Borsodi Vegyész, 1988. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-07 / 27. szám

2 BORSODI VEGYÉSZ Mennyi a mítosz és mi a valóság? MÉRTEN JÁNOS ARRÓL, HOGY KIBŐL ÉS HOGYAN LESZ JÓ VEZETŐ Az elmúlt héten több személyi kérdésben foglalt ál­lást a BVK-ban a nagyüzemi párt-végrehajtó bizott­­ság. A vállalati visszhang felemás. A dolgozók tájé­koztatására felkértük Mérten Jánost, a pb titkárát. — Mielőtt a konkrét ügyek ismertetésére rátér­nék, fontosnak tartom is­mertetni: a személyzeti és kádermunka néhány általá­nos kérdését, a pártszerve­zetek ez irányú tevékeny­ségét. E munkát bizonyos mítosz veszi körül, pedig semmi jel nem ad rá okot. A pártszervezetek tevé­kenysége is nagyobb nyil­vánosságot kíván. Kevesen tudják, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a kine­vezés, a felmentés, stb., kettős döntés érvényesül. Az előterjesztő gazdasági vezetés és a hatáskörileg illetékes pártszervezet meg­egyező álláspontja esetén kerülhet sor csak magára a kinevezésre.­­ Még egy kérdést tar­tok fontosnak megemlíteni a bevezetőben: nem a párt­­szervezetek feladata általá­ban a kezdeményezés ká­derügyekben, és nem a tes­tület feladata jelöltek állí­tása a különböző posztok­ra. Ez a kinevezésre jogo­sult gazdasági vezető köte­lessége, felelősségteljes fel­adata. Mint a múltban, úgy a jövőben sem kívánunk ezen változtatni. — A vb közel négy órán át ülésezett. Ilyen sok volt az előterjesztés, vagy nehezen alakult ki az egyetértés? — Az eddigi tapasztala­tok alapján nyugodtan ál­líthatom, hogy a vb min­dig alaposan mérlegel, mi­előtt döntést hoz. Most öt személyi kérdésben kellett állást foglalni, és őszintén meg kell mondani, hogy volt, ahol csak kompro­misszumos döntést tudtunk hozni. — Nem volt egységes a vb? Úgy hallottam, hogy a szakszervezeti bizottság az egyik kinevezést nem javasolta. Ezen folyt a vita? — Személyi kérdésekben nagyon gyakran születik többségi szavazással döntés. A mi gyakorlatunkban a személyi kérdéseket mind­addig tárgyaljuk, ameddig valakinek véleménye van, ameddig az álláspontok kö­zelíthetők egymáshoz, így sokszor születnek egyhan­gú szavazással is döntések, mint az jelen esetben tör­tént, de ha a részletekbe is beleavatom az olvasó­kat, akkor látható, hogy alapos és körültekintő az eljárásunk. A téma közepé­be vágva, be kell vallani, hogy az szb állásfoglalásá­nak köze van a hosszú vi­tához, de a téma bővebb kifejtést igényel. Széles kör­ben ismeretes, hogy az el­múlt év őszén a vb nem járult hozzá dr. Szita Ist­vánnak, az intermediergyár vezetőjévé való kinevezésé­hez. A szakszervezeti bi­zottsággal összhangban azt ajánlottuk, hogy kerüljön sor pályázat kiírására, a je­löltek számának növelése érdekében. A gazdasági ve­zetés továbbra is annál maradt, hogy a személy­zeti munka hagyományos eszközeit alkalmazva végez felmérést a lehetséges je­löltekről. Megfontolás után a külső megoldást elvetet­ték, s a vállalaton belül szóba jöhetők közül pedig továbbra is Szita Istvánt találtak a legalkalmasabb­nak. Az szb a pályázati ki­írás elmaradását sérelmez­te. Szerintük a pályázat felszínre hozhatott szelr­a alkalmasabb jelöltet. A vb tulajdonképpen kemény vi­ta után kompromisszumos döntést hozott. Megállapí­totta, hogy az előterjesztő­ket fokozott felelősség ter­heli, amiért az ajánláso­kat nem fogadták el. Fontosnak tartjuk, hogy a gyárvezetői poszt be le­gyen töltve. Ennek hiánya az egész vállalatnak okoz kárt. Szita István kineve­zésével úgy értett egyet a testület, hogy a vezetőt, em­beri magatartását ért ész­revételekre fel kell hívni a figyelmét, és részére há­rom évre szóló részletes feladattervet kell meghatá­rozni, melynek értékelésé­re félidőben visszatér a testület. Meg kell jegyezni, hogy ez nem jelent alap­vető fordulatot a testület véleményében, hiszen egy évvel ezelőtt sem az al­­­­kalmatlanság fogalmazódott meg. Szita