehetett biztosítani, hogy a meglevő hűtő és vízmelegítő tornyokat átépítik. Felső képünkön: szállítás közben az egyik vízmelegítő torony, amely 18 méter magas, 4 méter átmérőjű és mintegy 25 tonna súlyú. Középső képünkön: a sávüzem bővítési munkáinak egy része látható. Alsó képünkön: rövidesen elkészül az építés alatt álló IV. metánbontó rendszer üzemeltetéséhez szükséges műszerszoba is. Fotó: Palugyay Pál BORSODI VEGTESZ Szakmunkások lettek Június utolsó napjaiban 96 szakmunkástanuló tett vizsgát — vegyipari és vasas szakmában — Tiszaszederkényben. Annak az öt vegyipari szakmunkástanulónak, akik az idei országos versenyben legjobban szerepeltek, nem kellett vizsgát tenniük. Piros, azaz kitűnő szakmunkásbizonyítványt ez alkalommal Egri Eszter vegyipari szakmunkás kapott Vasas szakmában 34 tanuló volt érdekelve. A villanyszerelő és esztergályos tanulók valamennyien megfeleltek, viszont a lakatos szakmában négy fiatalnak nem sikerült eredményes vizsgát tennie. A szocialista brigádok sikerei Június második felében a TVK szakszervezeti bizottságához eljuttatott jelentésben a villamos üzem műhelybizottsága részletesen beszámolt a végzett munkáról. Ebből kitűnik, hogy mindegyik brigád maradéktalanul teljesítette vállalását. A nagyfeszültségű berendezéseket karbantartó brigád pótvállalásként a polietiléngyár építésénél felújított 10 darab fogyasztómérőt, továbbá az I. számú gázkompresszor földzárlatának megszüntetésénél a brigád tagjai igen aktívan és gyors ütemben avatkoztak közre. A sportpálya építésénél mintegy 40 társadalmi munkaórát végeztek. A Május 1. brigádnak, vállaláson felül igen nagy érdeme volt abban, hogy a recirkulációs gépházban az automatika működésében keletkezett hibát időben felszámolták, s így elejét vették annak, hogy a savüzem hűtővízszolgáltatása esetleg kimaradjon. Az Április 4. brigád javára írható, hogy a II-es számú Pelion-gép szigetelésének leégésekor gyors beavatkozással megakadályozták a termeléskiesést A Galgán Ferenc vezette brigád vállaláson felül elvégezte a semlegesítőben az RB-lámpák felszerelését, illetve a hűtőüzemben a 24 Voltos transzformátorok leszerelését. . Több alapszervezetben okozott már gondot: milyen módon lehetne a pártoktatást még vonzóbbá, érdekesebbé tenni, olyanná, amely valóban kielégíti az egész párttagság és a pártonkívüliek igényeit is. Közismert, hogy az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az időszerű elméleti és politikai kérdések iránt. A pártonkívüliek körében is sok vita, vélemény, ellentétes nézet hangzik el mind kül- és belpolitikai, vagy éppen az elméleti kérdések megítélésekor. Vajon passzivitásról tanúskodik-e ez, amelyről egyesek oly sokat beszélnek. A válasz csak egyértelmű lehet. Nem! A probléma nem abban van, hogy az emberek közömbösek a társadalmi és politikai kérdések iránt, — ahogy ezt többen állítják —, hanem inkább abban rejlik, hogy párttagságunk fel van-e kellőképpen készülve arra, hogy a felvetett problémákra egyértelmű választ tudjon adni, az ellentétes vélemények között, a vitákban helyesen tudjon állást foglalni. Párttagságunk zömének elméleti, politikai képzettsége, általános műveltsége növekedett, különösen ha az utóbbi éveket vesszük alapul. Hiba volna viszont nem látni, hogy egyesek a fejlődésben megrekedtek, úgymond lemaradtak, s ezért az élet által felvetett új kérdésekben gyakran idejétmúlt, régi, konzervatív módon foglalnak állást, alkotnak esetleg helytelen véleményt, vagy éppen helytelen következtetést vonnak le. Ezért is fordul elő, hogy helyenként egyes negatív jelenségeket általánosítanak, eltúloznak, így pesszimistákká válnak. Ugyanakkor pedig nem látják társadalmunk egészséges fejlődését, nem veszik észre, vagy pedig lekicsinylik jelentőségét. Több optimizmusra van szükség, arra kell törekedni, hogy a kétkedő, aggályoskodó, sokszor bizonytalanná váló emberekbe hitet, bizalmat öntsünk. Súlyos hibát követnénk el, ha lemondanánk az effajta emberek neveléséről. Az emberek tudatának formálásáért nemcsak szűkebb hazánkban, hanem nemzetközi méretekben is komoly harc folyik, ami az osztályharc része. Az emberekben — nem csupán a párttagokban, hanem a pártonkívüliekben is — szilárd, megalapozott világnézetet és meggyőződést kell kialakítani. Mégpedig olyan szilárd alapon nyugvó meggyőződést, amely egy adott dolog megvalósítására, nevezetesen a szocializmus teljes felépítéséért folyó harcra ösztönöz, ami pedig ezzel ellentétes, attól visszatart. Fontos szerepe van a feladat megoldásában a pártoktatásnak. Kétségtelen