Borsodi Vegyész, 1969. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-03 / 1. szám

VW.AG PROLETÁRJAI, F­»**5StíLff?h­Sfc: A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI ÜZEMEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ara: 50 fillér 1569. JANUÁR 3. A BVK krónikájából: Derekas munkával új célok, új feladatok felé KÉT hír kelt szárnyra ab­ban a pillanatban, ahogy de­cember 27-én, délelőtt fél 11 órakor megszólalt a gyár du­dája. Immár hagyomány a vál­lalatnál, hogy ha valamilyen jelentős termelési siker szüle­tik, akkor ily módon is „köz­hírré tegyék”: derekas munka volt. Valóban derekas, nagyszerű tettet­ fémjelez ez az esemény. Az történt ugyanis, hogy a BVK ezen a napon legyártotta a százezredik tonna ammóni­át, s a kaprolaktámból is si­kerrel teljesítette éves tervét. Ez tehát a kettős esemény, a büszkeségre jogosító siker, amely — az ammóniát illetően — páratlan. Páratlan azért, mert a korábbi években hason­ló teljesítményről nem szól a tumórika. Igaz, akkor is ennek a hat számjegyű tételnek­­ az elérése volt a cél, de elerni csak most sikerült. Pedig nem voltak rózsásak a körülmé­nyek. Még az év elején, ahogy ■mondani szokták, „lerobbant” a gázbontó, olyan akadályt gördítve az ammóniatermelés elé, amit csak hetek, hónapok múltán lehetett elhárítani. Gö­röngyös úton, de töretlen hit­tel és akarattal mégis sike­rült!... A vállalat több mint egy évtizedes történetében ez volt az első jeset, hogy­­el­könyvelhették'’ a 100 ezer ton­nát. Az ezt megelőző legna­gyobb eredmény 1967-ben a 80 ezer 800 tonna volt. S ebben az évben, az új­ esztendőben még nagyobb lesz a tét, a fel­adat. NAGYOBB lesz a feladat a kaprolaktám termelésénél is. Ennek az akadályai mindin­kább elhárulnak. Ezt tükrö­zik Szerencsés Károly elvtárs­nak, az üzemcsoport vezető­jének a szavai: " A termelési tervnek, a minőségnek és az elérhető legjobb fajlagosoknak az alap­jait az üzemcsoport megterem­tette. A jövőben az elsőrendű feladatok között szerepel, hogy a kaprolaktám alacsony érté­kesítési árából származó vesz­teségeket csökkentsék. Még­pedig úgy, hogy e termék to­vábbi feldolgozásához megte­remtjük a szükséges feltétele­ket. Melyek azok az alapok, ame­lyekről­­ néhány szóban tudó­sít az üzemcsoport vezetője? A történet a műszaki intéz­kedési tervvel kezdődik. Eb­ben 4500 tonna termék előál­lítása volt a feladat. Ezt, mint a gyár dudája is jelezte, tel­jesítették. Mégpedig nem is akárhogyan. A tennivaló az volt, hogy a termékből 1500 tonna selyem-, míg a többi rostminőségű legyen. Ezzel szemben a selyem minőségű termék az előírtnak több mint kétszerese, pontosan 3300 ton­na lett. Igaz, hogy ez az adat még nem végleges, mert a pontos értékelés még hiányzik, de a már most felbecsülhető érték ennyi. A FAJLAGOS OK alakulása is igen figyelemre méltó. A kitűzött feladatokhoz képest a várható megtakarítás nyers­anyagokból várhatóan 8,5 mil­lió forint, amiből 3,5 millió importmegtakarítást jelent. Mi van e számok mögött, miből, honnan ered e nagy értékes, több milliós nagyság­­rendű megtakarítás? Két dön­tő tényezőről kell itt szólni, ami meghatározta a munkát, az egész évi tevékenységet. Az egyik, hogy a 16 