Borsodi Vegyész, 1987. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

2. Falugyűlés Bakonyban Talán nem tűnik nagyon távolinak a gondolattársítás, ha Sajóbábony elmúlt év decemberi falugyűléséről a — még jóval időszámításunk előtt élt — görög demok­rata, Szolón egy mondása jut eszünkbe: „Ki-ki kedve szerint tenni nagyot, de ne­héz”. .. Mert valóban nem könnyű feladat egy olyan község életét irányítani, amely­nek egy része lassan városiassá fejlődik — a lakótelep —, más része pedig — a régeb­bi települések — szinte mesterségesen „ha­lálra” van ítélve. AMIT MÁR MEGOLDOTTAK Persze, vannak olyan gondok, amelyek a lakótelep és a többi falurész lakóit egy­aránt érintik. Ezek közül jónéhányat már megoldottak az elmúlt években, így például az általános iskolai ellátás fejlesztését, a ravatalozó és a köztemető kialakítását, újabb lakások építését, illetve házhelyek kialakítását. A sajóbábonyi általános iskolában nemré­giben bővítették a tantermek számát — ez­zel együtt megszűnt a váltott tanítás —, s a kicsik már egy tornatermet is maguké­nak mondhatnak. Az óvodát sem hanyagol­ták el az illetékesek: ott is nagyobb a ké­nyelem, mióta bevezették a központi fű­tést. Az elmúlt ötéves terv során 78 házhelyet alakított ki a helyi tanács, ezek közül 70-en már megkezdődött — sőt sok helyen be is fejeződött — az építkezés. A lakásépítés ugyan elhúzódott egy kissé, de ez év szep­temberében beköltözhettek az új lakók. Ezen kívül több helyen végeztek útfelújí­tási és -karbantartási munkákat, fejlesztet­ték az ivóvíz- és villanyhálózatot. Az or­vosi rendelő zsúfoltságának megszünteté­sére kialakítottak egy második üzemorvosi hálózatot. GOND AZÉRT VAN BŐVEN ... ... vegyük csak például az ABC-áruház „ügyét”. Mert ez bizony már ügy. A tavalyi falugyűlésen is többen kifogásolták az áru­ellátást, az ott dolgozók viselkedését, s ez évben is elhangzottak olyan vélemények, hogy az üzlet jellegének megfelelő árucik­kek sok esetben hiányoznak, ugyanakkor ruhaneműt, cipőt lehet vásárolni az ABC- ben. A pénztárosok időnként többet számol­nak a kelleténél (főleg, ha narancs van a kosárban ...). Tervezik egy új ABC felépítését, ezt a tanács 1,5 millió forinttal támogatná, de egyelőre folynak a viták az Unió Áfésszel. Pedig a vásárlók bizonyára jól járnának. Ugyancsak nem a tanácson múlik egy Tüzép-telep létesítése a községben, ez nem lenne jövedelmező a Tüzép számára. A bá­­bonyiak kénytelenek lesznek továbbra is Miskolcra, Sajószentpéterre vagy Boldvára járni tüzelőért. Megoldatlan még a lakóte­lep központi fűtése — pénz híján —, gon­dok vannak a szemétszállítással. Elhangzott a falugyűlésen, hogy sok a kóbor állat a község területén (néha még egy-egy disznó is „sétát” tesz a lakótelep utcáin!), l lesz a világítás az újtelepen.­ ­ A TERVEK Nagy tervek nincsenek, de a kisebb-na­­gyobb problémákra megoldást kell találni. Így például — mint Polák Zoltán tanácsel­nök mondta — a tanács a jövőben sem mond le arról, hogy az Unió Áfész a VII. ötéves terv időszakában megépítse a mint­egy 200 négyzetméter alapterületű ABC-t. Terveznek egy új postahivatalt — a régi már elavult —, természetesen a lakótele­pen. (Talán van remény arra, hogy azért a régi is megmaradjon ...) S valószínű, hogy hamarosan a tanácsháza is új környezetbe kerül. A nagyobb feladatok között még 50 da­rab házhely kialakítása, a villany- és út­hálózat fejlesztése, valamint parkosítás, játszótér építése szerepel. Egyébként pedig — szintén a tanácsel­nök szavaival —: a következő évek legfőbb célkitűzése a szintentartás, az intézmények zavartalan működésének biztosítása. (Rábai G.) A NEB megtárgyalta Az utolsó években a ne­hezebbé vált gazdasági hely­zet hatására megnövekedett az igény a szociálpolitikai juttatások — s ezen belül is a segélyezés — iránt. Ezért is tartotta az elmúlt év végén a kazincbarcikai Népi Ellenőrzési Bizottság annak vizsgálatát: megfele­lően végzik-e a segélyezési tevékenységet a tanácsok szakigazgatási szervei. A testület 1986. december 22-én megtartott ülésén Varga Imréné, a NEB tagja terjesztette elő azt a jelen­tést, amely hat — a város vonzáskörzetébe tartozó — községben végzett áttekin­tés után ad számot arról, hogyan végezték az arra rá­szoruló lakosság segélyezé­sét. A Népi Ellenőrzési Bizott­ság ülésén megtárgyalt té­ma részletes ismertetésére lapunkban visszatérünk. Az előző részben tisz­táztak — a teljesség igé­nye nélkül — néhány, a pártoktatással összefüggő kérdést, illetve feladatot. Ezek között fontos helyet foglalt el a differenciált­ság. Nos, a közelmúltban megkezdődött újabb évad erre további lehetőséget ad. Mint ismeretes, a tömeg­politikai oktatásnak két központi tematikája van. Az egyik a szocializmus építésének soron lévő fel­adatai, a másik: időszerű ideológiai és politikai kér­dések. Az elsőben lehető­ség nyílik gazdaságpoliti­kánk feldolgozására, a szocializmus politikai rend­szerének megismertetésére. A másodikban a pártszer­vezetek vezetősége válasz­totta ki a nyolc-tíz feldol­gozandó témát, így a dif­ferenciálásra két megoldás is kínálkozik. Gazdaságpolitikánkról ad­hatnak a tanfolyamok alapismereteket, de foglal­kozhatnak — ha a résztve­vők felkészültsége indo­kolja — elmélyültebben is egyes részkérdésekkel. Az ideológiai, politikai kérdé­sek körében pedig a köz­ponti szervek azt­­ajánlot­ták, hogy az igazodjon az érdeklődéshez. Ugyanakkor a tömegoktatás kiegészül a konkrét politikai felada­tokhoz és rétegigényekhez kapcsolódó előadásokkal. A pártszervezetek ily módon a propagandamun­kájukban is önállóbbakká váltak. Ebben a munkában azonban továbbra is alap­vető szerepet töltenek be a propagandisták, akiknek tájékozottsága, felkészült­sége jelentősen befolyásol­ja a minőségi munkát. Ezért fontos a körök ve­zetőinek kiválasztása, s magának a propagandistá­nak a személyisége. Itt tenném hozzá: ma már nem elegendő csak a fel­­készültség, fontos a rend­szerünkkel való érzelmi és értelmi azonosulás, és az egyfajta pedagógiai kész­ség. A propagandisták soka­t tehetnek a pártoktatás azon céljának megvalósí­tásához, hogy az oktatás segítse a politika megérté­sét, az elméleti megalapo­zottságot, a párt politikája melletti kiállást. Termé­szetesen változatlanul cé­lunk, hogy az oktatás ép­pen a propagandistákon keresztül is segítse, a marxizmus—leninizmus he­gemóniájának erősítését, az ideológiai tisztánlátást, s hozzájáruljon a napi po­litikai és gazdasági tenni­valók megvalósításához. Az előző felsorolás ko­rántsem teljes. Csupán ér­zékeltetni próbáltam, hogy a mostani oktatási évben milyen jelentős feladatok megvalósítását kellene a pártoktatás tömegtanfolya­mainak segítenie. Ilyen tárgyú céljaink megoldása azonban csak akkor érhető el, ha a munkahelyi párt­­szervezetek és a körök ve­zetőinek törekvése össze­találkozik a hallgatóság aktív támogatásával. A következőkben a párt­propaganda egyik másik nagyon fontos területével, az agitációval foglalkoz­nék. Teszem ezt azért is, mert tapasztalataim szerint a pártmunkának ezt a fon­tos területét hajlamosak vagyunk szintén lebecsülni. Az első tisztázásra váró kérdés: mit is értünk ma tulajdonképpen a korszerű agitáció fogalma alatt? Nos, nem mást, mint fo­lyamatos eszmei és politi­kai ismeretnyújtást, meg­győzést annak érdekében, hogy szocialista céljainkat — benne a vállalatokat is — aktívan támogató köz­véleményt, egyéni és tár­sadalmi magatartást ala­kítsunk ki. Más szavakkal: az agitáció, eszmei felvilá­gosító, meggyőző és moz­gósító tevékenység, amely­nek célja, hogy politikán­kat, annak mindennapi köz­vetlen feladatait nemcsak a párttagság, hanem a tár­sadalom minél szélesebb tömegei megértsék, elfo­gadják és cselekvően részt vegyenek a megvalósítás­ban. Még közelebbről az agitáció azt is jelenti, hogy mind a Borsodi Ve­gyi Kombinátban, mind