Borsodi Vegyész, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-06 / 1. szám
4 borsodi A munkatermelékenység emelése A SZOVJET GAZDASÁGBAN az utóbbi esztendőkben olyan helyzet alakult ki ami akadályozta a munka termelékenységének növekedési ütemét. Míg 1965—1970 között 39 százalékkal, 1971— 1975 között 25 százalékkal, 1976—1980 között 17 százalékkal növekedett addig 1931-ben és 1982-ben 2,7 illetve 2 százalékkal. A növekedési ütem csökkenése kedvezőtlen következményeket von maga után. A termelés növelése érdekében a munkások számát gyarapítják, noha ez a jelenlegi demográfiai helyzet miatt távolról sem mindig lehetséges. rubelmilliárdokat fizetnek ki munkabérként, holott ezek a milliárdok a termelés bővítését is szolgálhatták volna. Mégpedig úgy, hogy a befektetett pénz gyorsan megtérül és hasznot hoz. Az utóbbi esztendőkben a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedéséhez a termelési alapokat 2 százalékkal kellett, hogy emeljék. Ez azzal járt, hogy a terveket hatalmas ráfordítások és termelési költségek árán teljesítették. A jelenlegi ötéves tervben (1981—1985) tűzték ki először azt a célt, hogy a nemzeti jövedelmet 18 százalékkal gyarapítsák, s mindezt a beruházások mindössze 10,4 százalékos növelése mellett. Éppen ezért a megoldásra váró feladatok közül a munka termelékenységének a növelése vált a népgazdaság egyik legfontosabb kulcskérdésévé. Az új technika bevezetése, a széles körű rekonstrukció nem megy egyik napról a másikra. A munkatermelékenység növekedésének múltban elért kiemelkedő eredményei mindig is összefüggtek, a termelés nem kellő mértékű intenzifikálásával. Ma a konstruktőrök erőfeszítései nem annyira a magas termelékenységű gépek és gépcsoportok létrehozására irányulnak, hanem a vállalatok teljes automatizálására. Az ilyen rendszerek kidolgozása együtt jár az alapvetően új technológia megjelenésével is. Ezzel csökken a termékek előállításához szükséges idő is, s általában mérsékelik a dolgozók létszámát. A tudomány és a technológia fejlődésének jelenlegi időszakában éppen ezek az új, technológiák garantálhatják a munkatermelékenység magas növekedési ütemét. 1983-ban a beruházások a következőképpen oszlanak meg: — körülbelül 24 milliárd rubel (10 százalékkal több, mint 1982-ben) a kapacitásnövelés érdekében a már működő vállalatok technikai újrafelszerelésére és rekonstrukciójára; — 63,6 milliárd rubel (15 százalékkal több, mint 1982- ben) kerül beruházásra az új, magas termelékenységű technika kialakítása érdekében ; — körülbelül ötmilliárd rubelt fordítanak a tudomány és a technika fejlesztésére. AZ ÚJ TECHNIKA és a technológia segítségével — előzetes számítások szerint — 1983-ban megtakarítható lesz 2,4 millió ember munkája és 3 százalékkal növekszik a munkatermelékenység. Vlagyimir Mitarov, az APN közgazdasági üzemleírója Néhány hónap múlva húszéves jubileumát ünnepelheti annak Horváth Miklós, a hó- és gázellátó üzem művezetője, hogy feleségévvel együtt aTiszai Vegyi Kombinátban vállalt munkát. Az elmúlt napokban a kezdeti évekről beszélget- ' tünk. — Jelenlegi üzemünkből akkor még csak a falak álltak. Azután lassan beérkeztek a gépek is és megkezdődött a szerelés. Igaz, művezetőnek jöttem ide, de a szerelésekben is részt vettem. No, ez nem jelentett különösebb nehézséget számomra, hiszen az alapszakmám géplakatos, meg a műegyetemen is elvégeztem öt félévet. Családi, illetve egészségügyi okok miatt nem tanulhattam tovább, de szerencsére megvan az összes olyan vizsgám, ami erőművekhez szükséges. — Milyen emlékek fűződnek az üzem indulásához? — A kazán 1964 tavaszán indult, a többi berendezéseket pedig még annak az évnek a nyarán üzembe helyezték. Ekkor egy ideig váltóműszakba jártam, m majd átirányítottak a TVK távfűtéséhez , és a gőzvezetékek üzemeltetése, valamint karbantartása a fő feladatom. — A munkásőrségbe mikor lépett be? — Még Budapesten a XVII. kerületben, 1957 márciusában. Ehhez az évhez egyébként igen szép emlékem köt. Akkor mutatkozott be ugyanis először a fővárosban a Munkásőrség. Mi egy