Borsodi Vegyész, 1986. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
t Márka és minőség • A fürdőszoba garnitúrák gyártásának menetét Bodnár Katalin fejlesztő mérnök ellenőrzi, a BVK miskolci gyáregységében. Fotó: Ökrös ISMÉT RANGSOROLTA a száz legnagyobb hazai iparvállalatot a Heti Világgazdaság. A HVG toplistáját összesen 2714 gazdálkodó egység közül választotta ki a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet számítógépe, bruttó termelési értékük alapján. A múlt évhez képest túl nagy változások nincsenek a ranglistán, hiszen a vállalatok zöme a tavalyi évhez képest 14 hellyel lépett előbbre, vagy esett vissza. Több mint tíz hellyel javított viszont a bruttó termelési értéket tekintve kilenc nagyüzem, öröm számunkra, hogy ezek között található az Északmagyarországi Vegyiművek is. A sajóbábonyiak a tavalyi toplista 64. helyéről az idén az 53. helyre ugrottak előre. De járatott a Borsodi Vegyi Kombinát is, hiszen a kazincbarcikai kollektívát tavaly a 19. helyen jegyezték, az idén pedig II. lett a legnagyobb hazai iparvállalatok között. Országos konferencia fiataloknak Kiemelt helyen hazai gazteam!* Ifjúságpolitikával foglalkozó szakemberek részére rendezett kétnapos konferenciát Budapesten a KISZ Központi Bizottsága A találkozón, amelyen részt vettek a központi és a megyei napilapok ifjúságpolitikával foglalkozó újságírói is, számos előadás hangzott el gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről, jövőnk feladatairól, nemzetközi kapcsolataink alakulásáról és az ifjúsági szövetség megújulásával összefüggő elképzelésekről, teendőkről. Az elmúlt ötéves tervidőszak eredményeit és a következő ciklus feladatait dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese ismertette az országos konferencia résztvevőivel. Hangsúlyozta: napjainkban a gyors változások korát éljük, amely az egyénektől, az intézmények irányítóitól, a társadalom legkülönbözőbb szférájában foglalkoztatott szakembereitől egyaránt megköveteli az alkalmazkodókészség és képesség magas szintű kifejlesztését. Elengedhetetlen ez a nemzetközi piaci pozícióink megtartásához, bővítéséhez. Ezt a célt szolgálja egyébként hazánk nyitott gazdaságmatikája, amely nyomon követhető az öt évre szóló árucsereforgalmi tervekben. Kei-Oi^Ci 'narl'noT'ptrijk S7PrYV^nrk n^Tdái.T 1 elsőbbséget élveznek 97C»V 97 erők ^kik képesek lerni»cfft7Ptni p ^7-irnnk^0 imnoi’bIt tprrn^Vpk°+. Ttprvanis bfv osupan l- plo e»vTo'oc-brvV^'Tr nV-’ín tnrpnk ölön rí? kOQzlp- Vinket az előbb-utóbb negatívan érezteti hatását saját nemzetgazdaságunk alakulásában. Hasonló törekvésenk vannak egyébként a belföldi áruforgalmazásban. A Minisztertanács elnökhelyettese az ötéves ciklusváltásról szólva kiemelte a program helyes, arányos megfogalmazásának jelentőségét. A számbavételnél, a feladatok felelősségteljes meghatározásánál fel kell mérni, megvannak-e biztosítékaink céljaink eléréséhez? A hatodik ötéves terv mérlegkészítésekor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a külgazdasági egyensúly javítása és a lakosság életszínvonalának emelése prioritást élvezett teendőinkben. Sokan hajlamosak megfeledkezni a kiemelt programokról és egy sor olyan területen is számonkérik az elmaradást, ahol az gyakran indokolatlan. Kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban erősödött a protekcionizmus, a fegyverkezési verseny fokozásának anyagi következményei nálunk is érzékelhetőek voltak. Az 1982-es pénzügyi válság következtében devizatartalékaink megcsappantak, jószerivel