Borsodi Vegyész, 1988. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-07 / 1. szám
3 Megnyílt: A rajkazinc eszpresszó Az alkoholizmus melegágyának nevezték egykoron a 26. sz. fő közlekedési út és a tér mélyraktár szomszédságában lévő lemezkocsmát Kazincbarcikán. Nem kaphat előkelőbb jelzőt az úgynevezett Vojcsik-kocsma sem, amely az előbbi sorsára jut rövidesen, azaz bezárják, lebontják. Nyílt viszont egy igazán kellemes, kulturált vendéglátóegység a Hungária Biztosítóval szembeni üzletsoron. Ez pedig az Újkazinc eszpresszó. A december 21-én átadott üzlet mintegy 150 négyzetméteres alapterületen várja a barcikaiakat. Már csak a belső kialakítás miatt is érdemes betérni, hiszen azt Dufala József belső építész, a miskolci Alabárdos étterem, valamint a Rácz cukrászda felújítása során érdemeket szerzett szakember kezének munkáját fémjelzi. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat első alkalommal jelenik meg az üzletben, amely egyben a monopolhelyzet felszámolását is jelenti Kazincbarcikán. Miskolcról szállítják ide a süteményeket, hidegkonyhai készítményeket, s mindemellett fagylalt, üdítő italok is kaphatók. Igaz, alkoholt is árusítanak, de a márkásabb italok lesznek többségben, kiküszöbölve ezzel a kocsmajelleget, s várhatóan az új egység nem lép elődei nyomdokaiba ... (é sz .) Az Értesítőben olvastuk... A Borsodi Vegyi Kombinát — a társadalmi kibontakozási programmal kapcsolatos központi párt- és kormányhatározat, valamint az ezek nyomán született vállalati pártbizottsági határozat alapján — a hatékonyság növelése érdekében tovább folytatja a belső vállalkozások kiszélesítését eredményező tevékenységet. A vállalati gazdasági munkaközösségek, az MHSZ, a KISZ vállalkozásainak eredményeire építve, a vállalat stratégiájának megvalósítását jelentő stratégiai akciók végrehajtására is komplex vállalkozást tervez. A belső vállalkozásoknak a korábbi gyakorlaton túl komplex akció-szemléletűnek kell lenniük, mely kiterjed a marketing munkától kezdődően a kutatás, a beruházás, a termelés realizálására is. Döntő eleme a belső vállalkozásnak a feladatban részt vevők átfogó érdekeltségi rendszerének rövid- és hosszú távú megteremtése, a tartós vállalati eredmény biztosítása érdekében. A belső vállalkozásoknak bárki lehet a kezdeményezője. Alapvető követelmény azonban, hogy a vállalattól elvárt és a feladatok teljesítéséhez szükséges eredmény feletti többletet képezzen. A belső vállalkozásoknak az előző években kipróbált akciórendszerekhez hasonlóan, az üzletágak, illetőleg a funkcionális szervek erőfeszítéseit, kell tükrözniük, a többleteredmények kifejtése terén. A vállalatvezetés biztosítani kívánja azon lehetőségeket, hogy az igazolt, többlethozamok az eredményekkel arányosan, külön erkölcsi és anyagi elismerést jelentsenek. A vállalkozások továbbfejlesztése igényli a vállalati politikai és társadalmi szervek korábbiakhoz hasonló közreműködését, támogatását és segítségét. o r Új év van, új életet kezdek, gyakran hangzik el e kijelentés január első napján. S, hogy aztán mi teljesül belőle? Mi nem, azt a jövő dönti el. Mindenesetre az utca emberét faggatva igencsak változatos képet kapunk. Akadnak, akik nincsenek túlságosan megijedve 1998-tól, tisztában vannak azzal, hogy szerényebben kell élni. Mások egyszerűen elkeseredettek, mert már nem tudnak több pluszmunkát vállalni és drasztikus életkörülmény csökkenésre számítanak. Többen a hatékonyabb, magasabb minőségi igényeket kielégítő munkától várják a kibontakozást és megint mások pedig azt vallják: addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér! Milyen elképzeléseik vannak 1988-ról szűkebb környezetünk vezetőinek? — erre kerestük a választ Kazincbarcikán és Sajóbábonyban. Dr. Fekete Gábor, a BVK gazdasági vezérigazgató-helyettese: — Első és legfontosabb, vállalatunk gazdasági egyensúlyának, fizetőképességének megőrzése. Termelési és értékesítési lehetőségeinket az eddigiektől lényegesen jobban ki kell használni, s mindehhez szükséges a gazdasági feltételek megteremtése. Nagyon fontos a bevételeink növelése és ezzel párhuzamosan a költségek jelentős csökkentése. A vállalati gazdálkodás