Istvánt felké­szültsége, munkavégzése alapján alkalmasnak tar­tottuk és tartjuk a feladat ellátására — az életkorát és a területi véleményeket figyelembe véve tartottuk szükségesnek a kérdés új­bóli vizsgálatát A vállalati közvéle­ményben az élt, hogy esetleg a termelési főosz­tályvezetői poszt nem lesz betöltve. Most mégis ki­nevezték Ollári Istvánt. Mi a helyzet ezzel a té­mával kapcsolatban? — Valóban különböző ál­láspontok voltak ebben a kérdésben. A testületi ülé­sen is több szó volt arról, mint a jelölt alkalmassá­gáról, mert a többség Ollá­r­ Istvánt egyértelműen al­kalmasnak tartotta a fel­adat ellátására. Ismert, hogy vállalatunknál a mű­szaki igazgatóság nagy te­rületet fog át. Ennek irá­nyítása jelentős feladatot, terhet jelent. Egyes véle­mények szerint szükséges volna a feladat megosztása, de a vállalatvezetés ezt még nem tartja időszerű­nek. Töreki Ernő (műszaki vezérigazgató-helyettes) kérte, hogy minél rövidebb időn belül töltsék be ezt a posztot. A vb egyetér­tett azzal a indoklással, hogy a főosztály munkájá­ra — nem közbenső lép­csőként — továbbra is szükség van. Az egyre ön­állóbban gazdálkodó gyárak tevékenységének összehan­golásában, a szűkösen ren­delkezésre álló erőforrások elosztásának előkészítésé­ben, a termelésirányításban, a műszaki igazgató munká­jának segítésében ma még pótolhatatlan feladatai van­nak a területnek, így ter­mészetesen az újonnan ki­nevezett vezetőnek. Ollári Istvánt eddigi munkája, a vállalat egészének ismere­tében, az irányításban meg­levő tapasztalata alkalmas­sá teszi a feladat ellátásá­ra. Mint mindig, ebben az esetben is több név merült fel a poszt ellátására. Az előkészítés során ezekről al­sóbb szinteken is volt szó, de a kinevezésre jogosult vezető Ollári Istvánt java­solta. Nekünk pedig — mint említettem — nem jelöltek állítása a feladatunk, ha­nem annak véleményezése: mi Ollár­ Istvánt akalzrás­­nak tartjuk a feladat ellá­tására. — És az utódja? — A vállalatvezetés azt belülről gondolta megolda­ni Tear tiorre van gond a szakemberellátással a gyár­ban, több fiatal most ke­rült kinevezésre, de úgy tűnik, egységes a vélemény abban, hogy Harmati Már­ta a legalkalmasabb jelölt a feladat ellátására. A vi­tában megfogamazódott, hogy legfontosabb feladat az elkövetkezendő időszak­ban a gazdálkodói szemlé­let, az eredményesség erő­sítése, a „vérveszteségek” pótlása fiatal, felkészült szakemberekkel. — Úgy tudom, minő­sítéseket is tárgyalt a testület... — Tárgyalt, de nem kü­lön. Új gyakorlatunk sze­rint a kinevezés, megbízás, meghosszabbítás együtt tör­ténik a minősítéssel. Ez így történt most Szita Ist­ván és Ollári István eseté­ben, de ezen az ülésen tár­gyaltuk Bihari Gyula fő­osztályvezet­ő minősítését és megbízásának hároméves meghosszabbítását. Talán szokatlan, hogy erről nyíl­tan szólok, de szerintem, ez kell, hogy legyen a jövő­beni gyakorlat. A vb ered­ményesnek ítélte az­ elmúlt időszak biztonságtechnikai munkáját. Úgy fogalmaz­tak, hogy Bihari Gyula ve­zetésével továbbra is ma­gas színvonalon folyt a munka. Ugyanakkor nem szerezte meg az előírt kép­zettséget. Továbbá határo­zottabb, öntevékenyebb, di­namikusabb munkavégzés­re, a külső kapcsolatok ja­vítására van szükség. Ezek miatt újból csak három év­ire kapott megbízatást. Itt jegyzem meg, hogy nagyon sok vezetőnknél hiányzik a kellő mértékű kezdemé­nyezőkészség: túl sokszor hagyatkoznak parancsra, utasításra. Jó vezetőnél ez megengedhetetlen: hosszú távon nem is kaphat bizal­mat, mert a vállalat nem engedheti meg magának. — Volt-e még más té­ma a testület előtt? — Még egy személyi kérdésben döntött a vb. A vállalati kapcsolatok koor­dinációs önálló osztálya ve­zetésére hároméves időtar­tamra kapott Varon Ferenc megbízást, aki eddig meg­bízott vezetőként, közel egy éve látta el ezt a feladatot. A közvélemény gyakran felveti ezt is, hogy sokáig elhúzódik egy-egy kineve­zés. Varga Ferenc esete jó példa ennek megmagyará­­szására egy igen folaloasón, teljes munkával lett most megbízva. Korában na­gyon kevés vezetői vakor­­latot szerezhetett Az el­mért időszakban bizonyí­totta, hogy ha megfogadta a munkáját ért csekély bí­rálatot, alkalmas lehet hosszú távon is ezen fel­adat ellátására.