Borsodi Vegyész, 1972. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-06 / 27. szám

4 GONDOLATOK Magára maradt, mert megismerték az em­berek.* Szereti a világot, mégis rossz ember. X. olyan sokat pihen, hogy teljesen bele­fárad.* Van, aki azért kíváncsi a véleményedre, mert így akarja megszerezni a „saját” véle­ményét.* X. már nyolcvanöt éves és életerős. A hosz­,­szú élet titkát ezzel magyarázza: Nyugi! Nyugi!* Van, aki a pénzével együtt az eszét is el­itta. * Tévedés, hogy a művésznek, az írónak mindent szabad.* Aki nem tud helyesen írni, beszélni sem tud helyesen. Rettenetesen bosszantana, ha nem szület­tem volna meg. Nem sokra vittem eddig. Veszek egy két­forintos fagylaltot.* Sokat kell tanulnod, hogy belásd, milyen sokat kell még tanulnod. * Aki másnak vermet ás, nem képes a szel­lemi vitákra. * A bölcs akkor bölcs, ha valamiképpen bi­zonyít.* Száz év múlva nevetnek majd a mai tech­nikán. Ezer év múlva, megpukkadnak a ne­vetéstől. Nem körülötted forog a világ. Te forogsz a világ körül.* A szavak soha nem lehetnek értékesebbek, mint a tettek.* Magasra jutni csak úgy dicsőség, ha saját lábadon tetted meg az utat. — szegedi — Jegyzetek a gyárból egy távirat története Felnőtt fővel új ismere­teket szerezni — nem a legkönnyebb dolog. Munka után előadásokra járni, böngészni a jegyzeteket, tallózni a forrásmunkák­ban, figyelő szemmel, értő módon foglalkozni a tan­anyaggal — ez bizony ál­dozatokat kíván az ember­től. „Csak az a fránya vizsga ne volna, már régen be­iratkoztam volna a tanfo­lyamra ... De­­ mondjam azt, hogy negyvenhárom éves létemre úgy éreztem ott a bizottság előtt, hogy egy gombóc van a torkom­ban?” Megmosolyogjuk az ilyesfajta beszédet — leg­alábbis úgy, első hallásra. Ám ha belegondolunk, hogy aki nehéz, nem egyszer ve­szélyes fizikai munkát vé­gez, naponta, aztán családja van, gondjai is akadnak a gyerekekkel jócskán — ak­kor azt mondjuk: minden tisztelet és elismerés azo­kat illeti, akik nemcsak elkezdik a tanulást, hanem bizonyítanak . . . Lehet, hogy a mondatfűzés egy­­egy vizsgán nem a leg­gyorsabban megy, vagy éppen nehezen fogja meg a körzőt, a vonalzót a mun­kásember. És mégis: évente mily sokan szerzik meg ha­zánkban a szakmunkás ké­pesítést — pontosan a kö­zépkorosztályból. Az ÉMV-Ьец, az Inter­medier Gyárrészlegben hal­lottam egy távirat történe­tét. A Winkler-brigádból idén heten képezték to­vább magukat különböző fokon. Ketten a napokban mentek a szakmunkásvizs­gára. Szó ami szó: mind­két nő érzett egy kis vizs­gadrukkot. És egyszerre csak egy táviratot olvasott fel a vizsgabizottság el­nöke. ,,Veletek együtt drukkolunk ...” — Látják, a brigád nem feledkezik el magukról! No, halljuk a tételt! — mondotta az elnök biztató szavakkal. A távirat tette, vagy ép­pen az, hogy felkészültek? — nem tudom. Egy azon­ban tény: jól vizsgáztak mindketten ... (gy. ) Június 30-tól Telj­es kapacitással dolgozik a TVK Nitrogén-műtrágyagyára Kiváló munkát végeztek a karbantartók Befejeződött a tervezett program szerint a TVK Nit­rogénműtrágya-gyárának ez évi nagy leállási munkája. A karbantartási munka közepe táján a szakemberek megál­lapították: a részleges indu­lás napját a tervezettnél egy nappal előbbre lehet hozni. Június­ 30-án reggelre kezdte meg termelését az ammóniagyár 6 gépe, teljes terheléses üzemmel. A karbantartási munka jó minőségét már pár órás üze­meltetési tapasztalat is iga­zolta : jól működnek a szin­téziskörök, amelyek fő jel­lemzői, hogy teljes terhelési szinten is igen kis ellenállás­sal dolgoznak. A legnagyobb, de egyben legjelentősebb munkát vé­gezték a savüzemben: a IX. savüzemi egység építése miatt minden kollektori rendszert meg kellett bonta­ni, a csatlakozásokat beépí­teni. E munka elvégzése az évi termelési szint emelke­désében lesz nagy jelentősé­gű, mert ősszel, a IX. sav­üzemi­­ egység indulásakor nem kell leállítani a sav­gyártást. Egyetlen üzem indult az eredeti terv szerint: a kar­­bamid, amelynek oka, hogy a zsákoló dolgozói teljes lét­számmal