valamennyi területén csak értelmes, jól átgondolt célokra használjuk föl erőforrásainkat. Az új adózási rendszerrel kapcsolatos rendkívüli feladatok ellenére terveink szerint nem okozhatnak különösebb zökkenőket a vállalat gazdálkodásában. A gazdasági igazgatóságon — többek között — a tervezési rendszer továbbfejlesztésével, a szervezési munka javításával, az ösztönzés színvonalának emelésével, a számviteli elszámolásoknak, a pénz- és hitelgazdálkodásoknak az új igényekhez történő fejlesztésével segíthetjük elő a BVK eredményes gazdálkodását. Kovács F. László, a BVK kereskedelmi vezérigazgatóhelyettese: — Azt várom, hogy a közelmúltban megalakult kereskedelmi minisztérium egységes piacszemlélete érzékelhető lesz a vállalatoknál is. A gazdálkodó egységektől kapott útmutatás és kérdések nyomán remélhetőleg érezni fogjuk a piac egészében való gondolkodást. Bízom benne, hogy ez segíteni fogja a konvertibilis export cárjait. Mindemellett remélem, a BVK piaci termékeinek megítélése legalább az 1987. évi szinten marad és a kereslet pedig biztosítja, hogy gyáraink számára kapacitásszintű termelést tudjunk megteremteni, a megrendelések nyomán. Ezen túl szeretném, ha a 61 millió dolláros tőkés export vállalásunkat teljesítenénk, vagy túlszárnyalnánk. Kaszai Sándor, beruházási vezérigazgató-helyettes: — Ez az esztendő meghatározó a vállalat életében, mert nagyobb összeget kell fordítani az idén beruházásokra, mint a pvc-III építése során egy év alatt felhasználtunk. Az árfolyamváltozások és a világbanki szabályok figyelembe vételével ez megközelíti a 3 milliárd forintot. A változó gazdasági helyzetben ezt szeretnénk a tervezett ütemben felhasználni. Egy jelentős rész az MDT-beruházásra megy el, ugyanis még az idén megjelennek az első készülékek az MDI-nél. Itt-ott sikerült előnyöket szerezni. A feltétele adott annak, hogy az építés időben elkészül és a szerelés is megkezdődhet. Legalább ezt az ütemet kell tartani, így próbáljuk tudatosítani a kivitelezőkben. A beruházási apparátus a korábbi éveknek megfelelő felkészültségű, a csúcsfeladatok idején — jó kapcsolatban a gyárak kezelőszemélyzetével — közösen igyekszünk maradéktalanul eleget tenni a munkánknak. Ez jellemzi az MDI-beruházást, a műtrágya üzemi rekonstrukciót. A szekszárdi és a miskolci gyáregység korszerűsítésében ezek az egységek önállóságot élveznek. A beruházási szakemberek szükség esetén segítséget nyújtanak és ellenőrzést végeznek. E két gyáregységnél már új termékek is megjelennek. A feladataink elvégzésére készen állunk, igaz még sok a bizonytalanság, szerepet játszik ebben az általános forgalmi adó szerinti költségelszámolás is. Takács István, a Kazincbarcikai Városi Tanács elnöke: — Azt várom, hogy kezdődjön el és legyen következetes a kormány stabilizációs programjának végrehajtása, hiszen ettől nagyban függ a tanácsok pénzügyi helyzetének javulása. A város élete zavartalan legyen és fejlődjék 1988-ban is. Új abc-áruház átadását tervezzük és várhatóan elkészül a Tardona—Kazincbarcika közötti útszakasz. Szeretném, ha megkezdődne az oly régen várt igény teljesülése, a városlakók örömére: a fedett uszoda építése. Lovász Károly az Északmagyarországi Vegyiművek üzemi pártbizottságának titkára: — Először is bízom abban, hogy nem lesz igazuk a sötéten látóknak. Kemény, következetes munkát várok a gazdasági és a politikai munkában egyaránt. Szigorú kényszerhelyzetet, amely ráébreszt valamennyiünket szorongató helyzetünkre, felelősségünkre, amely pedig rászorítja majd a munkahelyi közösségeket, dolgozókat a vállalati teljesítmény növelésére. Azt várom, hogy a társadalmi gazdasági kibontakozás végrehajtása erőteljesen megindul. A stabilizációt szolgáló rövid távú intézkedések pedig kézzel fogható eredményeket hoznak a vállalat helyzetének javítása és megújulása érdekében. Ehhez természetesen jól összefogott vezetés és egyet akaró közös cselekvés szükségeltetik. A jövőbeni kilátásaink persze meglehetősen mérsékeltek, nem túl biztatóak. De éppen ez a helyzet indokolja azt, hogy a vállalat alkotó erői, szakmunkásai összefogva megmutassák, képesek a nehézségek közepette is a helytállásra és arra, hogy a gyár