egyik napról a másikra éltünk. Nem volt könnyű kilábalni ebből az áldatlan helyzetből, de sikerült. Az életkörülmények alakulását rossz irányban befolyásolta a mezőgazdaság anyagi mozgásterének beszűkülése, az ipar felhalmozási és vagyonadójának növekedése, a műszaki-technikai lemaradás. Súlyosbította nehézségeiket, hogy az import bejövetelével egyidőben nem gyarapodott az exportnövekmény. A szénellátási gondok enyhítésére például tőkés relációból szereztük be a fűtőanyagot, amely hatvan-hetven millió dolláros többletkiadást eredményezett. Ilyen és hasonló váratlan kiadások mellett, mégiscsak sikerült talpon maradni, és a sokat hangoztatott fizetőképességet megőrizni. Az ugyancsak elsőbbséget élvező életszínvonal-emelést azonban nem tudtuk elérni, hiszen öt év alatt öt százalékkal csökkent az átlagos reálbér. Műszakitechnikai haladásunk elmaradt, nem tudtuk felvenni a versenyt Mégis, ha öt esztendő eredményeit értékeljük, nem hagyhatjuk ki, hogy a talponmaradás mögött termelés van. Akkor is annak hatékonysága sok esetben elmaradt igényeinktől és szándékunktól A hetedik ötéves tervidőszakra megfogalmazott feladatainkból kiemelendő a gazdasági növekedés élénkítése, a műszaki-technikai bázis emelése, a belföldi felhasználás csökkentése, az életszínvonal emelése és az infláció mérséklése. Az élet minden területén, a „Jobb a sűrű fillér,mint a ritka forint” jelszó jegyében kell tevékenykednünk, hogy kitűzött feladatainkat megvalósíthassuk. Teendőnk bőséggel van, például az energiafelhasználás mérséklése, a melléktermékek és a hulladékok hasznosítása, egész társadalmunk elektronizálása, a jövedelemtermelés, az élet minőségének javítása terén. Hogy ez miként sikerül, az rajtunk múlik. Ám hiába születnek határozatok, újabbnál újabb elvek, ha kimarad belőlük a legfontosabb : az ember. Azaz az ember tudása, felkészültsége, akarata, tenni-, bizonyítani vágyása és nem utolsó sorban lelkesedése. (monos) BORSODI VEGYES/ 1986. január 3. Nagyobb teljesítményekre lesz szükség z alig néhány napja elköszönt óév egy kicsivel másabb, rangosabb volt, mint elődei. Ezt a megkülönböztetést annak is köszönheti, hogy az év háromszázhatvanöt napján történt egy és más jelentős esemény. Talán a teljesség igénye nélkül megemlíthetők — 1985 elején tanácskozott a pártunk XIII. kongresszusa, amely jelentős feladatokat határozott meg a szocialista társadalom fejlesztésében. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója mellett lezajlottak az országgyűlési képviselő- és tanácsi választások. A nemzetközi politika legnagyobb eseménye is fémjelezte 1985 végét, amikor több éves szünet után Genfben megvalósult a két nagyhatalom csúcstalálkozója. És mindezekhez kapcsolódik azon megkülönböztetés, hogy ez az esztendő volt a VL népgazdasági terv utolsó éve. Így tehát az év végi számvetés és értékelés is elengedhetetlenül összetettebb, kritikusabb nőtt. Ezt az irányvonalat képviselte az MSZMP Központi Bizottságának december 4-i ülésén elhangzott értékelés, amely az eltelt tervidőszak főbb jellemzőit a következőkben összegezte: ..