Borsodi Vegyész, 1974. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 1. szám

1974. JANUÁR 4. jelett mi Számítanak a brigádokra A karbantartóknál soha nincs úgynevezett holt sze­zon — hallottuk a gépészeti gyáregység vezetőjétől. • A nagyjavítás idején, amikor reflektorfénybe kerülnek a karbantartó szakmunkások, gyakorta esik szó róluk, de kevesen gondolnak arra, hogy milyen gondos előkészítés szükséges ehhez a munkához. A folyamatos üzemeltetés biztosítása mellett most van idő arra is, hogy elkészítsék az 1974. évi karbantartási tervet, hiszen már körvona­lazódtak a feladatok. A kar­bantartó műhelyekben már készülnek a nagyjavításhoz szüságos alkatrészek, ame­lyeknek nem kis hányadát már elkészítették. A napok­ban fejezték be a gyárban használatos szállító targon­cák és belső használatú gép­járművek karbantartását, nagyjavítását is. A tervekről szólva gépészeti gyáregység­ben elmondották, hogy a jö­vőben csökkenteni kell a külső kivitelezők részvételét a BVK karbantartási mun­­k­ában, és ez egyben átgon­­o­sabb munkát, és nagy fel­­i­datot­ jelent majd a gyáregy­­i­k dolgozói számára, örven­­e­tes azonban, hogy kiváló. A­­ képzett és szorgalmas s­ímunkások dolgoznak a g­áregységben és különösen a szocialista brigádok segít­ségére számítanak a gyár­egység vezetői. BORSODI VEGYÉSZ Felelősséggel, egymásért AZ ÉV ELTELTÉVEL ké­szülnek a vállalatok termelé­si mérlegei, a különböző ki­mutatások, statisztikák a termelékenységről, az önkölt­ségről, a selejtszint alakulá­sáról és még sok minden más­ról. Grafikonok hullámzanak, táblázatok készülnek, kattog­nak a számoló- és az adat­­feldolgozó gépek. A számok mögött azonban emberi mun­ka rejlik, sőt maga az ember is. Most nem a létszámgaz­dálkodásra, hanem a baleseti statisztikára gondolunk. A vegyipari üzemekben ki­mondhatatlanul sok a ve­szély. Az óvatlanság, a fi­gyelmetlenség a nemtörő­dömség pedig többszörösére fokozza a baleseti lehetősé­geket. Sajnos, Borsod megye vegyipari üzemeiben sem di­csekedhetünk azzal, hogy balesetmentes évet zártunk. Nem célunk, hogy a statisz­tikai adatok tükrében ábrá­zoljuk egy-egy üzem tavalyi baleseti helyzetét. Nem em­lítjük a balesetek miatt ,,ki­esett” munkanapok százalé­kos arányát sem, s nem raj­zolunk grafikont, hogy ja­vult, vagy rosszabbodott-e a kép az előző évekéhez vi­szonyítva. Mindössze annyit: voltak, akik­ az új évet már nem ér­hették­­meg családi, baráti, munkatársi körökben. A hoz­zátartozókat pedig nem vi­gasztalja az egyszázalékos javulás a baleseti statiszti­kában. Valamennyi üzemünk több milliót költ munkásvédelem­­re, biztonságtechnikai beren­dezésekre, védőeszközökre. A kormányhatározat megjelené­se óta fokozottan szorgalmaz­zák a biztonságtechnikai be­ruházásokat. A vállalati öt­éves tervben külön fejezet foglalkozik e programmal, amelynek időarányos végre­hajtását az üzemek szakszer­vezeti tanácsa minden évben ellenőrzi, számon kéri. Mégis, mintha e hasznos, sőt nélkülözhetetlen, több milliós befektetés nem térül­ne meg maradéktalanul. S itt már hivatkozhatunk fe­lelősségérzetre. Ez a felelős­­ség­ egymás iránt sajnos nem nőtt olyan mértékben, mint a munkásvédelemre fordított beruházások költségei. Min­den vállalati erőfeszítés hiá­bavaló lehet, ha a gépek, berendezések mellett bármi­lyen fegyelmezetlenség, fi­gyelmetlenség is előfordul. A LEGSÜRGETŐBB fel­adat az új évben a dolgozók egymás iránti felelősségérze­tének, segítőkészségének fo­kozása, és a saját testi ép­ségünk fölötti lelkiismerete­sebb őrködés. Még többet te­hetnek e tulajdonságok kia­lakításában, elmélyítésében a munkavédelmi őrmozgalom aktívái, a balesetvédelmi ok­tatók, a szocialista brigádok. Ez mindig mindennél fonto­sabb. (— Oláh —) Kétlépcsős fejlesztési terv mennyiség 1985-ben 550—600 ezer tonna etilén előállításá­hoz elegendő. A petrolkémia termékei iránt jelentősen fokozódnak az igények. A szükségleteket elemző tanulmányok tanul­sága szerint 1985-ben 300 ezer tonna műanyag felhasz­nálásával kell számolni. 