Borsodi Vegyész, 1971. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-22 / 16. szám
2 Komszomol-küldöttség a VK-ban Viktor Bribukov elvtársnak, a Komszomol Központi Bizottsága osztályvezető-helyettesének vezetésével április 19-én négytagú Komszomol küldöttség látogatott a Tiszai Vegyikombinátba. A delegációt elkísérte Moravcsik Attila, a KISZ KB ifjúmunkás osztályának munkatársa és Havasi Béla, Borsod megyei KISZ-bizottság titkára. A vendégeket a Tiszai Vegyikombinátban Csősz Gábor, az üzemi pártbizottság titkára, Szénási Tibor, műszaki igazgatóhelyettes, Dóka Ferenc, a városi pártbizottság munkatársa, Tolnai Lajos, az üzemi és Szalmás István, a városi KISZ-bizottság titkára, továbbá Mészáros János, a szakszervezeti bizottság szervező titkára fogadta. Ezt követően Szénási Tibor műszaki igazgatóhelyettes adott tájékoztatót a szovjet— magyar kooperációban megvalósuló olefin-programról. Tolnai Lajos, az üzemi KISZ- bizottság titkára a fiatalok védnökségi munkáját ismertette. A program filmvetítéssel folytatódott. A vendégek ezután gyárlátogatáson vettek részt. A SZOVJETUNIÓ gazdasági külkapcsolatainak alapjait még Lenin határozta meg. Tanításának értelmében a szovjet külkereskedelem — már elvi szempontból — sem lehet a tőkés országok kizsákmányolásának alanya, de maga sem vállalkozhat a kizsákmányoló szerepére. A Lenin által feltárt fejlődési irányzat, a gazdasági élet internacionalista jellege már a kapitalizmus korában megmutatkozik, egyre erőteljesebbé válik a szocializmusban, s végül a nemzetközi proletariátus közös tervéhez, az egységes világgazdasághoz vezet. A végső cél, a szocialista országok szoros gazdasági együttműködése — a közös tervgazdálkodás kialakítása — csak fokozatosan érhető el. A szocialista világrendszerhez tartozó országok a termelőerők fejlettségének különböző fokán állnak, eltérő történelmi és kulturális tradíciókkal rendelkeznek. Ezek az eltérések pedig — figyelmeztetett Lenin — „ ... még nagyon sokáig fennmaradnak, a világ proletariátusának megvalósuló diktatúrája esetén is..Az eltérések felszámolása, a nemzeti sajátosságok gyors eltűnése „napjainkban csak ostoba ábránd”. Ugyanakkor Lenin sohasem abszolutizálta a népek és az országok közötti eltéréseket, és sohasem állította, hogy leküzdhetetlen akadályt jelentenek az internacionalista egység létrehozásának útján. A LENINI ELVEKBŐL következik: — A gazdasági közeledés — ahogy napjaink nyelvén mondják, a gazdasági integráció — objektív szükségszerűség a szocialista országok számára, amely a termelőerők elért fejlettségi színvonalából és a további fejlődés perspektívájából következik. A gazdasági kérdések és az együttműködés helyes megoldása a szocialista országok között egy rendkívül fontos szubjektív tényezőtől, a marxista-leninista pártok politikájától is függ. Ezektől Lenin az egységhez vezető út szüntelen kutatását, a sokrétűség, a helyi sajátosságok figyelembevételét követelte. A szocializmus és a kommunizmus építésének jelenlegi szakaszában — amikor nagyjából már kimerítettük az extenzív fejlődés tartalékait — a tudományos-műszaki forradalom korában szükségszerűvé vált a testvéri országok gazdasági kapcsolatainak további bővítése. A gazdasági együttműködés tapasztalatai azt mutatják — mondotta Brezsnyev —, hogy az anyagi és munkatartalékok, valamint a tudományos műszaki eszközök egyesítése és racionális felhasználása minden egyes szocialista ország számára többet nyújt, mint bármely más, kapitalista országgal kötött időleges és esetenként jelentős haszonnal járó pénzügyi-gazdasági ügylet. A SZOCIALISTA és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatok alapkérdésének Lenin a békés egymás mellett élést tartotta. Ugyanakkor utalt rá, az egymással ellentétes társadalmi rendszerben élő országok közötti békeállapot, az azonos jogokra alapozott gazdasági kapcsolatok, a kereskedelmi érdekeltség nem jelenti az osztálybéke korának eljövetelét. Lenin célszerűnek tartva — mind kereskedelmi, mind politikai szempontból — a kapitalista országokkal