Borsodi Vegyész, 1971. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-01 / 26. szám

2 A párt-vb napirendjén: A párt­os tömegszervezeti oktatás AZ ÉSZ­AKIMAG­YAROR­SZÁGI Vegyiművek párt­végrehajtó bizottsága június 10-én ülést tartott, amelyen az 1970—71. évi párt- és tö­megszervezeti oktatás tapasz­talatait, majd a következő négyesztendei pártoktatás előkészítésével, szervezésével kapcsolatos főbb tennivaló­kat vitatták meg. A végrehajtó bizottság elé terjesztett referátum részlete­sen elemzi a párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatás ered­ményes lebonyolítása érdeké­ben tett intézkedéseket, az egyes képzési formákban va­ló részvételt, majd az oktatás eredményeit és hiányossága­it összegezi. Többek között megállapítja: a pártalapszer­­vezetek jó munkát végeztek a szervezés időszakában, mi­vel a vállalat dolgozóinak kö­zel 44 százalékát vonták be a politikai, ideológiai képzésbe. A párttagok, párton kívüli dolgozók és szocialista bri­gádtagok komoly érdeklődés­sel, nagy aktivitással vettek részt a különböző szintű poli­tikai oktatásban. Az elmúlt tanévben párt­bizottsági szinten a marxista középiskolát (3 osztállyal) va­lamint két tanfolyamot, alap­­szervezeti szinten 24 tanfo­lyamot indítottak, összesen 477 részvevővel. A szakszer­vezet különböző tanfolyama­in 480 dolgozó, míg a KISZ- oktatásban 127 fiatal gyara­pította politikai ismereteit, örvendetes, hogy a korábbi évekhez viszonyítva, ezúttal több ponton kívüli (853) és nő (371) kapcsolódott be a képzésbe, ami ugyancsak a jó szervezői munkát dicséri. A számszerű eredmény jó — állapítja meg a jelentés. A tapasztalatok összegezése­kor azonban nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni a hi­ányosságokat sem, amelyek egyrészt a hallgatók lemor­zsolódásában, a hiányzások­ban jelentkeztek. Negatívum­ként értékelhető az is, hogy sok helyen kevés gondot for­dítottak a tananyag részletes megtárgyalására, ezért a vi­ták többnyire nem a konk­rét témák körül bontakoztak ki. Az érdeklődés általában a napi kül-, és belpolitikai ese­mények iránt nyilvánult meg, ezen kívül helyi és országos jellegű termelési, bérezési kérdésekkel foglalkoztak a leggyakrabban. AZ OKTATÁSI ÉV során mind a párt, a KISZ és szak­­szervezet által irányított tan­folyamokon — kiemelt fon­tosságú témaként — a X. pártkongresszus anyagát is megvitatták. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a kongresz­­szus határozatai helyesek, cél­kitűzései reálisak. Vitát első­sorban az váltott ki, hogy a határozatok megvalósítása a gyakorlatban, ma még sok kívánnivalót hagy maga után. Ilyen vonatkozásban — helyi jelleggel — az üzemi demok­rácia és munkafegyelem kap­csolatáról, viszonyáról esett a legtöbb szó. A jelentés részletesen fog­lalkozik a látogatottság ala­kulásával, a hiányzások és kimaradások okaival. Mint megállapítja, egy-egy foglal­kozáson csak 72—76 százalé­kos részvételt sikerült elérni, néhány alapszervezetben (A­TS, U-üzem) azonban ilyen téren is jó eredményt tudtak felmutatni. A legtöbb helyen gondot okozott a három­négy műszakra járás, a termelőüzemek közötti mun­kaerő-átcsoportosítás, nem egy esetben pedig az egyes üzemek huzamosabb időre történt leállítása. A PÁRTBIZOTTSÁGI re­ferátum és a bizottság ülé­se is, összességében eredmé­nyesnek ítélte az 