Borsodi Vegyész, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 1. szám

t Márka és minőség • A fürdőszoba garnitúrák gyártásának menetét Bodnár Katalin fejlesztő mérnök ellenőrzi, a BVK miskolci gyár­egységében. Fotó: Ökrös ISMÉT RANGSOROLTA a száz legnagyobb hazai iparvállalatot a Heti Világgazdaság. A HVG toplis­táját összesen 2714 gazdálkodó egység közül választot­ta ki a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet számító­gépe, bruttó termelési értékük alapján. A múlt évhez képest túl nagy változások nincsenek a ranglistán, hiszen a vállalatok zöme a tavalyi évhez képest 1­4 hellyel lépett előbbre, vagy esett vissza. Több mint tíz hellyel javított viszont a bruttó termelési értéket tekintve kilenc nagyüzem, öröm számunkra, hogy ezek között található az Északmagyarországi Vegyi­művek is. A sajóbábonyiak a tavalyi toplista 64. he­lyéről az idén az 53. helyre ugrottak előre. De jára­tott a Borsodi Vegyi Kombinát is, hiszen a kazinc­barcikai kollektívát tavaly a 19. helyen jegyezték, az idén pedig II. lett a legnagyobb hazai iparvállalatok között. Országos konferencia fiataloknak Kiemelt helyen hazai gazteam!* Ifjúságpolitikával foglal­kozó szakemberek részére rendezett kétnapos konfe­renciát Budapesten a KISZ Központi Bizottsága A ta­lálkozón, amelyen részt vettek a központi és a me­gyei napilapok ifjúságpoli­tikával foglalkozó újság­írói is, számos előadás hangzott el gazdaságpoliti­kánk időszerű kérdéseiről, jövőnk feladatairól, nem­zetközi kapcsolataink ala­kulásáról és az ifjúsági szövetség megújulásával összefüggő elképzelésekről, teendőkről. Az elmúlt ötéves terv­időszak eredményeit és a következő ciklus feladata­it dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese ismertette az országos kon­ferencia résztvevőivel. Hangsúlyozta: napjainkban a gyors változások korát éljük, amely az egyének­től, az intézmények irányí­tóitól, a társadalom leg­különbözőbb szférájában foglalkoztatott szakembe­reitől egyaránt megkövete­li az alkalmazkodókészség és képesség magas szintű kifejlesztését. Elengedhe­tetlen ez a nemzetközi pia­ci pozícióink megtartásá­hoz, bővítéséhez. Ezt a célt szolgálja egyébként hazánk nyitott gazdaságm­atiká­ja, amely nyomon követhető az öt évre szóló árucsere­­forgalm­i tervekben. Kei-Oi^Ci 'narl'noT'ptrijk S7PrYV^­­nr­k n^Tdá­i.T 1 elsőbbséget élveznek 97C»V 97 erők ^kik ké­pesek le­rni­»cfft7Ptni p ^7-irnnk^0 imnoi’bIt tprrn^­­Vpk°+. Ttprvanis bfv osu­pan l-­ pl­­o e»vTo'oc-brv­­V^'Tr nV-­­’ín tnrpnk ölön rí? kOQzlp- Vinket az előbb-utóbb ne­gatívan érezteti hatását sa­­ját nemzetgazdaságunk ala­kulásában. Hasonló törek­vésenk vannak egyébként a belföldi áruforgalmazás­ban. A Minisztertanács elnök­­helyettese az ötéves cik­lusváltásról szólva kiemel­te a program helyes, ará­nyos megfogalmazásának jelentőségét. A számbavé­telnél, a feladatok felelős­ségteljes meghatározásánál fel kell mérni, megvan­nak-e biztosítékaink célja­ink eléréséhez? A hatodik ötéves terv mérlegkészíté­sekor nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy a külgazdasági egyensúly ja­vítása és a lakosság élet­­színvonalának emelése prioritást élvezett teendő­inkben. Sokan hajlamosak megfeledkezni a kiemelt programokról és egy sor olyan területen is számon­­kérik az elmaradást, ahol az gyakran indokolatlan. Kétségtelen, hogy az el­múlt időszakban erősödött a protekcionizmus, a fegy­verkezési verseny fokozá­sának anyagi következmé­nyei nálunk is érzékelhe­tőek voltak. Az 1982-es pénzügyi válság következ­tében devizatartalékaink megcsappantak, jószerivel egyik napról a másikra