Borsodi Vegyész, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-06 / 1. szám
2 borsodi Csaknem 2500 vöröskeresztes A Magyar Vöröskereszt egyre több tagot vonz nemes eszméivel, humánus, embereket segítő programjával táborába. Vállalatainknál — így a Borsodi Vegyi Kombinátban is — évről évre, mind többen lesznek a tagjai, az aktivistái a mozgalomnak. A BVK kazincbarcikai telephelyén huszonnyolc alapszervezet tevékenykedik, öszszesen 2390 taggal. A munkájukat a nagyüzemi szervezet vezetősége irányítja, koordinálja. Érdemes megemlíteni, hogy a vállalat szekszárdi és a miskolci gyáregységében is működik egy-egy alapszervezete a Vöröskeresztnek. E két helyen is csaknem százan a tagjai a társadalmi szervezetnek. Az elmúlt esztendőben — a Vöröskereszt VI. kongreszszusa előtt — minden alapszervezetben megtartották a beszámoló és a vezetőség újjáválasztó taggyűléseket. Személyi hírek Az Északmagyarországi Vegyiművek igazgatója, Vajda Károly igazgatási és szociálpolitikai főosztályvezetőt 1982. december 16-tól áthelyezte a munkagazdasági főosztályra, és egyidejűleg megbízta a főosztály vezetésével. Molnár Sándor versenytitkárt, 1982. december 16-tól — meghatározott időre — megbízta az igazgatási és szociálpolitikai főosztály vezetésével. Urváry Lajos polgári védelmi előadót 1982. december 1-vel — meghatározott időre — megbízta a polgári védelmi önálló osztály vezetésével. Nagy Lajos személyzeti osztályvezetőt — jelenlegi beosztásának meghagyásával — 1982. december 1-től személyzeti és oktatási főosztályvezető helyettesnek kinevezte. Egy versenyben a legnehezebb feladat az, hogy a felszínen, élen maradjon a versenyző. Számtalan összetevő közös eredménye válthat ki kimagasló eredményeket. S ebben az esetben az elmúlt esztendőben sem volt gond az Északmagyarországi Vegyiművek V-gyárrészlegében. 1982-ben, szinte „zsinórban”, ismét a vállalati eredményesség élére került az inter, noha maga sem volt mentes az országos bajoktól. A gyárrészleg vezetője, File Tóth László, december utolsó napjaiban nyilatkozott a teljesítésről. 1982-ben az előző évi tényleges teljesítéshez viszonyítva tízszázalékos növekedést határoztunk el. Tervünket december 5-én teljesítet-tük, s ha különösebb gond nem merül fel, várható, hogy 15 százalékkal teljesítjük túl az éves tervet. Ez az esztendő pedig nem volt könnyű a gyárrészleg számára sem. A közismert alapanyaghiány minket is hátráltatott, és októberben közel két hétig kényszertermelési szünetet kellett tartani egy-két növényvédő szer termelésében. Az elért siker sok összetevő együtteséből állt össze, de első helyen mindenekelőtt az emberi tényezőket említeném. Ez a kollektíva vegyész, karbantartó, munkás és mérő nök, az évek folyamán összekovácsolódott, együtt örül, vagy megosztja a gondokat. Az év utolsó negyede, különösen a november és a december kedvezően befolyásolta a termelést. Az ideális időjárási viszonyok segítették a folyamatos üzemmenetet, a megrendelt termékeket időben és jó minőségben sikerült célba juttatni. Ez évben különösen jó hatást gyakorolt az eredményességre az újítók munkája, és a legfiatalabb vegyészgeneráció beilleszkedése a kollektívába. — Eredményeink értékét növeli, hogy a V—4-es új üzem beruházását is siker koronázta és a novemberi próbaüzemet követően ma már üzemszerűen termel. A szervezési intézkedések, műszaki előírások segítették a balesetmentes üzemindítást, a legfiatalabbak helytálltak, s mindez várhatóan jó hatást gyakorol az ÉMV teljesítményére. A gyár igazgatója, Szőke Béla, december 27-én levélben köszönte meg az inter kollektívájának a