Borsodi Vegyész, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-07 / 49. szám
2 Gondolatok a munkaszervezésről A MAGYARORSZÁG legutóbbi számában egy igen érdekes népgazdasági témájú cikk jelent meg. Írója a párt Központi Bizottságának novemberi nagy jelentőségű határozata gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Mint ismeretes, ismét felhívták a gazdasági vezetés figyelmét a szervezés fontosságára. „A feladatok megoldása érdekében — mondja a pártokmány — a gazdasági vezetőknek intenzíven kell dolgozniuk a Központi Bizottság és a kormány üzem- és munkaszervezésről szóló határozatának a végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség.” A lényeg tehát, hogy az eddigieknél többet törődjünk a munkaszervezéssel. Gazdaságirányításunk új szabályozói, és az élesedő konkurrencia arra sarkallja a vállalatokat, hogy minél kisebb költségekkel termeljenek, s a ráfordításokat ugyancsak a munka jobb megszervezésével csökkentsék. Ennek bizonyságára a cikk írója több, igen ,szemléletes példát sorol fel. Elmondja, hogy a hazai ötszáz forinttal szemben egy kisebb kocsi motorjának a kiszerelése a NDK-ban csak száz forintnak megfelelő márkába kerül. Két azonos típusú gyár működik az NDK-ban és nálunk. A német gyár fele létszámmal másfélszer annyit termel, mint a hazai. A szakemberek szerint ezek az eredmények elsősorban a munkaszervezés magasabb színvonalának köszönhetők. AZ INTENZÍVEBB termelés egyik feltétele kétségbevonhatatlanul az alapos munkaszervezés. S ha már egy pár negatív példát említettünk, hozzá kell tennünk: noha a munkaszervezést csak most kezdjük „rehabilitálni”, máris több örvendetes kezdeményezéssel találkozunk ezen a téren itthon is. Közismert, hogy vegyipari üzemeink a gyáron belül nem mindenkor felelnek meg a vertikális üzemmódnak. Az alapanyagtermelő üzemek nem elég szorosan kapcsolódnak a feldolgozókhoz. A Tiszai Vegyikombinátban ezen hamarosan segítenek — természetesen — a lehetőségekhez képest. A tervek szerint a granulátum emberi kéz érintése nélkül jut el a műanyagfeldolgozó gépekhez. Ez csupán egy egyszerű példája a munkaszervezés tökéletesítésének. A minél tökéletesebb termelési módok feltárása során törvényszerűen jutottunk el a munkaszervezés fontosságának felismeréséhez.. A munkaszervezés azonban nem új találmány. A századfordulót követően W. Taylor dolgozta ki a modern nagyiparnak megfelelő modern termelési feltételeket, vagyis ő indította útjára ezt az azóta már világméretűvé vált mozgalmat. E témáról a közgazdaságtan művelői már kötetszámra írtak tanulmányokat. Érdemes valamennyi gazdaságvezető számára alaposan elmélyedni ezekben a tanulmányokban ! AB-határozat szellemében a szakminisztériumok a nyár folyamán felmérték: hol adottak a lehetőségek a munkaszervezés szervezett keretek között történő megkezdésére, folytatására. A korábbi határozatok nyomán mintegy 100 nagyvállalatnál kezdődik meg az érdemi munka az üzem- és munkaszervezés hatékonyságának javítására. Mivel a vegyipari üzemek speciális jellegénél fogva ez a munka bonyolultabb kutatómunkát igényel és nagyobb hozzáértést követel a helyi gazdaságvezetőktől, az üzemeltetőktől, itt a feladat ,,oroszlánrésze” nyilvánvalóan rájuk hárul. AZ ILLETÉKES minisztériumok irányelveinek figyelembevételével mindenütt intézkedési terveket dolgoztak