él­tünk. Nem volt könnyű kilá­balni ebből az áldatlan helyzetből, de sikerült. Az életkörülmények alakulását rossz irányban befolyásol­ta a mezőgazdaság anyagi mozgásterének beszűkülé­se, az ipar felhalmozási és vagyonadójának növekedé­se, a műszaki-technikai le­maradás. Súlyosbította ne­hézségeiket, hogy az im­port bejövetelével egyidő­­ben nem gyarapodott az exportnövekmény. A szén­­ellátási gondok enyhítésére például tőkés relációból szereztük be a fűtőanya­got, amely hatvan-hetven millió dolláros többletki­adást eredményezett. Ilyen és hasonló váratlan kiadá­sok mellett, mégiscsak si­került talpon maradni, és a sokat hangoztatott fize­tőképességet megőrizni. Az ugyancsak elsőbbséget él­vező életszínvonal-emelést azonban nem tudtuk elér­ni, hiszen öt év alatt öt százalékkal csökkent az át­lagos reálbér. Műszaki­technikai haladásunk el­maradt, nem tudtuk fel­venni a versenyt Mégis, ha öt esztendő eredmé­nyeit értékeljük, nem hagy­hatjuk ki, hogy a talpon­­maradás mögött termelés van. Akkor is annak ha­tékonysága sok esetben el­maradt igényeinktől és szándékunktól A hetedik ötéves terv­időszakra megfogalmazott feladatainkból kiemelendő a gazdasági növekedés élénkítése, a műszaki-tech­nikai bázis emelése, a bel­földi felhasználás csökken­tése, az életszínvonal eme­lése és az infláció mérsék­lése. Az élet minden te­rületén, a „Jobb a sűrű fillér,­­mint a ritka forint” jelszó jegyében kell tevé­kenykednünk, hogy kitű­zött feladatainkat meg­valósíthassuk. Teendőnk bőséggel van, például az energiafelhasználás mér­séklése, a melléktermékek és a hulladékok hasznosí­tása, egész társadalmunk elektronizálása, a jövede­lemtermelés, az élet minő­ségének javítása terén. Hogy ez miként sikerül, az rajtunk múlik. Ám hiába születnek határozatok, újabbnál­ újabb elvek, ha kimarad belőlük a legfon­tosabb : az ember. Azaz az ember tudása, felkészültsé­ge, akarata, tenni-, bizo­nyítani vágyása és nem utolsó sorban lelkesedése. (monos) BORSODI VEGYES/ 1986. január 3. Nagyobb teljesítményekre lesz szükség­ ­­z alig néhány napja elköszönt óév egy ki­csivel másabb, ran­gosabb volt, mint elődei. Ezt a megkülönböztetést annak is köszönheti, hogy az év háromszázhatvanöt napján történt egy és más jelentős esemény. Talán a teljesség igénye nélkül megemlíthetők — 1985 ele­jén tanácskozott a pártunk XIII. kongresszusa, amely jelentős feladatokat hatá­rozott meg a szocialista társadalom fejlesztésében. A hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója mel­lett lezajlottak az ország­gyűlési képviselő- és taná­csi választások. A nemzetközi politika legnagyobb eseménye is fémjelezte 1985 végét, ami­kor több éves szünet után Genfben megvalósult a két nagyhatalom csúcstalálko­zója. És mindezekhez kapcso­lódik azon megkülönbözte­tés, hogy ez az esztendő volt a VL nép­gazdasági terv utolsó éve. Így tehát az év végi számvetés és ér­tékelés is elengedhetetlenül összetettebb, kritikusabb nőtt. Ezt az irányvonalat kép­viselte az MSZMP Köz­ponti Bizottságának de­cember 4-i ülésén elhang­zott értékelés, amely az el­telt tervidőszak főbb jel­lemzőit a következőkben összegezte: ..