folytatott gazdasági érintkezést, megkövetelte, hogy mindez ne vezessen a szocialista országok függőségének kialakulásához. A fiatal, fejlődő országok irányába folytatott szovjet külkereskedelmi politika azon a lenini tanításon alapul, amely kimondja, hogy minden erőnkkel támogatnunk kell a gyarmati vagy félgyarmati sorban tengődő népek függetlenségi harcát, forradalmi demokratikus mozgalmait. Napjainkban, a régi gyarmati birodalmak romjain keletkező fiatal országok sokaságának segít a Szovjetunió, hogy a gazdasági függetlenséget elérje. A szovjet import ezekből az országokból a hagyományos nyersanyagok mellett — egyre több készterméket és félkész árut foglal magába. A Szovjetunió egyike azoknak az országoknak, amelyek a fejlődő országokkal bevezették a preferenciális kereskedelmi ügyleteket. LENIN RÁMUTATOTT, hogy a külkereskedelem fontos ágazata a népgazdaságnak. Napjainkban a Szovjetunió azok közé az országok közé tartozik, amelyek a világon a legnagyobb külkereskedelmi forgalmat bonyolítják le. Több mint 100 országgal kereskedik. A szovjet külkereskedelem olyan korszerű gépeket és berendezéseket, nyersanyagot és fogyasztási cikkeket biztosít népgazdasága számára, amelyek termelését még nem vezették be, vagy gyártásuk gazdaságilag célszerűtlen. A népgazdasági tervek és mérlegek elkészítésekor figyelembe veszik a gazdasági célszerűséget és a nemzetközi munkamegosztás biztosította lehetőségeket. Lenin art tanított, hogy a külkereskedelem szocialista, állami monopóliumához feltétlenül ragaszkodni kell, mert csak így kerülhetjük el — az imperializmus korában — a külföldi tőke behatolását. A KÜLKERESKEDELEM, a gazdasági és termelési, a tudományos-műszaki együttműködésben elért eredmények mindennél meggyőzőbben bizonyítják a lenini elvek érvényességét napjainkban. — APN — Lenin a nemzetközi gazdasági együttműködés jelentőségéről BORSODI VEGYÉSZ Az EU-üzemi párttaggyűlés tanulságai „AZ ÉPÍTŐ BÍRÁLAT alapja az elvtársiasságnak” — ez a jelmondat olvasható az M-üzem tanácstermének falán, s ilyen szellemben találkoztak, beszélgettek és vitáztak a pártszervezet tagjai, az üzem s a vállalat néhány politikai, gazdasági vezetője. A címben taggyűlést írtam, mégsem volt egészen az. Inkább véleménycsere, amelyen az üzem dolgozóit, kommunistáit napjainkban legjobban foglalkoztató problémákról, azok megoldásáról esett szó. A napirenden 17, úgynevezett „kényes” kérdés megválaszolása szerepelt Olyanoké, amelyek átfogják az üzem, a gyár működésének szinte minden területét, s amelyek a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta, különösen pedig a múlt évben nemcsak az ÉMV, hanem valamennyi vállalat dolgozóit foglalkoztatták. Ezek, az elsősorban a nyereségrészesedés alakulásával kapcsolatos felvetések, az utóbbi hetek folyamán — ne szépítsük — kedvezőtlen légkört teremtettek az M-üzemben, s talán másutt is. A kérdések, válaszok legtöbbjére a későbbiekben visszatérünk. A jövő szempontjából fontosabb, ha most magáról az eszmecseréről, annak tanulságairól szólok. A pozitívumok között feltétlenül el kell mondani: a közel három és fél órás beszélgetést a legteljesebb őszinteség, nyíltság jellemezte. A kérdések és válaszok megvitatása, ha olykor szenvedélyesebb hangon is, mindvégig elvtársi légkörben, a félreértések, valós vagy vélt sérelmek orvoslására irányult — hozzáteszem: nem eredménytelenül. A tanácskozás fő érdeme mégsem ez, hanem az a felelősségtudat, ahogyan a kommunisták elmondták véleményüket, kiálltak a X. pártkongresszuson megfogalmazott szocialista termelési-elosztási elvek gyakorlati megvalósításáért, a demokratizmus még teljesebb kibontakoztatásáért. A MUNKÁSOK BÁTOR kiállása mondatja velem, hogy az M-üzemi kommunisták taggyűlése — a vitathatatlanul sok pozitívum ellenére is — csak részben érte el célját. Annál a néhány dolgozónál, aki a beszélgetés aktív részesévé vált, azoknál talán teljes mértékben. Mit kifogásolok? Miért nem merem a talánt a biztossal helyettesíteni? Azért, mert ahhoz az egyszerű — saját szakmájában kitűnő