ki. (— szántó —) BORSODI VEGYÉSZ Tanácskoztak a BVK brigádvezetői (Folytatás az 1. oldalról) Megemlítette, hogy néhány terméknél, pl. sósavoldatnál van gond, bár ezt a vezetés előre látta. A fajlagos anyag- és energiaköltségek a bázisévhez képest 1,5 millió Fttal javultak. Csökkentek a karbantartási költségek is. A csökkentő és növelő tényezők kiegyenlítik egymást és minden remény megvan arra, hogy 1972-re a betervezett vállalati eredményt elérjük. Nőtt többek között a béren kívüli juttatás és 3,5 százalékos átlagbérfejlesztést valósított meg a kombinát. 750 férőhelyes öltözőfürdőt adtak át a közelmúltban, s 90 családnak biztosított a vállalat eddig garzonszállón elhelyezést. Ezután arról szólt, hogy 1971-hez képest 1972 végére 57 százalékról 62 százalékra emelkedett azon vállalati dolgozók aránya, akik a szocialista brigádmozgalomban részt vesznek. Mind több az arany-, az ezüst- és a bronzjelvénnyel kitüntetett brigád is. Az erkölcsi elismerés mellett az anyagi elismerésre a Munkaverseny Szabályzat alapján 1971-ben 360 ezer Ft állt rendelkezésre. A brigád tagok egyéni jutalmazásán túl 800 olyan dolgozó is részesült jutalomban, akik ugyan nem tagjai a szocialista brigádoknak, de a munkaverseny más formái révén szoros kapcsolatban állnak a brigádokkal. Most az a feladat — folytatta —, hogy ezeket a dolgozókat a brigádokba felvegyék. Elismeréssel szólt a továbbtanulási igényről, arról, hogy 358-an állami, 1974-en pedig politikai oktatáson vesznek részt. Kritikával illette viszont azokat, akik az általános iskolát még nem végezték el, s miután a vállalatnak a népgazdaság más ágazataihoz hasonlóan sokoldalúan művelt munkásokra van szüksége, javasolta, hogy a szocialista brigádvezetők tegyenek többet azért, hogy brigádjukban az általános iskolát el nem végzettek száma csökkenjen. Az újítómozgalomról szólva megemlítette, hogy' 92 brigád vállalt újítási feladatokat, s ebből eddig 36 teljesítette vállalását. Elmondotta azt is, hogy az első fél évben közel 30 ezer társadalmi munkaórát végeztek el a brigádok, döntően Kazincbarcika játszótereinek, parkjainak szépítésében, a bölcsődék, óvodák, iskolák felszerelései, nek fejlesztésében, s még a 440 ágyas kórház részére is végeztek társadalmi munkát. A brigádok 12 árva gyermeket segítenek. Elmondotta az előadó, hogy a vállalati középvezetők még sokat tehetnek a helyi célok meghatározásában, ezzel is segítve a brigádmozgalom feladatainak és vállalásainak teljesítését. A politikai egyetértés mellett a cselekvő részvételt is biztosítani kell, s el kell érni ennek fejlesztését. Egyetértett a brigádvezetőktől előzetesen hallott igényekkel, hogy vonják be őket a jutalmak elosztásába és a brigád tevékenység értékelésébe is. A vállalatvezetés nevében szükségesnek tartja, hogy a szocialista brigádmozgalom társadalmi rangját minden szinten erősítsék, a mozgalmat továbbfejlesszék. A tanácskozás résztvevőinek helyeslése közepette jelentette be az igazgatóhelyettes, jóllehet az 1973. évi vállalati tervről részletesen csak az 1973. januári műszakigazdasági konferencián lesz szó, mégis úgy véli, ez a fórum alkalmas arra, hogy néhány adatot már most megemlítsünk. Az 1972. évi 140 ezer tonna ammónia helyett 1973-ban 163 ezer tonnát kell megtermelni. Az 1972. évi 30 ezer tonna PVC helyett 1973- ban 35 ezer