Borsodi Vegyész, 1987. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
2. Falugyűlés Bakonyban Talán nem tűnik nagyon távolinak a gondolattársítás, ha Sajóbábony elmúlt év decemberi falugyűléséről a — még jóval időszámításunk előtt élt — görög demokrata, Szolón egy mondása jut eszünkbe: „Ki-ki kedve szerint tenni nagyot, de nehéz”. .. Mert valóban nem könnyű feladat egy olyan község életét irányítani, amelynek egy része lassan városiassá fejlődik — a lakótelep —, más része pedig — a régebbi települések — szinte mesterségesen „halálra” van ítélve. AMIT MÁR MEGOLDOTTAK Persze, vannak olyan gondok, amelyek a lakótelep és a többi falurész lakóit egyaránt érintik. Ezek közül jónéhányat már megoldottak az elmúlt években, így például az általános iskolai ellátás fejlesztését, a ravatalozó és a köztemető kialakítását, újabb lakások építését, illetve házhelyek kialakítását. A sajóbábonyi általános iskolában nemrégiben bővítették a tantermek számát — ezzel együtt megszűnt a váltott tanítás —, s a kicsik már egy tornatermet is magukénak mondhatnak. Az óvodát sem hanyagolták el az illetékesek: ott is nagyobb a kényelem, mióta bevezették a központi fűtést. Az elmúlt ötéves terv során 78 házhelyet alakított ki a helyi tanács, ezek közül 70-en már megkezdődött — sőt sok helyen be is fejeződött — az építkezés. A lakásépítés ugyan elhúzódott egy kissé, de ez év szeptemberében beköltözhettek az új lakók. Ezen kívül több helyen végeztek útfelújítási és -karbantartási munkákat, fejlesztették az ivóvíz- és villanyhálózatot. Az orvosi rendelő zsúfoltságának megszüntetésére kialakítottak egy második üzemorvosi hálózatot. GOND AZÉRT VAN BŐVEN ... ... vegyük csak például az ABC-áruház „ügyét”. Mert ez bizony már ügy. A tavalyi falugyűlésen is többen kifogásolták az áruellátást, az ott dolgozók viselkedését, s ez évben is elhangzottak olyan vélemények, hogy az üzlet jellegének megfelelő árucikkek sok esetben hiányoznak, ugyanakkor ruhaneműt, cipőt lehet vásárolni az ABC- ben. A pénztárosok időnként többet számolnak a kelleténél (főleg, ha narancs van a kosárban ...). Tervezik egy új ABC felépítését, ezt a tanács 1,5 millió forinttal támogatná, de egyelőre folynak a viták az Unió Áfésszel. Pedig a vásárlók bizonyára jól járnának. Ugyancsak nem a tanácson múlik egy Tüzép-telep létesítése a községben, ez nem lenne jövedelmező a Tüzép számára. A bábonyiak kénytelenek lesznek továbbra is Miskolcra, Sajószentpéterre vagy Boldvára járni tüzelőért. Megoldatlan még a lakótelep központi fűtése — pénz híján —, gondok vannak a szemétszállítással. Elhangzott a falugyűlésen, hogy sok a kóbor állat a község területén (néha még egy-egy disznó is „sétát” tesz a lakótelep utcáin!), l lesz a világítás az újtelepen. A TERVEK Nagy tervek nincsenek, de a kisebb-nagyobb problémákra megoldást kell találni. Így például — mint Polák Zoltán tanácselnök mondta — a tanács a jövőben sem mond le arról, hogy az Unió Áfész a VII. ötéves terv időszakában megépítse a mintegy 200 négyzetméter alapterületű ABC-t. Terveznek egy új postahivatalt — a régi már elavult —, természetesen a lakótelepen. (Talán van remény arra, hogy azért a régi is megmaradjon ...) S valószínű, hogy hamarosan a tanácsháza is új környezetbe kerül. A nagyobb feladatok között még 50 darab házhely kialakítása, a villany- és úthálózat fejlesztése, valamint parkosítás, játszótér építése szerepel. Egyébként pedig — szintén a tanácselnök szavaival —: a következő évek legfőbb célkitűzése a szintentartás, az intézmények zavartalan működésének biztosítása. (Rábai G.) A NEB megtárgyalta Az utolsó években a nehezebbé vált gazdasági helyzet hatására megnövekedett az igény a szociálpolitikai juttatások — s ezen belül is a segélyezés — iránt. Ezért is tartotta az elmúlt év végén a kazincbarcikai Népi Ellenőrzési Bizottság