talponmaradását biztosítsák. Látványos, kiemelkedő eredményeket persze nem célozhatunk meg, hiszen számolnunk kell azzal, hogy a közgazdasági környezet számunkra hátrányosan változott. Ez pedig jelentősen csökkenti majd jövedelmezőségünket. Számolnunk kell azzal is, hogy számos szabályozó hatása és következménye ma még nehezen felbecsülhető. Ebből következően konfliktusokkal, közhangulati nehézségekkel terhelt lesz az életünk. Ez utóbbiak kezelése és levezetése nagy feladatot hárít majd a politikai, gazdasági vezetőkre és a párttagságra egyaránt. Ezzel együtt bízom abban, hogy mindez a demokratizmus szélesítésével, a vállalat dolgozóinak széleskörű bevonásával, nyíltabb politizálással és a vezetési stílus jelentős javításával ellensúlyozható. Dudás László, az ÉMV termelési igazgatóhelyettese: Sokan talán túlságosan sötétre festik a dolgokat. Persze ha a bizalmas értesülésekre alapoz az ember, akkor valóban azt kell mondani, hogy nagyon nehéz év előtt állunk. A vállalat 1988. évi tervére vonatkozóan megbízható adatokkal még nem szolgálhatunk. Az bizonyos, hogy az ország gazdálkodásában egy kedvezőbb irányzat fog megerősödni. Az persze még bizonytalan, hogy mindez milyen hatást gyakorol majd az ÉMV gazdálkodására. Egyenlőre úgy néz ki, hogy igen nagy erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az elmúlt évhez hasonló eredményekről adhassunk számot. Az előrejelzések szerint nőnek a hitelkamatok, csökken a forint rubelhez viszonyított árfolyama, de e dollárhoz képest is leértékelik a forintot. Ezenkívül mintegy 4 százalékos árszínvonal csökkenéssel is számolunk. Mindezek tehát nem éppen kedvezően befolyásolják majd a vállalati nyereséget. Ezzel együtt természetesen az idén is igyekszünk megtalálni azokat az eszközöket, amelyek biztosítják a vállalat talponmaradását. Forgon Árpád, az ÉMV szakszervezeti bizottságának titkára: Tisztában vagyunk azzal, hogy a politikai rendszer szerkezetében bekövetkező változások közvetlenül érintik majd a szakszervezet helyét, szerepét. Egyértelmű számomra az is, hogy jónéhány tevékenységi körben ahol eddig jelen voltunk, a jövőben jóval markánsabban kell fellépnünk. Ez persze vonatkozik a szakszervezet egészére is, de olyanra is mint a fogyasztói érdekvédelem. Úgy gondolom, hogy az idei esztendőt az elmúlt év kedvező tapasztalataival kell megközelítenünk. Így többek között a szociális tervünket ebben az évben is igyekszünk majd úgy alakítani, hogy azokban a kérdésekben, amelyek eddig is nagyban meghatározták a közhangulatot, ne legyen visszalépés. Ez egyébként stratégiai feladat, hiszen a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök ésszerű felhasználását jelenti. Ami a jövőt illeti, mindenképpen optimista vagyok. Egyrészt véleményem szerint szükség van a kellemetlen intézkedésekre, mivel ez nem „öröm” hanem tény kérdése. Másrészt úgy gondolom, hogy az ne végezzen mozgalmi munkát, aki nem bízik a jövőben, az eredményekben. Veres Miklós, az ÉMV V- gyárrészlegének művezetője: Először is azt várom, hogy országosan rendeződjenek a „sorok”, tisztázódjanak a homályos kérdések. Pontosabban a gazdasági kibontakozás körvonalai már látszanak, de a társadalmi megújulás céljai véleményem szerint még nem világosak. Ezenkívül úgy gondolom mindenekelőtt az értékteremtő munkát kellene a helyére tenni. Ami a vállalat jövőjét illeti, reménykedünk és persze hajlandók vagyunk áldozatokra is. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy nem mi rajtunk múlik majd a gyár boldogulása. Én személy szerint sem várok senkitől semmilyen segítséget. Eddig is becsülettel dolgoztam és ezután is ezt teszem majd. (szilágyi-belmer) Mit vár az új esztendőtől? BORSODI VÉGYÉSZ Idegbeteg nemzedék „...az országos helyzetnél súlyosabb... ’ 0 Elavult oktatási intézmények, szükségtermek, tanerőhiány, nagy lemorzsolódás. 0 Tovább nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma, megyénkben közel ezer fiatal narkotizál, emelkedett az öngyilkosok száma. 0 A gyermekek jó része ingerszegény családi háttérrel rendelkezik; a szülők egy részéből hiányzik a nevelésre, törődésre való képesség és AKARAT is; sok esetben a családra, mint segítő tényezőre nem számíthatnak a tanulók és a pedagógusok. 