Borsodi Vegyész, 1971. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-14 / 41. szám
2 A párt-vb megtárgyalta A városberuházás időszerű kérdései A városi párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban értékelte a Borsod megyei Beruházási Vállalat leninvárosi kirendeltségének tevékenységét, különös tekintettel a IV. ötéves terv leninvárosi beruházási feladataira. A napirend aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Borsod megyei Pártbizottság ezt megelőzően kibővített ülésen foglalkozott a megye beruházásának helyzetével, a minap pedig a megyei tanácselnökök tárgyaltak a Parlamentben a beruházási egyensúly megteremtésének időszerű kérdéseiről. A párt-vb elé terjesztett tájékoztató átfogó képet adott a megyei Beruházási Vállalat leninvárosi kirendeltségének tevékenységéről. Többek között megállapította, hogy a vállalat eredményes munkája nagymértékben hozzájárult a III. ötéves városfejlesztési terv sikeres befejezéséhez. A tájékoztató megemlítette,hogy a Beruházási Vállalat 1968-tól — a tervidőszak utolsó három évében — végzi a beruházások bonyolítását. Ez idő alatt felépült több mint 300 lakás, egy 16 tantermes gimnázium és szakszépiskola, egy 12 tantermes átalános iskola, 100 férőhetes óvoda és egy bölcsőde, hogy csak a legjelentősebb beruházásokról szóljunk. A jövő terveiről a párt-vb megállapította: az elkövetkező 5 év során a mostanihoz hasonló nagyságú és lélekszámú új városrészt kell felépíteni Leninvárosban. A három nagy ipari létesítmény — a 2000 megawattos hőerőmű, a kőolajfinomító és a nagy olefin-üzem — beruházásának eredményessége döntően függ a városberuházás kellő időben történő megvalósításától is. A feladat nagyságát jól érzékelteti az alábbi számadat. A tervek szerint 1975. végéig az összváros-beruházási előirányzat csaknem eléri az egymilliárd forintot. Jövőre például mintegy 300 millió forintot fordítanak Leninváros fejlesztésére. A megnövekedett feladatok elvégzése nagy felelőséget ró a Beruházási Vállalatra. A tennivalók adva vannak, így például törekedni kell az építési költségek csökkentésére, s az előkészítő munka színvonalának emelésére. A végrehajtó bizottság utalt rá, hogy a beruházási vonalon mutatkozó feszültségek különösen élesen jelentkeznek Leninváros térségében. Előreláthatólag a jövő esztendőben és az azt követő évben lesz nehéz a helyzet. A városi tanács és a Beruházási Vállalat a közelmúltban felmérést végzett azzal kapcsolatban, milyen kivitelezői kapacitásra lehet számítani. Ebből kitűnik, hogy a magasépítés vonatkozásában csak házgyári technológiára biztosított az ötéves kapacitás. A végrehajtó bizottság állásfoglalása kimondja: ahhoz, hogy a nem házgyári termékekből épülő, úgynevezett kapcsolódó és kommunális létesítmények is megvalósuljanak, arra van szükség, hogy a Beruházási Vállalat újabb kivitelezőket telepítsen le Leninvárosban. A vita során a végrehajtó bizottság annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Gazdasági Bizottság határozata, amely a város építését is kiemelt, egyedi nagyberuházásnak nyilvánította, könnyít majd a kivitelezői kapacitás terén meglevő gondokon. A végrehajtó bizottság e kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozta: fontos feladatának tekinti, hogy a megyei pártbizottság legutóbbi határozata szellemében, minél hatékonyabban elősegítse a Leninváros térségében megvalósuló nagy beruházásoknál a rendelkezésre álló erőforrások nagyfokú koncentrációját. Szó esett az ülésen egyebek között arról is, hogy szigorítani kell a műszaki ellenőrzést és az átvételt, hogy utólagos minőségi hiányosság üzemeltetés közben ne forduljon elő. Rendkívül fontos, hogy valamennyi beruházás határidőre megvalósuljon. Ezen a téren már történt előrelépés. Jelentős javulás tapasztalható például a kiviteli tervek szállításában. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Beruházási Vállalat saját tervező részleggel bővítette profilját. Ma már a tervek többsége időben rendelkezésre áll. * A napokban a végrehajtó bizottság tagjai, a pártbizottság vezetői és munkatársai — eleget téve a Beruházási Vállalat igazgatója meghívásának — a helyszínen ismerkedtek a városban folyó beruházásokkal. l. l. BORSODI VEGYÉSZ 1971. OKTÓBER 14. Pillanatkép a VK-ból Mintavétel a festékgyár új bedörzsölő üzemének tartályaiból Fotó: Kovács Endréné Tudósítás az ÉMV-ből Ezekben a napokban summázzák az üzemekben az elmúlt negyedév gazdasági eredményeit. Az év „finis”ében,az utolsó hónapokban járunk. A korábbi lemaradásokat, az esetleges anyagellátási zavarokat kellő szervezettséggel és megfelelő belső munkaerő-átcsoportosítással még helyrehozhatják az ÉMV-nél is. Két üzemrész gondjairól, a IV. negyedév feladatairól adott tájékoztatást lapunknak Dudás József, a termelési főosztály vezetője. SZÁRÍTÁSI GONDOK AZ ATS-ÜZEMBEN Az elmúlt negyedév végén, szeptember utolsó hetében kezdték meg a növényvédő szerek gyártását az ABS- üzemben. Eddig már mintegy 24 tonna sazint gyártottak — naponta 3,5—4 tonna a termelési átlag e fontos növényvédőszerből. Ám a folyamatos elszállítását a gyárból a készterméknek akadályozta, hogy a korábban üzembe helyezett fluidizációs szárító berendezés nem a várt üzemben végzi e terméknél a fontos műveletet. Így aztán — természetesen ez munkaerő átcsoportosítással járt — ismét át kell térni a BÉG-üzemben történő szárításra Az esztendő végéig 145 tonnát kell a fazinból leszállítania az üzemnek a megrendelőhöz. A D-ÜZEM UTOLÉRTE ÖNMAGÁT Rendkívül nehéz volt az idei első kilenc hónap a D- üzem számára. Jó néhány objektív nehézség gátolta a megfelelő termelési ütemet. Az első negyedévben — alapanyag hiánya miatt — leállt az üzem. Ekkor, mivel az éves terv feladatait három negyedév alatt kell elvégezni, új termelési tervet kellett készíteni. A következő nehézséget az okozta, hogy az alapanyag minősége nem volt megfelelő. Két sorozatot — bár a D-üzemben mindent megtettek a termék megfelelő minőségéért — visszaszállított a megrendelő. A jelenlegi helyzet, a viszszaérkező sorozatok átdolgozása is plusz feladatot jelentett az üzem számára, s mégis, a III. negyedév végére a D-üzem szinte utolérte önmagát. A kilátások szerint — a jelenlegi termelési ütem legalábbis erre enged következtem — az üzem „hozza” éves tervét, s tartozás nélkül fejezi be az esztendőt. Gy. K. A KISZ-választások tapasztalatai a BFK-ban A Borsodi Vegyikombinát nagyüzemi KISZ-bizottságának titkárával, Fejedelem Györggyel a választások tapasztalatairól folytatott beszélgetésünk során egyértelműen megállapítottuk: a korábbi esztendőkhöz képest jelentős előrelépés tapasztalható. — Milyen volt az üzemek párt és gazdasági vezetőinek hozzáállása? — Úgy az alap mint a csúcsszervezetek tisztségviselőinek megválasztását mindvégig nagy figyelemmel kisérték. Örömmel láttuk, hogy részt vettek a választásokon, s minden segítséget megadtak azok sikeres lebonyolításához. A taggyűléseket megelőzően — egy-két alapszervezet kivételével — a párt és gazdasági vezetők beszámoltatták a vezetőségeket az eddig végzett munkáról, s hathatós segítséget adtak a további teendők elvégzéséhez. A választások során a vezetőségi tagok 56, a KISZ- titkárok 53 százaléka cserélődött ki. A taggyűlések aktivitására jellemző, hogy a 33 alapszervezeti választáson 398 hozzászólás hangzott