kimagasló teljesítményeket. Tiílteljesítés az internedierben A V—4. üzemmel tovább bővül az ÉMV növényvédő szer gyártása. Képünk még az építés időszakában készült. Fotó: Katona Gyula „Úgy érzem, boldog ember vagyok...” — Nehéz azt szavakba önteni, hogy mi minden kell a boldogsághoz a mai ember számára. Kiegyensúlyozott élet, szép család, jó munka, megfelelő jövedelem, egy-egy siker, s aztán az elismerés, a jó szó.... A legfontosabb talán éppen az ■utóbbi, még ha nem is valljuk be minidig önmagunknak sem. A dicséret, a megbecsülés néha úgy kell, mint egy falat kenyér ... Igen, számomra valahogy mindez jelenti a boldogságot. S ha most azt kérdi, hogy boldog ember vagyok-e? Azt válaszolom: úgy érzem, hogy igen. Megható volt hallgatni Antal János szavait. Akinek nem a szó, hanem a munka, a kétkezi alkotás a kenyere, az tudja igazán megítélni, hogy mit is jelent a munkásember számára önmagáról beszélni. Bevallotta ő is, hogy dolgozni jobban szeret, s a megbízatásokat, a szervezést, vagy éppen a hobbiként végzett tevékenységet is jobban szereti, mint a szavakat. — Boldog vagyok, mert most már több, mint húsz esztendeje itt élek Barcikán, s idestova két évtizede kötöttünk házasságot, s van két szép gyermekünk. Előtte persze, kissé hosszú volt az út, míg a Pest megyei Abony hatgyermekes munkáscsaládjából idáig jutottam. Az általános iskolát fejeztem be ott, aztán az Országos Szakipari Vállalat munkásaként bejártam a fél országot. Dolgoztam a fővárosban és Győrben, voltam burkolómunkás és üvegező Vácott és Ózdon. Részt vettem a DCM építésében, s ott voltam a bolyoki lakótelep születésénél. Azután 1962-ben érkeztem Kazincbarcikára. Itt is nem, egy lakóépület és üzem jött létre a kezünk nyomán. A vándorélet a családalapítással véget ért, s a katonai szolgálat alatt kapta meg a hírt: megszületett fiuk, Zsolt. Ezután szakmunkásvizsgát tett Antal János, s pár év múltával ő is ott vállalt munkát, ahol a felesége dolgozott a Borsodi Vegyi Kombinátnál. Az új közösségbe a szakipari üzemben talán nem a legkönnyebben illeszkedett be, de sokat segítettek az idős, a tapasztalt szaktársak. így történt azután, hogy 1971-ben már negválasztották brigádvezetővé, s az a kollektíva az évek során sok szép sikert és kitüntetést kapott. S a kitüntetések közül jó pár jutott az évek során Antal Jánosnak is. Természetesen nemcsak a munkáját, hanem a szakmai továbbfejlődését, s a becsülettel és önzetlenül végzett, sok-sok társadalmi munkáját is elismerték, egy-egy érem átadásakor. "Hiszen elvégezte az építőipari szakközépiskolát, majd az érettségi után technikusi minősítő vizsgát is tett, s jelenleg a mélyépítő üzemben csoportvezető. Most a marxista egyetemre jár, s éppen a félévi vizsgára készül. ’ — A társadalmi és mozgalmi munkát a KISZ-ben kezdtem, majd jó ideig a szakipari vállalatnál területi szakszervezeti bizalmi voltam. A BVK-nál két ciklusban tevékenykedtem az üzemi szakszervezeti bizottságban, majd ötéves párttagság után, 1980- ban megválasztottak a II. pártalapszervezet agit adós és propagandatitkárává. Az MSZBT-vel még mint brigádvezető kerültem kapcsolatba, s először 1976-ban megválasztottak, majd legutóbb 1981-ben ismét megerősítettek az országos elnökség tagjaként. Két éve járhattam egy delegációval Moszkvában, s az a hatnapos látogatás emlékezetes marad számomra. Kitüntetései között a legutóbbit vette át talán a legbüszkébben, s kissé meghatottan. Száz magyar ember közül elsőként ő vehette át a napokban a Szovjetunió 60. évfordulója alkalmából a XI. ötéves terv élmunkája kitüntetést. Gyárfás Katalin Együttműködési