1970/71. évi párt-, és tömegszervezeti ok­tatást, amelyben a korábbi­nál többen vettek részt, s amelynek során igen sok észrevétel, a kongresszusi ha­tározatok helyi megvalósítá­sára pedig hasznos javaslat született. További javulást el­sősorban a látogatottság és az oktatás színvonalának emelése terén kell elérnünk — állapították meg. (N. I.) Termelés és karbantartás A nagyjavítás utáni terme­lési helyzetről adott rövid tá­jékoztatást Osvai Lajos, a BVK ammónia-üzemcsoport­­jának vezetője. " A gázüzem a szokott termelési szintet tartja, napi 430 tonna kapacitással. A ja­vítást követően a berendezé­sek jól működnek. Az ammó­niatermelésben a félévi ter­vet sikerült teljesíteni. Az év elején a lecsökkent földgáz­nyomás miatt bekövetkezett lemaradást megszüntettük — ez 2500 tonna volt az első negyedév végén. Csúcsidőben az üzem eléri a 460 tonna kapacitást is, ami elsősorban a jövőre nézve biztató.­­ Az üzemcsoport oxigén­­üzemében kezdetét vette a nagyjavítás. A 2-es számú, 6 ezer köbméter kapacitású be­rendezésünk leállt, ez azon­ban nem okoz gondot a PO-üzem számára biztosított vésznitrogén-ellátásban. A szintézisüzemből beszerelt kompresszor segítségével old­ható meg a vésznitrogén-el­­látás — ez a kompresszor kapcsolódik egy 1500 köbmé­ter kapacitású berendezéshez. — A kompresszor leállási munkálatai befejeződtek. Az üzembe helyezést követően elértük a napi 3 tonna han­gyasav termelés­t. BORSODI VEGYÉSZ A pártcsoport szerve és szerepe AZ AI­APSZER­VEZET éle­tében fontos szerepet tölte­nek be a pártcsoportok. Mun­kájuk színvonala elsősorban attól függ, milyen segítséget, támogatást kapnak a párt­­szervezet vezetőségétől. A pártcsoport a legkisebb kom­munista közösség az adott munkahelyen, üzemben. Mun­kája szorosan kapcsolódik az alapszervezet tevékenységé­hez. A TVK villamos üzeme pártalapszervezetének egyik legjobban dolgozó pártcso­portját Krágerer János elv­társ vezeti, öt éve végzi ezt a pártmunkát, évek óta tag­ja a pártvezetőségnek is. Ve­le beszélgettünk a pártcso­port munkájáról. — A villamos üzem terü­letén rendszeres munka fo­lyik a pártcsoportokban — mondta Krágerer elvtárs. — A vezetőség törődik velünk, mert tudja, milyen nagy erő rejlik a kis kommunista kol­lektívákban. Kötelességének érzi a velünk való foglalko­zást, hiszen a pártcsoport az alapszervezet szerves része. Az üzem kapcsolócsoport­jában dolgozom, műszerész beosztásban. Az a tíz párt­tag, aki hozzám tartozik, szintén műszerész, tehát a pártcsoport minden egyes tagja közös munkahelyen dol­gozik. Különben abban a sze­rencsés helyzetben vagyok, hogy mint a pártalapszerve­­zet gazdasági felelőse, vala­mennyi vezetőségi ülésen részt veszek. Csak helyeselni lehet az alapszervezetünkben meghonosodott gyakorlatot, hogy időközben, egy-egy fon­tosabb kérdés megvitatása végett, a többi bizalmit is meghívják a vezetőségi ülé­sekre. — ELMONDHATOM: köz­tem és a vezetőség között na­gyon jó kapcsolat alakult ki. A pártvezetőség rendszere­sen kikéri a párttagok véle­ményét, javaslatát, tájékoz­­tat az egész párttagságot érintő kérdésekről, s egyúttal választ ad mindazokra a kér­désekre is, amelyek a párt­tagokat, a dolgozókat foglal­koztatják.