Borsodi Vegyész, 1974. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-04 / 27. szám

2 A partélet eseményei Lapunk megjelenésével egyidőben — július 4-én — tartotta meg soron követke­ző ülését az Északmagyar­országi Vegyiművekben a párt-vb testülete. A tanács­kozáson Horváth Róbert ve­zetésével három fontos té­makör megtárgyalására ke­rült sor. Egy korábban megtartott brigádvizsgálat alapján érté­kelték a végrehajtó bizottság tagjai az üzemi demokrácia helyi tapasztalatait. A de­mokrácia érvényesüléséről, valamint a további teendők­ről Tóth Béla, a vállalati szb-titkár számolt be. Az előterjesztést értékes vita kö­vette. A vb-ülésen ezután egy tájékoztató hangzott el ar­ról, hogyan történik a fizi­kai dolgozók, a nők és a fia­talok körében a párttaggá nevelés. Erről C-, az M-, az R- és a Z-üzemi alapszerve­zetben szerzett tapasztalatok alapján számolt be Lakó La­jos, a pártbizottság tagja. Harmadik napirendi pont­ként az MHSZ helyi szerve­zetének munkájáról hang­zott el tájékoztatás. * A Tiszai Vegyikombinát, gépgyárának forgácsoló üze­mében június 26-án párttag­gyűlést tartottak, amelyen az alapszervezet tagjai megvi­tatták az ifjúsági törvény és az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának tapasztala­tait és az elkövetkezendő fel­adatokat. A tanácskozáson Molnár Tivadar szervező titkár szá­molt be a négy évvel ezelőtti taggyűlésen készült jegyző­könyv tükrében — a szem­léletbeli változásokról, a fia­talok sikereiről. Míg 1971- ben csak egy ifjúsági szocia­lista brigádot tartottak szá­mon, az elmúlt évben már négy ifjúsági szocialista kol­lektíva tevékenykedett — közülük kettő vállalati szin­ten is a legjobbak között A taggyűlésen új intézke­dési tervet fogadtak el, amelynek célja, a Központi Bizottság ifjúságpolitikai ha­tározatának végrehajtása, a munkásosztályhoz hű, a mun­kában, a tanulásban példás, a szocialista erkölcsi normák szerint élő fiatalok nevelése. AZ ELVTÁRSI, baráti ta­lálkozó létrehozása már jó­ideje foglalkoztatta a két gyár képviselőit. A nagymúl­­tú Északmagyarországi Ve­gyiművek és a Tisza-parti gyáróriás pártvezetői egy ko­rábbi megállapodás alapján szorgalmazták: időnként egy kis baráti eszmecserére, egy­más munkájának megisme­résére jöjjenek össze a párt­munkások.­­ Midőn a látogatás gon­dolata először megfogalma­zódott, úgy véltük: egymás tapasztalatainak cseréje mindannyiunk számára hasz­nos lehet — mondotta még a találkozót megelőzően Hor­váth Róbert, az ÉMV párt­­bizottságának titkára. Ily módon történt, hogy a TVK pártbizottságának meg­hívására a sajóbábonyi vál­lalat pártmunkásainak egy népes csoportja június 26-án útnak indult Leninváros fe­lé. Az e célra bérelt autóbu­szon ott voltak a pártalap­­szervezeti titkárok, a végre­hajtó bizottság tagjai, s az ÉMV szakszervezeti és KISZ- vezetésének képviselői. Út­közben itt is, ott is arról esett szó, hogy a sok új­ él­mény mellett biztosan alkal­muk lesz találkozni ismerő­sökkel, az EMV-ből egykor elszármazott emberekkel is... — Arra ugyanis büszkék vagyunk, hogy midőn szer­vezték egykor a TVK építé­sét, s az ország tájairól ar­rafelé sereglettek munkások, szakemberek, mi is hozzájá­rultunk az új gárda létreho­zásához — mondotta az egyik párttitkár, ki az ÉMV egyik alapító tagja. — ÖRÖMMEL üdvözlöm Önöket nálunk. Szeretnénk, ha bepillantást adhatnánk a vállalat életéből, az épülő, új olefinmű munkálataiból. Gondoljuk, hasznos lesz a pártélet helyi tapasztalatairól is egy rövid tájékoztatást ad­nunk. S amit a legjobban szeretnénk: kötetlen beszél­getésekkel, elvtársi szóval segítsük egymás munkáját! — E szavakkal fogadta a vendégeket a ,,házigazda” tisztét betöltő Csősz Gábor, a Tiszai Vegyikombinát párt­­bizottságának titkára. Figyelemmel hallgatták az ÉMV-sek azt a rendkívül tö­mören