Borsodi Vegyész, 1966. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-07 / 27. szám

B&t. JÚLIUS 7. A siker biztosítéka Rang és hivatás A képzettségről mu£ kakörről általában mindig sok szó esik. Kell is beszélni róla, mert — s ez a valóságos helyzet — a rangos és társa­dalmilag is elfogadható mun­kakört többnyire még mindig íróasztalhoz kötik. E problé­makörrel kapcsolatban lapunk 1966. április 8-i számában ,,Képzettség és munkakör” címmel közölt riport is ha­sonló kérdésekre igyekezett reagálni. — Sajnos, ennek a szemlé­letnek — állapítja meg a cikk írója — még mélyek a gyöke­rei, amire viszont az élet cáfol rá. Nem a besorolás, hanem a végzett munka minősége adja meg a rangot, a magasabb mércét még akkor is, ha va­laki nem műszaki állományú, hanem „csak” fizikai. Külö­nösen vonatkozik ez a vegy­iparra, ahol kimondottan fizi­kai munka a szállításnál, a telepfenntartásnál, a kiszol­gáló üzemeknél és a zsákolás­nál található, a többi munka­­terület a besorolás ellenére is, a munka természetéből adó­dóan nagyrészben szellemi munka. Azok a bizonyos gyökerek, amelyek a szóvá tett helyte­len szemléletből táplálkoznak, mind soványabb talajba ér­nek. Ma már mindinkább a végzett munka (s nem a beso­rolás, a betöltött poszt­­) sze­rint ítélik meg az embereket. Ez helyes felfogás, terebélye­sedő gyakorlat, aminek csak örülni lehet. Ez a hang csendül ki annak a fiatalembernek a szavaiból is, aki bár egy ideig nem a képzettségének megfe­lelő beosztásban dolgozott, so­káig nagy tehernek is érezte ezt, de amit rábíztak, azt min­dig becsülettel elvégezte. Mint mondja, még hasznos is volt az ilyenfajta ténykedés, mert hozzásegítette ahhoz, hogy megismerje az üzemet, az em­bereket, a légkört s minden olyan feltételt, ami jó alap most, amikor továbbra is — képzettsége ellenére — fizikai állományban látja el felada­tát. S ami lényeges: szívesen, nagy szorgalommal és hivatás­­tudattal. A­mi az időszakról, ami­ekrr6­ óta átlépte a BVK kapuját, őszintén, kertelés nélkül beszél Csikász Gábor technikus, a dissous üzem dol­gozója. — A rang szerintem másod­lagos dolog. Aki hivatásának s nem egyszerűen csak ke­nyérkeresetnek tekinti azt, amit csinál, annak a munkája gazdagabb, termékenyebb, sok­oldalúbb. Ez az alapja az el­ismerésnek, a tekintélynek, az előrelépésnek, végső soron a rangnak. Hiába van nekem bármilyen rangom is, ha nincs mögötte tudás, tapaszta­lat, munka és múlt, nem le­hetek teljes értékű ember. De ha mindezzel rendelkezik va­laki, a címtől függetlenül már m­­szerezné társadalmi rang­ját is. Csikász elvtárs az ATA üzemnél kezdte munkás­éle­tét. Az iskola padjaiból (gép­ipari technikumot végzett) ke­rült ide. — Ismétlődő rutinmunkát bíztak rám — mondja. — Még söprögetnem is kellett. Amikor szóvá tett valamit — s ezt gyakran tette — nem a rábízott munka természete miatt ágált, hanem a munka feltételeinek a hiányát kifogá­solta. Négy évvel ezelőtt került a BVK-ba. Időközben katona is volt. Jelenleg — 1966 márciu­sától — új beosztásba, a dis­sous üzembe került. Ma is fizikai állományban van, de ez egy csöppet sem zavarja. Az okozna neki gondot, ha nem tudná úgy ellátni a fel­adatát, ahogy azt elvárják tőle. Új az üzem, újak az embe­rek is. Alapos felkészülésre van szükség, hogy amikor dol­­­­gozni kezdenek majd, ne le­gyen semmi fennakadás.