1. Több mint egy évtizede, 1976-ban volt terítéken utoljára a megyei tanács asztalán a tankötelezettség helyzete. Borsos Árpád, a művelődési osztály vezetője mostani jelentésében meg kellett, hogy állapítsa: a hozott határozatok sok esetben formálisak, a napi munkában alig hasznosíthatók. „A tankötelezettség teljesítésében — mellyel a műveltséget alapozzuk meg — elmaradunk az országos átlagtól.” Okai? Egyfelől a megye lakosságának kedvezőtlen összetétele — Kazincbarcikán az 5553 általános iskolai tanuló közül 203, a környező településeken 5436 tanulóból 309 veszélyeztetett —, az aprófalvas településszerkezet, az alacsony iskolai végzettséget kívánó munkahelyek nagy (és növekvő) száma. Másrészt: a településeken kevés az iskola, kevés a tanterem, ami van, az is rosszul felszerelt. Kevés a pedagógus, azok nagy része is képesítés nélküli. (Míg a Városokban az összes tanító és tanár 2,5 százaléka képesítés nélküli, addig a környező településeken ez a mutató 13,8 százalékra ugrik !) A tanerőhiány megoldása természetesen a lakás biztosítása és a magasabb bér volna... (A megyei tanács — lehetőségeit felmérve — „óvatos”: a határozat 7. pontja ezt tartalmazza: „Meg kell vizsgálni, hogy a pedagógusok differenciált anyagi megbecsülését milyen módon lehet növelni.” S ha az alapvető oktatóinevelői munka ilyen akadályokba ütközik, hogyan is eshetne szó a tehetséggondozásról, a kontraszelekció megállításáról, a tudás becsületének visszaállításáról? 2. Annak ellenére, hogy a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatban 1982- ben hozott intézkedéseket a szakigazgatási szervek végrehajtották, megyénk továbbra is az országos helyzetnél súlyosabb gondokkal küzd e téren. (Ezt talán mindennél meggyőzőbben mutatja az a szám, melyet Porkoláb Albert tanácselnök-helyettes beszámolója említ: a gyámhatóságok évente mintegy 15 000, azaz tizenötezer határozatot hoznak...) Eredmények? Megalakult a Család- és Ifjúságvédelmi Szakbizottság, mely az érintett szervek munkáját fogja össze és irányítja. Megyei nevelési tanácsadó intézet működik 1984. január 1-jétől. Útmutató készült az oktatási-nevelési intézmények gyermekvédelmi megbízottjai számára, akik emellett folyamatosan igénybe vehetik a szakmai segítséget is. Korszerűsítették a nevelőotthonokat, fejlesztették a nevelőszülői hálózatot. Mindezek ellenére: „a megye óvodáiban és általános iskoláiban tovább nőtt a veszélyeztetett gyermekek száma (összesen 8479 gyermek)”. Az állami gondoskodás alatt állók száma 5011, ennek csaknem fele cigány. Ez utóbbi tény nehezíti a nevelőszülői hálózat további bővítését, bár örvendetes, hogy egyre több cigány származású jelentkezik erre a feladatra. Csakhogy — amint egy képviselő megjegyezte — „érdemesebb birkát nevelni, mint gyermeket, mert az előbbi jövedelmezőbb”. (Hát még ha figyelembe vesszük a hónap eleji árváltozásokat, semmi biztató a jövőre nézve!) Mindenesetre határozat született a gondozási díj felemeléséről. „ A huszonnegyedik órában vagyunk — figyelmeztetett a tanácselnök-helyettes, bár a képviselők között vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy kié a nagyobb felelősség: a családé-e, avagy az iskoláé, s a tanácselnök kijelentette: a gyermekek érdekében végzett munka pedagógiai tevékenység; érdemes odafigyelni arra: mindkét beszámoló a szülők szerepét emeli ki. Kinek van igaza? Szabó Aladárnak-e, aki a makarenkói modell alapján munkára neveléssel látja megvalósíthatónak a deviáns fiatalok társadalomba való beilleszkedésének segítését? Vagy Velkey László professzornak, aki az érzelmi töltést, a tiszta erkölcsöt hiányolja a családból is, az iskolából is? Fogalmazzunk talán Velkey professzor szavaival: a diagnózis megvan, a terápia módját is ismerjük. De a legfontosabb: a prevenció, a megelőzés! Ami a szívszorító e két témában, hogy mindkettő gyermekekkel kapcsolatos. Egy olyan nemzedékkel, amelynek szinte már „természetes” jelzője a neurózisos, szenvedélybeteg, narkotizáló. Márpedig ez a nemzedék idővel fel fog nőni: termelni fog és irányítani, politizálni és gyermeket nevelni. De hogyan? Rábai 1988. január 7.