Borsodi Vegyész, 1971. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-14 / 41. szám

2 A párt-vb megtárgyalta A városberuházás időszerű kérdései A városi párt-végrehajtó­bizottság a közelmúltban ér­tékelte a Borsod megyei Be­ruházási Vállalat leninvárosi kirendeltségének tevékenysé­gét, különös tekintettel a IV. ötéves terv leninvárosi beru­házási feladataira. A napi­rend aktualitását mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a Borsod megyei Párt­­bizottság ezt megelőzően ki­bővített ülésen foglalkozott a megye beruházásának hely­zetével, a minap pedig a me­gyei tanácselnökök tárgyaltak a Parlamentben a beruházási egyensúly megteremtésének időszerű kérdéseiről. A párt-vb elé terjesztett tájékoztató átfogó képet adott a megyei Beruházási Vállalat leninvárosi kirendeltségének tevékenységéről. Többek kö­zött megállapította, hogy a vállalat eredményes mun­kája nagymértékben hozzá­járult a III. ötéves város­­fejlesztési terv sikeres be­fejezéséhez. A tájékoztató megemlítette,­­hogy a Beruházási Vállalat 1­968-tól — a tervidőszak u­­tolsó három évében — vég­zi a beruházások bonyolítá­sát. Ez idő alatt felépült több mint 300 lakás, egy 16 tan­­t­er­mes gimnázium és szak­­szépiskola, egy 12 tantermes átalános iskola, 100 férőhe­­tes óvoda és egy bölcsőde, hogy csak a legjelentősebb beruházásokról szóljunk. A jövő terveiről a párt-vb megállapította: az elkövetke­ző 5 év során a mostanihoz hasonló nagyságú és lélek­számú új városrészt kell fel­építeni Leninvárosban. A há­rom nagy ipari létesítmény — a 2000 megawattos hőerőmű, a kőolajfinomító és a nagy olefin-üzem — beruházásá­nak eredményessége döntően függ a városberuházás kellő időben történő megvalósítá­sától is. A feladat nagyságát jól érzékelteti az alábbi szám­adat. A tervek szerint 1975. végéig az összváros-beruhá­­zási előirányzat csaknem el­éri az egymilliárd forintot. Jövőre például mintegy 300 millió forintot fordítanak Le­­ninváros fejlesztésére. A meg­növekedett feladatok elvégzé­se nagy felelőséget ró a Be­ruházási Vállalatra. A tenni­valók adva vannak, így pél­dául törekedni kell az építési költségek csökkentésére, s az előkészítő munka szín­vonalának emelésére. A végrehajtó bizottság utalt rá, hogy a beruházási vona­lon mutatkozó feszültségek különösen élesen jelentkez­nek Leninváros térségében. Előreláthatólag a jövő esz­tendőben és az azt követő évben lesz nehéz a helyzet. A városi tanács és a Beru­házási Vállalat a közelmúlt­ban felmérést végzett azzal kapcsolatban, milyen kivite­lezői kapacitásra lehet számí­tani. Ebből kitűnik, hogy a magasépítés vonatkozásában csak házgyári technológiára biztosított az ötéves kapaci­tás. A végrehajtó bizottság ál­lásfoglalása kimondja: ahhoz, hogy a nem házgyári termé­kekből épülő, úgynevezett kapcsolódó és kommunális lé­tesítmények is megvalósulja­nak, arra van szükség, hogy a Beruházási Vállalat újabb kivitelezőket telepítsen le Le­ninvárosban. A vita során a végrehajtó bizottság annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a Gazdasági Bizottság hatá­rozata, amely a város építé­sét is kiemelt, egyedi nagy­­beruházásnak nyilvánította, könnyít majd a kivitelezői kapacitás terén meglevő gon­dokon. A végrehajtó bizottság e kérdéssel kapcsolatban hang­súlyozta: fontos feladatának tekinti, hogy a megyei párt­­bizottság legutóbbi határoza­ta szellemében, minél hatéko­nyabban elősegítse a Lenin­város térségében megvalósu­ló nagy beruházásoknál a rendelkezésre álló erőforrá­sok nagyfokú koncentrációját. Szó esett az ülésen egyebek között arról is, hogy szigorí­tani kell a műszaki ellenőr­zést és az átvételt, hogy utó­lagos minőségi hiányosság üzemeltetés közben ne for­duljon elő. Rendkívül fontos, hogy va­lamennyi beruházás határ­időre megvalósuljon. Ezen a téren már történt előrelépés. Jelentős javulás tapasztalható például a kivi­teli tervek szállításában. