Borsodi Vegyész, 1969. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1969-07-03 / 27. szám

VILÁG PROT­ETiniAT EG VÉS ti ti ETEK! A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI ÜZEMEK LAPJA V­. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM Ara: 50 fillér 1969. JÚLIUS 3. G­azdaságpolitika­i­as emberért Ülést tartott a BVK pártbizottsága A címben foglalt tartalmi ér­demeiért helyeselte nagy lelke­sedéssel a BVK egyik legjobb csőszerelője, Krupa János mű­helyvezető, pártbizottsági tag, a testület hétfő délutáni (június 30-i) ülésén a végrehajtó bi­zottságnak azt a jelentését, amelyet a párt gazdaságszerve­ző, irányító és ellenőrző tevé­kenységéről, a vezetés színvo­naláról s a további feladatok­ról terjesztettek elő megvita­tásra. Mintegy tíz hozzászóló hasonló meggondolások alap­ján fogadta ugyancsak helyes­léssel ezt az anyagot, amely egyébként ki is mondja: „egy percre se felejtsük el, az ember áll a középpontban, és minden ez emberért, a dolgozók érdekében törté­nik.” Hogy voltaképpen miről szól az anyag, azt jeleztük a címé­nek teljes idézésével. Az utób­bi 9 hónap alatt gyakorlatilag immár harmadszor szerepelt a pártbizottsági ülés napirendjén a gazdaságszervező munka, a vállalat gazdasági feladatainak mélyreható elemzése, a legma­gasabb választott pártfórumon történő meghatározása, lényegi körvonalazása. Tavaly októ­berben a reform addigi tapasz­talatainak tükrében, ez év ja­nuárjában az 1969-es feladatok kapcsán, most pedig ismét át­fogóan elemezte, vonta meg e legfőbb vállalati pártfórum az eredmények mérlegét, és je­lölte meg a hosszabb távra szóló feladatokat a pártmunká­nak ezen az alapvetően fontos területén. Az előterjesztett, 24 oldalas jelentés első fejezete áttekin­tést ad az előző két pártbizott­sági ülés határozatainak végre­hajtásában szerzett tapasztala­tokról, az elért eredmények­ről, s tünknél a gazdasági tendenciák és a politikai törekvések össz­hangja meglegyen, vagy ahol megbomlik, ott, a párt kezde­ményezze újbóli megteremté­sét. A munka módszerét illetően gyakorlattá vált, hogy a párt nem utasítja sem a gazdasági, sem a tömegszervezeti vezető­ket — kivéve a KISZ-t —, nem hoz közvetlen, konkrét érvényű határozatokat a gazdasági munkára, hanem döntéseik meghozatala előtt „tanácskozik, tárgyal, vitatkozik és érvel”, hogy állásfoglalásai mindig a lehető legjobbak, legésszerűb­bek legyenek. A továbbiakban a jelentés sorra veszi az előző két párt­bizottsági ülés határozatának egyes pontjait, és vizsgálja azok teljesítésének helyzetét. A többi között például meg­állapítja: megkezdődtek és folytatódnak azok a felméré­sek, amelyek segítik a vállalati önálló tervezést. A műszaki fejlesztés irányelvei kidolgozot­tak. A konkrét gyakorlati ered­mények fokozásáért azonban arra van szükség, hogy az irányelvek végrehajtása közben a műszaki szemlélet egészséges gazdaságossági szemlélettel is párosuljon. Az irányelvek feltételezik az ala­pos közgazdasági megfontolá­sokat, számításokat, s csak a műszaki és gazdaságossági szemlélet egysége biztosíthatja kedvezően a fejlődést. Az anyag már bevezetőben utal rá: a BVK történetében a legnehezebb feladat előtt ál­lunk, ugyanis közel 2 milliárd forint értékű beruházás komp­lex próbáit és próbaüzemelését kell megkezdeni. Ehhez azon­ban még igen sok problémát kell megoldanunk, amelyek ré­szint a BVK-n belüli, másrészt külső nehézségekből adódnak. (Folytatás a 3. oldalon.) kritikailag tárja te! a fogyatékosságokat, egy-egy határozati „pont” meg nem valósulásának és a tapasztal­ható problémák, nehezítő kö­rülmények fennállásának okait, megszüntetésük lényeges felté­teleit, útjait-módjait. Az előző két pártbizottsági határozatról megállapítja: azok főbb célkitűzései már figye­lembe vették, hogy a párt, alapszervezeteink új helyzet elé kerültek a társadalomban, így vállalatunknál is jelentkező érdekeket illetően, amennyiben 1968-tól egyre inkább hat az állami, csoport- és egyéni ér­dek, míg korábban csak az előző és az utóbbi volt isme­retes. Ezért legfontosabb