megfogalmazott ismer­tetést, mellyel Sólya László, termelési igazgatóhelyettes adott összefoglalót a TVK avatásától napjainkig. Aho­gyan ez már lenni szokott, mindenre kíváncsiak voltak a másik vállalat képviselői. Szó esett a beruházásról és a nyereségről, a világpiaci helyzetről, s a rendkívül megdrágult import alap­anyagokról. „Ismerős helyzet, mi is ha­sonló cipőben járunk...” — bólogattak az adatok, tények hallatán a sajóbábonyiak. AZUTÁN a pártmunka került szóba. Csősz Gábor őszinte szavaira hasonló mó­don történt a reagálás. A TVK pártbizottságának tit­kára ugyanis nemcsak arról beszélt, hogy az 1970-től ön­állóan működő gyári párt­­bizottsághoz milyen nagylét­számú alapszervezetek, s a termelő munkában példásan helytálló kommunisták tar­toznak. Megemlítette a spe­ciális módon jelentkező prob­lémáikat is. — Tervezzük egy újabb csúcsvezetőség kiépítését is, a jelenlegi kettő mellé — hallottuk. Nagy figyelmet szenteltek is pártmunkások a pártokta­tás módszereinek megvitatá­sára. Erről mindkét gyár pártvezetői elmondották, a már bevált és gyümölcsöző­nek mondható szervezési, te­matikai tapasztalatokat. A leggyakrabban talán ar­ról esett szó, mi is ma egy pártmunkás feladatköre, kö­rül lehet-e egyáltalán azt határolni. Érvek, tapasztala­tok summázása után végülis erre a közösen kialakított álláspontra jutottak. Nekünk, pártmunkásoknak, kommu­nista vezetőknek mindig és mindenütt részt kell vállal­nunk a munkából. Látnunk és tudnunk kell, mi a felada­tunk ...” A Tiszai Vegyikombinát fejlődését, bemutató filmek vetítése után a vendégek megtekinthették a nitrogén­műtrágya-gyár több üzemét, jártak a műanyagfeldolgozó­ban. Néhány órát az olefin­mű, majd az épülő erőmű területén töltöttek. A MINDKÉT vállalat párt­munkásai számára maradan­dó emlékű találkozó azzal az ígérettel végződött: „Leg­közelebb az ÉMV-ben vitat­juk meg közös ügyünk ese­ményeit, gondjait...” Gyárfás Katalin Pártmunkások találkozása Közeleg a határidő... Az olefinmű beruházási munkái jó ütemben haladnak. Már csak hónapok választanak el a próbaüzemeltetés megkezdé­sétől, bár addig még igen sok a teendő. A szerelésen dolgo­zó szocialista brigádok vállalták, hogy november 7-e tiszte­letére, próbaüzemeltetésre átadják az üzemet, ígéretet tet­tek azonban arra is, hogy a munka intenzitása nem befolyá­solja a minőséget. Felvételünkön­ a hatalmas beruházás egy temülete. Fotó: Kovács Endrené BORSODI VEGYÉSZ Műtrágya - exportra A Péti Nitrogénművek el­készítette gyorsmérlegét az első félévi exporttevékeny­ségről. 20 százalékkal na­gyobb az árbevétel, mint az elmúlt esztendő hasonló idő­szakában. összesen 11 országba szál­lítják vegyipari termékeiket, közöttük Jugoszlávia és Fran­ciaország új piacnak számít. A gyár fő terméke, a nitro­génműtrágya mellett beren­dezkedett az­­úgynevezett hidrogénezett termékek gyár­tására is. Amíg a talajtáplá­lékokból a hazai szükséglete­ket elégítik ki, ezekből a vegyipari alapanyagokból már külföldre is szállíthatnak. A furfuril alkoholból a termelés több mint 80 százalékát ex­portra küldik. Leállították az etilénüzemet 1974. JÚNIUS 29-ÉN nulla órakor megszólalt a Tiszai Vegyikombinát etiléngyárá­nak szirénája. Ezzel jelezték az etiléngyár leállását. Az üzem valamennyi régi dolgo­zója búcsút vett a gyártól, amely négy esztendeig máso­dik otthonukat jelentette. Az etilénüzem kollektívájá­nak nyolcvan százaléka az új olefinműben dolgozik majd. A napokban megkezdték az olefinmű egyedi gépeinek já­ratását, s ezzel egyidőben megindult az üzemeltető sze­mélyzet betanítása. A jövőben a polimerüzem termelését kizárólag import alapanyagból biztosítják. A kis etilénüzemet pedig kon­zerválják. Az etilénüzem régi dolgo­zói között harmincezer forint rendkívüli jutalmat osztottak ki. Ezenkívül három szocia­lista brigád