­­ Végezetül szeretném megköszönni a lehetőséget hogy munkánk e fontos te­rületét bemutathattuk, a vállalat dolgozóit tájékoz­tathattuk. Fekete Béla Németh Miklós: Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára 40 éves. Monokon született. Közgazdasági egyetemet végzett, első mun­kahelye is a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem volt, tanársegédként dolgozot. A pártnak 1968 óta tagja. 1977-től 1981-ig az Országos Tervhi­vatal osztályvezető-helyettese, majd az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának mun­katársa, később osztályvezető-helyettese volt. 1987- ben osztályvezetővé nevezték ki, nem sokkal később a Központi Bizottság tagjává, a KB titkárává választot­ták. A KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja, ké­sőbb elnöke lett. A Politikai Bizottságba a pártérte­kezleten választották. „Az árul Etötts lómysi, És tudmtst rank róluk, akit nem, halnak..." — Kedvező volt a­­párt­­értekezlet hazai és nem­zetközi visszhangja. Most már a tetteken a sor: egyik fontos lépés az új társasági törvény. Ennek milyen főbb elemeit emel­né ki? — A társasági törvény 1945 utáni fejlődésünk olyan mozzanata, amely az államo­sítással, az 1957—60 közötti konszolidációval, a ’66-os reformhatározattal egyenér­tékű hatású lesz. Ez a tár­sasági törvény legalizálja, törvényileg kimondja azt, hogy a szocializmus építése egy hosszú történelmi folya­mat, korszak. A szocialista rendszer a tulajdonviszonyo­kat illetően többszektorú gazdaság, amiben az állami és a szövetkezeti tulajdon mellett szerepe és hosszú tá­von súlya van a magántu­lajdonnak, a kisvállalkozás­nak. Ezzel a törvény le is zárja azt a bizonytalanságot és vitát, ami a kisvállalko­zások körül Magyarországon kialakult. Egy következő lé­nyeges szempont, hogy az Országgyűlés elé kerülő tár­sasági törvénytervezet igyek­szik kutatni és megteremte­ni azt a formagazdagságot, amely a társadalmi tulajdon, vagy egyáltalán a tőke és a munkaerő hatékony működ­tetéséhez szükséges. — A piacgazdaság kiépí­tésének — súlyponti — kérdésében hogyan kell értelmezni a szocialista jel­zőt? — Ha azt mondjuk: áru­termelés van, akkor az áru­termelésnek meghatározott, objektív törvényei léteznek és hatnak. Ezeket lehet bi­zonyos előrelátással felmér­ni, befolyásolni. Ez az egyik lehetőség, ahol a szocialista ideológiát és a szocialista rendszernek a hatásait érvé­nyesíteni tudjuk. De összes­ségében az árutermelésre jel­­lemző törvények, mivel ob­­jektívek, nem hághatók át, s akár tudomást veszünk ró­luk, akár nem, hatnak. Ahol a szocializmus rendszerének, ha úgy tetszik, ideológiájá­nak nagy szerepet szánunk, az az elosztáspolitika. Egy igazságosabb szociálpolitika és közteherviselés megvaló­sítására kell törekedni, a nyugdíjrendszer változtatá­sától kezdve az egészségügyi, oktatási rendszerig bezáró­lag. — Hogyan vázolná fel véleményét az év első öt hónapjának gazdaságáról? — összességében bizonyos kedvező változások — me­lyek nem az idén, hanem már az elmúlt év második felében, utolsó harmadában kezdődtek — folytatódnak a gazdaságban. Mindenekelőtt a külső egyensúlyi viszonyok javulását illetően. Nem rubel­­elszámolású tőkés export­tunk például az első öt hó­napban, ha volumenben né­zem, akkor is 12 százalék­kal nőtt, értékben pedig több, mint tízszázalékos a növekedés. Importban, volu­menben ugyan mintegy­ 9—10 százalékos csökkenés van a tavalyi időszakhoz képest, de értékben nem több, mint 3—3,5 százalékos ez a csök­kenés. Hosszú évek óta elő­ször