­­ Fő feladatunk ismertetni az embereket a munkával, a technológiai fo­lyamatokkal, arra szoktatni mindenkit, hogy önállóan is el tudja látni a kötelességét. Nagy és felelősségteljes do­log ez, hiszen a legkisebb hiba esetén is komoly üzemzavar keletkezhet. Csikász elvtárs fizikai állományú technikus, csoportvezetői beosztásban. Máris nagy a felelőssége, aki­nek nem a műszaki állomány, hanem a rábízott munka adja meg a rangját. S e rang an­nál tartalmasabb s maradan­dóbb, ha — mint mondja — az eredmények fémjelzik azt, kivívni csak rangot szívós szor­­galmas munkával lehet. Türel­metlenségre, kishitűségre, a távlatok hiányát tápláló fel­fogásra — mint azt Csikász elvtárs példája is igazolja — nincs semmi ok és indok. Az­­ út mindenki előtt nyitva áll, de ennek az útnak az értéke csak a jól végzett, minőségileg is többet adó munka lehet. t—b­) ­ Két pártbizottsági ülés Június 6-án délután ülést tartott az Északmagyar­országi Vegyiművek pártbi­­zottsága. A Borsodi Vegyi­kombinát pártbizottsága — azonos napirenddel, — június 11-én, hétfőn délután fél 3 órai kezdettel tartja rendkí­vüli és kibővített ülését. A két pb-ü­lés napirendje: 1. A Központi Bizottság 1966. má­jus 25—27-i ülésén hozott ha­tározatának ismertetése nép­gazdaságunk irányítási rend­szerének reformjáról. (Előadó: az ÉMV-ben Horváth Róbert elvtárs, a pártbizottság titkára, a BvK-ban Sztancsik Ká­roly elvtárs, a Kazincbarcikai Városi Pártbizottság első tit­kára.) — 2. Az MSZMP Poli­tikai Bizottságának 1966. má­jus 10-i határozata a szak­­m­zarvenelek gyakorlati tevé­kenységéről és pártirányítá­­suk továbbfejlesztéséről. (Elő­adó: az ÉMV-ben Ivády Béla, a szakszervezeti bizottság tit­kára; a BVK-ban Takács Ist­ván elvtárs, a pártbizottság titkára.­­ Hétfőn, július 11-én délelőtt ülést tart a BVK párt-végrehajtó­bizottsága, amely az alábbi három napirendi pontot tár­gyalja meg: 1. A vállalat 1966. évi beruházási felada­tai, teljesítésük helyzete. (Tá­jékoztató anyag a városi párt-végrehajtó bizottság szá­mára.) 2. Jelentés a III. párt­­alapszervezet munkájáról. 3. A pártbizottság intézkedési terve az 1966/67-es pártokta­tási évad előkészítésére. A­z utóbbi hónapokban fokozott ütemben halad a Tiszai Vegyikombinát nitro­gén-műtrágyagyárának bővítése. A so­ron következő kompresszor szerelésével pár­huzamosan folynak a savüzem, a szintézis üzem bővítési munkái. A munkálatok igen nagy erőfeszítést igé­nyelnek a beruházó szervektől és a kivitelező vállalatoktól egyaránt. Már csak azért is, mi­vel a zavartalan üzemmenet biztosítása ala­pos, körültekintő munkát követel mindenki­től, hiszen a siker biztosítéka: a jó együtt­működés. Az új metánbontó rendszer telepítéséhez szükséges helyet csak oly módon lehetett biz­tosítani, hogy a meglevő hűtő és vízmelegítő tornyokat átépítik. Felső képünkön: szállítás közben az egyik vízmelegítő torony, amely 18 méter magas, 4 méter átmérőjű és mintegy 25 tonna súlyú. Középső képünkön: a sávüzem bővítési munkáinak egy része látható. Alsó képünkön: rövidesen elkészül az épí­tés alatt álló IV. metánbontó rendszer üze­meltetéséhez szükséges műszerszoba is. Fotó: Palugyay Pál BORSODI VEGTESZ Szakmunkások lettek Június utolsó napjaiban 96 szakmunkástanuló tett vizsgát — vegyipari és vasas szakmá­ban — Tiszaszederkényben. Annak az öt vegyipari szak­munkástanulónak, akik az idei országos versenyben legjob­ban szerepeltek, nem kellett vizsgát tenniük. Piros, azaz kitűnő szakmunkásbizonyít­ványt ez alkalommal Egri Eszter vegyipari szakmunkás kapott Vasas szakmában 34 tanuló volt érdekelve. A villanyszere­lő és esztergályos tanulók va­lamennyien megfeleltek, vi­szont a lakatos szakmában négy fiatalnak nem sikerült eredményes vizsgát tennie. A szocialista brigádok sikerei Június második felében a TVK szakszervezeti bizottsá­gához eljuttatott jelentésben a villamos üzem műhelybizott­sága részletesen beszámolt a végzett munkáról. Ebből kitű­nik, hogy mindegyik brigád maradéktalanul teljesítette vállalását. A nagyfeszültségű berende­zéseket karbantartó brigád pót­vállalásként a polietiléngyár építésénél felújított 10 darab fogyasztómérőt, továbbá az I. számú gázkompresszor föld­zárlatának megszüntetésénél a brigád tagjai igen aktívan és gyors ütemben avatkoztak közre. A sportpálya építésénél mintegy 40 társadalmi