felvonuláson vettünk részt, hatos sorokban meneteltünk, elfogva az egész utat. Nagyon boldogok, büszkék voltunk, de az embereik ugyancsak vegyes érzelmekkel fogadtak bennünket. Egy részük dicsért, mások szitkozódtak ... Azóta eltelt 25 év. Ma már minden másképpen van. A Munkásőrség olyan kollektíva, melyet mindenki megbecsül...Ameddig bírom, nem hagyom abba. A törzsben a szervezési csoport munkatársa vagyok. Itt is emberekkel kell foglalkoznom mint a polgári életben, csak azzal a különbséggel, hogy sokkal többel... — Úgy hallottuk, a pártalapszervezetnek is egyik alapító tagja__ — Amikor Leninvárosba költöztünk, csak városi pártbizottság létezett. 1963 őszén mi kezdtük meg a TVK-nál az üzemi pártalapszervezetek létrehozását. A mi üzemünkben én lettem az alapszervezeti titkár. Ezt a funkciót 1980-ig töltöttem be. Ekkor már nem jelöltettem tovább magam a választásokon, közeledik ugyanis a nyugdíjkorhatár. — Mondana egy érdekes történetet munkásőri pályafutásának eseményei közül? — 1957-ben Rákoskeresztúrról úgy jártunk be munkába autóbusszal, hogy arra kellett számítanunk: bármikor ránk lőhetnek a bujkáló ellenforradalmárok a közeli erdőből, így aztán a buszvezető mellé mindig fegyveres munkásőr-kíséretet adtak. Én is teljesítettem itt szolgálatot és ... Ollykor vissza is kellett lőnöm ... Horváth Miklóst nemcsak a Munkásőrségben, a pártban, hanem a gazdasági területen is elismerték, megbecsülték és megbecsülik. Ezt bizonyítja az a sok kitüntetés, amelyet már eddig kapott. Háromszoros kiváló dolgozó, a Munka , Érdemrend bronz fokozatának, valamint a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és arany fokozatának tulajdonosa. Ezenkívül a Munkásőrségtől ötévenként kapott emlékérmet, a párttól pedig a legnagyobb kitüntetést — mivel 1945-től párttag — a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Soltész Rudolf az alapirásir Szakszervezeti tisztségviselők , és a dolgozók őszinte vélenényelérése Jól sáfárkodtak az elmúlt évben is a dolgozók bizalmával, s az elvárásoknak megfelelően végezték felelősségteljes munkájukat a szakszervezeti tisztségviselők a Borsodi Vegyi Kombinát munkahelyein. E gondolat csendült ki a legtöbb helyen azokon az őszinte hangú véleménycseréken, amelyeket az óesztendő végén tartottak meg. Csoportgyűlésen számoltak be tevékenységükről a bizalmiak, illetve a főbizalmiak, az üzemi szakszervezeti bizottságok pedig igyekeztek minél szélesebb körű nyilvánosságot biztosítani e fontos eseménynek. A több, mint 387 szakszervezeti bizalmi elmondotta az elmúlt esztendő munkájának eredményeit, de nem hallgatta el a még fellelhető hiányosságokat, s a megoldásra váró tennivalókat sem. Az üszb-tagok és a főbizalmiak e fórumokon részt vettek, figyelemmel kísértékaz elhangzott véleményeket, s igyekeztek érdemi választ és megfelelő tájékoztatást adni az ott elhangzott kérdésekre. A csoportértekezletek visszhangjából megállapítható, hogy a bizalmiak általában jól felkészültek a beszámolóra, színvonalasan foglalkoztak a kérdésekkel, és igyekeztek valamennyi dolgozó számára reális képet adni az eltelt időszak munkájáról. Megfelelő volt a dolgozók érdeklődése és aktivitása is a csoportértekezleteken. Általában a tagság zöme — mintegy 90 százaléka részt vett a beszámolókon, s a vállalatnál összesen mintegy ezer hozzászólás hangzott el a BVK eredményeiről, gazdasági sikereiről és gondjai-ról. A legtöbb kérdésre a helyszínen igyekeztek választ adni a tisztségviselők. Jó néhány észrevétellel és javaslattal a főbizalmiak, vagy az oszb-k beszámolója foglalkozott. Az üzemi szakszervezeti bizottságok — ahol erre lehetőség volt —, taggyűléseket tartottak, s ott mondták el beszámolóikat. Ha a körülmények miatt ez nem volt megvalósítható, munkahelyi szintű bizalmi testület előtt hangzott el az 1982-es számvetés. A beszámolók nagy része itt is a lényeggel, az embereket leginkább foglalkoztató témákkal foglalkozott. Nemcsak a szakszervezeti munka látványos és dicséretes eredményeit sorolták fel, hanem a gondokat, a kritikai észrevételeket is