technológiai lépcsőből álló, egymáshoz kap­csolódó üzemrészek folyama­tos termelését sikerült meg­valósítani, a tervezett szintnek megfelelő biztonság mellett. A másik tényező, hogy a köz­ponti labor és üzemi anyag­mérlegek segítségével részle­tesen felmérték a veszteséges helyeket. Ennek alapján a gyártás közbeni veszteségek csökkentésére, illetve az eddig hulladékanyagként kezelt ter­mékek újra való feldolgozá­sára több, hasznos javaslatot valósítottak meg. Amikor most, az év végén, a teljesített terv örömével össze­gezik a végzett munkát, s jogo­san mondják el, hogy az új évet illetően megteremtették az alapokat a további még jobb munkához, nem titkolják azt sem, hogyan is akarnak to­vább lépni?... A termelési terv teljesítése mellett — hangsúlyozzák — elsőrendű feladatnak tekintik a kaprolaktám önköltségének csökkentését. Ezt részben az anyag- és energia­fajlagosok­­ból eredő megtakarításokkal, részben a kaprolaktám válla­laton belüli feldolgozásával akarják elérni. — Minden erőt erre kell koncentrálni — mondja Sze­rencsés elvtárs. Arról van itt szó, hogy a je­lenlegi technológia fejleszté­sével, valamint egy új tennék, a bonamid előállításával meg­teremtsék a feltételeit a mind több kaprolaktám feldolgozá­sának. A bonamid üzem,­ amely évente 300 tonna termőt előál­lítására épült, már hasznot hoz. A bonamid, amely új ter­mék a piacokon, mind na­gyobb iCidl­­ Omégű v C­zem*­. Tömbökben gyártják — e gyár­tásnak a fokozása az új esz­tendő egyik lényeges feladata az üzemcsoportnál. Gyártásá­nál természetesen messzeme­nően figyelembe veszik a fo­gyasztók igényeit. Az is igaz viszont, hogy nem ártana egy kicsit nagyobb propagandát, szélesebb körű nyilvánosságot biztosítani e nagy jövőszír ter­méknek: a két tammsh­ a­m nagyszerű siker tovább gazda­gította a BVK krónikáját, s remélhetőleg hasonló tettekről a jövőben is beszámolhatunk. Műszaki átadás után jelentős beruházás a BVK-ban az új elektrolízis üzem építése. Ehhez tartozik a képen látható sósav abszorpció berendezés a hozzá csatlakozó csővezetékekkel. En­nek az objektumnak a munkálatai már befejeződtek, a műszaki átadása is megtör­tént. (Fotó: Ágotha Tibor) Az új eastende elad napjaiban Kívánságok, ter­vek, elképzelések * — Januar 1-tó? új életet kezdek! — Szinte már­ szálló­igévé vált ez a közkedvelt ki­fejezés. Az év elején nagy ter­hek, elhatározások születnek: külföldi utazás, gépkocsi és más efféle „luxus”. No meg a­ különféle fogadalmak a do­hányzással, itallal kapcsolat­ban, amit persze nem feltétle­nül szükséges betartani, hiszen az okosabbak nem másoknak, hanem maguknak tesznek fo­gadalmat. De azért ne legyünk ü­nneprontók és pesszimisták. A szép terveket sokan valóra is váltják a kitartóbbak, a lel­kesebbek. Mivel már az új esztendő első napjaiban járunk, idősze­rű erre az újra is gondolni. Vajon a BVK dolgozói milyen tervekkel néznek az elkövet­kezendő esztendő elé? Melyek azok a problémák, feladatok, amelyeket az 1969-es évben szeretnének megoldani? Ter­veikről, elképzeléseikről be­széljenek ők maguk. 