tonnát, PO-acetilénből pedig az 1972. évi 10 ezer tonnával szemben 1973- ban 12 ezer tonnát irányoz elő a terv. Tóth Pál elvtárs véleménye szerint az 1973-as műszaki-gazdasági konferenciát, követő üzemi termelési tanácskozások tételesen, részleteiben is sokat segítenek majd abban, hogy a brigádvállalások konkrétak legyenek. Felhívta a figyelmet a fajlagos költségek csökkentésére, és rámutatott, hogy gondos munkával a gépek és készülékek figyelmes kezelésével 20—30 millió Ft is megtakarítható. Él és dolgozik a BVK szocialista brigádmozgalma. Jó és valós sikereket mondhat magáénak, olyan sikereket, amelyek a vállalati eredményben realizálódtak. A szocialista brigádmozgalom nélkül a jelenlegi eredményeket nem lehetett volna elérni, s ezért a vállalatvezetés nevében köszönetét fejezte ki. A vitaindító után Sztancsik Károly szociális igazgatóhelyettes tartott referátumot a vállalati szociálpolitikai intézkedésekről és a társadalmi tulajdon védelmének fontosságáról. Ezt követően a BVK Pártbizottsága nevében Makai Gyula, a PB btitkárhelyettese javasolta a tanácskozás résztvevőinek, hogy a Kazincbarcikai városi Pártbizottság és a BVK Pártbizottságának együttes és kibővített ■ ülésén elhangzott vélemények alapján csatlakozzanak az LKM-nek a Gyermekeink korszerűbb tanulásáért elnevezésű mozgalmához. Ugyanakkor örömmel jelentette be az építészeti II. üzem gazdasági és társadalmi vezetőinek állásfoglalását, melynek alapján a IV. ötéves terv hátralevő időszakában minden év március hónapjában egy napi bérüket ajánlják fel e nemes célra. A Kazincbarcikai városi Pártbizottság képviseletében a tanácskozáson megjelent és felszólalt Józsa Imre, a pártbizottság titkára. A városi pártbizottság üdvözletének átadása után elmondotta, hogy a BVK szocialista brigádmozgalma a város területén ma már meghatározó. Ez nemcsak számaráányokban jelentkezik, hanem a társadalmi életben, a közösség gondjaiért való törődésben, s a ténylegesen elvégzett társadalmi munkákban ölt testet. A város 552 brigádjából a BVK-s brigádok száma 227, s ez az előző évi 38° o-kal szemben 41° o-ot jelent. Szólt arról, hogy a város fejlődésének 18 évét a vegyipar fejlődése határozta meg, s az olefin II. program a továbbiakban nemcsak a BVK, hanem a város fejlődését is meghatározza. Ebből kiindulva tehát nem közömbös, hogyan dolgozik a BVK és annak szocialista brigádjai. Üdvözölte a számtalan szocialista brigádvezető bejelentett csatlakozását az LKM felhívásához, említést tett a városi óvodai, iskolai gondokról, s javasolta, hogy mindezt kezeljék a brigádvezetőik is társadalmi ügyként. Hozzászólásának végén azon véleményének adott hangot, hogy a tanácskozás, s az elhangzott hozzászólások a BVK brigádmozgalmának további előrehaladásait, fejlődését fogják segíteni. A vitában közel húszan szólaltak fel, a hozzászólásokra következő számunkban visszatérünk. Széplaki Kálmán Néhány évvel a felszabadulás után még nem volt olyan szokványos jelenség egy-egy nő a volán mellett, mint manapság. Abban az időben indult el a megállíthatatlan folyamat, amelyben a nők — számukra eddig idegen munkaterületeken — egyenrangú munkatársként állítottak munkába a férfiak mellett. Ebben az időben, 1949-ben szerezte meg gépkocsivezetői jogosítványát Oláh Jánosné, 26 évesen a budapesti, fővárosi forgalomban. Ennek közel 24 