mun­kaórát végeztek. A Május 1. brigádnak, vál­laláson felül igen nagy ér­deme volt abban, hogy a re­­cirkulációs gépházban az au­tomatika működésében kelet­kezett hibát időben felszámol­ták, s így elejét vették annak, hogy a savüzem hűtővízszol­gáltatása esetleg kimaradjon. Az Április 4. brigád javára ír­ható, hogy a II-es számú Pel­­ion-gép szigetelésének leégé­sekor gyors beavatkozással megakadályozták a termelés­­kiesést A Galgán Ferenc ve­zette brigád vállaláson felül elvégezte a semlegesítőben az RB-lámpák felszerelését, il­letve a hűtőüzemben a 24 Voltos transzformátorok le­szerelésé­t. . T­öbb alapszervezetben okozott már gondot: milyen módon lehet­ne a pártoktatást még vonzóbbá, érde­kesebbé tenni, olyanná, amely valóban kielégíti az egész párttagság és a pártonkívüliek igényeit is. Közismert, hogy az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az időszerű elmé­leti és politikai kérdések iránt. A pártonkívüliek körében is sok vita, vélemény, ellenté­tes nézet hangzik el mind kül- és belpolitikai, vagy éppen az elméleti kérdések megítélése­kor. Vajon passzivitásról tanús­kodik-e ez, amelyről egyesek oly sokat beszélnek. A válasz csak egyértelmű lehet. Nem! A probléma nem abban van, hogy az emberek közömbösek a társadalmi és politikai kér­dések iránt, — ahogy ezt töb­ben állítják —, hanem inkább abban rejlik, hogy párttagsá­gunk fel van-e kellőképpen készülve arra, hogy a felve­tett problémákra egyértelmű választ tudjon adni, az ellen­tétes vélemények között, a vi­tákban helyesen tudjon állást foglalni. Párttagságunk zömének el­méleti, politikai képzettsége, általános műveltsége növeke­dett, különösen ha az utóbbi éveket vesszük alapul. Hiba volna viszont nem látni, hogy egyesek a fejlődésben megre­kedtek, úgymond lemaradtak, s ezért az élet által felvetett új kérdésekben gyakran idejét­múlt, régi, konzervatív módon foglalnak állást, alkotnak eset­leg helytelen véleményt, vagy éppen helytelen következtetést vonnak le. Ezért is fordul elő, hogy helyenként egyes negatív jelenségeket általánosítanak, eltúloznak, így pesszimistákká válnak. Ugyanakkor pedig nem látják társadalmunk egészsé­ges fejlődését, nem veszik ész­re, vagy pedig lekicsinylik je­lentőségét. Több optimizmusra van szükség, arra kell törekedni, hogy a kétkedő, aggályoskodó, sokszor bizonytalanná váló emberekbe hitet, bizalmat önt­sünk. Súlyos hibát követnénk el, ha lemondanánk az effajta emberek neveléséről. Az em­berek tudatának formálásáért nemcsak szűkebb hazánkban, hanem nemzetközi méretekben is komoly harc folyik, ami az osztályharc része. Az emberekben — nem csu­pán a párttagokban, hanem a pártonkívüliekben is — szi­lárd, megalapozott világnéze­tet és meggyőződést kell ki­alakítani. Mégpedig olyan szi­lárd alapon nyugvó meggyő­ződést, amely egy adott dolog megvalósítására, nevezetesen a szocializmus teljes felépítésé­ért folyó harcra ösztönöz, ami pedig ezzel ellentétes, attól visszatart. Fontos szerepe van a feladat megoldásában a pártoktatás­nak. Kétségtelen tény: az utób­bi években a pártoktatás job­ban szolgálja a szocializmus építésének gyakorlatát, mint korábban. Nőtt a hatékonysá­ga. Egy sor eredményről lehet számot adni. De vajon eljutot­­tunk-e már odáig, hogy a párt­oktatás valóban egész párttag­ságunk képzését, nevelését, ok­tatását szolgálja?! Egyáltalán nem kisebbíti eredményeinket, ha azt mondjuk, csak részben. Ma még jónéhány olyan párt­tagunk is akad, akik semmi­lyen pártoktatásban nem vesz­nek részt. Ez talán még nem is volna olyan nagy baj, ha önállóan fejlesztené marxista­­leninista tudását, ha rendsze­resen olvasná az időszerű el­méleti és politikai kérdések­kel foglalkozó sajtótermékeket, folyóiratokat stb. Persze sokan olvassák. Vannak azonban olyanok is, akik hosszú éve­ken át egyetlen elméleti cik­ket