zárunk olyan öt hóna­pot, melyben a tőkés áru­forgalmi mérleg lényegében egyensúlyban van. Van re­mény arra, hogy megköze­lítsük, vagy elérjük az elő­irányzott áruforgalmi aktí­vumot. Ugyanakkor, ha az idegenforgalmi bevételek is megközelítik a tavalyit, ak­kor a fizetési mérleg elő­irányzott passzívumának, vagyis az 500 millió dollár , túllépésének a veszélye is elhárul. Pillanatnyilag a sta­bilizálódás és az erősödés jegyei erősebbek. Ez persze nem feszültségmentes, hiszen anyagellátási zavarok, ko­operációs problémák jócskán vannak a gazdaságban, de az eddigi tapasztalatok alap­ján ezek kezelhetők lesznek az év során. A belső pénz­ügyi egyensúly viszonyaiban ugyanakkor a vártnál na­gyobb feszültségek jellemez­ték az első öt hónapot. Min­denekelőtt a költségvetésnél a tervezettet jóval meghala­dó passzívum alakult ki.­­ Nemrégiben elhang­zott, hogy rövidesen meg­kezdik a munkanélküli se­gély létrehozásával kap­csolatos munkát. Erre né­hány évvel ezelőtt még nem gondolt senki... — Végleges döntés még nincs ezzel kapcsolatban. A Központi Bizottság júliusban fogja tárgyalni a jövő évi terv irányelveit. Kétségtelen, hogy a gazdaságpolitikában a szerkezetváltásnak, a mű­szaki fejlődésnek, fejlesztés­nek nagyobb prioritást aka­runk adni, mert csak m­gl van remény arra, hogy a stabilizációból kibontakozás legyen. Ezzel óhatatlanul együtt jár, hogy a foglalkoz­tatási gondok fokozódnak bizonyos térségekben. Ezért tisztességesebbnek tartjuk azt, hogy a meglevő intéz­mény- és eszközrendszer mellé egy, a munkanélküli­séget nyíltan elismerő és nyíltan vállaló mechaniz­must, vagyis egy eszközrend­szert beépítsünk.­­ Az ország egyes ré­szein különösen élesek a foglalkoztatási gondok. A fő cél az, hogy olyan vál­tozások menjenek végbe a gazdaságban, melyek a dolgozóknak a korábbiak­nál hasznosabb és hatéko­nyabb foglalkoztatását eredményezik. Hogyan va­lósítható meg mindez? — A nehéz helyzetbe ke­rülő térségek problémáinak áttekintésére és megoldásai­ra kormányzati szintű prog­ramot dolgoznak ki az Or­szágos Tervhivatal vezetésé­vel. Itt ugyanis hosszabb távon elsősorban olyan ipa­ri tevékenységek meghono­sítására kell törekedni, ame­lyek a húzó, progresszív ága­zatokba tartoznak. A gép­ipar egyes nagyüzemeit ösz­tönözni kívánja a kormány arra, hogy Budapestről ezek­­b­­­ a térségekbe letelepedje­­n­ . — Ön az elmúlt héten érkezett haza az Egyesült Államokból. Mit emelne ki, mi volt a leglényege­sebb momentum mostani látogatásakor? — Az Egyesült Államokba egy nemzetközi konferenciá­ra hívtak meg, amelyet a kelet—nyugati kapcsolatok­kal, azok jövőjével, jelenle­gi problémáival foglalkoz­tunk. Nagy hangsúly kapott az adósság kérdése. Itt nagy­­megnyugvással tapasztaltam, hogy a pártértekezlet re­formprogramja elviekben, és minden bizonnyal a közeljö­vőben gyakorlatilag is észre­vehető támogatást kap az Egyesült Államok kormánya, bank- és pénzügyi körei ré­széről. — Köszönjük a beszélge­tést! Mészáros István ! Véradás Véradónapot rendeztek ked­den, július 5-én délelőtt a Borsodi Vegyi Kombinátban. A vállalat dolgozói közül ez alkalommal negyvenhárman adtak térítésmentesen, össze­sen több mint 34 liter vért. . ismeretesek az „emlé­kező fémek”. Ezek a hőmér­séklet növekedésével meg­változtatják formájukat majd lehűtve felveszik ere­deti alakjukat. Egy japán cég most ugyanezt a hatást érte el egy­ műanyaggal, a transzpoliizoprénnel. A kísérletek szerint egy kisméretű hengeres test, 67 Celsius-fokra melegítve, la­pos koronggá alakul át A jelenség magyarázata, h rgy itt a transzpoliizoprén krisz­­talloidok folyékony fázisba mennek át Miután a folya­­mat visszafordítható, ez em­lékező fémekéhez hasonló tulajdonságról beszélhetünk. Az emlékező polimer fel­használható többek között: csővezetékek illesztéseihez, oldható műanyag bevonatok és játékok készítéséhez. 1988. július 7.

Next