az Északmagyarországi Vegyi­művekben a vállalatpoliti­kai célok érdekében felvi­lágosítsuk, mozgósítsuk a munkahelyi kollektívákat. Ma már elmondhatjuk, hogy a pártmunka e részé­nek is ésszerű munkameg­osztáson alapuló rendsze­re van. Differenciálódott ez a tevékenység — a tar­talomtól függően — gazda­ságpolitikai, belpolitikai és nemzetközi agitációra, to­vábbá szóbeli, írásos és szemléltető formákra is. Ugyanakkor, különösen napjainkban hatékony esz­közévé vált ennek a mun­kának a rádió, a televízió, sőt maga a Borsodi Ve­gyész is azzal, hogy hétről hétre tájékoztatja olvasóit a két vállalat legfontosabb eseményeiről, feladatairól és egyéb, a mozgalmi mun­kával összefüggő tenni­valókról is. Ide kell so­rolni a pártnapokat, a po­litikai vitaköröket, az üze­mi demokrácia fórumrend­szerét, sőt a szocialista brigádvezetők tanácskozá­sait. Úgy néz ki, hogy az agitáció — talán éppen a differenciáltsága miatt — nem kapott több pártszer­vezetnél jelentőségének megfelelő helyet. Az adott kollektívát ér­deklő és érintő, főleg gaz­daságpolitikai jellegű célki­tűzéseket, kérdéseket a munkahelyeken célszerű megvitatni és tisztázni. Ez pedig megköveteli az élő szó vonzását, a személyes agitációt. E munka hatékony vég­zésének egyik feltétele az agitátor tájékozottsága. Ér­velni, vitatkozni ma már csak tényekre alapozva le­het. Ezért az agitátorral szemben alapvető követel­mény, hogy az adott témá­ban jól tájékozott legyen. Ne csak a tényeket tudja felsorakoztatni — mond­ván, hogy azok önmagukért beszélnek —, hanem meg kell tudnia mutatni az azok mögött rejlő lényeget, összefüggéseket, adott eset­ben az objektív törvénysze­rűségeket is. Az általános, mindenki számára elérhető tájékozó­dási forrásokon túl, a párt­tagok a pártélet különböző fórumain, a párt belső tá­jékoztatási rendszere által több, részletesebb, úgyne­vezett „háttér-információt” kapnak a társadalmi, gaz­dasági, politikai élet egyes területeiről. Tapasztalata­ink szerint ami az orszá­gos kérdésekről való tájé­koztatást illeti, nincs külö­nösebb gond. A probléma ott van — és ezt már ko­rábban e lap hasábjain egy más összefüggésben jelez­tem —, ahol a párttagok éppen saját munkahelyük, vállalatuk dolgaiban bi­zonytalanok, tájékozatlanok. Ezért fordul elő, hogy a párttagok egy része olyan kérdésekre nem tud vála­szolni, amelyekre pedig csakis ott, helyben lehetne a választ megadni. Végül gondolataimat az­zal zárnám, hogy a párt­­propaganda-munkával kap­csolatos összeállítás célja úgy a pártoktatás, mint az agitáció témájában a fel­adatok egységesebb értel­mezésének segítése volt. Mint említettem, a propa­ganda az agitációs párt­munka szerves része és an­nak területeit nem szabad egymástól mereven szétvá­lasztani. Így a pártoktatás és az agitáció is kölcsönös összefüggésében segítheti elő a két vállalatnál is a különböző célkitűzések egy­séges értelmezését, a tenni­valókra történő mozgósí­tást. Frisovszki Tibor A meclfőzés erejével BORSODI VEGYÉSZ t Közel három hónapja, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát vál­lalatvezetése felhívással fordult a munkáskollektívákhoz, misze­rint: ... „A megyei párt-végre­­hajtó bizottság a VII. Széves terv időszakában három alka­lommal MEGYEI TÁRSADALMI AKCIÓ szervezését kezdemé­nyezte az ifjúság számítástech­nikai kultúrájának kiszélesítése, fejlesztésének meggyorsítása ér­dekében. Ehhez a felhíváshoz a brigá­dok több mint tíz százaléka csatlakozott kommunista mű­szakok végzésével. A villamos II. üzem Technika szocialista brigádja — idézve a felajánlásukból — ,,a Kazinc­barcikán megvalósuló számító­­gépes oktatási program megva­lósítása érdekében vállalja, hogy a Dózsa György úti Általános Iskola részére 15 darab számí­tógépes asztal felszerelvényezé­sét, a betáp-hálózat kiépítését elkészíti. T­estületi ülés Az új év első testületi ülését január 6-án — ked­den — tartja az