részesült külön­­j­utalomban. Július elsején délelőtt, Só­lya László, a kombinát ter­melési igazgatóhelyettese tar­tott rövid megemlékezést az etilénüzem régi dolgozóinak az üzem leállásával kapcso­latban. A kis ünnepség kere­tében hatan kaptak kiváló dolgozó kitüntetést: Lukács József, Kohány Béla, Galus­ka László, Bolgár József, Sü­le Lajos és Borbély Mihály. Az üzem indításától a leállá­sig valamennyien itt dolgoz­tak. A DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN Huszár Andor, a TVK igaz­gatója vendégül látta az eti­lénüzem vezetőgárdáját. Az igazgató köszönetét fejezte ki az üzem kollektívájának a négy esztendő eredményes termelési munkájáért. Ezután négy dolgozónak, Komáromi Géza üzem­ csoportvezetőnek, Derzsényi Mihályné párttit­kárnak, Szloboda Imre szb­­titkárnak és L­énárt Gyula KISZ-titkárnak átnyújtotta a kiváló dolgozó kitüntetést. (O sztó­) 1974. JÚLUS 4. Házér­tékadó A 19/1974. MINISZTERTA­NÁCSI rendelet, valamint ezen jogszabályhely végre­hajtására kiadott 14/1974. PM sz. rendelet szerint a házadón felül házértékadót kell fizet­niük azoknak az ingatlantu­lajdonosoknak, akiknek 800 000 Ft-nál értékesebb la­kóházuk, öröklakásuk, vagy szövetkezeti lakásuk van. A házértékadófizetési kötele­zettség kiterjed azokra is, akiknek 500 000 Ft-nál na­gyobb értékű családi üdülő, vagy társasüdülőben ilyen értékű üdülőegység van tu­lajdonukban. Az évi adó, la­kásingatlan esetében a forgal­mi érték fél- vagy 1 százalé­ka. Üdülő esetén egy, vagy másfél százalék, a szobák számától és az alapterülettől függően. A magasabb adót lakásingatlannál akkor kell alkalmazni, ha a lakás 6 szo­básnál nagyobb, vagy alap­területe családi ház esetében 140, több lakásos épület ese­tében 4 a 125 négyzetmétert meghaladja. Az üdülőre ak­kor vonatkozik a magasabb adótétel, ha az három szo­básnál nagyobb, vagy alapte­rülete családi üdülő esetében a 80, egyéb üdülő esetében pedig a 60 négyzetmétert meghaladja. A 19/1974. MT sz. rendelet 11 paragrafusa szerint a ház­­értékadó a forgalmi értéknek — évi fél százaléka, ha a la­kóépület — a benne levő va­lamennyi lakószoba számítás­ba vételével — 6 szobásnál nem nagyobb, és a lakás alapterülete nem haladja meg családi ház esetében a 140 négyzetmétert, családi ház­nak nem minősülő több la­kásos épület esetében a 125 négyzetmétert; — a házérték­­adó a forgalmi értéknek évi egy százaléka, ha a lakóépü­let 6­ szobásnál nagyobb, vagy nem nagyobb ugyan, de a lakás alapterülete megha­ladja az előbbi 140, illetőleg 125 négyzetmétert; — a ház­­értékadó a forgalmi értéknek évi 1 százaléka, ha az üdülő, vagy üdülőegység háromszo­básnál nem nagyobb, és alap­területe egy üdülő egységből álló családi üdülő esetében a 80 négyzetmétert, társasüdü­lőben vagy egynél több üdü­lő egységet magában foglaló üdülő épületben pedig a 60 négyzetmétert nem haladja meg. A házértékadó a forgalmi értéknek évi másfél százalé­ka, ha az üdülő háromszo­básnál nagyobb, vagy nem nagyobb ugyan, de az alap­területe meghaladja az előb­biekben érintett 80, illetőleg 60 négyzetmétert. FONTOS, hogy olyan eset­ben, amikor a lakóépületben a tulajdonos legalább három kiskorú gyermekével lakik együtt és a lakószobák szá­ma az együttélő család lakás­igényének alsó mértékét nem haladja meg, a házértékadó alapját kiskorú gyermeken­ként 100 000 Ft-al csökkente­ni kell. DR. TÍMÁR LÁSZLÓ Terophon a villamos mozdonyokon? Mint ismeretes a Tiszai Vegyikombinát festékgyárá­ban már jóideje gyártják a Terophon 110 K zajcsökken­tő masszát a Teroson cég együttműködésével. Kezdet­ben a termék piacát az IKA­RUSZ gyár kiszolgálására alapozták, később azonban felismerték a zajcsökkentő massza sokoldalúságát, és egyre több helyen kezdik használni. A közeljövőben reprezen­tatív alkalmazástechnikai be­mutató keretében