éve, s most, november 28-án felszerelték az AF 50—55-ös rendszámú Volgára az emblémát, amely azt jelzi, hogy 500 000 kilométert vezetett balesetmentesen. Annak igazolására, hogy milyen csillagászati ez a szám, elmondhatjuk, hogy már több, mint tizenkétszer ,,körbevezethetett” volna az Egyenlítőn. Szakemberek körében — mióta egyre több nő vesz részt a közúti forgalomban — vizsgálódás tárgyává lett: megállják-e úgy a helyüket a volán mellett a nők, mint a férfiak. Márta néni — legtöbben így ismerik — példásan vizsgázott. Mi a titka annak, hogy amikor egyre szaporodnak a közúti balesetek — 500 000 kilométeren keresztül még egy kis „koccanása” sem volt? Kiegyensúlyozottan vezet, nem hajt túl gyorsan, s maradéktalanul betartja az autósok törvényét, a KRESZ-t, jelenlétére volt szükségem, próbálom rávenni egy ilyen történet elbeszélésére. Még ínségének köszönhető? Az útközben látott balesetek még fokozzák benne azt a tudatot, hogy rendkívül óvatosnak, körültekintőnek kell lennie. 1966 óta dolgozik a Tiszai Vegyikombinátnál, s nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy majdcsak mindenki ismeri Leninvárosban. S hogy népszerűsége közvetlenségéből, örökvidámságból fakad, az sem kétséges. Munkatársai között egyedüli nő, így neki kellett alkalmazkodni a többiekhez úgy, hogy egyenrangú munkatársnak tekintsék. Ezt sikerült elérnie —, vallja önmagáról. Ismerem Márta néni arcát munkája közben, a volán mellett is. Magabiztos, fegyelmezett és udvarias vezető. Szereti a kocsiban a vidám, hangulatos utasokat. Bizalmába fogadott, s útközben úgy is megismerhettem, mint unokáját szerető nagymamát, s kiskönyvtárral rendelkező irodalomszeretőt. A szakma, a gépkocsi, s a vezetés szeretetét férjétől örökölte. Bár élete nem volt mindig gondtalan, példásan viselte a nehézségeket is. ..Hosszú távon’’ bizonyult ebben a férfias szakmában, férfiak között kiválónak. (— oláh —) Útközben Márta néni a volánnál... Talán mégis, ezen a húsz ilyen kis epizódot sem kapszis úton volt valami „izgathatunk, s hogy ez szerencsemás sztori’’, amikor a lélek jének, vagy magabiztos egyé 1972. DECEMBER 7. i ipari termékek polgári jogi minőségvédelme A JOGOK GYAKORLÁSÁRÓL és a kötelezettségek teljesítéséről szóló rendelkezésekben mindenekelőtt az jut kifejezésre, hogy a polgári jogi viszonyok nem kizárólag a jogosult érdekeinek kielégítését szolgálják, noha az egyes esetekben elsősorban erre irányulnak; a polgári jogviszonyok társadalmi viszonyok és jelentőségük mélyebb és átfogóbb, mint az adott két fél érdekeire gyakorolt hatásuk. Ez a felfogás nyilvánul meg a Polgári Törvénykönyvnek a minőségvédelemre vonatkozó rendelkezéseiben is. A törvénykönyv rendelkezése szerint a polgári jogi viszonyokban kölcsönösen együttműködve és a szocialista együttélés követelményei szerint kell eljárni. Az együttműködést a kötelezettségek pontos teljesítésével és a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával kell megvalósítani. Ilyen tartalmú rendezési elv alapján rendelkezik a Polgári Törvénykönyv 277. paragrafusa a reális teljesítés elvéről úgy, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést. A Polgári Törvénykönyv 288. paragrafusa szerint pedig gazdasági rendünkben minden szerződő partner — legyen az hétköznapi életünkhöz tartozó mindennapi áruvásárlás vagy állami vállalatok