őszintén feltárták, s a következő évi feladatokra is rámutattak. E találkozókon jelen voltak a szakszervezeti bizottság képviselőjén kívül az illetékes gazdasági és pártvezetők is, így azután a kérdések legtöbbjére ott a helyszínen, azonnal válaszolt valamelyikük. . , • A nyílt és őszinte véleménycseréken jó néhány olyan észrevétel és javaslat hangzott el, amelyeket a szakszervezeti munkában figyelembe kell majd venni. Nemegy vélemény, hasznos útravalót és jó tapasztalatot adott a további tevékenységükhöz a tisztségviselőknek. Hogy csak néhányat említsünk meg a kritikai — s általában jogos — észrevételekből : a munkásszállítás problémái, az üzemi étkeztetés színvonala, új üzemekben egy-egy szociális létesítmény hiánya. De elmondották sokhelyütt azt is: elhúzódik az újítások elbírálása, megvalósítása és nem értenek mindig egyet a díjazással sem. Sürgették a munkaverseny reformját, ám jónak ítélték meg a vállalati szabályzat módosítását. Javult a szervezeti élet, tartalmasabb a munka, jobb a dolgozók érdekképviselete, s erősödött a munkahelyi demokratizmus. E gondolatok is kicsendülnek a Borsodi Vegyi Kombinát szakszervezeti tisztségviselőinek beszámolója során. Gy. R. m3,amu Ang. Együttes KISZ-bizottsági ülés (Folytatás A 3. oldalról) Az ezt követő vitában több említésre méltó hozzászólás hangzott el. Szó volt például arról, hogy a TVK ifjúsági klubjának munkája, — mióta új vezetősége van a klubnak — jelentősen javult. A klub rendezvényein egyre több fiatal vesz részt". Egy másik hozzászóló azt hangsúlyozta, hogy a KISZ- bizottság sporttevékenységén, van még javítanivaló. A rendszeresség hiányzik belőle. S azt is hozzátette: a fiatalok általában jobban kedvelik a bajnokság jellegű, illetve rendszeres sportrendezvényeket, mint az alkalomszerű megmozdulásokat. Szabó János ezzel kezdte felszólalását: amikor KISZ- munkáról beszélünk, akkor nem szabad testületek munkájáról tárgyalni, hanem a tagság, a KISZ-tagok tevékenységét kell figyelembe venni. Majd így folytatta. ..Azt hallani manapság, hogy romlottak a politikai feltételek, hazánkban. Nos, éppen az a lényeg, hogy a KISZ- tagok ilyen feltételek közepette is megállják a helyüket. Nekünk most ilyen adottságok között kell jól dolgozni. Legfontosabb feladatunk a jövőben: ennek a társadalmi rendszernek a vívmányait megvédeni!” Olasz László azt fejtegette hozzászólásában, hogy általában egy-egy fontosabb feladat végrehajtása érdekében hozott határozatot a KISZ- tag nem ismeri. Az okot pontosan még nem lehet tudni, miért van ez íg’? Vagy elakad valahol az információ, vagy lehet hogy nem is érdekli a fiatalokat? Mindenesetre ezen a területen is van még javítanivaló. A másik fontos kérdés az aktivitás. Sok esetben az alapszervezet vezetőségi tagjainak nincs alapjuk arra, hogy aktivitást várjanak el a tagságtól, hiszen ők maguk sem aktívak. 1983 tehát, az alapszervezetek éve kell, hogy legyen. Bizonyítaniuk kell. Ezt követően a Kulturális totó, TVK KISZ-kupa "és egyéb vetélkedők díjainak átadására került sor. Befejezésül GálTivadar tartott tájékoztatót az aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről. (—soltész—) Ismét egy nyertes pályamű Megismerkedhettek már olvasóink az Alkotó ifjúság pályázat fizikai győzteseivel, és azzal a két fiatallal is akik a műszakiak közül a legjobb dolgozatot készítették. Ezúttal pedig az egyéni kategóriában, szintén a műszakiak közül első helyezést elért pályamunkával és szerzőjével ismerkedhet meg az olvasó. Helyszín a Tiszai Kőolajipari Vállalat szervezési és igazgatási főosztálya, a győztes pályamű alkotója pedig Papp Katalin, szervező. A dolgozat tárgya: egy automatikus üvegmosó berendezés és recirkulációs rendszer megtervezése. Első hallásra meghökkentő, hogy egy szervező automata üvegmosót tervezzen, de mindenre van magyarázat .