— a vártnál nehezebb feltételek mellett — sok-sok erőfeszítés és népünk áldozatkész mun­kája nyomán jelentős ered­ményeket értünk el a nép­gazdaság fejlesztésében, a szocializmus anyagi, mű­szaki bázisának erősítésé­ben. A korábbi ötéves ter­vekhez hasonlóan egyes célokat teljesítettünk, má­sokat teljesítünk, de több területen nem érjük el az előirányzott fejlődést.” E jelentős megállapítá­son túl a Központi Bizott­ság ülése őszintén szólt azokról a területekről, ahol a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült a tervelőirányzatot megvaló­sítani. Különösen kiemel­kedő e tekintetben az ipa­ri termelés elmaradása, amely az előírt 19—22 szá­zalékos növekedés helyett alig éri el a 11—12 száza­lékot. Az értékelés kiemelten foglalkozott az életkörül­mények alakulásával és an­nak megfelelően állapítot­ta meg: „Megőriztük tár­sadalmunk szocialista vrto­­má­nyait, javítottuk az élet­ét munkakörülményeket. A lak­osság fogyasztása és a reáljövedelem a tervezet­tet megközelítően emelke­dett, a reálbérek színvona­lát azonban nem tudtuk megőrizni — ez több mint 5 százalékkal csökkent.” A VI. ötéves terv befe­jezése után a Központi Bi­zottság megtárgyalta a VlI. ötéves terv irányel­veit, amelyet a december 20-án összeült országgyűlés téli ülésszakának javasolt megtárgyalásra és elfoga­dásra. Mint az már köz­tudott, az újabb ötéves tervet törvénybe iktatták. A népgazdasági terv alap­­célkitűzése a következőket határozza meg: „A gazda­sági fejlesztés fő iránya a hatékonyságnak és a nem­zetközi versenyképességnek a minőségi tényezőkből, különösen a műszaki fej­lődésből és a szerkezeti változások meggyorsításá­ból fakadó javulás le­gyen”. Ismerve a termelő­irányzatokat, egyértelműen kimondható, hogy noha nem ígér könnyű feladato­kat, de nem is teljesíthe­tetlen. A reális lehetősé­gek számbavételével évről évre emelkedő társadalmi, gazdasági, élet- és munka­körülményeket tűz ki, amely viszont az eddigiek­től is jobb és rugalmas munkával valósulhat meg. Ez E­rre utalnak az elfo­­t­­adott tervszámok is, amely az ipari ter­melés 14—16 százalékos bő­vítését, valamint a mező­­gazdasági termelésnek 7—10 százalékos növekedését tűz­te ki. A Vll. ötéves terv során a nemzeti jövede­lemnek 15—17 százalékkal kell növekednie. Az országgyűlés által tör­vényerőre emelt népgazda­sági terv célkitűzésekről ki­választott néhány adat jel­zi azt a törekvést, irány­vonalat, amit a párt irá­nyításával, társadalmunk döntő többségének egyetér­tésével és aktív közremű­ködésével lehet és kell valóra váltani. Nagyobb teljesítményre lesz szükség mindenütt. A célkitűzések valóra váltá­sához ugyan alapvető és szükséges a meglevő és egyre tökéletesedő eszköz és technika, azonban ez csak egyik feltétel. Szük­ség van a munkafolyama­tok jó szervezésére, a kü­lönböző területen dolgozók szakmai képzettségük nö­velésére, a politikai és tár­sadalmi szervek jó és ha­tékony munkájára. Meg kell teremteni azt a társa­dalmi légkört, amelyben mindenekelőtt a becsületes, a közösség vagyonát gya­rapító munkának van te­kintélye. Veres Mihály KGST: közvetlen kapcsolatok A Szovjetunió Kommu­­nista Pártja új szerkeszté­sű programjának tervezete külön hangsúlyozza, hogy az SZKP tevékenyen részt fog­ venni a testvérpártok­­nak a gazdaságpolitika összehangolását célzó kö­zös munkájában, különö­sen a szocialista országok egyesülései és vállalatai közti közvetlen kapcsola­tot megszervezésében. Ez a étel szervesen követke­zik a szocialista közösség programdokumentumaiból, így tavaly a KGST-tagál­­lam­ok felső szintű gazda­sági értekezlete a gazda­sági és tudományos-műsza­ki együttműködés további fejlesztésének és elmélyíté­sének fő irányairól egy­­han­gúlag elfogadott nyi­latkozatban megállapította: az együttműködés gazda­ság mechanizmusának tö­­kéletesítése, tevékenységé­nek fokozása szempontjá­ból fontos iránynak te­kint a termelési kooperá­ció széles körű fejlesztését és közvetlen kapcsolatok létesítését az egyesülések, a vállalatok és a szervezetek között. E célból a KGST- tagországok intézkedéseket