fel­adatunknak — írja a jelentés — azt tartottuk, hogy vállala- Madaras Atti­a pénzü­gyminiszterhe­yettes látogatása a BUX-ban Június 30-án, hétfőn a BUX- ba látogatott Madarasi Attila pénzügyminiszterhelyettes, dr. Kádár Lászlónak, a Beruházási Bank megyei fiókja igazgatójá­nak társaságában. A vendége­ket Körtvélyes István műszaki és Török Jenő gazdasági igaz­gatóhelyettes fogadta és kalau­zolta a gyárlátogatás során. A megbeszéléseken és a látottak alapján a vendégek általános tájékozódást nyertek a BVK gazdasági, pénzügyi és jelen­legi beruházási helyzetéről. Nagyjavítás a BVK- ban Az elmúlt héten leállt a B- reforming, a B-retrococke és a és a IV-es szintéziskor a BVK- ban. A műszaki intézkedési tervnek megfelelően, most a gázüzem és a központi javító­­műhely karbantartói dolgoznak itt — mint mondani szokás — teljes gőzzel, hogy minél rövi­­debb idő alatt eleget tegyenek a nagyjavítás feladatainak. Na­ponta 200 tonna ammónia ter­meléskiesésről van szó, tehát sürget az idő. Mindenekelőtt megfelelő lét­számot, alkatrészt kellett a nagyjavítás idejére biztosítani — hallottuk a karbantartási főosztályon. Igen örvendetes az is, hogy e nagy munkát jelen­tőségének megfelelően kezelik az üzem dolgozói, valamint a nagyjavításban résztvevő kar­bantartó szakmunkások. . Ezt érzékelteti az a brigádfelaján­lás is, ami a nagyjavítás idejé­nek két nappal korábban való befejezését irányozta elő. Ez 400 tonna ammóniát jelent. Előreláthatólag . 18-án véget ér a nagyjavítás a B-oldalon és augusztus 11-én kerül sor az A-oldali üzemrész berendezé­seinek javítására. Felső képünkön:­­az elmúlt héten megtették az előkészüle­teket a nyomás alatti gázbontó nagyjavítására. Képünk a lefú­­vatást örökítette meg. Molnár István gépszerelő csoportja az T számú óriás­­kompr­essy.or­g/■■■. - •­­­ín 0 igazik. (Fotó: Kaprai János) Hőcserélő szerelése a TVK-ban A TVK gépgyárában többfajta vegyipari berendezés gyártása folyik. Képünkön egy U- csöves hőcserélő berendezés csőkötegének bepréselését végzik Márton László lakatos csoportvezető irányításával. (Fotó: Szőke Sándor) Országos táj­értekezleten Diósgyőrött hangzott el Gondok, lehetőségek és feladatok a reform másfél évi tükrében Kétnapos országos tájérte­­kezletre hívták meg a diósgyő­riek — a két nagyüzem: az LKM és a DIGÉP, valamint lapjuk, a Diósgyőri Munkás szerkesztősége vendégeiként — az ország üzemi lapjainak szer­kesztőit június 25—26-ra. Mint­egy 70-en vettek részt a mind­végig jól sikerült program ren­dezvényein, szerdán délelőtt közös eszmecserén, délután a kohászat néhány üzemrészének megtekintésén, később pedig Miskolc város nevezetességei­vel ismerkedtek a vendégek. Kedves ajándékcsomag várt minden részvevőt az asztalon. (Őszinte örömünkre szolgált, hogy ennek csomagolásához a Tiszai Vegyikombinát is hozzá­járult, tartós és mutatós polie­tilén-táskáival.) A vendéglátók igazán mindent megtettek azért, hogy vendégeik az esz­mecsere „járulékos” külső fel­tételeinek biztosítása révén is jól érezzék magukat. Tanulságosabb és bizonnyal közérdekűbb is ennél az el­hangzottak tartalmi lényege, aminek összefoglalása talán ezúttal sem lesz haszontalan. Már csak azért sem, mert or­szágos gondokról s azok helyi vetületéről esett szó — vélemé­nyünk szerint — megyénk vegyiparában is hasznosítható néhány tanulsággal. Dr. Garam József, a Figyelő főszerkesztője mondott bevezető előadást, amely a formáját tekintve — mint elöljáróban utalt rá — inkább hangosan gondolkodás volt a reform néhány időszerű problémájáról, s azokhoz kap­csolódóan részben az üzemi sajtó feladatairól is. Az első, és távlataiban talán legégetőbb, ilyen aktuális gond a reform eddigi időszakának tükrében az, hogy a beruházási javak piacán változatlanul nagy, sőt növekvő mértékű az építőipari kapacitás hiánya. Mint ismeretes, a kormány az induló nagy beruházások szá­mának igen jelentős csökken­tésével, valamint ez évtől foga­natosított pénzügyi szankciók­kal is hatékonynak ígérkező in­tézkedéseket hozott e helyzet romlásának ellensúlyozására, illetve