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Beruházási Vállalat saját tervező részleggel bő­vítette profilját. Ma már a tervek többsége időben ren­delkezésre áll. * A napokban a végrehajtó bizottság tagjai, a pártbizott­ság vezetői és munkatársai — eleget téve a Beruházási Vállalat igazgatója meghívá­sának — a helyszínen ismer­kedtek a városban folyó be­ruházásokkal. l. l. BORSODI VEGYÉSZ 1971. OKTÓBER 14. Pillanatkép a­­ VK-ból Mintavétel a festékgyár új bedörzsölő üzemének tartályaiból Fotó: Kovács Endréné Tudósítás az ÉMV-ből Ezekben a napokban sum­mázzák az üzemekben az el­múlt negyedév gazdasági eredményeit. Az év „finis”­­ében,­az utolsó hónapokban járunk. A korábbi lemaradá­sokat, az esetleges anyagellá­tási zavarokat kellő szerve­zettséggel és megfelelő belső munkaerő-átcsoportosítással még helyrehozhatják az ÉMV-nél is. Két üzemrész gondjairól, a IV. negyedév feladatairól adott tájékozta­tást lapunknak Dudás József, a termelési főosztály vezető­je. SZÁRÍTÁSI GONDOK AZ ATS-ÜZEMBEN Az elmúlt negyedév végén, szeptember utolsó hetében kezdték meg a növényvédő szerek gyártását az ABS- üzemben. Eddig már mintegy 24 tonna sazint gyártottak — naponta 3,5—4 tonna a ter­melési átlag e fontos növény­védőszerből. Ám a folyamatos elszállí­tását a gyárból a késztermék­nek akadályozta, hogy a ko­rábban üzembe helyezett flu­­idizációs szárító berendezés nem a várt üzemben végzi e terméknél a fontos műveletet. Így aztán — természetesen ez munkaerő átcsoportosítással járt — ismét át kell térni a B­ÉG-üzemben történő szá­rításra Az esztendő végéig 145 tonnát kell a fazinból le­szállítania az üzemnek a megrendelőhöz. A D-ÜZEM UTOLÉRTE ÖNMAGÁT Rendkívül nehéz volt az idei első kilenc hónap a D- üzem számára. Jó néhány objektív nehézség gátolta a megfelelő termelési ütemet. Az első negyedévben — alap­anyag hiánya miatt — leállt az üzem. Ekkor, mivel az éves terv feladatait három negyedév alatt kell elvégezni, új termelési tervet kellett ké­szíteni. A következő nehézsé­get az okozta, hogy az alap­anyag minősége nem volt megfelelő. Két sorozatot — bár a D-üzemben mindent megtettek a termék megfele­lő minőségéért — visszaszál­lított a megrendelő. A jelenlegi helyzet, a visz­­szaérkező sorozatok átdolgo­zása is plusz feladatot jelen­tett az üzem számára, s még­is, a III. negyedév végére a D-üzem szinte utolérte ön­magát. A kilátások szerint — a jelenlegi termelési ütem legalábbis erre enged követ­keztem — az üzem „hozza” éves tervét, s tartozás nélkül fejezi be az esztendőt. Gy. K. A KISZ-választások tapasztalatai a BFK-ban A Borsodi Vegyikombinát nagyüzemi KISZ-bizottságá­­nak titkárával, Fejedelem Györggyel a választások ta­pasztalatairól folytatott be­szélgetésünk során egyértel­műen megállapítottuk: a ko­rábbi esztendőkhöz képest je­lentős előrelépés tapasztal­ható. — Milyen volt az üzemek párt és gazdasági vezetőinek hozzáállása? — Úgy az alap­ mint a csúcsszervezetek tisztségvise­lőinek megválasztását mind­végig nagy figyelemmel ki­sérték. Örömmel láttuk, hogy részt vettek a választásokon, s minden segítséget megadtak azok sikeres lebonyolításához. A taggyűléseket megelőzően — egy-két alapszervezet ki­vételével — a párt és gazda­sági vezetők beszámoltatták a vezetőségeket az eddig vég­zett munkáról, s hathatós se­gítséget adtak a további te­endők elvégzéséhez. A választások során a ve­zetőségi tagok 56, a KISZ- titkárok 53 százaléka cseré­lődött ki. A taggyűlések aktivitására jellemző, hogy a 33 alapszer­vezeti választáson 398 hozzá­szólás hangzott