el. A munka azonban ezzel még nem ért véget. A csúcsszervezetek küldöttgyűléseinek befejezése után szeptember 30-án küldöttértekezletet tartunk a Radnóti Miklós Művelődési Házban. Az október 10-én megtartott kongresszusi műszak sikerei is fiataljaink pozitív hozzáállását, lankadatlan tenniakarását bizonyítják. Ezenkívül az említett akció szerves része volt a kongresszusra való felkészülésnek. — Melyek a kongresszusra való felkészülés soron következő állomásai? — Számunkra talán a legfontosabb az október 14-én megtartandó KISZ-bizottsági és vb-választás sikeres lebonyolítása. Ekkor kerül sor a 27 tagból álló KISZ-bizottság és a 9 tagú végrehajtó bizottság megválasztására.. Az intézkedési tervben foglaltak alapján minden megfelelő szinten halad. Fiataljaink aktívak. Kommunista fiatalokhoz méltóan készülnek a KISZ VIII. kongresszusára. Az olefinprogramról írta: Szabó Gergely, a Petrolkémia Beruházási Vállalat igazgatója Korábbi tapasztalataink ebben a térségben azt igazolják, hogy az említett építőipari vállalatok képesek voltak régebben is új építési technológiák bevezetésére — gondolunk itt az előregyártott épületekre, csúszózsaluzásra, stb. — ezért jogos a remény újabb előrelépések megtételével kapcsolatban is. Egy-egy év építési feladata elég nagy, 200 millió forint nagyságrendű, de ez a két vállalat teljesített már e területen ennél nagyobb összeget is, jeletősen alacsonyabb építési egységárak mellett. Azt mindenesetre biztonsággal állíthatjuk, hogy a két építő vállalat műszaki felkészültségéhez képest, megoldható feladatokat kap. Jórészt készen állnak a munkásszállók is, és nem von el időt a felvonulás sem, mert ha alacsonyabb létszámmal is, de mindkét vállalat a helyszínen van. Az építőipari feladatok megoldása valamenynyi tényezőt figyelembe véve, lehetetlen problémának, és a mai körülmények között csupán a kívánt összetételű és számú munkaerő biztosítása lehet problematikus. Sokkal nehezebb feladatnak tűnik a gyárépítéssel kapcsolatos emelési, falazatépítési, szerelési és szigetelési — szakipari munkák elvégzése. Ennek volumene 700 millió forint körül van, és végrehajtásához — még jó esetben is másfél — egy és háromnegyed év áll rendelkezésre. A szerelést makett és izometrikus csőtervek alapján kell realizálni, amelyeket szerelő vállalataink már az előző munkáknál megszoktak és megszerettek. A jó és gyors szerelési munkavégzésnek az a feltétele, hogy — elsősorban — kellő számú és képzettségű hegesztő és csőszerelő munkás álljon rendelkezésre. A teljes szerelési munkából legnehezebb feladatnak tetszik a csőszerelési munka, beleszámítva azt is, hogy két tél is esik erre az időszakra. Vállalatunk igen fontos feladatának tekinti — éppen a csőszerelési nehézségek enyhítésére — hogy megteremtse az clőszerelés lehetőségét. Itt arról van szó, hogy a szerelési munkák lehetséges részének elvégzésére olyan műhely megépítéséről gondoskodunk, ahol a szerelővállalatok még az építési idő alatt megkezdhetik a csőanyagok előszerelését. Az előregyártás biztosításának az is igen fontos célja, hogy kemény téli időben se kelljen abbahagyni a szerelést, hiszen ez a szabadban épülő gyárban negatív hőmérsékleten problematikus lehet, hanem teljes erővel előkészíthessék a szerelő vállalatok a tavaszi idő beálltára a helyszínen felszerelendő anyagok zömét műhelyben, téli munkavégzésre is alkalmas körülmények között. Gondoskodás történik arról is, hogy a szerelés speciális feladatának megoldásához szükséges gépeket, berendezéseket, vagy azok legalább egy részét megszerezzük és a kivitelezők részére rendelkezésére bocsátsuk. Látható tehát, hogy nem csupán a kivitelezőktől várunk jó ütemű, feszített munkát, hanem a szokásosnál nagyobb lehetőséget kívánunk magunk is biztosítani annak elvégzésére. Mi, tisztában vagyunk azzal, hogy a rendkívüli feladatok elvégzéséhez rendkívüli adottságokat kell létrehozni, ha a siker jegyében akarunk az Olefinmű építésével megbirkózni. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az eddigi szokásoktól eltérően, másképpen kell szemlélnünk és végrehajtanunk a beruházás lebonyolításának és ellenőrzésének szervezési munkáját. Ilyen új szemléletre van szükség a kivitelező vállalatok részéről is. Az eddigiek során a kivitelező vállalatok többsége éppen a kapacitás hiánya miatt elsősorban azt vizsgálta, hogy miért nem lehet egy munkához hozzákezdeni. Különösen nehéz feladat elé állítottak bennünket az úgynevezett szerelésre kész állapot megfogalmazásával. Mi, mindenfelé Nyugaton, de az Egyesült Államokban is azt tapasztaltuk a gyárépítéseknél, hogy az építést követő szerelési munkák megkezdését messzemenően nem a szerelésre kész állapot jogi boncolgatásával szemlélték és vizsgálták, hanem a műszaki végrehajthatóság és időnyerés szempontjából. Érdekes arról is beszélni, hogy valamennyi nagy beruházáshoz szükséges emelőberendezések biztosítását a nyugati építő és szerelő vállalatok nem az emelődaru-bérlet szemszögéből nézték, hanem a kivitelezési idő lerövidítése szempontjából. A Petrolber az Olefinmű beruházásának előkészítésénél minden lehetségest elkövet a tekintetben, hogy a kivitelező vállalatok számára a folyamatos munkavégzés valamennyi feltételét biztosítsa. Meg kell azonban azt is mondani, hogy ezt az erőfeszítést csak akkor koronázza siker, ha ugyanezt a szemléletet átveszik és gyakorlatilag alkalmazzák a kivitelező vállalatok is. Beszélni kell azonban — éppen a beruházás sikeres megvalósítása érdekében — egy-két, olyan zavaró momentumról, amellyel a vállalatok minden jó akaratuk ellenére sem tudnak önmagukban megbirkózni. Az egyik ilyen alapvető baj, ami a kivitelezői kapacitáshiánynak is okozója, a jelenlegi bérgazdálkodási különbség az ipari vállalatok és az ipari, valamint mezőgazdasági szövetkezetek között. Míg az iparvállalatok az átlagbérgazdálkodás körülményei és a munkaerő-gazdálkodás egyéb kötöttségei mellett nagyon is „adott béreszközökkel” rendelkeznek, addig a szövetkezetek lehetőségei e tekintetben messze nem ilyen korlátozottak. Ezek az adottságok a gyakorlatban úgy jelennek meg, hogy az „iparosok” a szakmunkásoknak mondjuk havi 3500 forint fizetést tudnak biztosítani, és többé-kevésbé elfogadható egyéb szociális körülményeket, addig a „szövetkezetek” könnyen megadhatják ennek dupláját is. Mindjárt hozzá kell azt is tenni, hogy ott az öltöző szokszor egy falba vert szögből, a fürdő meg egy lavórból áll, de ezt messzemenően kompenzálja a lényegesen vastagabb boríték. Ebből a helyzetből olyan munkaerővándorlási zűrzavar alakul ki, mintha mondjuk más-más KRESZ-előírások lennének a páros és páratlan rendszámú gépkocsikra. A kétféle „béradottságból” olyan „tömeges baleset” alakul ki — elsősorban a szakmunkások elvándorlásából — amit a termelő vállalatok is megsínylenek, a beruházási kivitelező vállalatokat pedig megharmadolja. És az elvándorlás még csak az egyik, nem is talán a legtragikusabb következmény. Sokkal vészesebb ennek, a munkaerkölcsöt, a munkafegyelmet lazító hatása, ami a munkaidő gyenge kihasználásához és lerövidítéséhez vezet. A kormányzat joggal követeli valamennyiünk munkájának megjavítását a beruházás előkészítésében és végrehajtásában. Nekünk — tervezőknek, beruházóknak, lebonyolítóknak és kivitelezőknek — ezt a követelést minden erővel teljesítenünk kell.