­­ Természetesen, nemcsak a pártcsoportbizal­­miak kapnak megfelelő tá­jékoztatást. Mi is adunk in­formációt a munkahelyen fel­vetődő problémákról, a dol­gozók hangulatáról. Ezáltal a vezetőség gyakrabban reagál az egyes kérdésekre, jobban tudja irányítani, szervezni a politikai munkát. — A párton belül igen­ je­lentős fórumnak tartom a pártcsoport-értekezleteket. Ezeken a megbeszéléseken jól érvényesül a demokratiz­mus, amely növeli a pártta­gok aktivitását, s lehetőséget nyújt véleményük kifejezésé­re. A kisebb kollektívákban ugyanis jobban, bátrabban­­ elmondják az emberek, amit­­ akarnak. A pártcsoport-érte-­­­kezleten olyan párttagok is­­ felszólalnak, akiknek szavát­­ más alkalommal nemigen hallani. — Erről a gondolatról ta­lán még annyit: a pártcso­­port-megbeszélések nagymér­tékben elősegíthetik a párt­tagság aktivitásának fejlődé­sét, amely jótékonyan hat a­­ taggyűlések vitakészségének fejlesztésére is. A kommunis­­­­ták e kis közössége fontos szerepet tölt be a párttagság informálásában és fordítva, értékes tapasztalatok birto­kába jut az alapszervezet ve­zetősége is.­­ A RENDSZERES meg­beszélések alkalmat adnak az alapszervezet és a felsőbb pártszervek határozatából adódó feladatok részletes megvitatására; segítik a né­zetazonosság kialakítását a legfontosabb politikai, gazda­sági és társadalmi kérdések­ben — mondotta végezetül Krágerer János pártcsoport­­bizalmi. L. L. A dekoritgyártás alkonya Az év elején sokan úgy vélték: túl korai még a de­­koritgyártás „elsiratása”, mert a B­ÉG-üzem ebben az évben is folyamatosan termel, s hozzávetőleg 270 ezer négyzetméter lemezt ál­lít elő. Az akkor leírtakat ma már korántsem vehetjük biz­tosra, mivel a B­ÉG-üzem hónapok óta csökkentett ka­pacitással termel, a dekorit­­ból pedig havonta mindössze 10—15­ ezer négyzetmétert ké­szítenek. A dolgozók nagy ré­szét az intermedierbe irányí­tották, legtöbbjüket pedig majd végleg az új üzembe helyezik. Az egykor közkedvelt ter­mék gyártását tehát az idén befejezik az ÉMV-ben. fi lakatos Arcok a gyárból A sav ruhát, cipőt, mindent megemészt. Nem kíméli még a vasat, s több fémet sem. Nem könnyű ilyen körülmények között dolgozni. Figyelemre, nagy körültekintésre van szük­ség, hogy jól menjen minden. — Kerülje ki a tócsákat, ha nem akar megválni a cipőjé­től — igazít útba egy munkás, aki a csőlabirintusban ottho­nosan mozog. A művezetővel előbb találkozók, mint Pamlényi Lajossal, akit keresek. Ő éppen egy tartálykocsi magasában dolgozik. Töltésre készíti elő a vagont. Szürke védőruhát visel, amely­re világos színű ing van kihajtva. A zubbony ujja könyökig felgyűrve, mindkét kezén védőkesztyű. Szerszámai: fogó, csa­varkulcs. Dolgozik szótlanul, nem veszi észre, hogy róla be­szélünk. A munkájára figyel. — Lajos jó szakember. Szerény, tisztelettudó, gyors és pon­tos kezű szakmunkás. Sok ilyen fiatalra lenne szüksége a kombinátnak. Bármilyen munkát adunk neki, nem vitatko­zik, hanem kifogástalanul elvégzi. Jól ismeri az egész maró­nátron üzemet. Akárhol dolgozott eddig, mindenütt meg­állta a helyét — jellemzi művezetője. A szőke hajú fiatalember felegyenesedik a tartálykocsi tetején, körülnéz a magasból, majd fokról fokra lemászik a vaslétrán. Ekkor hívja oda a művezető. Kezet nyújt, s hangosan, érthetően bemutatkozik. Arra kérem, mondjon néhány szót az életéről, munkájáról. Sallangmentesen, egy­szerű mondatokban fejezi ki magát. — Húszéves vagyok. A miskolci 101-es