Borsodi Vegyész, 1984. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-05 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! borsodi A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA Ára: 1 forint 1984. JANUÁR 5. XV­I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Eredményeink és feladataink m .­­ .. Irta: Kovács Zoltán, a megyei pb gazdaságpolitikai osztályvezetője az év vége, egy új gazdasági év kezdete mindenütt és a számvetések időszaka. Ilyenkor minden gaz­dasági egység, terület értékeli elért eredménye­it azt, hogy az adott évre kitűzött célok elérése és a feladatok végrehajtása mennyiben teljesült. Örülünk eredményeinknek, de az öröm mellett tárgyilagosan és őszintén törekszünk arra is, hogy a munka közben fel­vetődött hiányosságokat, fogyatékosságokat feltárjuk. Ezért ezek az évet záró, illetve évet indító számveté­sek nem öncélúak, hanem jó alkalmak arra, hogy mun­kánkban és gazdálkodásunkban lévő ■pozitívumolcat, eredményt és sikert hozó tendenciákat megerősítve to­vábbvigyük a következő évre, de jók arra is, hogy a hiányosságok okait, forrásait feltárva, azokat megszün­tessük, kiiktassuk munkánkból. A megye gazdaságának eredményeit is számba vesz­­szük minden évben. Tettük ezt most is, és ezzel egy időben meghatároztuk az 1984. évre vonatkozó legfon­tosabb gazdaságpolitikai feladatokat is.­­Küzdelmes, nehéz év van mögöttünk. A nemzetkö­zi politikai és gazdasági viszonyok továbbra sem vál­toztak a számunkra kedvező irányba, sőt egyes terüle­teken még keményebbé váltak, a korábbihoz képest. A termelés hazai körülményei is nehezebbek voltak, és az aszály is jelentős károkat okozott. A vállalatok és szövetkezetek többsége nagy erőfeszítéseket tett a ked­vezőtlen hatások ellensúlyozására. Jobban érzékelték a népgazdaság nehéz helyzetét, és ez magatartásuk­ban is kifejezésre jutott. A dolgozó kollektívák a leg­több helyen jobban dolgoztak, mint korábban, azon­ban az eredményekben ez még csak részben tükröződik, Borsod iparának teljesítményét jelentősen befolyá­solta a világméretekben is súlyos gondokkal küzdő ága­zatok, főleg a kohászat és a vegyipar helyzete, mivel ezek részaránya megyénk gazdaságában lén­yegesen na­gyobb az országostól. A gazdálkodási körülmények rosszabbodása a korábbinál is több iparvállalat hely­zetének romlásában is megmutatkozott. Csökkent a nyereség, fokozódtak a vállalatok pénzügyi feszültsé­gei. A realizált eredmények nagyrészt a vállalatoktól független okok miatt nem állnak arányban erőfeszíté­seikkel. A nehézségek ellenére ipari üzemeink terme­lése az országos elvárásnak megfelelően, 1982-höz vi­szonyítva 1,5—2 százalékkal emelkedett. A vállalatok és szövetkezetek igyekeztek a változó viszonyokhoz al­kalmazkodni a piaci igények rugalmasabb és gyorsabb kielégítésével. A hatékonyság növelése érdekében is számos intézkedést tettek és tesznek, pláne a takaré­kosság­­fokozásával, a készletgazdálkodás javításával, a meglevő kapacitások ésszerűbb kihasználásával igye­keztek csökkenteni költségeiket, illetve a termékszer­kezet korszerűsítésével, a piaci és ármunka javításával törekedtek bevételeiket növelni. Számos helyen a belső irányítási rendszer korszerűsítése is e törekvéseket se­gítette. A kedvező tendenciák mellett vannak kedve­zőtlen tapasztalataink is. Az erőfeszítések mellett elő­fordul még a nemtörődömség, a tehetetlenség, az ob­jektív okokra való hivatkozás is egyes helyeken. Ipar­­vállalataink teljesítménye erősen differenciált, főleg a külkereskedelmi értékesítési és beszerzési lehetősé­geiktől, a munkaerőhelyzetüktől és a vállalatok közötti kooperációs kapcsolatoktól függően. A vegyipari vállalatok teljesítményei a nehezebb kö­rülmények között is jól alakultak. Termelési tervüket szerény mértékben túlteljesítették. Még az Északma­­gyarországi Vegyiműveknek is sikerült az erősen im­portigényes termelési és értékesítési tervét túlteljesí­teni, a szigorú importkorlátozások ellenére is. Külke­reskedelmi értékesítését minden vállalat növelte, sőt eredeti exporttervüket a népgazdasági elvárásoknak megfelelően, a BVK és a TVK meg is emelte. A nem rubel elszámolású exportterveiket a vállalatok eltérő mértékben, 10—30 százalékkal