Északma­gyarországi Vegyiművek KISZ-bizottsága. Az ülés fő témája az 1986-os mozgalmi év zárá­sával és az 1987-es év indí­tásával kapcsolatos felada­tok megbeszélése lesz. Ez­után értékelik majd a KISZ- bizottsági tagok, alapszerve­zeti titkárok elmúlt évben végzett tevékenységét, az alapszervezetek munkáját. Ez szolgál alapul a tavaszi választások előkészítéséhez. Megvitatják a KISZ-esek a tavalyi évben lezajlott Szakma Ifjú Mestere verse­nyen, valamint az Alkotó Ifjúság pályázaton eredmé­nyesen szereplő fiatalok el­ismerésére vonatkozó javas­latokat. Végül különböző időszerű feladatokról, tervekről esik majd szó. Aki vért ad... ... életet ment!­­ Napjaink szállóigéje mit sem veszít je­lentőségéből, sőt az „életmentésnek” egyre inkább köte­lességévé kell válnia minden jószándékú embernek. Ké­pünk tanúsága szerint a sajóbábonyi vállalat dolgozói nemcsak megértik korunk sürgető feladatát, de szándé­kuk évről, évre cselekvéssel párosul. Az elmúlt évben im­már harmadik alkalommal megrendezett akción, december 4. és 5. között, több mint 450 dolgozó adott közel 130 li­ter vért. Fotó: Katona Gy. Elismerő sorok ••• A napokban több köszö­nőlevél érkezett a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigaz­gatójához. Az egyik feladó­ja az or­­mosbányai általános iskola. A levél így szól: „Tisztelt vezérigazgató elvtárs! Tu­do­­mására szeretném hozni, hogy az ön vállalatánál a műtrágya kiszerelő üzem Petőfi Sándor szocialista brigádja és az ormosbányai körzeti általános iskola II. Rákóczi Ferenc 8. b. osztá­lyos raja között együttmű­ködési megállapodás jött létre 1985. őszén, melyet az elmúlt év szeptemberében megújítottunk. Együttműkö­dési megállapodásunk cél­ja: a kazincbarcikai vegy­ipari vállalat és az ormos­bányai oktatási intézmény között élő kapcsolat megte­remtése, a város és községi együttműködés erősítése, az ifjúság tanulási és tovább­tanulási lehetőségének elő­segítése. E kapcsolatunk igen eredményes, gyümöl­csöző, szinte családias, vál­tozatos és élő. A brigád éves munkájának értékelésénél ezért tisztelettel kérem, szí­veskedjen a Petőfi Sándor szocialista brigád ilyen irá­nyú tevékenységét kedvező­en elbírálni. Tisztelettel: Kmetty Béla osztályfőnök...” A másik levél így szól: „A Felsőkelecsényi Községi Tanács elöljárósága nevében szeretném megköszönni tisz­telt vezérigazgató elvtársnak azt a segítséget, amelyet a gőzellátási üzem Április 4. szocialista brigád munkájá­hoz részünkre nyújtott. A brigád községünkben egy új óvoda központi fűtésének szerelését végezte el társa­dalmi munkában. A brigád 200 óra társadalmi munka­órát töltött nálunk, szívvel­­lélekkel azon fáradozva, hogy a 20—25 kisóvodásnak a kényelme meglegyen, őszinte és hálás köszöne­­tünket kívánjuk kifejezni ön felé, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát kollektívái között ilyen becsületes és embersé­ges szocialista brigáddal is­merkedhettünk meg és eb­ben a munkában felmér­hetetlenül nagy segítséget nyújtottak számunkra. Elv­társi üdvözlettel: Andó Ist­ván elöljáró...” 1987. január 2. Segítség a nyugdíjasoknak Nemes célja volt annak a két napig tartó vásárnak, amelyet december 11-én és 12-én rendeztek meg a BVK Radnóti Miklós Művelődési Házában. A vállalat 51 szo­cialista brigádja — a szak­­szervezeti bizottság hívó szavára — ajándék- és dísztárgyakat készítettek a szabadidejükben, s ezeket árusították méltányos áron. A vásár sikerére jellemző, hogy a tervezettnél jóval hamarább elkelt a legtöbb áru, s a bevétel is elérte a várt összeget... A cél ugyanis az volt, hogy a vállalattól korábban nyugdíjba ment, kis jöve­delmű, s egyedülálló embe­rek számára egy kis kará­csonyi meglepetést szerezze­nek. E célra a szakszerve­zeti bizottság mintegy ötven­ezer forintot előlegezett, s a pénzt eljuttatta az idős em­bereknek. Nos, a várt összeg, a „meglepetés” megtérült a karácsonyi vásár bevételé­ből ...

Next