Borsodi Vegyész, 1978. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 1. szám

2 Gyorsas ü­gyintézés A Kazincbarcikai városi Ta­nács vezetői fontos felada­tuknak tekintik a szakszerű és gyors ügyintézés megvaló­sítását. A tanács szakigazga­tási szervei arra törekednek, hogy az ügyfelek a minden­napi életben felmerülő prob­lémákra gyorsan választ kap­janak. A gyors és szakszerű ügy­intézés természetesen együtt jár az ésszerűsítéssel, az úgynevezett üresjáratok csök­kentésével. Ennek érdekében 1978. január 1-től kezdődően megváltoztatták a tanács ügyfélfogadási rendjét, ter­mészetesen figyelembe vet­ték a vállalatok munkaide­jét, a félfogadással kapcsola­tos rendelkezéseket. A taná­csi vezetés arra törekedett, hogy az ügyfélfogadás új rendje jobban igazodjék a lakosság szabad idejéhez. A városi tanácson minden héten hétfőn 8—12 óráig, szerdán egész nap 8—16.30 óráig, szombaton 8—12 órá­ig van félfogadás. Ezen túl az ügyfélszolgálati iroda 8— 16.30 óráig áll az ügyfelek rendelkezésére. A tanácsi ve­zetők pedig minden héten szerdán 8—12 óráig fogad­nak ügyfeleket. Színvonalas pártmunka NAGY TERVEKET kellett megvalósítani 1977-ben a Borsodi Vegyikombinát kol­lektívájának. Gyorsított tem­póval épült az új, hatalmas mű, a PVC—III. műanyag­gyár, amely Európa egyik legnagyobb és legmodernebb műanyaggyára lesz. A ter­melés mellett, jelentős erők­kel segítette a kombinát ezt a népgazdaságilag is oly fon­tos beruházást, amelyet ha­táridőre, a megszabott költ­ségkereten belül, és jó mi­nőségben kell átadni. Ugyan­akkor nemcsak jól gazdál­kodni, tervszerűen keresked­ni is kellett, hogy biztosítva legyen a hazai és a nemzet­közi piac a nagyvállalat ma már határainkon túl is jól ismert és keresett termékei­nek. És mindez, ahogyan mondani szokás, igen nagy „odafigyelést” és következe­tességet követelt a BVK min­den dolgozójától, nem utol­sósorban a párt- és gazdasá­gi vezetéstől. Valamennyi munkahelyen, egységnél, osz­tályokon és főosztályokon rendkívül komoly munka folyt, s ezt a tevékenységet irányította igen tervszerű munkával a nagyüzemi párt­­bizottság, a párt-végrehajtó­bizottság, a gazdasági veze­téssel, a beruházási szakem­berekkel, és természetesen a szakszervezettel és a KISZ- bizottsággal közösen. Erről az egész évi munká­ról tárgyalt, ezt a tevékeny­séget értékelte az év utolsó kibővített párt-végrehajtóbi­zottsági ülésén a kombinát pártvezető testülete. A de­cember 30-án megtartott vb­­ülésen tárgyilagos, önkritikus értékelés és összegezés mu­tatta: a BVK pártalapszer­­vezetei, a pártbizottság mel­lett működő gazdaságpoliti­kai, agitációs és propaganda­­bizottság, a pártépítési, az ifjúságpolitikai és valameny­­i nyi bizottság és albizotttság eredményes munkát végzett. A konkrét eredményekről és a gondokról, feladatokról szá­molt be ezen a vb-ülésen va­lamennyi bizottság vezetője. Például a pártmunkában is kollektív tevékenységet vé­geztek egész évben. Tervsze­rűbb lett az irányítás, a végrehajtó bizottság jó terv alapján dologozott, irányított és segített. A vb tagjai jó kapcsolatot építettek ki va­lamennyi terület vezetőjével. A kommunista vezetők érez­ték a felelősséget, s úgy dolgoztak, ahogyan a párt határozatai előírják. Az agi­tációs és propagandabizottság vezetője így fogalmazott: a pártvezetés, a végrehajtó bi­zottság­­ kiegyensúlyozottan dolgozott, ennek eredménye, hogy a tudatformálásban is szép eredményekről beszél­hetünk. A kommunista szombato­kon, a társadalmi munkák során, nemegyszer 500-an vettek részt a nagyberuházá­son, segítve a kivitelezőket; eredményes volt a szakmai építőtábor, sikeresek a poli­tikai ünnepségek. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére kibontakozott szocialista munkaversenyben a kombi­nát kollektívája figyelemre­méltó sikerekkel dicsekedhet. A politikai oktatás is ered­ményes volt, jelenleg is 3960- an tanulnak a különféle tan­folyamokon. Kétszázan vet­tek részt olyan politikai ok­tatásban, amely politikai kép­zettséget ad. A felsőbb párt­vezetés is úgy értékelte a BVK-ban folyó pártmunkát, hogy színvonalas és kiegyen­súlyozott. Erről beszél a vb­­ülésen résztvevő Józsa Imre, a városi pártbizottság titkára, majd az ülés utáni baráti eszmecsere során dr. Vékony Ernő, a városi pártbizottság első titkára. Mindketten ki­jelentették: szín­vonalnöveke­dés történt a BVK politikai és gazdasági irányításában és a pártélet minden területén. A siker titka? A párt po­litikájának érzése, ismerete, s a végrehajtás következetessé­ge. Mint ahogyan a pártbi­zottság titkára, Zavadovics László mondotta: az eredmé­nyek elérése nem külön ér­dem, az eredmények elérése kötelesség. Ennek így kell lenni, így kell dolgozni. Ez kötelező feladat minden kom­munista, minden vezető szá­mára. S a jövőben különösen erre a szemléletre lesz szük­ség, mert tovább növeked­nek feladataink. A pártmunka eredményeit nem lehet számokkal kifejez­ni, a pártpolitikai tevékeny­séget nem lehet adatokkal mérni, eredménye ott van a munkahelyeken, a termelés­ben, az emberi cselekedetek­ben. S ez lemérhető a Bor­sodi Vegyikombinát vala­mennyi munkahelyén és si­kereiben. Egy szám azért mégis említésre méltó: 1977- ben, 14 alkalommal 92 poli­tikai, gazdasági, társadalmi, pártépítési, beruházási, tö­megszervezeti, szervezeti, köz­­gazdasági és más témát tár­gyalt a végrehajtó bizottság. És nem akárhogyan: jól elő­készített anyagok alapján és hozzáértően. EZ A KIEGYENSÚLYO­ZOTT és lelkes munka a jö­vő új sikereinek a biztosíté­ka. (—szegedi—) A BVK műanyag-feldolgozó üzemében Már nem sok idő választ el minket attól, hogy termel­jen a Borsodi Vegyikombi­nát új pvc-gyára. Ez a lé­tesítmény előkelő helyet fog­lal majd el az európai mű­anyag-feldolgozó gyárak rang­listáján. Ha termelni fog, műanyaggyártó és -feldolgozó „nagyhatalom” leszünk. A kombinát ugyanis már jelen­leg is jelentős értékű, fontos műanyag termékeket állít elő. Az óév utolsó napjaiban látogattunk el a pvc-gyár­­egység műanyag-feldolgozó üzemébe, ahol Sebestyén Béla főművezető elmondotta: jelentős dátum volt decem­ber 25. reggel 6 óra az üzem életében. Ugyanis akkorra teljesítették az 1977. évi ter­vet. Az év végéig pedig 3,5 millió forinttal szárnyalták túl a 230 millió forintos ter­melési értéket jelentő tervet. Az elmúlt év utolsó nap­jaiban az üzem kollektívájá­nak csaknem a harminc szá­zaléka szabadságon, vagy be­tegség miatt távol volt. En­nek ellenére az év végéig minden órát kihasználtak, teljes terheléssel járatták a termelőberendezéseket. Je­lentős értékű, Csehszlovákiá­ba irányuló exporton dolgoz­tak: hatvanezer méter üveg­­szorítót és -tartót gyártot­tak. Közben az új, NDK-gyárt­­mányú Trusioma egy nap alatt háromkilométernyi re­dőnyt gyártott. A másik CM 53-es gépen padlószegélyt állítottak elő. A fóliafúvón fekete talaj­takarót készítettek, mintegy száz tonnával voltak elma­radva a tervtől. Mappafóliá­ból félezer tonnányi volt a lemaradás, amikor ott jártunk. Másnap délre azonban ebből is teljesítették a tervet. Az üzem egyik érdekes terméke még a fogkefe gra­nulátum, amelyet a Moson­magyaróvári Fogkefe Gyár­nak szállítanak. Ez a termék különleges elbánást igényel a gyártáskor, hiszen erre az élelmiszeripari árukra vo­natkozó, szigorú higiéniai előírások érvényesek. Az üzemben hallottuk, hogy az itt dolgozó kollektí­vák már megkezdték az