tény: az utóbbi években a pártoktatás jobban szolgálja a szocializmus építésének gyakorlatát, mint korábban. Nőtt a hatékonysága. Egy sor eredményről lehet számot adni. De vajon eljutottunk-e már odáig, hogy a pártoktatás valóban egész párttagságunk képzését, nevelését, oktatását szolgálja?! Egyáltalán nem kisebbíti eredményeinket, ha azt mondjuk, csak részben. Ma még jónéhány olyan párttagunk is akad, akik semmilyen pártoktatásban nem vesznek részt. Ez talán még nem is volna olyan nagy baj, ha önállóan fejlesztené marxistaleninista tudását, ha rendszeresen olvasná az időszerű elméleti és politikai kérdésekkel foglalkozó sajtótermékeket, folyóiratokat stb. Persze sokan olvassák. Vannak azonban olyanok is, akik hosszú éveken át egyetlen elméleti cikket sem vettek kézbe. Sajnos, a Kossuth Könyvkiadó sajtótermékei alapszervezeteinkben sok helyütt a szekrényekben porosodnak, alig olvassák ezeket. Pártmunkánk, ezen belül propagandamunkánk legfőbb, de nem külön feladata, hanem annak szerves része, a Központi Bizottság ideológiai irányelveinek a gyakorlatban való érvényesítése. Az ideológiai irányelvek feldolgozása nem tekinthető olyan feladatnak, amit néhány értekezlettel, taggyűléssel vagy vitával meg tudunk oldani. A Központi Bizottság ideológiai irányelveit az egész pártmunka gazdagítására, hatékonyságának növelésére, a dolgozók eszmei nevelésére a jól politizáló légkör kialakítására kell felhasználni. Úgy kell dolgoznunk, hogy a napi feladatok megoldása során ne csak a gyakorlati, hanem annak ideológiai összefüggéseit is értsük, vizsgáljuk és érvényesítsük. Minden kommunistának tisztában kell lennie azzal: olyan pártmunkát kell végeznünk, amelynek legfontosabb része a nagy célok megvalósításáért dolgozó ember szocialista tudatának formálása. A tudatformálást tudja megfelelően segíteni többek között a pártoktatás is. A pártoktatásnál az egyik leggyakrabban előforduló hiányosság már a szervezésnél jelentkezik. Nem magyarázzuk meg eléggé a párttagságnak a tanulási lehetőségeket, egyszerűen csak megkérdezzük: ki jelentkezik oktatásra? A legtöbbször az egyén dönti el, hogy részt kíván-e venni valamilyen oktatási formában. A párttagoknak el kell dönteniök, milyen pártoktatási formában akarják bővíteni marxista-leninista műveltségüket. Már a szervezésnél harcot kellene folytatni az olyan, a párt politikájától távolálló idegen nézetek ellen, amikor egyesek a kérdést úgy teszik fel: szakmát vagy marxizmust tanuljak? Akadnak, akik úgy okoskodnak: az emberek megbecsülése azon múlik, hogyan dolgozik, tehát világos, hogy szakmai téren kell tovább fejlődni. A gazdasági vezetők ne csak a technikumi oklevél, vagy a diploma megszerzésére ösztönözzék beosztottaikat, hanem ezzel együtt a marxista-leninista műveltség fejlesztésére, megszerzésére is. Igaz, hogy a párttagoknak kell a legjobb szakmai és politikai felkészültséggel rendelkezniök, de nem lehet megelégedni azzal, hogy a marxista műveltség megszerzésére csak a pártszervezetek ösztönözzenek. Többen szóvá tették, hogy eddig egyetlen esetben sora fordult még elő: ha valaki elvégezte például a marxizmus— leninizmus esti egyetemet, munkahelyén jobban megbecsülték volna. (Magasabb kategóriába sorolás, előléptetés stb.) E téren nincs központi intézkedésre szükség, helyileg is meg lehet oldani az ilyen problémákat. Esetenként olyan vélemény is elhangzik: minek tanuljak újból ideológiai tárgyat, amikor abból már államvizsgát tettem? Jelenlegi oktatási rendszerünk nagy gondot fordít a marxizmus-leninizmus oktatására, viszont látni kell, hogy egy-két kollokvium vagy államvizsga egymagában még senkit sem tesz marxistává. A gyakorlat és az elmélet ki kell, hogy egészítse egymást.. Csak az a marxista tudás élő, amelyet újra meg újra felfrissítenek, és fel is tudnak használni a gyakorlati munkában. A jövőben tehát még nagyobb gondot kell fordítani az ideológiai munkára, az alsó- és felsőfokú oktatásra, a marxizmus—leninizmus esti egyetemre való tudatos irányításra, amit a tiszaszederkényi városi-üzemi pártbizottság nagyon helyesen kezdeményezett. Mindez önmagában véve még nem jelent teljes megoldást. A legfontosabb dolog hogy minden üzemben, valamennyi alapszervezetiben a légkört és az ott folyó munkát a marxizmus szelleme hassa án I var-’” K. U A BVK-ban, az áramellátásnál dolgozó Gagarin-brigád tagjai, Pente Józsefné, Szolyák Imréné, Polgár Istvánné, Dohai Andrásné és Molnár Lászlóné a szintézis részére a IV-es és V-ös kompresszorhoz szükséges tekercselésen munkálkodik.