az ammóniagyári TMK munkájában vettek részt. Hátralevő feladat maradt még­ alkalmassá tenni a 2. számú hűtődoboz műtrágya­­púderezésre. A tervezettnél korábbi in­dulás hozzájárult, hogy si­keresen teljesítsék félévi ter­vüket, sőt néhány üzemben a túlteljesítést is lehetővé tev­ z BORSODI VEGYÉSZ 1972. JÚLIUS­­. A Kilián-brigád A Tiszai Vegyikombinát I- es műanyagfeldolgozó gyárá­nak egyik legjobban dolgozó kollektívája a Kilián Fe­renc háromszoros szocialista brigád. A tizenöt tagú brigád vezetője Medve Mária, a kol­lektíva legfiatalabb tagja. — Brigádunk 1­969-ben alakult. Előttem két lány, Kormos Júlia, majd Juhász­ Éva volt a brigád irányító­ja. S amikor az idén január­ban Juhász Éva megvált a kombináttól, titkos szavazást tartottunk — emlékezik vissza a megválasztására Medve Mária — így lettem brigád­vezető. Minek köszönheti, hogy bi­zalmat szavaztak számára? — kérdezem, de ő nem mondja. Beszélgetésünkbe a főnöke szól közbe: — Azért, mert Medve Má­ria szerény, csöndes és szor­galmas. 1969-ben jött hoz­zánk, kezdetben e­xtruderke­­zelő volt, majd gyártásközi ellenőr lett. Mindenki azt mondja, hogy igen hamar ,,bedolgozta” ma­gát az új funkciójába. Ez jellemzi a brigád vezetőjét. A közösség tagjairól ugyan­csak a legjobbakat lehet el­mondani. A társadalmi mun­kavállalásukat a tavalyi sze­mélyenkénti kilenc óráról az idén tíz órára emelték. Rend­szeresen részt vesznek a gra­nulátumválogatásban, az idén például már mintegy 80 óra társadalmi munkát végeztek. Szocialista brigádtagokhoz méltóan csaknem valameny­­nyien továbbtanulnak Töb­ben járnak vagy most je­lentkeztek nyomda- és kon­fekcionáló, valamint extru­­der-gépkezelői tanfolyamra. Mások pedig most végzik a vegyipari szakmunkásképzőt. E mellett nagy gondot fordí­tanak a politikai önképzésre is. Sok a brigádban a messzi­ről bejáró dolgozó, ezért munka után nehéz összehoz­ni a tagokat. Mégis, ha csak tehetik, közös mozilátogatást szerveznek vagy a Birka csárda fehér asztalánál meg­tárgyalják a hét, a munka hétköznapi problémáit, örö­meit. Jó alkalom ezekre a közös szórakozásokra a ta­gok névnapjainak megün­neplése, amelyről csak igen nagy „komoly indokkal” le­het távol maradni. Az igazi kikapcsolódás azonban az együttes, egész­napos kirándulás. A Kilián brigád tagjai már voltak Sá­rospatakon és Egerben, az idén pedig már még nagyobb távolságra terveznek egy kö­zös kiruccanást... (O sztó. —) Képünkön: a Kilián brigád tagjai, Kardos Ervin KISZ-titkár és Nagy Bertalanné extruder­ kezelő, munka közben Fotó: Kovács Endréné Bemutatjuk legjobb szocialista brigádjainkat „SZOCIALISTA MÓDON élni, dolgozni, tanulni"­ — hármas jelszó jegyében tesz eleget brigádvállalásuknak a TVK gépgyár- és öntöde for­gácsoló üzemének November 7. nevű szocialista brigádja. Az elmúlt évben követke­zetesen teljesítette­­a vállalt feladatokat, derekasan küz­dött teljesítésükért. Ennek elismerése volt, hogy a TVK igazgatósága az ötszörös szo­cialista brigádot ezüstkoszo­rúval tüntette ki. Ez évi vállalásuk minden eddigit felülmúl. Most ün­nepli a gépgyár fennállásá­nak tizedik évfordulóját, ez alkalomból pótvállalással nö­velik teljesítményeiket. Ér­demes megemlíteni ezeket a terveket, mert felhívásuk és saját példájuk arra ösztön­zött 16 szocialista brigádot, hogy eredeti vállalását mó­dosítsa: 105 százalékra telje­sítik az évi tervet, 650 nor­maóra megtakarítást ter­veznek, melyet az ésszerű munkaszervezéssel akarnak elérni. A selejtet 18 száza­lékkal csökkentik, és 20 óra társadalmi munkát vállalt egy-egy brigádtag. A közelmúlt említésre mél­tó eredmény volt, hogy teljes erővel dolgoztak a nitrogén­­műtrágyagyári karbantartási munka sikeres befejezésén Egy szabad szombatos napon, amikor a nagy leállás miatt szünetelt az áramszolgálta­tás, jelentős karbantartást végeztek társadalmi munká­ban, saját gyárrészlegükben: a kábelcsatorna tisztítását­ Ezen a napon készült el a brigádfal, amelyre fölkerül­nek majd a brigádélet ese­ményei, hírei, az együtt töl­tött idő