1970- ben a magyar vegyipar ez­zel szemben csupán alig va­lamivel több, mint 90 ezer tonna terméket állított elő. A távlati fejlesztési terv 1970—1985 közötti időszak­ban kétlépcsős fejlesztést irányoz elő. Az első lépcső­ben Leninvárosban felépül az évi 250 ezer tonna etilént termelő olefinüzem, és a második lépcsőben elkészül az évente 120 ezer tonnát etiléntermelésnek, hiszen A kőolajipar fejlesztési ter­ve szerint 1975-ben mintegy 600 ezer tonna, 1985-ben 1,8 millió tonna kis oktánszámú benzin áll a vegyipar ren­delkezésére. Ez a benzin- Mun­ka­védelmi vizsgák Javult az idén a Tiszai Ve­gyikombinát villamos üzemé­ben a munkavédelem. A vizs­gázók 94 százaléka megfelelt a követelményeknek. A szakemberek megállapí­tották, hogy az oktatások színvonala kielégítő, a mun­kavédelmi eszközök és fel­szerelések jó állapotban van­nak. Az új évben megkezdi a próbaüzemeltetést az évi 250 ezer leim­­etilént termelő leninvárosi olefinmű A Borsodi Vegyikombinát­ban a közelmúltban megtar­tott igazgatói tanácsülésen jelen voltak az üzemi négy­szög tagjai is. Érthető, hiszen olyan több ezer embert érin­tő kérdésben tanácskoztak, amely különösen a kombi­nát nődolgozóit foglalkoztat­ja. A tanácsülésen ugyanis a vállalati nőpolitikai intézke­dési terv végrehajtásáról és a további feladatokról esett szó. A tanácsülés elé terjesz­tett írásos anyaggal kapcso­latban a tanácsülés megálla­pította, hogy az 1970. októ­ber 31-én elfogadott intézke­dési tervben rögzített fel­adatok végrehajtása tervsze­rűen és módszeresen történt a Borsodi Vegyikombinátban. Megállapítható, hogy a női dolgozók bérügyi szociális és kulturális helyzetében pozi­tív irányú változás történt az elmúlt két esztendőben. A beszámoló többek között megállapítja, hogy a negye­dik ötéves terv időszakában nagyarányú fejlesztést kell végrehajtani a Borsodi Ve­gyikombinátban. Nevezete­sen a PVC III. nagyberuhá­zásról van szó. Meg kell ke­resni a PVC III. nagyberu­házásnál azokat a lehetősé­geket, illetve azokat a mun­kahelyeket, ahol nődolgozó­kat lehet foglalkoztatni. Is­mételten felül kell vizsgálni a vállalati munkakatalógust és meg kell határozni azokat a munkahelyeket, ahol a mű­szaki fejlesztés a technoló­giai változtatás, a jobb mun­kaszervezés, vagy a hátrá­nyos munkakörülményeket megszüntető átalakításokat követően a nők foglalkozta­tására lehetőség nyílna. Ez­zel kapcsolatban már eddig is sok hasznos és célszerű in­tézkedést tettek. A vállalati munkakatalógus és az egyes munkahelyek felülvizsgálata határidőre megtörtént illet­ve a munkakatalógus módo­­nosítása, egyes munkahelyek nők számára is alkalmassá (Folytatás a 4. oldalon) Fontos téma a napirenden MIND AZ energiatermelés, mind a vegyipar számára jelenleg a szénhidrogének a legfontosabb nyersanyagok. Mindenesetre energiahordo­zóként sokszorosan több szénhidrogént használnak fel, mint vegyipari nyersanyag­ként. Az utóbbi célra világ­­viszonylatban 3, és a fejlett ipari országokban is csak kb. 5 százalékot. Ennek kö­vetkeztében a szénhidrogé­nek felhasználását elsősor­ban az energiafejlesztés igényei határozzák meg és a vegyiparnak az energiater­meléssel kell versenyeznie a nyersanyagért. Az is nyil­vánvaló, hogy a végvári termékek előállítási költsé­gei mindig szoros összefüg­gésben vannak az energia­­termelés növekvő költségei­vel. A szénhidrogének előfor­dulása és felhasználása nem egyenletes eloszlású. Legna­gyobb ismert készletekkel a Közép-Kelet országai rendel­keznek és 1971-ben ezek az országok szolgáltatták a vi­lágtermelés 34 százalékát. A jelenlegi felhasználást ala­pul véve, az ismert készletek kimerülése néhány évtizeden belül várható lesz. A petrolkémia lehetősége­it rövid távon, elsősorban a kőolajfinomító kapacitás te­rületi elosztása határozza meg. Jelenleg a finomítói ka­pacitás termeit