— a vártnál nehezebb feltételek mellett — sok-sok erőfeszítés és népünk áldozatkész munkája nyomán jelentős eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében, a szocializmus anyagi, műszaki bázisának erősítésében. A korábbi ötéves tervekhez hasonlóan egyes célokat teljesítettünk, másokat teljesítünk, de több területen nem érjük el az előirányzott fejlődést.” E jelentős megállapításon túl a Központi Bizottság ülése őszintén szólt azokról a területekről, ahol a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült a tervelőirányzatot megvalósítani. Különösen kiemelkedő e tekintetben az ipari termelés elmaradása, amely az előírt 19—22 százalékos növekedés helyett alig éri el a 11—12 százalékot. Az értékelés kiemelten foglalkozott az életkörülmények alakulásával és annak megfelelően állapította meg: „Megőriztük társadalmunk szocialista vrtományait, javítottuk az életét munkakörülményeket. A lakosság fogyasztása és a reáljövedelem a tervezettet megközelítően emelkedett, a reálbérek színvonalát azonban nem tudtuk megőrizni — ez több mint 5 százalékkal csökkent.” A VI. ötéves terv befejezése után a Központi Bizottság megtárgyalta a VlI. ötéves terv irányelveit, amelyet a december 20-án összeült országgyűlés téli ülésszakának javasolt megtárgyalásra és elfogadásra. Mint az már köztudott, az újabb ötéves tervet törvénybe iktatták. A népgazdasági terv alapcélkitűzése a következőket határozza meg: „A gazdasági fejlesztés fő iránya a hatékonyságnak és a nemzetközi versenyképességnek a minőségi tényezőkből, különösen a műszaki fejlődésből és a szerkezeti változások meggyorsításából fakadó javulás legyen”. Ismerve a termelőirányzatokat, egyértelműen kimondható, hogy noha nem ígér könnyű feladatokat, de nem is teljesíthetetlen. A reális lehetőségek számbavételével évről évre emelkedő társadalmi, gazdasági, élet- és munkakörülményeket tűz ki, amely viszont az eddigiektől is jobb és rugalmas munkával valósulhat meg. Ez Erre utalnak az elfotadott tervszámok is, amely az ipari termelés 14—16 százalékos bővítését, valamint a mezőgazdasági termelésnek 7—10 százalékos növekedését tűzte ki. A Vll. ötéves terv során a nemzeti jövedelemnek 15—17 százalékkal kell növekednie. Az országgyűlés által törvényerőre emelt népgazdasági terv célkitűzésekről kiválasztott néhány adat jelzi azt a törekvést, irányvonalat, amit a párt irányításával, társadalmunk döntő többségének egyetértésével és aktív közreműködésével lehet és kell valóra váltani. Nagyobb teljesítményre lesz szükség mindenütt. A célkitűzések valóra váltásához ugyan alapvető és szükséges a meglevő és egyre tökéletesedő eszköz és technika, azonban ez csak egyik feltétel. Szükség van a munkafolyamatok jó szervezésére, a különböző területen dolgozók szakmai képzettségük növelésére, a politikai és társadalmi szervek jó és hatékony munkájára. Meg kell teremteni azt a társadalmi légkört, amelyben mindenekelőtt a becsületes, a közösség vagyonát gyarapító munkának van tekintélye. Veres Mihály KGST: közvetlen kapcsolatok A Szovjetunió Kommunista Pártja új szerkesztésű programjának tervezete külön hangsúlyozza, hogy az SZKP tevékenyen részt fog venni a testvérpártoknak a gazdaságpolitika összehangolását célzó közös munkájában, különösen a szocialista országok egyesülései és vállalatai közti közvetlen kapcsolatot megszervezésében. Ez a étel szervesen következik a szocialista közösség programdokumentumaiból, így tavaly a KGST-tagállamok felső szintű gazdasági értekezlete a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztésének és elmélyítésének fő irányairól egyhangúlag elfogadott nyilatkozatban megállapította: az együttműködés gazdaság mechanizmusának tökéletesítése, tevékenységének fokozása szempontjából fontos iránynak tekint a termelési kooperáció széles körű fejlesztését és közvetlen kapcsolatok létesítését az egyesülések, a vállalatok és a szervezetek között. E célból a KGST- tagországok intézkedéseket