túlteljesítették. Ennek fontosságát az is bizonyítja, hogy ezt a központi szer­vek a vállalati kollektívák felé megfelelően honorál­ta, ami a dolgozóknál a népgazdasági átlagot meg­haladó bérszínvonal-növekedésben jutott kifejezésre. Köztudott, hogy a vegyipar is az úgynevezett válság­­ágazatok közé tartozik. Éppen ezért elismerésre méltó, hogy vegyipari üzemeink összesen 2,5 milliárd forint nyereséget realizáltak ebben az év­ben. Külön kiemel­kedő teljesítménynek számít a megye egész gazdaságán belül a Tiszai Vegyi Kombinát eredménye. Az, hogy e jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is stabilizálni­ tudta egymilliárd forint feletti nyereségét, és ebben az évben is megtermelte és értékesítette az 1,5 milliárd forintos nyereség realizálásához szükséges árualapokat. A vállalatok eredményeihez nagyban hozzájárult, hogy javították piaci értékesítő tevékenységüket. Ru­galmasabban, gyorsabban reagáltak a piaci jelzésekre, és elégítették ki az igényeket. Jobban kihasználták az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Ahol lehetősé­geik megvoltak rá, növelték termékeik feldolgozottsági fokát, és ezzel értékét. Több figyelmet fordítottak a minőségre. Erőfeszítéseket tettek a hatékonyság javí­tására, melynek eredményei még nem mindenütt, de néhány területen már jelentkeznek. Felismerték az új kisüzemi formák vállalaton belüli alkalmazásában rej­lő lehetőségeket, és különösen a BVK-ban alkalmazták ezeket jó hatásfokkal. Vegyipari üzemeink ebben az évben is gazdagodtak. Sikeresen fejeztek be és helyeztek üzembe több beru­házást, köztük a polipropiléngyárat, a foszgént, a vérte­rápiás eszközöket gyártó, vagy az ablakkonfekcionáló, az ipari műanyag csöveket és más műanyagféleségeket gyártó üzemeket. Sajnálatos, hogy az eredmények mel­lett minden vegyipari vállalatunknál romlott a baleseti helyzet az elmúlt évben. A tennivalók fő iránya 1984-ben nem változik. Alap­vető feladatunk továbbra is az ország fizetőképességé­nek fenntartása, az életszínvonal védelme, melynek nélkülözhetetlen feltétele a külgazdasági egyensúly ja­vítása, a belső piac egyensúlyának és nyugalmának megőrzése. Ezek megvalósítása mindenekelőtt az ex­port növelésével, a takarékosabb importgazdálkodás­sal, a termelés hatékonyságának javításával segíthetők elő. Mindez megköveteli az erőforrások növelését, és a lehetőségek jobb kihasználását. Ezeknek a nagy és ne­héz feladatoknak a megoldásához kell nekünk itt, Bor­sod megyében a tőkünk telhető legnagyobb eredmé­nyességgel hozzájárulni. Az 1984. évi népgazdasági terv viszonylag alacsony m­ennyiségi, de minden területen magas minőségi és ha­­­tékonysági követelményeket tartalmaz. Ez azt kívánja, hogy jobban tudatosuljon minden szervezeten belül és minden egyes dolgozóban,, hogy a minőség javítása, A hatékonyság fokozása csak jobb, pontosabb és fegyel­mezettebb munkával érhető el A külgazdasági egyensúly javítása elképzelhetetlen a hatékonyság növelése nélkül és ez jórészt a vállalati szférában valósulhat meg, mivel itt van a legfonto­sabb értékképző terület. Ami pedig azt jelenti, hogy minden erőt a vállalati munka eredményességének ja­vítására kell összpontosítani. A vállalatoktól ez egy új gyakorlatot kíván, mivel a döntések nagyobb része a vállalati körbe kerül át. Ez a vállalatoknak több mun­kát, nagyobb szabadságfokot jelent, de ugyanakkor­ nö­veli felelősségüket is, mivel a kockázat, amely a dön­tésekben és a megvalósításban rejlik, őket terheli, ne­kik hozhat sikert, vagy számaikra jelenthet kisebb-na­gyobb kudarcot. Igen fontos, hogy a gazdálkodó egységeik olyan terve­ket készítsenek, melyek a meglevő adottságok jobb ki­használásával számolva, segítik a vállalkozó és szigorúbb feltételekhez való rugalmasabb alkalmazkodásukat. Ez csak úgy érhető el ha tovább szélesedik, érdemibbé vá­lik a tervező munka demokratizmusa. Határozottabb és kezdeményezőbb szellemi tevékeny­ségre van szükség a műszaki fejlesztésben, a munka- és ■üzemszervezésben, a válalatok belső irányítási és ér­dekeltségi rendszerének korszerűsítésében. Nagyobb te­ret kell adni a kezdeményező­készségnek, a vállalkozói kedv kibontakoztatásának, amit elő lehet segíteni a dif­ferenciáltabb anyagi és erkölcsi