lakatos vagy csőszerelő — dolgozó számára túl sok számadat, nemegyszer általuk alig ismert közgazdasági fejtegetés hangzott el. Helyenként hiányoltam azt a sokat emlegetett, a bonyolult összefüggéseket is, a jó értelemben vett hétköznapi nyelven magyarázó érvelést, amelyet a kérdezők könnyen befogadnak, munkahelyükre visszatérve továbbadnak, s ezáltal akarva, akaratlanul a megértett és elfogadott magyarázatok melletti agitátorokká válnak. Igaz, abban, hogy ez itt-ott elmaradt, a téma bonyolultsága is közrejátszott. A politikai, gazdasági vezetőknek azonban ilyen esetben is mindig meg kell találni a helyes módszert, hiszen egyebek között éppen ez a képesség teszi őket jó vezetővé. Az eszmecsere — azt hiszem — elsősorban a válaszadóknak szolgált sok tanulsággal. Mindenekelőtt bizonyította: több ilyen őszinte, ha kell, vitatkozó beszélgetésre van szükség. Olyan fórumra — legyen az termelési tanácskozás, taggyűlés vagy szabad pártnap —, ahol a vezetők és beosztottak, kommunisták és pártonkívüliek, a demokratizmus szellemében, nyíltan beszélnek az üzem, s a vállalat gondjairól elvtársi vitában tisztázzák a félreértéseket, sőt mint ez alkalommal, azokat a bizonyos „kényes” kérdéseket, amelyek az őszinteség légkörében nem is tűnnek olyan kényesnek. A dolgozók, a közvélemény bátrabb informálásával elkerülhető — az M-üzemben is az lehetett volna —, hogy az egyébként helytálló érvelés és magyarázat ne tűnjék magyarázkodásnak, ne szüljön feszült légkört, kedvezőtlen hangulatot. AZ IMÉNT AZT MONDTAM: több ilyen beszélgetésre van szükség. Ez azonban nem elég. Ahhoz, hogy igazán eredményes legyen, k""-5,éthetőbbnek, feltétlenül tömeget megmozgatói is.vitell lennie. És persze — ez a legfontosabb — nem utólagosnak ... Nagy István Megkezdődött a nagyleállás a BVK-ban Az elmúlt héten, pénteken megkezdődött a Borsodi Vegyikombinát gázüzemében az évenként megismétlődő nagyleállás. Az előre elkészített terv szerint „kikapcsolták” a berendezéseket, s hozzáláttak a javítási és felújítási munkához. Makkai Gyula üzemvezető kérésünkre elmondotta, hogy az első napokban minden folyamatosan és tervszerűen történt. Előreláthatólag egy hónapot vesz igénybe a berendezések vizsgálata, a hibák kijavítása. Szeretnénk ezt az időt lerövidíteni, de olyan nehézséggel állunk szemben, amelyet saját magunk képtelenek vagyunk leküzdeni. Ugyanis öt karbantartóval kevesebb van, mint amenynyire szükség lenne a munka zökkenőmentes elvégzéséhez. Két karbantartó dolgozó pedig ezekben a napokban számol le. Ez nem kis nehézséget okoz üzemünknek. Mindenesetre igyekszünk úgy dolgozni, hogy határidőn belül befejezzük a munkát. Budai Pál, az ammóniaüzem vezetője a következő nyilatkozatot adta: — Üzemünkben szombaton vette kezdetét a nagy leállás. Az áramellátás üzem dolgozói gyakorlatilag hétfőre elvégezték a berendezések áramtalanítását. Ezzel párhuzamosan kiiktattuk a termelésből a B reformingot és a retrocoke-rendszert, valamint a IV-es szintéziskört. A munka előreláthatólag két hetet vesz igénybe. Ez idő alatt többek között el kell végezni a konverter magasnyomású köpenyének szerkezetvizsgálatát, s egyéb javításokat, amelyekre üzemeltetés idején nem kerülhet sor. Keddre virradó éjjel leálltunk az I-es és a II-es rézlúgregeneráló berendezéssel. Előbb be kell indítani a III-as rézlúgregenerálót, csak úgy tudjuk megkezdeni itt is a nagyjavítási munkát. A KÜLÖNBÖZŐ komfortfokozatú, alapterületű, szobaszámú és műszaki felszereltségű bérlemények egymástól eltérő értéket képviselnek. Ezért lakáscsere esetén az értékkülönbözetet téríteni kell, mégpedig annak a bérlőnek, aki a bérleményt kapja. Ilyenkor a kedvezőbb lakáskörülményekhez jutó család életkörülményei pozitív irányban változnak, ezért szociálpolitikai kedvezmények beiktatása nem indokolt. Abban az esetben, ha a lakásügyi hatóság a bérlő kérésére magasabb komfortfokozatú vagy nagyobb szobaszámú lakást utal ki, ugyancsak nem részesülhet szociálpolitikai kedvezményben. Annak ellenére, hogy az új lakáselosztási és lakbérrendszer