a Ganz- MÁVAG-ban gyártott villa­mosmozdonyokon próbálják ki a Teraphon hatásosságát. Ha a próba sikeres lesz, akkor a jövőben a villamosmozdo­nyok vezetőfülkéjét is be­vonják ,­majd a Teraphon zaj­­csökkentő masszával. Gyártják az Aurefát A Tiszai Vegyikombinát festékgyárában készülő Tero­son család a napokban egy új taggal bővült: megjelent az üzletekben a régóta várt Aurefa gumifesték. A hasz­nálati utasítás szerint az Aurefa gumifesték a jármű­vek gumiabroncsait egy sze­zonra megvédi az elörege­déstől. A kiváló termék ha­tásosságát több sikeres kísér­let bizonyítja. A vállalat festékgyárában idáig több, mint 1000 kilo­gramm Aurorát gyártottak. A további termelést az igé­nyek alakulásától teszik füg­gővé. Az előzetes piackutatá­sok szerint nagyméretű ter­melésfelfutásra lehet számí­tani. ­­ j­any sürgés-forgásra Szal­y számítottam ab­ban az üzemben, ahol a ki­váló hírnévnek örvendő jár­műipari segédanyagokat gyártják. Még friss az él­mény a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárról, ahol a Tiszai Vegyikombinát pavi­lonja előtt minden második látogató a „csodaszerek’’ iránt érdeklődött. Úgy tűnt, nem tudnak itt, a Tisza-parti gyárban annyit készíteni, amennyi el ne fogyna. A különálló, csöndes kis üzem „kímélő munkahely” a festékgyárban, hiszen ide utalják azokat a kismamá­kat is, akik korábban egész­ségre ártalmas helyen dol­goztak. Budai Károlyné, aki a B-üzemben dolgozott, — most éppen a csomagolás adminisztrációjával foglala­toskodik — félt az új kör­nyezettől, aztán megszerette az itteni kollektívát. Valóban családias itt a hangulat. A közepes méretű csarnokban mindössze nyolc­tíz embert látni. Persze ez nem azt jelenti, hogy több nem kelne el, sőt, a sashal­mi gyáregységtől kaptak erő­sítést a munkaerőgondok or­voslására. A művezető be­teg, Tóth Bertalan most az ő teendőit is végzi, éppen anya­got vételezett. Ő olyan uni­verzális munkás, aki a vezetői munkakör ellátásától kezdve minden gép kezelésében jár­tas. Hét éve dolgozik itt egy Lukács Béláné, aki szintén úgy ismeri az üzemet, mint a tenyerét. A többiek, a fia­talabbak az extruder mellett foglalatoskodnak, ugyanis megjelent a berendezés „kis­ördöge", — s amint, mond­ják, elég gyakori vendég — gyöngy került a gép „féjé­be’’. A gumiipari hengerszé­ken a gondosan összegyúrt anyagot csíkokra vágják, majd ezen a gépen különbö­ző méretre és alakra extru­­dálják. Minél vékonyabb a tömítőmassza-szalag, annál nagyobb a lehetőség a dugu­lásra. Horváth Miklósné keze­lő és Varga Lajos üzemlakatos azonban gyorsan kijavítják a hibát, s máris forog a csé­vélő, dolgozik a méterszám­láló. Egy műszakban hat és fél -hét kilométernyi szalag kerül ki a kezük alól. . A műszak vége felé a töb­bi gép mellett már a rend­­teremtés járja, a technoló­giával viszont még megis­mertet Gergely Zsigmond üzemvezető A csarnok egyik sarkában, ebben a nagy tur­­bókeverővel ellátott malom­ban készül a Terophon zaj­csökkentő massza. A folyé­kony nyersanyagot sűrített levegővel nyomják a tartály­ba, a szilárd vermiculint, azaz az őrölt csillámot pedig egy kis daruval emelik a magas­ba így is munkaigény­ ké­szítmény, sőt, anyagbekészí­­­téskor poros is, hiszen pe­helykönnyű a csillám Egy­­egy óriásölők mindössze 30 kilót nyom Feltettem végül egri kér­dést az itt dolgozóknak: tud­­ják milyen óriási a keres­let a termékeik iránt? Vala­mennyien mosolyogva bólo­gattak, sőt mondták, hogy itt a gyárudvaron is elfogy­na, ha az „üzemi szarkákra’’ bíznák. Komolyra láu­tva a üzemvezető tájékoztatott, hogy ez a kis kollektíva mi­lyen jelentősen segíti az IKARUSZ gyár nagyszabású programjának megvalósítását s ők is méltán büszkék le­hetnek a világhírű, panorá­ma buszokra Az ő kis­üze­mük dolgozóinak kezemun­­kája is benne van Oláh Erzsébet Hírneves kisüzem

Next