el. A munka azonban ezzel még nem ért véget. A csúcsszervezetek kül­döttgyűléseinek befejezése után szeptember 30-án kül­döttértekezletet tartunk a Radnóti Miklós Művelődési Házban. Az október 10-én megtartott kongresszusi mű­szak sikerei is fiataljaink po­zitív hozzáállását, lankadat­lan tenniakarását bizonyít­ják. Ezenkívül az említett akció szerves része volt a kongresszusra való felkészü­lésnek. — Melyek a kongresszusra való felkészülés soron követ­­kező állomásai? — Számunkra talán a leg­fontosabb az október 14-én megtartandó KISZ-bizottsági és vb-választás sikeres le­bonyolítása. Ekkor kerül sor a 27 tagból álló KISZ-bizott­­ság és a 9 tagú végrehajtó bizottság megválasztására.. Az intézkedési tervben fog­laltak alapján minden meg­felelő szinten halad. Fiatalja­ink aktívak. Kommunista fia­talokhoz méltóan készülnek a KISZ VIII. kongresszusára. Az olefinprogramról írta: Szabó Gergely, a Petrolkémia Beruházási V­állalat igazgatója Korábbi tapasztalataink ebben a térségben azt igazol­ják, hogy az említett építő­ipari vállalatok képesek vol­tak régebben is új építési technológiák bevezetésére — gondolunk itt az előregyár­tott épületekre, csúszózsalu­zásra, stb. — ezért jogos a remény újabb előrelépések megtételével kapcsolatban is. Egy-egy év építési feladata elég nagy, 200 millió forint nagyságrendű, de ez a két vállalat teljesített már e te­rületen ennél nagyobb össze­get is, jeletősen alacsonyabb építési egységárak mellett. Azt mindenesetre bizton­sággal állíthatjuk, hogy a két építő vállalat műszaki felké­szültségéhez képest, megold­ható feladatokat kap. Jórészt készen állnak a munkásszál­lók is, és nem von el időt a felvonulás sem, mert ha ala­csonyabb létszámmal is, de mindkét vállalat a helyszí­nen van. Az építőipari fel­adatok megoldása valameny­­nyi tényezőt figyelembe vé­ve, lehetetlen problémának, és a mai körülmények között csupán a kívánt összetételű és számú munkaerő biztosítá­sa lehet problematikus. Sokkal nehezebb feladat­nak tűnik a gyárépítéssel kapcsolatos emelési, falazat­építési, szerelési és szigetelési — szakipari munkák elvég­zése. Ennek volumene 700 millió forint körül van, és végrehajtásához — még jó esetben is másfél — egy és háromnegyed év áll rendel­kezésre. A szerelést makett és izometrikus csőtervek alapján kell realizálni, ame­lyeket szerelő vállalataink már az előző munkáknál megszoktak és megszerettek. A jó és gyors szerelési mun­kavégzésnek az a feltétele, hogy — elsősorban — kellő számú és képzettségű hegesz­tő és csőszerelő munkás álljon rendelkezésre. A teljes szerelési munkából legnehe­zebb feladatnak tetszik a cső­­szerelési munka, beleszámít­va azt is, hogy két tél is esik erre az időszakra. Vállalatunk igen fontos fel­adatának tekinti — éppen a csőszerelési nehézségek eny­hítésére — hogy megteremt­se az clőszerelés lehetőségét. Itt arról van szó, hogy a szerelési munkák lehetséges részének elvégzésére olyan műhely megépítéséről gon­doskodunk, ahol a szerelő­vállalatok még az építési idő alatt megkezdhetik a cső­anyagok előszerelését. Az előregyártás biztosításának az is igen fontos célja, hogy kemény téli időben se kell­jen abbahagyni a szerelést, hiszen ez a szabadban épü­lő gyárban negatív hőmér­sékleten problematikus lehet, hanem teljes erővel előké­szíthessék a szerelő vállala­tok a tavaszi idő beálltára a helyszínen felszerelendő anyagok zömét műhelyben, téli munkavégzésre is alkal­mas körülmények között. Gondoskodás történik arról is, hogy a szerelés speciális feladatának megoldásához szükséges gépeket, berende­zéseket, vagy azok legalább egy részét megszerezzük és a kivitelezők részére rendel­kezésére bocsátsuk. Látható tehát, hogy nem csupán a ki­vitelezőktől