Borsodi Vegyész, 1985. július-december (22. évfolyam, 27-51. szám)

1985-07-04 / 27. szám

­ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜUETEJCI borsodi A BORSOD MEGYEI VEGYIPARI VÁLLALATOK DOLGOZÓINAK HETILAPJA IXXII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA: 1,30 Ft 1985. JÚLIUS 4. Részünk az egészben . Ilyenkor, Péter és Pál el­­érkeztével az újságok menet­rendszerűen vissza-visszatérő témája az aratás. Nekünk, akik közvetlen és mindenna­pi kapcsolatban vagyunk a mezőgazdasággal, ez az idő­szak egyfajta értékmérést is jelent. Hogy vizsgázik a vegyipar, a mezőgazdaság talán legfontosabb segítőtár­sa? Az előzetes felmérések szerint az idén kifejezetten jól. Bár, ehhez hozzá lehet tenni - az ablakon kinézve - csak akkor, ha a már­­már indiai mértéket elérő európai monszunhatás meg­­könyörül rajtunk. Az, hogy ma már leírhat­juk: a vegyipar talán a leg­fontosabb segítőtárs, hosszú fejlődési folyamat eredmé­nye. Ha ma világszínvonalú magyar mezőgazdaságról be­szélünk, annak is az ered­ménye, hogy kibontakozott, pontosabban kiteljesedett a biztos háttere a mezőgazda­­sági termelésnek. Míg né­hány évtizeddel ezelőtt ez az ágazat elsősorban nagyszerű természeti adottságainknak köszönhetően érte el nem is mindig csekély eredményeit, mára már tulajdonképpen egyfajta tükörképpé is vált. Tükörképe a magyar gazda­ság minden ízét átható fej­lődésnek. Ha csak a műtrá­gya-felhasználás mutatóit tesszük vizsgálat tárgyává, máris szembeszökő az előre­lépés: 1970-hez képest a fel­használt mennyiség a duplá­jára nőtt. Hasonló a hely­zet a növényvédő szerek al­kalmazása tekintetében is. Ez utóbbi esetben még az is feltétlenül említésre méltó, hogy ezek a hatóanyagok fo­lyamatosan korszerűsödve, állandóan alkalmazkodva a felhasználók igényeihez, se­gítik a termelést. Amikor tehát az aratási előkészületekről, az ígéretes­nek induló terméskilátások­ról hallunk, olvasunk, jusson eszünkbe, hogy ebben nem kis része van a háttérnek, jelen esetben a vegyiparnak. Ma annyit beszélünk gond­jainkról, a környezetünkben tapasztalható és sokszor bennünket is kellemetlenül érintő nehézségekről. Ne szé­gyelljük azt sem, ha büsz­kék lehetünk valamire! Leg­feljebb elgondolkodhatunk azon is, hogy azok, akiket mi is segítünk, már a vi­lágszínvonalat ostromolják. Hasonlóan nehéz körülmé­nyek — bár jobb adottságok — és hasonlóan ellentmon­dásos feltételek közepette. Nekik, úgy látszik, sikerült. Elsősorban rajtunk múlik, hogy mi is elmondhassuk magunkról ugyanezt Választásokra készülve üllésezett a VOSZ elnöksége A szakszervezet elnökségének múlt havi ülésén a bizalmi testületek és a szakszervezeti csoportok működésének tapasz­talatairól készült jelentést tárgyalták meg. A vita során megállapították, hogy a bizalmi testületek az 1980-as választások után formailag új fórumként kezdték meg működésüket, mint a vállalatok, intézmények szakszer­vezeti szerveinek legfelsőbb választott vezető testületei, és egyben a munkahelyi demokrácia fórumai. A központi vezetőség félidős értékelésében megállapította, hogy a bizalmi testületek megerősödtek, tekintélyük nőtt. Gerő Rezsőné, a szakszervezet titkára előterjesztésében meg­ismert jelentés ezután a következőkkel foglalkozott: a válla­latoknál­­ módosították a szakszervezeti működési szabályza­tokat és a vállalati ügyrendeket. A szabályzat kialakításánál arra törekedtek, hogy a különböző jogköröket azoknak a tes­tületeknek adják át, amelyek érdemben tudnak azokkal élni. Sok helyen a bizalmi testület hatásköréből a vállalati szintű szabályozásokat az szb hatáskörébe utalták. A vegyipar területén szerzett tapasztalatokat is felhasz­nálva született meg az a