annak vizsgálatát: megfelelően végzik-e a segélyezési tevékenységet a tanácsok szakigazgatási szervei. A testület 1986. december 22-én megtartott ülésén Varga Imréné, a NEB tagja terjesztette elő azt a jelentést, amely hat — a város vonzáskörzetébe tartozó — községben végzett áttekintés után ad számot arról, hogyan végezték az arra rászoruló lakosság segélyezését. A Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén megtárgyalt téma részletes ismertetésére lapunkban visszatérünk. Az előző részben tisztáztak — a teljesség igénye nélkül — néhány, a pártoktatással összefüggő kérdést, illetve feladatot. Ezek között fontos helyet foglalt el a differenciáltság. Nos, a közelmúltban megkezdődött újabb évad erre további lehetőséget ad. Mint ismeretes, a tömegpolitikai oktatásnak két központi tematikája van. Az egyik a szocializmus építésének soron lévő feladatai, a másik: időszerű ideológiai és politikai kérdések. Az elsőben lehetőség nyílik gazdaságpolitikánk feldolgozására, a szocializmus politikai rendszerének megismertetésére. A másodikban a pártszervezetek vezetősége választotta ki a nyolc-tíz feldolgozandó témát, így a differenciálásra két megoldás is kínálkozik. Gazdaságpolitikánkról adhatnak a tanfolyamok alapismereteket, de foglalkozhatnak — ha a résztvevők felkészültsége indokolja — elmélyültebben is egyes részkérdésekkel. Az ideológiai, politikai kérdések körében pedig a központi szervek aztajánlották, hogy az igazodjon az érdeklődéshez. Ugyanakkor a tömegoktatás kiegészül a konkrét politikai feladatokhoz és rétegigényekhez kapcsolódó előadásokkal. A pártszervezetek ily módon a propagandamunkájukban is önállóbbakká váltak. Ebben a munkában azonban továbbra is alapvető szerepet töltenek be a propagandisták, akiknek tájékozottsága, felkészültsége jelentősen befolyásolja a minőségi munkát. Ezért fontos a körök vezetőinek kiválasztása, s magának a propagandistának a személyisége. Itt tenném hozzá: ma már nem elegendő csak a felkészültség, fontos a rendszerünkkel való érzelmi és értelmi azonosulás, és az egyfajta pedagógiai készség. A propagandisták sokat tehetnek a pártoktatás azon céljának megvalósításához, hogy az oktatás segítse a politika megértését, az elméleti megalapozottságot, a párt politikája melletti kiállást. Természetesen változatlanul célunk, hogy az oktatás éppen a propagandistákon keresztül is segítse, a marxizmus—leninizmus hegemóniájának erősítését, az ideológiai tisztánlátást, s hozzájáruljon a napi politikai és gazdasági tennivalók megvalósításához. Az előző felsorolás korántsem teljes. Csupán érzékeltetni próbáltam, hogy a mostani oktatási évben milyen jelentős feladatok megvalósítását kellene a pártoktatás tömegtanfolyamainak segítenie. Ilyen tárgyú céljaink megoldása azonban csak akkor érhető el, ha a munkahelyi pártszervezetek és a körök vezetőinek törekvése összetalálkozik a hallgatóság aktív támogatásával. A következőkben a pártpropaganda egyik másik nagyon fontos területével, az agitációval foglalkoznék. Teszem ezt azért is, mert tapasztalataim szerint a pártmunkának ezt a fontos területét hajlamosak vagyunk szintén lebecsülni. Az első tisztázásra váró kérdés: mit is értünk ma tulajdonképpen a korszerű agitáció fogalma alatt? Nos, nem mást, mint folyamatos eszmei és politikai ismeretnyújtást, meggyőzést annak érdekében, hogy szocialista céljainkat — benne a vállalatokat is — aktívan támogató közvéleményt, egyéni és társadalmi magatartást alakítsunk ki. Más szavakkal: az agitáció, eszmei felvilágosító, meggyőző és mozgósító tevékenység, amelynek célja, hogy politikánkat, annak mindennapi közvetlen feladatait nemcsak a párttagság, hanem a társadalom minél szélesebb tömegei megértsék, elfogadják és cselekvően részt vegyenek a megvalósításban. Még közelebbről az agitáció azt is jelenti, hogy mind