— Tulajdonképpen ez a szakmám, hiszen műszaki főiskolán végeztem Kazincbarcikán, s mielőtt a szervezőkhöz kerültem volna, a beruházási főosztályon dolgoztam, s csak itt távolodtam el eredeti munkámtól, a szervezőknél. S mivel változatlanul érdekelnek a műszaki témájúdolgok, különösen örültem a pályázatnak, ami számomra azért is volt izgalmas, mert megoldása nem volt munkaköri kötelességem. — Hogyan lett ebből éppen ablakmosó? — A témát a meó írta ki. Az egésznek a lényege eg v indikaszerű berendezés, egy körülbelül 1 négyzetméteres tartály, amelyben mosóbenzin cirkulál. Nos, mikor ez a tisztítóanyag — jelen esetben mosóbenzin — teljesen elkoszolódik, le kell üríteni a tartályt, amiből a szennyezett benzin visszakerül a szloprendszerbe, és a desztillációs toronyba. — Melyek azok a tényezők, amelyek a berendezés mellett szólnak? — Elsősorban balesetvédelmi célokat szolgál a rend-szer. Köztudott, hogy a benzin robbanáspontja rendkívül alacsony, tehát állandóan fennáll a veszélye annak, hogy esetleg — nyitott térben alkalmazva — belobban. Azonkívül a benzingőzt sem kellemes dolog beszívni. Ebben a berendezésben pedig ariáti rendszerben áramlik az egészséget károsító anyag, s így veszélytelen a dolgozókra nézve. Ez volt tehát az egyik tényező, míg a másik hogy rendkívüli termelékenység érhető el az alkalmazásává, mivel egyszerre tíz üveget lehet mosni. Úgy van az egész kiképezve ,hogy a belsejében csak üvegfogot kell változtatni és bármilyen üveg tisztítására alkalmassá válik. Ez azért fontos mert egy műszakban rengeteg mintát hoznak be, már maga ez egy nagy mennyiség, nem is beszélve a különböző lombikokról, kémcsövekről, mérőhengerekről. Természetesen nemcsak benzint lehet mosóanyagként alkalmazni, hanem bármilyen más, e célra szintén megfelelő tisztítószert. — Mennyibe kerülne egy egy ilyen berendezés megvalósítása ? — A terv mellett elkészítettem egy anyagjegyzéket és egy költségvetést, amelynek segítségével úgy kalkuláltam hogy 400—500 ezer forintba kerülne az egész, de maga a mosószerkezet legfeljebb 50—60 ezer forintot emésztene fel. A költségeket a rendszer kiépítése emeli meg, mivel szükség volna távtartályra, valahol a falon kívül a földbe süllyesztve, s egy szivattyúra, amely cirkuláltatja a tisztító anyagot. Természetesen az egészet csatlakoztatni kell a szloprendszerbe. Hozzá kell azonban tenni, úgy próbálom összehozni az egész berendezést, hogy csak hazai termékek kerüljenek felhasználásra az előállítás során. — Voltak -e nehézségek a kivitelezés során? — Szerencsére jó konzulensem volt, a minőségellenőrző főosztály vezetője, Szabó Lajos, s bármilyen próbaalkatrészre volt szükségem legyártatta. — Vannak-e tervei a mosó továbbfejlesztésére, vagy az elterjesztésére ? — Úgy tudom, Magyarországon nem működik ilyen berendezés, ezért ha valaha lesz ilyen rendszer, az alapötlet, alapgondolat bizonyára használható lesz. Most, mikor mindenki anyagtakarékosságról beszél, ez is fontossá válhat, hiszen alapvetően anyagtakarékos. Eddig ugyanis csak egyszer használták fel a tisztítóbenzin, s utána került újradesztillálásra, most pedig addig alkalmazható sikerrel, amit valóban el nem szennyeződik. — Van-e elképzelése, terve hasonló jellegű munkák megoldására? — Bevallom mostanában el és sok a megoldandó feadat, itt a tervezési osztályon is és most végzem a közgazdasagtudományi egyetem első évfolyamát. Ám ha valami érdekes téma adódik, melv 1ö. alkotócsoport ■ón össze szívesen belevágnék ,siét ilyen,feltető munkába. Biedler Anna Maria A csomagolófólia Kétségtelen, hogy napjainkra a fóliakorszak jellemző. Szinte félévenként találkozhatunk újabb és újabb csomagolófóliákkal. A Philips Petroleum cég például kis sűrűségű polietilén fóliaanyaggaljelent meg a Piacon. Ennek az anyagnak a molekuláris felépítése lineáris, előállításához alacsony nyomású technológiát használtak. Az új műanyagot kimondottan csomagolófóliák gyártásához kisezetették ki. Sűrűsége U 938 alattvan, szemben az eddig gyártott 0 938—0 965 sűrűségű amagokkal. A gyártó szerint az anyag adalékként alkalmas az ismert polietilén fóliák erősítésére azok mechanikai tulajdonságainak javítására. A lineáris polietilén révén a polietilén fókiák vastagsága — a szikítószilárdság egyidejű nevelésével — számottevően csökkenthető.