emlékei, s nem utol­sósorban a kollektíva jó munkáját dokumentáló ok­levelek, kitüntetések. Remé­lik, h­ogy ez évi munkájukért már megkapják az aranyko­szorús kitüntetést. A brigád kulcspozíciót tött be a gépgyár tevékenységé­ben, mert az új gyártmá­nyok, alkatrészek pontos megmunkálása, a gép mű­ködtetése szempontjából nagy jelentőségű. A brigád jelenleg 12 tagú, közülük 5 törzsgárdatag. A brigádvezető, Krizsán Balázs elmondotta, hogy többen együtt fejlődtek, voltak, akik más beosztásba kerültek, de nem szakadtak el a régi bri­gádtól, s ha lehetőségük van, segítik munkájukat. A JÓ EMBERI KAPCSO­LATOK kiépítésén is ered­ményesen munkálkodnak: a közös kirándulások, a közös művelődés, egymás segítése a továbbtanulásban, a sport­­megmozdulások, melyek vé­gül is családias összejövetel­lé alakulnak. Ilyen kapcsolat kiépítésére törekszenek a másik ezüstérmes szocialista brigáddal is. (—O—E—) ! — Úgy vélem, az ember őszinte szóval, baráti kézfo­gással, vagy éppen egy hét­köznapi, egyszerű cselekede­tével is nagyon sokat tehet azért, hogy kapcsolata a gyárral, a környezetével megfelelő módon alakuljon. Mondjam azt, hogy mindig izgatott a munkahely légkö­­köre, az emberek véleménye a világ dolgairól, a munká­ról meg a fizetésről, a csa­ládról, meg a gondokról. Szerettem vitatkozni, politi­zálni — már diákéveimben is. File Tóth László azt vallja hogy eszerint próbált élni azóta, midőn először lépett be a bábonyi gyár kapuján. Pedig hát ennek már ide­­s­tova tizennégy éve. Érettségi után ment a szakmunkás­képzőbe, és már akkor ismer­kedett a gyárral, a munká­val, az emberekkel. Aztán jöttek az egyetemi évek. Ösztöndíjasa volt az EMV- nek. A diploma megvédése után következett a második találkozás a gyárral. — Jó néhány üzemben dolgozhattam. Felbecsülhe­tetlen értékűek azok az évek, hiszen így ismereteket és ta­pasztalatokat szerezhettem szinte az egész gyártási fo­lyamatról. Részt vehettem a satrin és a sazín termelésé­nél — akkor már, mint részlegvezető az AOS üzem­ben. Tulajdonképpen ott kez­dődött aztán az a tevékeny­sége is, amelyet ma már a második hivatásaként emle­get a fiatal mérnök. Jól működött az AOS üzemben az ifjúsági moz­galom szervezete. A fiata­lokkal — hisz ő maga is sokkal egykorú volt — úgy érzi most, az évek múltán is, hogy jó volt a kapcsolata. Felkérték, hogy vezesse a politikai tanfolyamot, így kezdte, mint propagandista. Elmondja, öröm volt látni, tapasztalni, hogy érdeklőd­nek a fiatalok az időszerű kérdések, a mindennapos problémák iránt... Az ösz­­szekovácsolódott, jó közös­ség a tanfolyam végén ju­talmat is kapott... — Itt, az Interben üzem­mérnök vagyok. Új üzem,­ új munkakör, sok új munka­társ és egy-egy új gyártási folyamat kezdetekor sok új, mindaddig ismeretlen arc. Szép és érdekes munka, sze­retem, jól érzem itt magam. A KISZ-bizottságon hal­lottam, hogy az egyik leg­jobban működő vitakör az volt, amelyet az elmúlt év­ben File Tóth László vezetett. És hogy mi a módszerének titka? Hogyan sikerült ér­dekessé tenni a foglalkozá­sokat? Igyekezett­ egyéni hangon, megfelelő forrás­anyagok felhasználásával be­mutatni egy-egy témát. Az­tán — mint mondja — ész­revette már az első foglal­kozáson, hogy két-három olyan fiatal van a csoport­ban, akik szeretnek vitázni, mindenről van kialakult vé­leményük, ösztönözte tehát őket, s aztán — szinte észre­vétlenül — a többieket is az őszinte, reális véleménycse­rére. — Az igazi örömet az je­lentette számomra, midőn észrevettem: a második, a harmadik, majd a negyedik foglalkozáson mindig többen és többen ülnek ott a szobá­ban, és eljön az is, aki ép­pen еду-két órája fejezte be a műszakot. .. Azt is elmondotta a beszél­getésünk alkalmával, hogy szívesen vállalta a propagan­dista munkát, mert úgy érzi, egy-egy ilyen vita utáni va­lahogy közelebb kerül az ember a környezetében mun­kálkodó fiatalokhoz. Talán legközelebb, a munka köz­ben másképpen, világosab­ban lát sok mindent. Gyárfás Katalin Arcok a gyárból M­ásodik ki­válásomnak érzem... v

Next