2. Kerekes Pál műszaki ellen­őr először a munkájára gon­dol: — A beruházás mielőbbi si­keres befejezése az egyik leg­fontosabb feladat, amit a 1969-es évben el kell végez­nünk.. Fontos, hogy ez a ten­nivaló mind a beruházókna­k mind pedig a kivitelezőknek szívügye legyen, hiszen annak megoldása főként rajtuk­ mar­ik. — És a magánéletben? — Tavaly kezdtem el a ga­rázsépítést, amit ebben az év­ben feltétlenül szeretnék be­fejezni. Jelenleg ez a legkö­zelebbi tervem, a többi majd menet közben adódik. Kakas Gabriella még nem sorolható a BVK régi, rutinos dolgozói közé. Mindössze 11 éves. Egy fiatal kislány mi­lyen terveket szövöget? — Szeretném, ha az 1969-es évben a tanulásban aktívam tudnék tevékenykedni. Foly­tatom gimnáziumi tanulmá­nyaimat, amiből már két évet elvégeztem. Jelenleg külön­órákon tanulom az orosz és német nyelvet. Nyelvtudásom tökéletesítése is egyik legfon­tosabb tervem 1969-ben. No, meg augusztusban már 13 éves leszek. Szeretném továbbá, ha a BVK-nál mint nagykorút, 6 órás munkaidővel véglegesíte­nének. 4. Takács Sándor az elmúlt évben érettségizett a Ságván Endre gimnáziumban. Jelen­leg a BVK II. gyáregységnél csőszerelő. — A legközelebbi tervünk a granuláló üzemben a központi fűtés szerelési munkáinak a befejezése. Ami engem szemé­lyesen illet, igyekszem majd úgy dolgozni, hogy külföldi szerelési munkákban is részt vehessek. Az NDK-ba szeret­nék eljutni. Januártól fizetés­­emelés várható, ami gondo­lom, nem egy lényegtelen mo­mentum a jövő évre nézve. Ilyen várakozással, tervek­kel, fiatalosan, lelkesen indul­nak az új esztendőben. Kíván­juk, hogy mind a munkában, mind a magánéletben úgy él­jenek és tevékenykedjenek, hogy ezek a tervek és elképze­lések valóra is váljanak az 1969-es évben. (Kismartoni 3. Sokatmondó számok­­ a TC-ról beszélnek Nyilatkozik a vállalat műszaki iggazgatóhelyettese Számunkra tollforgató em­berek — különösebben nem újság, hogy műszaki vagy gaz­dasági szakemberek számada­tokkal halmoznak el egy-egy interjú vagy nyilatkozat, ké­­r­ésekor. (Csak az a „kunszt”, hogy e számtömegből mit ad­u­nk tovább az olvasónak az­zal az igénnyel — hisz’ végté­re mi sem vagyunk mentesek minden hiúságtól —, hogy az írás olvasmányos legyen, az adatokat meg is lehessen „emészteni’.) Így járt e sorok írója a TVK műszaki igazgatóhelyettesével, Szénási Tiborral is, akitől az immár hagyományos újévi nyilatkozatot próbálta „kicsi- Isarni”. Egy híján 30 — előre begépelt és hitelesített — szám­adatot nyújtott át, s azokat még jócskán gyarapította be­szélgetésünk során. Egytől egyig beszédes, sokatmondó számok ezek. A Tiszai Vegyi­kombinát öt, illetve­ négy esz­tendejéről, termelési eredmé­nyeinek mind magasabbra tö­rő szintjéről vallanak. Egy­máshoz viszonyítva, is ékesszóló tanúságot adnak e vállalat oly nagy­mérvű fejlődéséről, amilyenre csak kevés példa akad. Az ammóniagyártás mennyi­ségét például az első üzemelé­si évhez, 1965-höz képest több mint kétszeresére növelték. A múlt évben már (100 százalé­kos) salétromsavból is több mint 125 ezer tonnával ter­meltek többet, mint az első évben, amikor a teljes terme­lés még a 158 ezer tonnát sem érte el. A számítási alapul szolgáló 20,5 százalékos ható­anyag-tartalomban kifejezve tavaly nem egészen 40 ezer tonna híján, kétszer annyi nit­rogénmű­trágyát adott a TVK a