ön­értékelésüket. Számba vet­ték az elért eredményeket és a társadalmi munkákat. Az eddig elkészült értékelések nagyfokú tárgyilagosságról tanúskodnak. Több kollektíva számíthat arra, hogy­­sikerül előbbre lépnie, illetve, hogy továbbra is megtarthatja az eddig elért címet. sztó AZ EGYIK legrégibb kol­lektíva a Borsodi Vegyikom­binátban. Közülük jó néhá­­nyan már húsz esztendeje dolgoznak a vállalatnál, s amikor a szocialista brigád­mozgalom a kezdeti lépéseket tette, illetve amikor még csak szerveződött, ők az el­sők között alakítottak brigá­dot. Valamennyien igen jól kép­zett szakmunkások, munkate­rületük gyakorlatilag az egész gyár, hiszen ők javít­ják a csőhálózatot, a gőzve­zetékeket, az üzemek, az iro­daházak fűtési rendszerét. A régiek, az alapító tagok még most is a brigád tagjai: Haraszti István, Mihalkó Jó­zsef, Tóth Tibor, Pásztor István, Bandula Viktor, Had­házi Ferenc, s a fiatalabbak: Szabó József, Pál Sándorné, Gál Ferenc és végül Hering László, aki 1963-tól a kollek­tíva vezetője, sok szép mun­kasiker, de sok gond és prob­léma tanúja, részese. Mert a brigádnak kijutott a sikerek­ből, a dicséretekből, három­szor nyerték el a brigádérem arany fokozatát, több brigád­tag kapott kitüntetést a jó munkáért. Mindezekre igen szívesen emlékszik a brigád vezetője, nem úgy arra a fegyelmezet­lenségre, amiért egyszer visz­­szaminősítették a brigádot. Senki sem vitatja most sem a büntetés jogosságát, nem is sokat töprengtek ezen, ha­nem inkább igyekeztek töb­bet, jobban és fegyelmezet­ten dolgozni. — Alapvető célunknak mindig is azt tartottuk, hogy biztosítsuk a gyár részére a szükséges szolgáltatásokat, mi ezzel tudjuk a gyár termelé­sét segíteni — mondja a bri­gádvezető. — Többször mondták már nekünk, hogy a brigád akkor végez jó mun­kát, ha nem sokat beszélnek róla. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a szolgáltatással nincs baj, minden rendben van, a szükséges karbantartásokat jól végeztük e. Nol, az el­múlt évben úgy gondolom, mindez sikerült. Jó híréhez méltóan, a Ga­garin brigád is igyekezett se­gíteni a PVC—III. nagyberu­házás építését. A kezdettől részt vesznek a szerelésben, így például a gőzfogadó ál­lomás technológiai berende­zéseinek szerelésében igen nagy segítséget adtak a kivi­telezőknek. Több éves tapasz­talatukat, gyakorlatukat hasz­nosítva számos olyan éssze­rű javaslattal segítették a szerelést, ami bizonyára hoz­zájárul majd­ az új gyár za­vartalan üzemeltetéséhez. A kollektíva önállóan vé­gezte el a vészáramforrás szerelését, de az ő feladatuk volt a szükséges kiegészítő berendezések legyártása is. Ezt a munkát a brigád külö­nösen fontosnak tekintette, mert ez feltétele volt más üzemek indításának. Jó mun­kájuknak köszönhető, hogy jóval a tervezett határidő előtt került sor a gép próba­forgatására és a berendezés rendeltetésszerű „használatba vételre” alkalmas. Szép ered­ményeket értek el a techno­lógiai szerelésben is. Erről a következőket mondja a bri­gádvezető: — A gőzrendszer szerelé­sénél mindig jelen volt bri­gádunk több tagja. Igyekez­tünk segíteni a kivitelezők­nek. Több alkalommal sze­reztünk be a szereléshez szükséges anyagokat, nem kis nehézség és utánajárás árán. Mondták is a kivitele­zők: rátok mindig számítha­tunk. Úgy érzem, brigádunk becsülettel segítette az új pvc-gyár építését, hiszen erőnk java részét erre a fel­adatra koncentráltuk. Persze, jól tudom, hogy mindaz, amit eddig a PVC M Ill-nál dolgoztunk, konkrét számok­kal nem fejezhető ki. Mégis talán egyetlen szám: a vész­áramforrás szereléséért, a ki­egészítő berendezések legyár­tásáért 384 ezer forintot visz­­szafizet majd a kivitelező a BVK-nak, hiszen ezt