nagyobb érdekeltséget teremt a lakáscserékre, a minőségi cserék esetében nem érvényesülnek minden korlát nélkül a kedvezmények az állami tulajdonban levő lakások esetében. A lakásépítési hozzájárulás és lakáshasználatbavételi díj megfizetésének kedvezményeit egyértelműen körülhatárolja a jogszabály. A körülmények igazodnak: az igénylő bérlő vagyoni, kereseti viszonyához, a család nagyságához, az eltartottak számához, a gyermekek életkorához, munkaképességcsökkenéshez stb. Ezeket a tényeket a kedvezmény igénylésekor bizonyítani kell, s a lakásügyi hatóságnál a következő módon lehet igazolni : Az életkort személyi igazolvánnyal, a nappali tagozatos iskolában való tanulást az iskola által kiállított igazolással. A munkaképességnek kétharmad részben vagy ezt meghaladó mértékben való elvesztését, illetve a felgyógyulás időtartamát az Országos Orvosszakértő Intézet által kiállított igazolással, tizenhat évet betöltött, eltartott esetében a családi pótlékot folyósító szerv igazolásával kell bizonyítani. A bérlővel közös háztartásban élők a személyi igazolvány bemutatásával, s a bérlő által büntetőjogi felelősség tudatában kiállított nyilatkozattal kell bizonyítani az együttélést. Azt a körülményt, hogy az eltartott nem rendelkezik havi 500 forintot meghaladó rendszeres keresettel vagy jövedelemmel, ugyancsak a bérlő által kiállított nyilatkozattal kell bizonyítani. Ezeket a nyilatkozatokat a magánokiratokra vonatkozó szabályok szerint kell elkészíteni. Tehát a bérlő és az eltartott két tanú jelenlétében köteles a nyilatkozatot aláírni. A nyilatkozatokat és egyéb igazolásokat a bérlő lakásügyi irataival együtt meg kell őrizni. A bemutatással igazolt adatokat pedig — az igazolvány számának feltüntetésével és megnevezésével — fel kell jegyezni. A JOGSZABÁLY SZERINT, amennyiben a bérlő a nyilatkozatában valótlan adatokat igazol, a nyilatkozat alapján kapott kedvezményt elveszti és a kedvezményként elengedett összeget meg kell fizetnie. DR. TÍMÁR LÁSZLÓ mi. ÁPRILIS 22. Elfizetnek a TVK-ban fa termelését. Ammóniából 6,6, nitrogénműtrágyából 5,2 százalékkal termelt többet, mint az azt megelőző esztendőben. Múlt évi tervét a gyár 106,9 százalékra teljesítette. A gyár dolgozói, a szocialista brigádok aktívan bekapcsolódtak a Lenin-centenárium, a X. pártkongreszszus és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenybe. Jó munkájukat dicséri, hogy 81 millió 800 ezer forint értékű termelési vállalásukat 10 és fél millió forinttal túlteljesítették. Jelentős munkát végeztek az úgynevezett filmbepárló beépítésével, melynek eredményeképpen tovább javult a műtrágya minősége. A műtrágyagyár kollektívája tovább erősítette a vállalat többi egységeivel a korábbi évek során kialakult jó kapcsolatát. Az együttes munka sikerrel járt: a gyár berendezései a tervezett 352 helyett 356 napon át termeltek. A villamos üzem dolgozói hasonlóképpen rászolgáltak a kitüntetésre. Az üzem kollektívája az előző évekhez hasonlóan 1970-ben is magas szinten teljesítette az energiaszolgáltatás és a villamos karbantartás terén előírt feladatokat. A szakszervezeti tanács nagyra értékelte a villamos üzem jól szervezett karbantartási tevékenységét, amely elsősorban a nagy leállások előkészítésében nyilvánult meg, elősegítve a nagyjavítás határidejének lerövidítését. A villamos üzem dolgozói kiemelkedő munkát végeztek a műanyagfeldolgozó gépek, berendezések kifejlesztésében és gyártásában is. Ezenkívül munkájukkal jelentősen hozzájárultak a polietiléngyár üzembe helyezésével és a műanyagfeldolgozó gyár bővítésével kapcsolatos vállalati célkitűzek valóra váltásához. A TVK szakszervezeti tanácsának döntése értelmében — múlt évi munkájuk alapján — élüzem címet nyert a kombinát nitrogénműtrágya-gyára és a villamos üzem kollektívája. A szakszervezeti tanács határozatában hangsúlyozta, hogy a nitrogénműtrágya-gyár immár hetedik éve termel. Egyenletesen emelkedő teljesítményével jelentősen hozzájárult a vállalati nyereség növeléséhez. A gyár kollektívája 1970-ben tovább fokoz