megakadályozására. Ez a hatékonyság azonban nem máról holnapra, hanem csak bizonyos idő múltán jut majd érvényre kedvező módon. Változatlanul gondot jelent népgazdasági méretekben a fe­lesleges áruk, az elfekvő kész­letek növekedése. Ez annak el­lenében tapasztalható, hogy a gazdaságirányítási reform egész strukturális szisztémája, a fő célt tekintve, éppen ellentétes folyamat megindítására hiva­tott. Bizonyos szabályozók ér­vényesülésének elégtelenségén, így a termelői árakban is meg­levő vállalati „rátartásokon”, tartalékokon is múlott a nem kívánt, népgazdaságilag káros készletnövekedés. A harmadik gond a reform eddigi tapasztalatainak tükré­ben: a munkaerővel való taka­rékosság hiánya, sőt a nem egy helyen mutatkozó pazarlás, összefoglalóan ezt úgy is mondjuk, hogy a kívánt mér­tékben nem nőtt — sajnos, in­kább csökkent — ez ideig a munka termelékenysége. A ma­gam részéről — folytatta gon­dolatait Garam elvtárs — ehelyett inkább a gazdálkodás hatékonysága kifejezést hasz­nálom, mert az eddigi termelé­kenységi mutatók bizonyos tö­kéletlenséget rejtenek maguk­ban, s ennél fogva nem tükrö­zik kellően egy-egy vállalat gazdasági munkájának haté­konyságát, nem szolgálnak an­nak megbízható fokmérőjéül. Tény azonban, sajnálatos tény, hogy a munka — hagyományos értelemben vett — termelé­kenysége népgazdasági szinten ez ideig csökkenést mutat. A Garam elvtárs által el­mondottak sajátos helyi vetü­­leteiről, jelentkezési formáiról esett szó a két vendéglátó nagyüzem gazdasági vezetői­nek rövid tájékoztatójában. Különösen dr. Énekes Sándor elvtárs, a Lenin Kohászati Mű­vek vezérigazgatója szólott ezekről nagy érdeklődést keltő részletességgel, ugyanakkor mégis tömören. Bevezetőben utalt arra, hogy jövő ilyenkor ünnepli a gyár, a 18 és fél ezer dolgozót foglalkoztató diós­győri kohászat alapításának 200. évfordulóját. A Mária Te­rézia által kiadott alapítólevél ma is az LKM tulajdonában van, s mint a vezérigazgató tréfásan megjegyezte, néhány vitás kérdésben jelenleg is fel­használják hivatkozási alapul. Ezután Énekes elvtárs arról szólt, hogy a kohászat ésszerű irányú és mértékű fejlesztése népgazdaságilag ma is igen fontos követelmény, és különö­sen hasznos lehet számunkra a napirenden levő KGST-integ­­ráció távlatában. A Lenin Ko­hászati Művek jelenleg termé­keinek egyharmadát exportálja — s e termékek minden egyes darabját kemény valutáért ad­ja el — a világ hatvan orszá­gába. A kohászat termelői árai — mint ismeretes — maximált árak, és vállalati szinten az LKM termékeinek árszínvo­nala 6,5 százalékkal csökkent a korábbihoz képest, 1968. ja­nuár 1-től. Ennek ellenére a reform első esztendejét is szá­mottevő nyereséggel zárta a diósgyőri kohászat. Hogy ezt az eredményt a jövőben tovább fokozzák, annak érdekében igen jelentős, nagy volumenű műszaki fejlesztési feladatok megvalósításába kezdtek, nagy összegű bankhitelek igénybevé­telével. Röviden említést tett a vezérigazgató konkrétan is a már elhatározott intézkedések­ről, fejlesztésekről. Ezután a Garam elvtárstól hallott néhány problémáról szólott Énekes elvtárs. Első­ként arról a sokak által han­goztatott igényről, hogy az át­lagbér-szabályozás helyett bér­tömeg-szabályozást kell alkal­mazni. A közgazdászok — mondotta — ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy az átlagbér­szabályozás csak vállalaton­ként, egy-egy önálló ,,cégre” kötelező. Vállalaton belül azon­ban az igazgató joga az attól való eltérés, más alapelvű bér­politika alkalmazása. Mi ennek megfelelően, üzemeink, gyár­egységeink vonatkozásában te­hát nem átlagbér-szabályozást, hanem a munkaerővel való ta­karékosságra sokkal ösztönzőbb módszert alkalmazunk — mon­dotta a továbbiakban. A termelékenységi mutatók tökéletlenségét illetően messze­menően egyetértek Garam elv­társsal a tekintetben, hogy azok megközelítően sem tükrözik a vállalati gazdálkodás haté­konyságát. Mi például a koráb­­(Folytatás a 3. oldalon.) A tartalomból: Siker és feladat 118 százalék Az ország határain túl népesített szállítás

Next