tesznek, hogy megadják a szervezeteknek a szükséges felhatalmazást. Kedvező feltételeket fog­nak teremteni közös cé­gek, vállalatok és egyéb nem­­zetközi gazdálkodó szervezetek önálló gazdasá­gi elszámolás alapján tör­ténő létesítéséhez is. Az együ­ttműködésnek ezek a minőségileg új formái ar­ra az óriási tapasztalatra épülnek, amelyre a testvé­ri o­rszágok a KGST kere­tében együttműködve tet­tek szert. Ez a tapasztalat mege­yőzően bizonyítja, hogy minden KGST-tagor­­szágban adva vannak a közvetlen kapcsolatok fej­lesztéséhez szükséges fel­tételek, s megfelelő jog­rendszer van érvényben. Ám ez még nem min­den. A közvetlen kapcso­latok megvalósításához en­nél valamivel több kell. S ez a „valamivel több” most már láthatóan jelen van a gazdálkodás gyakor­latában : a gazdasági me­chanizmusok tökéletesíté­sére minden szocialista or­szágban foganatosított in­tézkedések (függetlenül az egyes nemzeti sajátossá­goktól) ösztönzik a köz­vetlen kapcsolatok fejlesz­tését a KGST más álla­maiban levő partnerekkel Itt világosan kitűnik a kü­lönböző gazdasági tervek alapján működő központi irányításának és a vállala­tok számára mind széle­sebb jogok nyújtásának egysége. Ez a megközelí­tés nemcsak egy ország ke­retében, hanem az egész szocialista közösség mére­tei között is bátorítja a rokonvállalatok közti part­neri viszony egyre hatéko­nyabb formáinak keresé­sét. Éppen ez teszi idősze­rűvé a közvetlen kapcsola­tokat. A KGST-ben tüzetesen tanulmányozzák a testvéri államok vállalatai és szer­vezetei által felhalmozott tapasztalatokat. Ide tartoz­nak a különböző KGST- tagállamok szervezeteinek sokévi eredményes kapcso­latai a nagy csővezetékek, vízerőművek, áramvezeté­kek építésének megszerve­zésében. A közvetlen kapcsolatok hozzájárulnak a partnerek műszaki fejlettségi színvo­nalának kiegyenlítődésé­hez. (Hangsúlyozni kell: a közvetlen kapcsolatok a műszaki haladás élvonalá­ban nemcsak konkrét ter­melési feladatok megoldá­sát segítik elő, hanem egész sor határos ágazat műszaki színvonalának emelkedését is meghatá­rozzák.) Ám a közvetlen kapcso­latok megszervezése nem egyszerű folyamat. Vegyük példának okáért a szabvá­nyokban mutatkozó eltéré­seket. Történelmileg úgy alakult ki, hogy a külön­böző KGST-tagországokban a különböző vállalatok gyakran azonos terméke­ket gyártanak nem azonos műszaki dokumentáció alapján. Ezen a téren az együttműködés fejlődéséhez hozzá fog járulni a szab­ványosításban való együtt­működésnek a KGST Vég­rehajtó Bizottsága által a következő ötéves tervidő­szakra jóváhagyott terve. Ez fokozott figyelmet for­dít az egységes szabványok kidolgozására az együtt­működés elsődleges irá­nyaiban, különösen az elektronikai, a mikropro­cesszoros és a robottechni­kai cikkek, a rugalmas ter­melési rendszerek és a mű­szaki haladást meghatáro­zó gépgyártás más termé­kei vonalán. A testvéri országok együttműködésének elmé­lyítése iránt új követelmé­nyeket támaszt gazdasága­ink érettsége, a tudomá­nyos-műszaki haladás. Az anyagi és a szellemi esz­közök összpontosítása, ha­tékony megszervezése nél­kül nem lehet az élenjáró technológiát elsajátítani. Ezt külön-külön minden ország nem képes a szük­séges méretekben meg­valósítani, vagy legalábbis időt veszíthet. Márpedig az idő manapság döntő té­nyező. Ezért oly fontosak a közös erőfeszítések, még­hozzá helyes és hozzáértő megosztásban, figyelembe véve minden résztvevő ta­pasztalatát és lehetőségeit. Előtérbe került a gyártás­­szakosítás és a kooperáció. E­zok megkövetelik az ál­landó magas technikai színvonalat a termékek ki­váló minőségét, megbízha­tóságát. APN

Next