várunk jó üte­mű, feszített munkát, ha­nem a szokásosnál nagyobb lehetőséget kívánunk ma­gunk is biztosítani annak el­végzésére. Mi, tisztában va­gyunk azzal, hogy a rendkí­vüli feladatok elvégzéséhez rendkívüli adottságokat kell létrehozni, ha a siker jegyé­ben akarunk az Olefinmű építésével megbirkózni. Tisz­tában vagyunk azzal is, hogy az eddigi szokásoktól eltérő­en, másképpen kell szemlél­nünk és végrehajtanunk a beruházás lebonyolításának és ellenőrzésének szervezési munkáját. Ilyen új szemléletre van szükség a kivitelező vállala­tok részéről is. Az eddigiek során a kivitelező vállalatok többsége éppen a kapacitás hiánya miatt elsősorban azt vizsgálta, hogy miért nem le­het egy munkához hozzákez­deni. Különösen nehéz fel­adat elé állítottak bennünket az úgynevezett szerelésre kész állapot megfogalmazá­sával. Mi, mindenfelé Nyuga­ton, de az Egyesült Államok­ban is azt tapasztaltuk a gyárépítéseknél, hogy az épí­tést követő szerelési munkák megkezdését messzemenően nem a szerelésre kész állapot jogi boncolgatásával szem­lélték és vizsgálták, hanem a műszaki végrehajthatóság és időnyerés szempontjából. Ér­dekes arról is beszélni, hogy valamennyi nagy beruházás­hoz szükséges emelőberende­zések biztosítását a nyugati építő és szerelő vállalatok nem az emelődaru-bérlet szemszögéből nézték, hanem a kivitelezési idő lerövidítése szempontjából. A Petrolber az Olefinmű beruházásának előkészítésé­nél minden lehetségest elkö­vet a tekintetben, hogy a ki­vitelező vállalatok számára a folyamatos munkavégzés va­lamennyi feltételét biztosít­sa. Meg kell azonban azt is mondani, hogy ezt az erőfe­szítést csak akkor koronázza siker, ha ugyanezt a szemlé­letet átveszik és gyakorlati­lag alkalmazzák a kivitelező vállalatok is. Beszélni kell azonban — éppen a beruházás sikeres megvalósítása érdekében — egy-két, olyan zavaró mo­mentumról, amellyel a vál­lalatok minden jó akaratuk ellenére sem tudnak önma­gukban megbirkózni. Az egyik ilyen alapvető baj, ami a kivitelezői kapacitáshiány­nak is okozója, a jelenlegi bérgazdálkodási különbség az ipari vállalatok és az ipari, valamint mezőgazdasági szö­vetkezetek között. Míg az iparvállalatok az átlagbér­­gazdálkodás körülményei és a munkaerő-gazdálkodás egyéb kötöttségei mellett na­gyon is „adott béreszközök­kel” rendelkeznek, addig a szövetkezetek lehetőségei e tekintetben messze nem ilyen korlátozottak. Ezek az adott­ságok a gyakorlatban úgy je­lennek meg, hogy az „iparo­sok” a szakmunkásoknak mondjuk havi 3500 forint fi­zetést tudnak biztosítani, és többé-kevésbé elfogadható egyéb szociális körülménye­ket, addig a „szövetkezetek” könnyen megadhatják ennek dupláját is. Mindjárt hozzá kell azt is tenni, hogy ott az öltöző szokszor egy falba vert szögből, a fürdő meg egy la­vórból áll, de ezt messzeme­nően kompenzálja a lényege­sen vastagabb boríték. Ebből a helyzetből olyan munkaerő­vándorlási zűrzavar alakul ki, mintha mondjuk más-más KRESZ-előírások lennének a páros és páratlan rendszámú gépkocsikra. A kétféle „bér­adottságból” olyan „tömeges baleset” alakul ki — elsősor­ban a szakmunkások elván­dorlásából — amit a terme­lő vállalatok is megsínylenek, a beruházási kivitelező vál­lalatokat pedig megharma­dolja. És az elvándorlás még csak az egyik, nem is talán a legtragikusabb következmény. Sokkal vészesebb ennek, a munkaerkölcsöt, a munkafe­gyelmet lazító hatása, ami a munkaidő gyenge kihasználá­sához és lerövidítéséhez ve­zet. A kormányzat joggal köve­teli valamennyiünk munkájá­nak megjavítását a beruházás előkészítésében és végrehaj­tásában. Nekünk — tervezők­nek, beruházóknak, lebonyo­lítóknak és kivitelezőknek — ezt a követelést minden erő­vel teljesítenünk kell.

Next