megállapodás 1985-ig A TANÁCSI és a rendőri szervek tevékenysége számos területen kapcsolódik egymáshoz. A célok és a feladatok azonosak: a bűnüldözés, a közrend, a közbiztonság, a népgazdaság és a társadalmi tulajdon védelme, a gyermek- és ifjúságvédelem, s a közlekedésbiztonság javítása. E feladatok hatékonyabb megoldására kötött együttműködési megállapodást a Leninvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Leninvárosvárosi és járási Rendőrkapitányság. A hatfejezetben meghatározott célok megvalósításával — várhatóan — tovább javul majd a város közrendje ésbiztonsága, erősödik a társadalom tulajdonosi szemlélete, tartalmasabbá válik a gyermek- és ifjúságvédelem és -nevelés. A városi tanács tisztségviselőinek és a rendőrkapitányság vezetőinek rendszeres találkozása pedig elősegíti a közbenső feladatok sikeres elvégzését. A MEGÁLLAPODÁST, amely 1985. december 31-ig hatályos, az elmúlt év decemberében írta alá Hegedűs György, a Leninvárosi Tanács elnöke, és Orliczki Frigyes, a városi-járási rendőrkapitányság vezetője. 1993. JANUÁR 9. A második csatorna AZ IMPORT ALAPANYAGOK korlátozása, a kereskedők óvatossága gyakran idéz elő gondot az ellátásban. Egyes iparvállalatok szakemberei — függetlenül az érezhető hatásoktól — hosszú ideje azon fáradoznak, miként lehetne elősegíteni a biztonságosabb eladást, hogyan lehetne jobbá tenni a gyártó és az értékesítő kapcsolatát. E vállalatok közé sorolják a kereskedelmi szakemberek az Északmagyarországi Vegyi-,műveket is. Erről mondott véleményt a Terzitelőszövetkezetek Értékesítő, Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalat területi központjának kereskedelmi igazgatója, Demeter András. A sajóbábonyi gyárral rendkívül jó kapcsolat alakult ki az évek folyamán. A hazai növényvédő szerek iránti kereslet az 1980-as években hirtelen megnőtt. Ezt sok minden indokolta, elsősorban a mezőgazdasági termékek hozamának növelése, az előállítási költségek alakulása, melyben jelentős kiadást, a tőkés kemikáliák használata jelentett. A hazai felhasználók lassan a belföldi piac felé fordultak. De ekkor egy másik nehézségbe ütköztek az akkori értékesítéssel foglalkozó monopolhelyzetben levő vállalatok szemléletével. Az Agrotröszt értékesített termékeinek megbízhatóságát csaknem egyedül külföldi készítményekben látta, és ehhez hozzájárultak a hazai gyártók, nehézkes és sokszor megbízhatatlan szállítási feltételeikkel. Természetesen, általánosítani nem szabad, hiszen sok jó példa akad ebből az időszakból is. A kereskedők is új formát igyekeztek keresni, így alakult ki az a ma már jól prosperáló együttműködés, amely az AGROKER vállalatok, TSZKER-ek és az ipar között létrejöttek, fő célként meghatározva az értékesítés szintjének minőségi javítását. Akezdeti időszakban legfőbb piaci kínálatunk a műtrágya volt, és rövid egy év alatt mérhetővé vált, hogy az általunk létrehozott második értékesítési csatorna rendkívül jó lehetőségeket kínál a felhasználóknak. Ennek megvalósítása nem ment könnyen. Hiányoztak a jó szakemberek, bizonytalanság mutatkozott a pénzügyi feltételekben, s nem utolsósorban hiányzott az az emberi kapcsolat a gyártókkal, amely már megvolt a többi értékesítő vállalat számára. Változást az 1980-as esztendő hozott. A már említett gondok, a növényvédő szerek eladása arra ösztökélt minket, hogy miis a hazai gyártók felé forduljunk. Az ÉMV az első pillanattól kezdve hajlott, az együttműködésre. Sőt! Menet közben jelentős árengedményekkel igyekezett törekvéseinket segíteni,így aztán rövididő alatt a sajóbábonyi termékek: az Albox, a Sabet, az Anelda, a