a Borsodi Vegyi Kombinátban, mind az Északmagyarországi Vegyiművekben a vállalatpolitikai célok érdekében felvilágosítsuk, mozgósítsuk a munkahelyi kollektívákat. Ma már elmondhatjuk, hogy a pártmunka e részének is ésszerű munkamegosztáson alapuló rendszere van. Differenciálódott ez a tevékenység — a tartalomtól függően — gazdaságpolitikai, belpolitikai és nemzetközi agitációra, továbbá szóbeli, írásos és szemléltető formákra is. Ugyanakkor, különösen napjainkban hatékony eszközévé vált ennek a munkának a rádió, a televízió, sőt maga a Borsodi Vegyész is azzal, hogy hétről hétre tájékoztatja olvasóit a két vállalat legfontosabb eseményeiről, feladatairól és egyéb, a mozgalmi munkával összefüggő tennivalókról is. Ide kell sorolni a pártnapokat, a politikai vitaköröket, az üzemi demokrácia fórumrendszerét, sőt a szocialista brigádvezetők tanácskozásait. Úgy néz ki, hogy az agitáció — talán éppen a differenciáltsága miatt — nem kapott több pártszervezetnél jelentőségének megfelelő helyet. Az adott kollektívát érdeklő és érintő, főleg gazdaságpolitikai jellegű célkitűzéseket, kérdéseket a munkahelyeken célszerű megvitatni és tisztázni. Ez pedig megköveteli az élő szó vonzását, a személyes agitációt. E munka hatékony végzésének egyik feltétele az agitátor tájékozottsága. Érvelni, vitatkozni ma már csak tényekre alapozva lehet. Ezért az agitátorral szemben alapvető követelmény, hogy az adott témában jól tájékozott legyen. Ne csak a tényeket tudja felsorakoztatni — mondván, hogy azok önmagukért beszélnek —, hanem meg kell tudnia mutatni az azok mögött rejlő lényeget, összefüggéseket, adott esetben az objektív törvényszerűségeket is. Az általános, mindenki számára elérhető tájékozódási forrásokon túl, a párttagok a pártélet különböző fórumain, a párt belső tájékoztatási rendszere által több, részletesebb, úgynevezett „háttér-információt” kapnak a társadalmi, gazdasági, politikai élet egyes területeiről. Tapasztalataink szerint ami az országos kérdésekről való tájékoztatást illeti, nincs különösebb gond. A probléma ott van — és ezt már korábban e lap hasábjain egy más összefüggésben jeleztem —, ahol a párttagok éppen saját munkahelyük, vállalatuk dolgaiban bizonytalanok, tájékozatlanok. Ezért fordul elő, hogy a párttagok egy része olyan kérdésekre nem tud válaszolni, amelyekre pedig csakis ott, helyben lehetne a választ megadni. Végül gondolataimat azzal zárnám, hogy a pártpropaganda-munkával kapcsolatos összeállítás célja úgy a pártoktatás, mint az agitáció témájában a feladatok egységesebb értelmezésének segítése volt. Mint említettem, a propaganda az agitációs pártmunka szerves része és annak területeit nem szabad egymástól mereven szétválasztani. Így a pártoktatás és az agitáció is kölcsönös összefüggésében segítheti elő a két vállalatnál is a különböző célkitűzések egységes értelmezését, a tennivalókra történő mozgósítást. Frisovszki Tibor A meclfőzés erejével BORSODI VEGYÉSZ t Közel három hónapja, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát vállalatvezetése felhívással fordult a munkáskollektívákhoz, miszerint: ... „A megyei párt-végrehajtó bizottság a VII. Széves terv időszakában három alkalommal MEGYEI TÁRSADALMI AKCIÓ szervezését kezdeményezte az ifjúság számítástechnikai kultúrájának kiszélesítése, fejlesztésének meggyorsítása érdekében. Ehhez a felhíváshoz a brigádok több mint tíz százaléka csatlakozott kommunista műszakok végzésével. A villamos II. üzem Technika szocialista brigádja — idézve a felajánlásukból — ,,a Kazincbarcikán megvalósuló számítógépes oktatási program megvalósítása érdekében vállalja, hogy a Dózsa György úti Általános Iskola részére 15 darab számítógépes asztal felszerelvényezését, a betáp-hálózat kiépítését elkészíti. Testületi ülés Az új év első testületi ülését január 6-án — kedden — tartja