tesznek, hogy megadják a szervezeteknek a szükséges felhatalmazást. Kedvező feltételeket fognak teremteni közös cégek, vállalatok és egyéb nemzetközi gazdálkodó szervezetek önálló gazdasági elszámolás alapján történő létesítéséhez is. Az együttműködésnek ezek a minőségileg új formái arra az óriási tapasztalatra épülnek, amelyre a testvéri országok a KGST keretében együttműködve tettek szert. Ez a tapasztalat megeyőzően bizonyítja, hogy minden KGST-tagországban adva vannak a közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges feltételek, s megfelelő jogrendszer van érvényben. Ám ez még nem minden. A közvetlen kapcsolatok megvalósításához ennél valamivel több kell. S ez a „valamivel több” most már láthatóan jelen van a gazdálkodás gyakorlatában : a gazdasági mechanizmusok tökéletesítésére minden szocialista országban foganatosított intézkedések (függetlenül az egyes nemzeti sajátosságoktól) ösztönzik a közvetlen kapcsolatok fejlesztését a KGST más államaiban levő partnerekkel Itt világosan kitűnik a különböző gazdasági tervek alapján működő központi irányításának és a vállalatok számára mind szélesebb jogok nyújtásának egysége. Ez a megközelítés nemcsak egy ország keretében, hanem az egész szocialista közösség méretei között is bátorítja a rokonvállalatok közti partneri viszony egyre hatékonyabb formáinak keresését. Éppen ez teszi időszerűvé a közvetlen kapcsolatokat. A KGST-ben tüzetesen tanulmányozzák a testvéri államok vállalatai és szervezetei által felhalmozott tapasztalatokat. Ide tartoznak a különböző KGST- tagállamok szervezeteinek sokévi eredményes kapcsolatai a nagy csővezetékek, vízerőművek, áramvezetékek építésének megszervezésében. A közvetlen kapcsolatok hozzájárulnak a partnerek műszaki fejlettségi színvonalának kiegyenlítődéséhez. (Hangsúlyozni kell: a közvetlen kapcsolatok a műszaki haladás élvonalában nemcsak konkrét termelési feladatok megoldását segítik elő, hanem egész sor határos ágazat műszaki színvonalának emelkedését is meghatározzák.) Ám a közvetlen kapcsolatok megszervezése nem egyszerű folyamat. Vegyük példának okáért a szabványokban mutatkozó eltéréseket. Történelmileg úgy alakult ki, hogy a különböző KGST-tagországokban a különböző vállalatok gyakran azonos termékeket gyártanak nem azonos műszaki dokumentáció alapján. Ezen a téren az együttműködés fejlődéséhez hozzá fog járulni a szabványosításban való együttműködésnek a KGST Végrehajtó Bizottsága által a következő ötéves tervidőszakra jóváhagyott terve. Ez fokozott figyelmet fordít az egységes szabványok kidolgozására az együttműködés elsődleges irányaiban, különösen az elektronikai, a mikroprocesszoros és a robottechnikai cikkek, a rugalmas termelési rendszerek és a műszaki haladást meghatározó gépgyártás más termékei vonalán. A testvéri országok együttműködésének elmélyítése iránt új követelményeket támaszt gazdaságaink érettsége, a tudományos-műszaki haladás. Az anyagi és a szellemi eszközök összpontosítása, hatékony megszervezése nélkül nem lehet az élenjáró technológiát elsajátítani. Ezt külön-külön minden ország nem képes a szükséges méretekben megvalósítani, vagy legalábbis időt veszíthet. Márpedig az idő manapság döntő tényező. Ezért oly fontosak a közös erőfeszítések, méghozzá helyes és hozzáértő megosztásban, figyelembe véve minden résztvevő tapasztalatát és lehetőségeit. Előtérbe került a gyártásszakosítás és a kooperáció. Ezok megkövetelik az állandó magas technikai színvonalat a termékek kiváló minőségét, megbízhatóságát. APN