Terbutrin felkerült a TSZKER-ek árukínálati listájára. Az első időszakban merő óvatosságból éves szinten mindössze 100 tonnát rendeltünk, és eközben szorgalmaztuk, hogy a nagyüzemi felhasználókkal szerződéses alapon bővítsük kapcsolatainkat. így született meg — egyebek között — a Kukorica Ipari Termelési Egyesüléssel is az együttműködésünk. A sajóbábonyi gyár készítményeit ma már országhatárokon túl, a tőkés piacokon is elismerik. A hazai kereskedők véleménye — és én itt elsősorban a TSZKER-ekre gondolok —, hogy a gyárra a rugalmasság, a gyorsaság a jellemző, és ez a felfogás az első pillanattól gazdaságossá tette gyártmányainak többcsatornás értékesítését. Az elmúlt időszakban több olyan lehetőséget biztosítottunk a felhasználók számára, amely bizalmat kölcsönzött vállalkozásainkhoz. Szerződött partnereinket a tőkeforgalom arányában visszafizetéssel segítjük, a kereslet-kínálat függvényében pedig árleszállítást (!) hajtottunk végre. Hozzásegítjük a gyártót új termékeinek bevezetéséhez. A kísérleti szereket elhelyezzük, adatokat, információkat gyűjtünk számukra. Ma vállalatunk országos hálózattal rendelkezik, és a vevők bizalmat szavaztak nekünk. MA MÁR NYUGODTAN mondhatom, hogy azt a sajátos „frontáttörést”, amely jellemezte kezdetben az ÉMV-t, már követi a többi, hasonló gyártó is. Ez a módszer teret hódított, és mindennapi szükségletté vált a termelő, az értékesítő és a felhasználó kapcsolatában. — fekete — a TVK belföldi piacáról AMINT AZT az elmúlt héten megírtuk, a Tiszai Vegyi Kombinát teljesítette az 1982. évi expporttervét. De hogyan látták el a belföldi piacot? — arról nem esett szó. A kombinát kereskedelmi igazgatója ezzel kapcsolatosan a következőket mondotta: — Mint ismeretes, festékgyárunk termékeinek nagy része a hazai fogyasztókhoz kerül. 1982-ben ebben a gyárban közel 40 ezer tonna terméket állítottak elő, ami az 1981. évi termelési szintnek felel meg. Az új évben viszont egy takarékosabb termelési program várja a festékgyárat, mivel a nagy importtartalmú gyártmányok termelését nem lehet — az ismert okok miatt — tovább növelni. — Milyen lesz a hazai ellátás a TVK részéről a műtrágya és a műanyag termékek területén? A műanyag alapanyagok vére is olyan lesz, mint 1982- ben. 60—80 000 tonna exportnál többet nem tervezünk, így termékeink további mennyisége a hazai piacokra kerül. A műanyag alapanyagok iránt a kereslet tovább nő. A hazai felhasználók különösen nagy érdeklődést tanúsítanak termékeink iránt. 1983-ban a műanyaggyár termelése a tervek szerint tovább növekszik. Új kapacitások lépnek be, például üreges testek vonatkozásában, ami korábban hiányként jelentkezett. Bővül a cartonplastgyártás is, s ez szintén hiányt pótol majd. Az ehhez szükséges alapanyagok döntő része saját termelésből és szocialista importból lesz biztosítva. Megkötötték-e már a szerződéseket a hazai nagy fogyasztóikkal? — Ezekben a napokban megkezdődött a szerződések előkészítése a Borsodi Vegyi Kombináttal és a Tiszai Kőolajipari Vállalattal. Remélik, hogy az egészséges viták után mindenki megelégedésbe távozik majd a 7 VK-ba — BEFEJEZÉSÜL elmondanám még, hogy ebben az évben szintén sikeres termelési programot hajtott végre a kombinát. A dolgozók nagy várakozással tekintenek a nyereséggel kapcsolatos végső számok felé, amelyek természetesen csak jóval később lesznek pontosan ismeretesek. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy a kiosztásra kerülő nyereség ebben az évben is arányban áll majd az elvégzett munka mennyiségével és minőségével — mondotta végezetül Brieger Lajos. * (— soltész —)