az Északmagyarországi Vegyiművek KISZ-bizottsága. Az ülés fő témája az 1986-os mozgalmi év zárásával és az 1987-es év indításával kapcsolatos feladatok megbeszélése lesz. Ezután értékelik majd a KISZ- bizottsági tagok, alapszervezeti titkárok elmúlt évben végzett tevékenységét, az alapszervezetek munkáját. Ez szolgál alapul a tavaszi választások előkészítéséhez. Megvitatják a KISZ-esek a tavalyi évben lezajlott Szakma Ifjú Mestere versenyen, valamint az Alkotó Ifjúság pályázaton eredményesen szereplő fiatalok elismerésére vonatkozó javaslatokat. Végül különböző időszerű feladatokról, tervekről esik majd szó. Aki vért ad... ... életet ment! Napjaink szállóigéje mit sem veszít jelentőségéből, sőt az „életmentésnek” egyre inkább kötelességévé kell válnia minden jószándékú embernek. Képünk tanúsága szerint a sajóbábonyi vállalat dolgozói nemcsak megértik korunk sürgető feladatát, de szándékuk évről, évre cselekvéssel párosul. Az elmúlt évben immár harmadik alkalommal megrendezett akción, december 4. és 5. között, több mint 450 dolgozó adott közel 130 liter vért. Fotó: Katona Gy. Elismerő sorok ••• A napokban több köszönőlevél érkezett a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatójához. Az egyik feladója az ormosbányai általános iskola. A levél így szól: „Tisztelt vezérigazgató elvtárs! Tudomására szeretném hozni, hogy az ön vállalatánál a műtrágya kiszerelő üzem Petőfi Sándor szocialista brigádja és az ormosbányai körzeti általános iskola II. Rákóczi Ferenc 8. b. osztályos raja között együttműködési megállapodás jött létre 1985. őszén, melyet az elmúlt év szeptemberében megújítottunk. Együttműködési megállapodásunk célja: a kazincbarcikai vegyipari vállalat és az ormosbányai oktatási intézmény között élő kapcsolat megteremtése, a város és községi együttműködés erősítése, az ifjúság tanulási és továbbtanulási lehetőségének elősegítése. E kapcsolatunk igen eredményes, gyümölcsöző, szinte családias, változatos és élő. A brigád éves munkájának értékelésénél ezért tisztelettel kérem, szíveskedjen a Petőfi Sándor szocialista brigád ilyen irányú tevékenységét kedvezően elbírálni. Tisztelettel: Kmetty Béla osztályfőnök...” A másik levél így szól: „A Felsőkelecsényi Községi Tanács elöljárósága nevében szeretném megköszönni tisztelt vezérigazgató elvtársnak azt a segítséget, amelyet a gőzellátási üzem Április 4. szocialista brigád munkájához részünkre nyújtott. A brigád községünkben egy új óvoda központi fűtésének szerelését végezte el társadalmi munkában. A brigád 200 óra társadalmi munkaórát töltött nálunk, szívvellélekkel azon fáradozva, hogy a 20—25 kisóvodásnak a kényelme meglegyen, őszinte és hálás köszönetünket kívánjuk kifejezni ön felé, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát kollektívái között ilyen becsületes és emberséges szocialista brigáddal ismerkedhettünk meg és ebben a munkában felmérhetetlenül nagy segítséget nyújtottak számunkra. Elvtársi üdvözlettel: Andó István elöljáró...” 1987. január 2. Segítség a nyugdíjasoknak Nemes célja volt annak a két napig tartó vásárnak, amelyet december 11-én és 12-én rendeztek meg a BVK Radnóti Miklós Művelődési Házában. A vállalat 51 szocialista brigádja — a szakszervezeti bizottság hívó szavára — ajándék- és dísztárgyakat készítettek a szabadidejükben, s ezeket árusították méltányos áron. A vásár sikerére jellemző, hogy a tervezettnél jóval hamarább elkelt a legtöbb áru, s a bevétel is elérte a várt összeget... A cél ugyanis az volt, hogy a vállalattól korábban nyugdíjba ment, kis jövedelmű, s egyedülálló emberek számára egy kis karácsonyi meglepetést szerezzenek. E célra a szakszervezeti bizottság mintegy ötvenezer forintot előlegezett, s a pénzt eljuttatta az idős embereknek. Nos, a várt összeg, a „meglepetés” megtérült a karácsonyi vásár bevételéből ...