Szakmunkásképző Intézetben tanultam a szakmát. Aztán idejöttem dolgozni a BVK-ba, a maronátron üzembe. Úgy érzem, mindig ren­desen dolgoztam, öt éve vagyok KISZ-tag. Vadnáról járok be naponta — ennyit mond, s már el is köszön, mert várja a munka. Míg távolodó alakját nézem, eszembe jut a művezető mondata: „Sok ilyen fiatalra lenne szüksége a kombinát­nak.” (Ferencsy) Ismeretségünk Boros Jánossal alig két hónapja kezdődött. Munkánk végeztével ő is, én is gyakran üldögéltünk a ház végébe kitelt padon. Ő az egyik sarkán, én a másikon. Kez­detben csak néhány kurta szóval üdvözöltük egymást. Néz­tük az embereket, sütkéreztünk és nagyokat hallgattunk. Két hónapja dolgozik az ÉMV-ben, papíron mint segéd­munkás, valójában amióta csak betette a lábát az üzembe, targoncavezetőként rója a gyár útjait. Azelőtt a BVK-ban meg az ércdúsítónál is ez volt a munkája, igaz, akkor még­­ nem sm-ként tartották nyilván. A „lefokozásnak” hosszú a története. Mint mondja, a dúsítottál rengeteg a munka, a pénz viszont kevés. Hónapokon át ígérgették a fizetéseme­lést, s hogy nem lett belőle semmi, kilépett. Most aztán egy fél évig sem magasabb órabért, sem jutalmat, prémiu­mot nem kaphat. Ennyi a türelmi idő, s ő vár türelmesen. Vár és bizonyítani akarja: nem csinált rossz „botot” a cég,­­ amikor rögtön targoncára tette. — Úgy van az — magyarázza hévvel —, hogy ha a főnök­ség megbecsüli a melóst, akkor az is szereti a vállalatot. Ha az ígérgetés helyett jó szóval és pénzzel is elismerik a munkáját, akár a tűzbe is bemegy a főnökeiért meg az üzemért. A P-raktár és az intermedier között rövid az út, napjában többször is megteszi. Hordja, viszi az ötvenkilós zsákokat, mindent, amire az üzemnek szüksége van. Egy fuvarban harminckettőt pakol fel, hol másod-, hol negyedmagával,­­ s az üzembe érve legtöbbször az emeletre is fel kell hordani. Bizony, nem kis munka.­­ — Amikor fölvettek, azt mondta az üzemvezetőm: hat hónapig nem adhat, de azután csak a munkámtól függ, mennyit keresek. Olyan embernek látszik, aki be is tartja a szavát, hát én is úgy dolgozok. Elismerő szót, dicséretet már eddig is kaptam, s ha csak tényleg tőlem függ, akkor négy hónap múlva a többi sem marad el. És... akkor már­­ úgy írhatja: a targoncás. (nagy) i­ fi segédmunkás 1971. JÚLIUS 1. Hasznosítva a tapasztalatokat 11 f­­ormába, új módszerekkel AZ ESZMEI, POLITIKAI feladatoknak megfelelően, a Politikai Bizottság az 1971— 72 pártoktatási évvel kezdő­dően változtatásokat határo­zott el a tömegpropaganda­­munkában. E változások min­denekelőtt az egységes párt­oktatási rendszer kialakítá­sát szolgálják. A különböző tanfolyamo­kon, oktatásokon fel kell ké­szíteni a hallgatókat a párt politikájának helyes értelme­zésére, és a gyakorlatban való végrehajtásra. A Politikai Bizottságnak a tömegpolitikai munka felada­tairól szóló határozata szá­mos új vonást tartalmaz. A pártalapszervezeteknek töb­bek között el kellett készíte­ni a tömegpropaganda-okta­­tás négyéves távlati tervét, amelynek során természete­sen a helyi poltikai céloknak megfelelően, a hallgatók ér­deklődését és felkészültségét is figyelembe kellett venni. A tapasztalatok, a tömeg­­propaganda-munkában elért eredmények bizonyítják, hogy a pártalapszervezetek igen fontos feladatuknak tekintet­ték az ez irányú munkát a Borsodi