elismerések odaítélé­sével is. Igaz, ma még a differenciált bérezést nem könnyű megvalósítani annak ellenére, hogy szükségességével elvben a legtöbben egyetértenek. A vezetők és a társa­dalmi szervek ebben legyenek bátrabbak. Törekedje­nek határozottabban arra, hogy a jövedelmekben mind jobban érvényesüljön a végzett munka mennyisége, ér­téke és minősége. A kiemelkedő teljesítményt nyújtók részesüljenek nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben. Megyénk gazdasága erősen export-orientált. Külke­reskedelmi értékesítésünk néhány százalékos javulása is jelentős többlet­bevételt eredményez. Ezért, a nehéz külkereskedelmi értékesítési viszonyok között is meg kell őrizni és a lehetőségekhez képest fokozni kell vál­lalata­ink külpiaci értékesítését. Nagy szükségünk van az export gazdaságosságnak javítására­­ is. Továbbra is fokozott gondot kell fordítani az import­ anyagok, ener­giahordozók és alkatrészek felhasználására, csökkenté­sére, kiváltására. Az egyes vállalatok előtt álló feladatok nagyok és sokrétűek, melyeket egyre nehezebb körülmények között kell megoldaniuk. Tudjuk, hogy ezeknek megfelelni nem könnyű. Ezeket tudva, az 1983. évi ered­­ményeket nagyra értékeljük és elismerésünket fejezzük ki mindazoknak, akik ennek tevékeny részesei voltak. Ismerve a megye dolgozóinak munkaszeretetét, tenni­­akarását, becsületes helytállását, meggyőződésünk, hogy a nehézségeket leküzdve, az­ 1984. évet sikeresen tudjuk indítani és az ‘éh-j árásoknak- megyénk gazdasága meg fog tudni felelni. ------V._'.............­.............. W­olt üzemek épültek A szovjet vegyipar tervteljesítése A szovjet vegyipar — mi­ azt L. I. Oszipenko vegyipari miniszterhelyettes nemrég Moszkvában kijelen­tette — várhatóan — nem teljesíti néhány vegyipari alapanyag 1983-as termelési tervszámait, így elmaradt a tervelőirányzattól a maró­nátron, a műanyagok és mű­gyanták, valamint fotóvegy­­szerek­ termelése. A terv sze­rint alakult viszont a vegyi­szálak, a festékek, a kalci­­nált szóda, a textilipari se­gédanyagok és az aerosolos háztartási vegyianyagok elő­állítása. 1983 első félévében sike­resen befejeződött néhány négy vegyipari kombinát építése, így többek között a tomszki metanolgyáré (évi 750 ezer tonnás kapacitás­sal), az Irkutszk közelében lévő pvg-gyáré (évi 250 ezer tonna kapacitással), vala­mint a kazanyi kisnyomá­sú polietilént előállító üzemé (évi 200 ezer tonnás kapacitással). Nehezen éri el viszont tervezett teljesítmé­nyét a Himvolokno kombi­nát kalinyini és grodnói ve­­­gyiszál-termelő üzeme. A Szovjetunió 1981-tő­l 1985-ig tartó ötéves terve a vegyiparban évi 5,4—5,9 szá­zalékos teljesítménynöveke­dést irányoz elő. Ezt a nö­vekedési ütemet 1981-ben­ majdnem elérték, 1982-ben azonban a tényleges növeke­dés észrevehetően mérséklő­dött. 1983-ra 5 és 8 száza­lék közötti növekedési ütem­mel számolt a szov­jet vegy­ipar. A NAGYHÍRŰ KOMU­NÁT HÍRNEVES BRIGÁDJA (3. oldal) KI HA, NEM ÉN (4. oldal) A tartalom: MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENPQTQ1­7 (2. oldal) új műtrágyagyár fejlesztése (5. oldal) Újságíró­k búcsúztatása Meghitt baráti hangulatú találkozó színhelye volt december 30-án az MSZMP Kazincbarcikai városi Bizottságának szék­háza. Szegedi László újságírót, a Borsodi Vegyész felelős­zer­­kesztőjét búcsúztatták a politikai testület vezetői. Elsőként Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a de­cember 31-ével nyugállományba vonuló újságírót és árnyasba tetta a pártszervezetek ajándékait, közöttük Grósz Károly le­velét, amelyben a Központi Bizottság tagja, a megyei pariba­­zottság első titkára megköszönte Szegedi Lászlónak három év­tizedes újságírói és közéleti tevékenységét, majd ezt követően dr. Vékony Ernő, a Kazincbarcikai városi Pártbizottság első titkára és Puth Ferenc, a BVK nagyüzemi pártbizottságának politikai munkatársa köszöntötte a Vegyész búcsúzó felelős szerkesztőjét. Hárommilliárd AZ EMU történetének egyik legfontosabb eseményét hozták­ az óév utolsó napjai: a vállalat bruttó irmidr-i értéke mint-­­egy 60 millió forinttal meghaladta a hárommilliárdot. Képün­kön: a V3-as egység, amely jelentős mértékben járult hozzá az eredményhez. Éttholnar

Next