mezőgazdaságnak, mint 1965-ben. S ha figyelembe vesszük, hogy az ammóniafel­dolgozó kapacitás bővítése csak az év második felében valósult meg, illetve lépett termelésbe, máris nyilvánva­ló, hogy az előbbi mennyiséget „vígan” megduplázhatta volna a vállalat. Festékféleségekből­­te csaknem 805 eket Krionaich termel többet a TVK, tűnt 1964-ben, amióta tulajdonkép­pen kombinátnak nevezhető. Félő, hogy már ennyi adat is elriasztja az olvasót. Hogy ez be ne következzék, itt csak utalunk arra, hogy a TVK mű­trágyagyárának szovjet terve­zője a GIAP (az, ami nálunk a VEGYTERV). Bő­lés nélkül és azzal együtt is jóval kisebb garanciális ter­melési mutatókat „szavatolt” a gyár berendezésére. A TVK nitrogénipari szakemberei — mint tudjuk — sok olyan mű­szaki intézkedést eszközöltek, amelyekkel évről évre növel­hették — jóval a garantált ér­tékek fölé­ — a termelési ered­ményeket. 200 ezernél több tonna am­móniát gyártott 1868-ban a TVK. (A végleges, pontos ada­tot ezúttal még azért nem köt pofilé­­jük, mert december srk­át kapott tájékoztatásra szo­rítkozhatunk.) A 200 ezer tonna ammónia megtermelése vi­szont mindenképpen olyan nagy siker, amelyre méltán le­hetnek büszkék a gyár, az egész vállalat dolgozói. Sokat jelent ez a népgazda­ságnak is, hiszen — mint em­lítettük, csak a második fél­évben bővült feldolgozó kapa­citással — több mint 620 ezer tonna 20,5 százalékos nitrogén­­műtrágyát adott ezáltal a TVK a mezőgazdaságnak. Nem ér­dektelen, hogy ebből az alap­vetően fontos termékféleség­­ből 1965-höz képest 1966-ban és 1967-ben csaknem 100 ezer tonnával, 1968-ban pedig to­vábbi csaknem 100 ezer ton­nával többet termelt a TVK műtrágyagyára. Úgy hisszük, ezek a teljesítmények önma­gukért beszélnek, méghozzá minden elismerésnél ékesszó­­lóbban. A kombinát 1968-as terme­lési értékének tényszáma 1 milliárd 200 millió forint kö­rül alakult. Ez a tény is rend­kívül jelentős a vállalat jelene és jövője szempontjából. Ami pedig a most elkezdett új esz­tendőt illeti, a reá kidolgozott termelési tervek viszonylag szolid mérvű növekedést irá­nyoznak elő. Ennek az a ma­gyarázata, hogy igen nagysza­bású karbantartási munkála­tokat kell elvégezni, s ezek például az egyik levegőszétvá­lasztó berendezésnél mintegy másfél hónapot igényelne. Hozzávetőlegesen hat hétig, tehát például ammóniából az­ utóbbi idők 600 tonnás napi állagához képest csak 420 ton­nával számolhatnak. Ezért is tartalmaz a terv csupán 202 800 tonna ammónia elő­irányzatot 1969-re. A feldolgo­zó kapacitás bővítésének ered­ményeként viszont — 20,5 szá­zalékos hatóanyag tartalom­mal számolva — több mint 100 ezer tonna műtrágyával többet ad e terv szerint az idén mező­­gazdaságunknak a Tiszai Ve­gyikombinát. Is terméke lesz a vállalatnak a zsugorfólia, amelynek termelését előrelát­hatólag az év közepén kezdik el. Termelési értékben további 200 millió forinttal növelik az 1968. évi eredményüket a ki­dolgozott előirányzat szerint a vállalat dolgozói. Ezeknek a terveknek a meg­valósításához beszélgetésünk végén jó erőt, egészséget, sze­mélyes életükben is sok sikert kíván a vállalatvezetés nevé­ben Szénási Tibor elv­ére, a TVK műszaki igazgatóhelyet­tese.

Next