Vegyikombinátban. Több taggyűlésen vettünk részt a közelmúltban, ahol a tömegpropaganda-munkáról esett szó. „Az új forma új módszereket követel” mon­dotta a BVK III-as pártalap­szervezetének titkára , Tóth Gyula elvtárs. S amikor a taggyűlés után arról beszél­gettünk, hogyan találták meg a követelményeknek megfe­lelően a lehető legjobb mód­szereket, a következőket mondotta: — Kézhez kapva a városi pártbizottság határozatát, még aznap megkezdtük a szervezést. A rögtönzött ta­nácskozáson részt vettek a pártalapszervezet vezetőségi tagjai, a propagandisták és a pártcsoportbizalmiak. Első­sorban azt tartottuk igen fon­tosnak, hogy mindenki azt ta­nulja, olyan oktatási formá­ban vagy tanfolyamon vegyen részt, amelyikhez leginkább kedvet érez és képességeinek, műveltségének a leginkább megfelel. — ALAPOS ÉS KÖRÜL­TEKINTŐ munkát igényelt ez, hiszen minden emberrel, minden párttaggal beszélget­nünk kellett. A beszélgetések után tiszta képet kaptunk a párttagok érdeklődési köré­ről, illetve arról, ki mit akar tanulni. Ezt követően párt­­alapszervezeti vezetőségi ülé­sen döntöttük el, milyen sze­mináriumokat indítunk. A legtöbben a magyar munkás­­mozgalom történetével akar­nak megismerkedni.­­ Az elmúlt évek tapasz­talatai azt bizonyították, hogy csak annak a tanfo­lyamnak, szemináriumnak­­vagy egyéb oktatási formá­nak van sikere, amelyen szí­vesen vesznek részt a hallga­tók. Fontos az is, hogy a hallgatók azonos politikai végzettséggel rendelkezzenek. Mindezeket figyelembe véve a következő oktatási évben egy továbbképző tanfolyamot indítunk, amelyen a termelé­si főosztály, a biztonságtech­nikai csoport, a versenyiro­da pártcsoportjának tagjai vesznek majd részt. Ez a tan­folyam — világnézeti és eti­kai kérdésekről lesz szó — magasfokú politikai művelt­séget követel a hallgatóktól. A követelményeknek, az igé­nyeknek megfelelően, az idén először szerveztünk olyan tanfolyamot, amelyen a párt­irányítás és a pártélet elvi, gyakorlati kérdéseiről esik majd szó. Amikor ezt a tan­folyamot szerveztük, az irá­nyító, vezető emberek, üzem­vezetők, szakszervezeti mű­helybizottsági titkárok és KISZ-titkárok kérésének tet­tünk eleget. A POLITIKAI, tömegszer­vezeti oktatás szervezői, a párttitkár, a pártalapszerve­zet vezetői rövid idő alatt igen körültekintő és jó mun­kát végeztek Ezt állapította meg a taggyűlésük, amely néhány kiegészítéssel, és újabb javaslattal jóváhagyta a pártalapszervezet négy évre szóló beiskolázási tervét Bővítik a feldsírozó kapacitást Az elkövetkező öt év során tovább fokozzák a TVK-ban az ammónia, illetve a nitro­génműtrágya gyártását. Ammóniából például min­den esztendőben kétezer ton­nával növelik a termelést. Mindezt a gépek és termelő­berendezések jobb kihaszná­lásával, továbbá hatéko­nyabb TMK-munkával igye­keznek elérni. A műtrágyatermelés jelen­legi szűk keresztmetszetét a savüzemi kapacitás jelenti. Emiatt nem tudják a meg­termelt teljes ammónia­mennyiséget a vállalaton be­lül műtrágyának feldolgozni. Az értékesítésre kerülő ammónia az ötéves terv első két évében sem lesz kevesebb 12—13 ezer tonnánál. A jelenlegi ammóniafeles­leg helyben történő feldolgo­zására csak akkor nyílik majd lehetőség, ha megépül az újabb, azaz a kilencedik savüzemi egység is. Erre a beruházásra előre­láthatólag a jövő évben ke­rül sor.

Next