határozat, amely az alsószintű gaz­dasági vezetők éves tevékenységét is véleményezési jogkörbe utalta. Módszerét tekintve, a szakszervezeti tagság által el­mondottakat összesítették a bizalmiak, majd a munkahelyi bizalmi testület ezek alapján alakította ki véleményét. A vé­leményezések tapasztalatai azt mutatják, hogy a jogkör kö­zép- és alsószintű vezetők tevékenységére való kiterjesztése hasznos, segíti a vezetők munkáját, a vezetők és beosztottak kapcsolatának javítását. Néhány helyen előfordult, hogy nem minden esetben kér­ték ki a bizalmiak véleményét a bizalmi testület elé kerülő előterjesztésekről. Ennek a legtöbb esetben objektív okai vol­tak. Az előterjesztések sok esetben nem kerültek megfelelő időben a bizalmiakhoz, így időhiány miatt nem tudták a cso­portértekezleteket megtartani, a csoporttagok véleményét kérni. Olyan is előfordult, hogy a bizalmi a gazdasági veze­tővel konzultált az előterjesztésről és ezután nyilvánított vé­leményt a testületi ülésen, majd utólag magyarázta állásfog­lalását a tagságnak. Az írásos jelentéssel és a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatos kérdésekre Gerő Rezsőné titkár válaszolt, majd a testület ki­jelölte a további feladatokat: a szakszervezeti munka kulcs­kérdése továbbra is az alapszervezeti munka megerősítése. Tovább kell erősíteni a bizalmi testületek tevékenységét. A bizalmi testület és a szakszervezeti bizottság közötti mun­kamegosztást az eddiginél célszerűbben kell megvalósítani. A szakszervezeti bizottságok továbbra is fordítsanak nagy fi­gyelmet a szakszervezeti csoportok működésére, különös te­kintettel a tagság bevonására, a döntések előkészítésére. Az elkövetkezendő választások során fokozott figyelmet kell for­dítani arra, hogy a megválasztandó bizalmiak jól tudják ér­vényesíteni a tagság érdekeit, meg tudjanak felelni a tagság elvárásainak. Az elnökség ezután a VDSZ XXIV. kongresszusának az előkészítéséről tárgyalt. Főbizalmi értekezlet Az Északmagyarországi Vegyiművek, szakszervezeti főbizalmi testületének júni­us 26-i ülésén többek között tájékoztatót hallgattak meg a résztvevők a közelmúltban lezajlott Pénzügyminiszté­riumi ellenőrzésről. A záró­­jelentés alapján, az elmúlt két év során kedvező fejlő­dés tapasztalható a vállalat pénzügyi és számviteli tevé­kenységében. Ezt követően napirendre kerültek a közelgő szakszer­vezeti választásokkal kap­­csolatos kérdések is. Így­­ megvitatták a testület tag­jai az elkészült intézkedési tervvel összefüggő feladato­kat, meghatározták a válasz­tások időpontját. Bolgár vendég a BVK-ban A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének meghívására hazánkba érkezett Makov Lu­­ben, a bolgár vegyipari szakszervezet titkára. Magyarországi programjának keretében június 26-án felkereste a Borsodi Vegyi Kombinátot, ahol a vállalat gazdasági és politikai életével ismerkedett. A vendéget Tamók Gyula, a BVK szakszervezeti bi­zottságának titkára tájékoztatta a mozgalom időszerű feladatairól, az üzemi demok­rácia eddigi eredményeiről. A látogatás alkalmával Makov Luben több termelőegy­séget és a térség nevezetességeit is megtekintette, majd június 27-én visszautazott Budapestre. Fotó: Fignár Zoltán A VII. ötéves terv küszöbén Ma még 1985-öt írunk, az esztendőnek is csak a derekán vagyunk, ennek ellenére nem feledkezhetünk meg arról, hogy a ránk következő év a VII. ötéves terv kezdete. Vagyis, sok függ attól, hogyan zárjuk az idei esztendőt, milyen mértékben tudjuk valóra váltani a népgazdasági tervben elő­irányzott feladatainkat. Céljaink elérését a külgazdasági és a bel­ső gondok együttes hatásaként , a hato­dik és a hetedik ötéves terv közötti átme­net idején számos