elosztása ha­tározza meg. Jelenleg a fino­mító kapacitás 24 százaléka az USA-ban, 29 százaléka Nyugat-Európában, 16 száza­léka az európai szocialista országokban, 10 százaléka Latin-Amerikában, és 7 szá­zaléka Japánban van. Hosz­szabb távon a fejlődést min­den bizonnyal befolyásolja, hogy a különböző országok milyen mértékben szorulnak import nyersolajra. — írja a Vegyipari Gazdasági Tájé­koztató egyik utóbbi száma. A prognózis beigazolódott: a nyersanyagárak robbanás­­szerű emelkedése legérzéke­nyebben a világ legnagyobb nyersanyagvásárlóját, Japánt sújtja. Az olajembargó pe­dig a gazdasági válság képét vetítette a japán közgazdá­szok elé, s valamennyi nyu­gati országban erősen érez­tették hatásukat az olajvál­ság jelei. Hidegebb és szür­kébb volt a karácsony Stockholmban, ahol már ki­nyomtatták a benzinjegyeket. Az Egyesült Államokban a nemzet karácsonyfáján ..csak egy fény” égett, a tavalyi kétezer helyett s Dániában is fény nélkül díszlettel­ az utcai fenyőfüzérek. A ..világ főutcáján”, a Champs-Ely­­sées-n is szokás szerint 40 ezer villanyégőt aggatnak az útszéli fákra de most a ka­rácsonyi ragyogás elmaradt, az energia­takarékosságra hi­vatkozva. AZ ÚJ GAZDASÁGI év­ben hazánk, így Borsod me­gye vegyiparát is érinti a tőkés vilgpiacon bekövetke­zett alfóanyagárak nagy­­mértékű emelkedése. Ezért valamennyi üzemünkben az egyik legfontosabb feladat, hogy a nyugati importanya­­gokat olyan alapanyaggal he­lyettesítsük, amelyek a szo­cialista országokból beszerez­hetők. A világ eperfiahelyzete Épül a PVC III. Borsod megyéről azt mond­ják, hogy a magyar Ruhr­­vidék. Helyénvaló ez a meg­állapítás, hiszen népgazda­ságunk egészében megyénk iparának rangja és tekinté­lye van. Több tucat nagy iparvállalat, kisebb-nagyobb gyár biztosít munkát és ke­nyeret a megye lakóinak. A PVC III. nagyberuházás va­lóra váltásával még inkább gyarapodik megyénk. Az ötödik ötéves tervben a Bor­sodi Vegyikombinátban Európa legnagyobb új és korszerű műanyaggyártó üze­me épül fel. Ez a fejlesztés összhangban áll a népgazda­ság céljaival, amely a mű­anyagtermelés növelését irá­nyozza elő hazánkban. A be­ruházás ugyanakkor megfe­lel annak a koncepciónak, amely azt irányozza elő, hogy Borsod megyében a vegyi­part vezető iparággá kell fejleszteni. Az első „kapavágás" az el­múlt évben, pontosabban 1973. június 28-án, történt meg, amikor a Földgép Vál­lalat több nagy teljesítmé­nyű munkagéppel dicséretes gyorsasággal megkezdte a tereprendezést. Sokan kérdezik, beszélnek arról, mit is termel majd ez a gyár? PVC III. nagyberu­házás, az olefin I. program keretében a TVK-nál épülő olefinművel kapcsolatos gaz­dasági célkitűzések valóra váltásához szervesen hozzá­járul. Az új műanyaggyár fő felhasználója lesz a hazai etiilén termelésnek, hiszen évenként 80 ezer tonna eti­lén felhasználásával 160 ezer tonna vinilklorid monomert állít elő, amelyből az új gyár egy esztendő alatt 150 ezer tonna pvc-port termel. Lé­tesül majd egy 110 ezer tonna klór-kapacitású elektrolízis üzem is. A pvc-gyártáshoz fel nem használt két és fél ezer tonna vinilkloridot a kombinát II. gyáregységében levő polimerizáló üzem hasz­nálja majd fel, és több, mint 6 ezer tonna klór-féleséget is a BVK-ban cseppfolyósítanak majd. Az itt gyártott maró­nátron ugyanakkor fedezi a hazai alumíniumipar igényei­­nek mintegy 85 százalékát. Napjainkig sok minden tör­tént a leendő gyár helyén. Csaknem 300 ezer tonna föl­det mozgattak meg a gépek és szállítottak el a teher­autók. Az úgynevezett terep­rendező, előkészítő munka nagy többsége már megtör­tént, és ebben az esztendő­ben rendkívül nagy feladat vár az építőkre, valamint a szerelő vállalatok dolgozóira. A tervek szerint 1974-ben 500 millió forint értékű mun­kát kell elvégezniük a kivi­telező vállalatoknak. Felvonulási épületek a PVC III. területén Négyszázezer köbméter földet már elszállítottak Fotó: Álmosd Szabolcs 3

Next