a mun­kát mi végeztük el. A brigádvezetőnek valóban igaza van. Pontos számok­kal ne becsülhető fel mind­az, amit a PVC H Ill-nál dol­goztak, de nem is ez a fon­tos. Mindennél előbbrevaló, hogy a gőzfogadó szerelése a legjobb ütemben halad, szá­mos egység készen van, és más üzemek indításához a feltételeket biztosítani lehet. Ez munkájuk igazi értéke és sikere. A KOLLEKTÍVA vala­mennyi tagja jól tudja, hogy a jövőt tekintve még foko­zottabban érvényes a PVC- III-ra való koncentrálás. A szerelés befejező szakaszá­ban az eddigieknél is több segítségre van szükség. Sz. D. A Gagarin brigád BORSODI VEGYÉSZ Fejlesztések Len­in városban A Leninvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága a kö­zelmúltban tárgyalta meg az 1978. évi fejlesztési és költ­ségvetési tervet. A terv el­sődleges feladataként azt jelölték meg, hogy a IV. ötéves tervben elért színvo­nal tartása mellett, tovább kell fejleszteni az egészség­­ügyi, szociális, kulturális, ke­reskedelmi és szolgáltatási ellátást. A népgazdasági egyensúly helyzete, a belső és külső feltételek a tervezettől eltérő alakulása miatt szükségessé vált, hogy a tanácsi pénz­eszközök felhasználását is behatárolják. Ennek megfe­lelően az 1978-as esztendő­ben a városi tanács 125 mil­lió forinttal gazdálkodhat. Ennek a beruházási összeg­nek a meghatározó részét célcsoportos lakásépítésre fordítják. Leninvárosban a célcsoportos lakásberuházás a 2-es számú egység „B” tömbjében folytatódik, ahol 50 tanácsi bér-, 20 tanácsi értékesítésű és 120 nagybe­ruházáshoz kapcsolódó lakás építése fejeződik be. Az éves tervben szerepel az is, hogy a lakásépítéssel egyidőben gondoskodni kell az 1979. évi feladatok előké­szítéséről, áruház, óvoda és általános iskola építéséről. 1978. JANUÁR 1. Gépszerelők A vegyiparban megkülön­böztetett figyelem kíséri a karbantartók, a gépszerelők munkáját. Ez a speciális szakma igen magas szintű elméleti és gyakorlati isme­reteket követel, ezért a vegyipari üzemekben, így a Borsodi Vegyikombinátban is nagy gondot fordítanak a fiatal szakmunkások, az utánpótlás nevelésére. A kombinát gépszerelő mű­helyében két kiváló gépsze­relő szocialista brigád, a Kun Béla és a gépszerelő KISZ-brigád tevékenykedik. Az utóbbi kollektíva tagjai fiatalok, s közülük többen a BVK-ban kezdték munkás éveiket, a Kun Béla brigád tanítványaként. S hogy jó tanítványok voltak, bizonyí­ték rá, hogy a kollektíva több alkalommal kapott ki­tüntetést. Horváth Attila és Béres Béla, a gépszerelő KISZ-brigád tagjai, munka közben Eredményes munka Másfél éve alakult meg az Északmagyarországi Vegyi­művekben a tűzvédelmi osz­tály mentő- és megelőző szolgálata. Ez alatt az idő alatt több technikai felsze­relést vásároltak az osztály részére, s ezeknek kezelésé­vel is megismertették a dol­gozókat. Vásároltak többek között egy TU—1 típusú gép­járműfecskendőt, amely a nagy hatással működő oltó­anyagok kibocsátására alkal­mas. A vállalati dolgozók közül, több mint kétszázötvenen kaptak ebben az évben ki­képzést. Gyakorlati oktatás­sal egybekötött tanfolyamot rendeztek a tűzvédelmi megbízottaknak, ugyanakkor az elsősegély tudnivalóiból is oktatást kaptak, az eset­leges gázmentési feladatok megoldása mellett. Az év folyamán ezerhét­­száz dolgozó tett eredményes tűzvédelmi szakvizsgát. Er­re a jövőben még inkább szükség lesz, hiszen több ve­szélyesnek minősített helyen, csak ezzel a vizsgával ren­delkező dolgozók végezhetik majd munkájukat. Az ered­ményes munkát bizonyítja az­­ is, hogy 1977-ben, jelentősebb tűzeset nem fordult elő a vállalatnál, és a kisebb tűz­eseteket maguk a dolgozók lokalizálták, még az üzemi tűzoltók megérkezése előtt.

Next