nehézség fékezte. Erre az évre például előirányoztuk, hogy mintegy 600—700 millió dollár aktívumot érünk el a nem rubelelszámolású külkereskedelmi forgalomban. Sajnos, az első öt hónap ered­ménye nem túl biztató: mintegy tíz száza­lékkal kevesebbet exportáltunk a tőkés pia­cokra, ezzel szemben a behozatal több mint tizenöt százalékkal haladja meg az előző évi azonos időszakának importját. A dolog kézenfekvő: az év első felében egy-kétszáz­­millió dollár passzívum keletkezett a ma­gyar gazdaságban. Ezért, hát úgymond lét­kérdés, sikerül-e a hátralevő időszakban változtatni a kialakult kedvezőtlen helyze­ten. AZ IPAR HELYZETÉT a két tervidőszak közötti átmenet idején néhány ellentmondás is jellemezte. Ide sorolandó, hogy a terme­lési, de különösen a termékszerkezet át­alakulása lassúnak bizonyult, csak kis mér­tékben tudtak a vállalatok új, az adott pia­con jól értékesíthető termékekkel megjelen­ni. Ezen túlmenően, egyáltalán nem, illetve csigalassúsággal alakul ki kínálati piac az ipar termékeiben, nehezen bontakozik ki a valós piaci mechanizmus, a verseny- és a versenyárak. Mindez talán annak is követ­kezménye, legalábbis bizonyos összefüggé­sekben, hogy a vállalatok költségérzékeny­sége kicsi. Visszatérve a hetedik ötéves terv­koncep­cióra: az ipar alapvető feladata az intenzív fejlődési pályára való átállás folyamatá­nak felgyorsítása, az egyes területeken már kibontakozott kedvező gazdasági folyama­tok stabilizálása. Hogy ezt elérjük, az iparnak fokozott mértékben hozzá kell já­rulnia a nemzeti jövedelem termeléséhez, a belső és a külső gazdasági egyensúly meg­tor­patpépei e­z AZ ÖTÉVES TERVKONCEPCIÓ ez ideig több változatban él. Az egyik változat sze­rint bizonyos megtorpanás, visszalépés kö­vetkezne be mind a fejlesztés, mind pedig a termelés és a tőkés export területén. Ha történetesen ez a változat érvényesülne a hetedik ötéves terv idején, tovább nőne tech­nikai, technológiai elmaradottságunk, ami feltétlenül elkerülendő. Egy másik változat abból indul ki, hogy milyen kedvező fordulatra számíthatunk a világgazdaságban. .Ez lényegében azt je­lentené, hogy elsősorban fejlesztési forrá­sokban, valamint az alapanyag- és techni­kai, technológiai nem rubelelszámolású im­portban az előző változatnál kedvezőbb­­fel­tételek közepette gondolkodhatnánk. Úgy is mondhatnánk: ez esetben a magyar gaz­daság jövedelemtermelő képessége lényege­sen javul. Ehhez természetesen sok minden szükségeltetik. Például, meg kellene szün­tetni azokat a veszteségforrásokat, amelyek ma még az ipar számos területén fékezik fejlődésünket. Az előbbi változat esetében remélhetnénk, hogy a nemzeti jövedelem mintegy 2,5—3 százalékkal növekedne, s így nagyobb anyagi erőket lehetne a belső fel­­használásra is fordítani. EGY ÚJABB VÁLTOZAT a fejlődés mi­nőségileg kedvezőbb pályáját vázolja föl. Azaz feltételezhetnénk, hogy a gazdaságfej­lesztésben mindenki magára talál. .Ez eset­ben lehetővé válna az ipar megújulásának részleges meggyorsítása és fejlődéshez szük­séges erőforrások, a többletjövedelem terme­lésével révén, rendelkezésünkre állnának. L. L. Minősítés Az ÉMV szakembereinek környezetvédelmi szemlélete nemcsak egyetértéssel, de cselekvéssel is párosul. A környezet megóvása érdeké­ben, a közelmúltban ankétot szerveztek a vállalat vízké­miai laboratóriumának szoci­alista brigádjai. Képünkön: Csepcsényi Péterné laboráns szennyvizet minősít gázkro­­matográf segítségével. (Cik­künk a 3. oldalon.) Fotó: Katona A tartásomból: EGY ÉVFORDULÓ KÜSZÖBÉN (2. oldal) ÚTRAVALÓUL BIZALMAT KAPOTT (3. oldal) AZ ESŐCSINÁLÓ (4. oldal) MEGCSAPPANT AZ ÚJÍTÓK KEDVE?! (5. oldal) GOND NÉLKÜL A KÖZÉPMEZŐNYBEN (6. oldal)

Next