sem vettek kézbe. Sajnos, a Kossuth Könyvkiadó sajtó­termékei alapszervezeteinkben sok helyütt a szekrényekben porosodnak, alig olvassák eze­ket. P­ártmunkánk, ezen be­lül propagandamun­kánk legfőbb, de nem külön feladata, ha­nem annak szerves része, a Központi Bizottság ideológiai irányelveinek a gya­korlatban való érvényesítése. Az ideológiai irányelvek fel­dolgozása nem tekinthető olyan feladatnak, amit néhány érte­kezlettel, taggyűléssel vagy vi­tával meg tudunk oldani. A Központi Bizottság ideológiai irányelveit az egész pártmun­ka gazdagítására, hatékonysá­gának növelésére, a dolgozók eszmei nevelésére a jól politi­záló légkör kialakítására kell felhasználni. Úgy kell dolgoz­nunk, hogy a napi feladatok megoldása során ne csak a gya­korlati, hanem annak ideoló­giai összefüggéseit is értsük, vizsgáljuk és érvényesítsük. Minden kommunistának tisz­tában kell lennie azzal: olyan pártmunkát kell végeznünk, amelynek legfontosabb része a nagy célok megvalósításáért dolgozó ember szocialista tu­datának formálása. A tudat­­formálást tudja megfelelően segíteni többek között a párt­oktatás is. A pártoktatásnál az egyik leggyakrabban előforduló hiányosság már a szervezésnél jelentkezik. Nem ma­gyarázzuk meg eléggé a párt­tagságnak a tanulási lehetősé­geket, egyszerűen csak meg­kérdezzük: ki jelentkezik ok­tatásra? A legtöbbször az egyén dönti el, hogy részt kí­ván-e venni valamilyen okta­tási formában. A párttagok­nak el kell dönteniök, milyen pártoktatási formában akarják bővíteni marxista-leninista műveltségüket. Már a szervezésnél harcot kellene folytatni az olyan, a párt politikájától távolálló idegen nézetek ellen, amikor egyesek a kérdést úgy teszik fel: szakmát vagy marxizmust tanuljak? Akadnak, akik úgy okoskodnak: az emberek meg­becsülése azon múlik, hogyan dolgozik, tehát világos, hogy szakmai téren kell tovább fej­lődni. A gazdasági vezetők ne csak a technikumi oklevél, vagy a diploma megszerzésére ösztö­nözzék beosztottaikat, hanem ezzel együtt a marxista-leni­nista műveltség fejlesztésére, megszerzésére is. Igaz, hogy a párttagoknak kell a legjobb szakmai és po­litikai felkészültséggel rendel­­kezniök, de nem lehet meg­elégedni azzal, hogy a marxis­ta műveltség megszerzésére csak a pártszervezetek ösztö­nözzenek. Többen szóvá tették, hogy eddig egyetlen esetben sora fordult még elő: ha valaki el­végezte például a marxizmus— leninizmus esti egyetemet, munkahelyén jobban megbe­csülték volna. (Magasabb ka­tegóriába sorolás, előléptetés stb.) E téren nincs központi intézkedésre szükség, helyileg is meg lehet oldani az ilyen problémákat. Esetenként olyan vélemény is elhangzik: minek tanuljak újból ideológiai tárgyat, ami­kor abból már államvizsgát tettem? Jelenlegi oktatási rendszerünk nagy gondot for­dít a marxizmus-leninizmus oktatására, viszont látni kell, hogy egy-két kollokvium vagy államvizsga egymagában még senkit sem tesz marxistává. A gyakorlat és az elmélet ki kell, hogy egészítse egymást.. Csak az a marxista tudás élő, amelyet újra meg újra fel­frissítenek, és fel is tudnak használni a gyakorlati munká­ban. A jövőben tehát még na­gyobb gondot kell fordítani az ideológiai munkára, az alsó- és felsőfokú oktatásra, a mar­xizmus—leninizmus esti egye­temre való tudatos irányítás­ra, amit a tiszaszederkényi városi-üzemi pártbizottság na­gyon helyesen kezdeményezett. M­indez önmagában véve még nem jelent tel­jes megoldást. A leg­fontosabb dolog hogy minden üzemben, valamennyi alapszervezetiben a légkört és az ott folyó mun­kát a marxizmus szelleme has­sa án I var-’” K. U A BVK-ban, az áramellátásnál dolgozó Gagarin-brigád tagjai, Pente Józsefné, Szolyák Imréné, Polgár Istvánné, Dohai Andrásné és Molnár Lászlóné a szintézis részére a IV-es és V-ös kompresszorhoz szükséges tekercselésen munkálkodik.

Next