közötti árukapcsolat — a forgalomban szokásos jó minőségű dolgokkal tartozik teljesíteni. A reális teljesítés elve tehát nem a középminőségben történő szolgáltatás, hanem a fokozott minőség garantálását kívánja meg. A termékek minőségének javítását államunk a legkülönbözőbb gazdasági és jogi eszközökkel biztosítja. Természetesen nem lehet fogalmilag meghatározni, hogy valamely dolog mikor tekinthető jó minőségűnek. Ennek megállapítása a jogalkalmazás feladata. A jogalkalmazás pedig a jó minőséget mindenekelőtt az ellenértékhez viszonyítva minősíti. Függ a minőség megállapítása attól is, hogy milyenek az általános minősítő viszonyok az adott termékre vonatkozóan. Ezeket a kérdéseket úgy mérlegeli a jogalkalmazás, hogy a döntés ösztönözzön a minőséget javító és az önköltséget csökkentő intézkedésekre. Tehát magas fokú, de reális igényeket kell alátámasztani az érintett jogi normák alkalmazása során. A TERMÉKEIK jó minőségét elsősorban közgazdasági eszközökkel kell biztosítani. Azonban össztársadalmi érdekből arra is szükség van, hogy az állam, jogi — méghozzá felelősségjogi — eszközökkel biztosítsa a termékek, az iparcikkek jó minőségét. Olyankor, amikor a közgazdasági hatásrendszer minőségvédelmi funkciói nem érvényesülnek, a jogi szankcióknak kell ezt a védelmet betölteniük. DR. TÍMÁR LÁSZLÓ Progresso-előadások A Magyar Kémikusok Egyesülete, illetve az egyesület BVK-ban működő csoportjának tagjai rendszeresen tartanak előadásokat a kombinát tevékenységének egy-egy fontos területéről, a legújabb kutatási-fejlesztési eredményekről. Az úgynevezett progresso-előadássorozat az eddigi tapasztalatok szerint jól segíti egy-egy téma mélyebb megértését, a feladatok megoldását, ráirányítja a szakemberek figyelmét a legaktuálisabb tennivalókra, s így hasznos ötletek, javaslatok elindítója. Az elmúlt héten szombaton Kucffmann Ferenc MEO- vezető tartott előadást a bonamid savas korrózióállóságáról, illetve az ezzel kapcsolatos vizsgálati módszerekről és eredményekről. A téma iránt érdeklődő szakemberek magas színvonalú, minden vonatkozásban teljes előadást hallhattak. Nagy érdeklődés várható a Progresso következő előadása iránt is. A december 16-án sorra kerülő előadás keretében Szőke Béla kereskedelmi főosztályvezető a Borsodi Vegyikombinátban folyó marketing-tevékenységgel, az e téren elért és várható eredményekkel ismerteti meg a részvevőket. A kiállítások városa Naponta 60—70 ezer látogató keresheti fel a szovjet főváros új nemzetközi kiállítási területét. Az új kiállító terület létesítéséről a Szovjet Kereskedelmi Kamara egy a moszkvai városi tanács hozott határozatot. Az erre a célra igénybe vett, több mint 900 ezer négyzetméteres teleknek a hetedrészét foglalják el a pavilonok, a többi a szabadtéri kiállítók rendelkezésére áll. Helyet kapnak az adminisztratív és társadalmi rendeltetésű épületek is: lesz hangversenyterem, mozi, uszoda, sportpálya és felsorakoznak az üzlethelyiségen is. Moszkva ma már a világ egyik legnagyobb kiállítási városa. A legutóbbi nyolc évben egymilliónál több szovjet szakember és mintegy 200 ezer külföldi üzletember kereste fel a Szokninyiki parkban rendezett nemzetközi kiállításokat, amelyen jelentősen hozzájárultak a Szovjetunió nemzetközi kereskedelmi éés-j'/Hatási kapcsolatainak bővítéséhez. (Budapress—APN)