Borsodi Vegyész, 1989. július-december (26. évfolyam, 27-51. szám)
1989-07-06 / 27. szám
a Tanácsülés Kazincbarcikán A személyi kérdések még mindig indulatokat kavarnak AZ ELNÖKHELYETTES: MÁTÉ ATTILA, A VB-TITKÁR: TANNER JÁNOS Az asztalokon új tanácstagi igazolványok fogadták a városatyákat a június 28-án tartott ülésük megkezdése előtt. A napirendet megelőzően a Vöröskereszt megyei szervezetének képviselője örömteli bejelentést tett.Az immár nagyonuományos versenyben Kazincbarcika elnyerte a Megye Legtisztább Városa kitüntető címet. Ezek után az újonnan megválasztott tanácstagok mandátumát hitelesítette a testület. Ők pedig a következők: Sallai Árpád (61. sz. körzet), póttanácstag; Káló István; Danada János (40. sz. körzet); Hámori György (35. sz. körzet), póttanácstag: Tóth István. Ezek után a Hazafias Népfront helyi szervezetének titkára a tanácselnökhelyettesi tisztség betöltésére tett javaslatot. Mint bevezetőjében elmondta, az az elképzelésük, hogy a megválasztandó helyettes társadalmi munkában végezze feladatait a választásokig. Személyét pedig az elnökasszonnyal egyetértésben terjesztik a városatyák elé. A jelöltet Máté Attilának hívják és az Émász osztályvezetője, tanácstag és vbtag is. A név elhangzása után a széksorokban némi morgolódás hallatszott: — Miért nem olyat javasolnak, aki főállásban a tanácson dolgozik? Ezek azonban rövidesen el is csitultak. Nem így Tóth Gyula véleménye, aki kemény vádakkal illette az új jelöltet. — Véleményem szerint Máté Attila simulékony, a vezetőkhöz tapadó ember. Ami még ennél is rosszabb, a népi ellenőrzés jelenleg vizsgálatot folytat ellene. Kitzinger Ferenc, az alternatív szervezetek nevében emelkedett szólásra: — Neheztelésemet fejezem ki a népfronttitkár felé, hogy velünk nem váltottak szót az elnökhelyettes személyéről. Sallai Árpád pedig a következőket mondotta: — Nem itt, a döntés előtt néhány perccel kellene hallanunk a személyi kérdések- ről, a jelöltről. Ez a tanácstagok semmibevételét jelenti. Kész tények elé állítanak minket. E pillanatban közbevágott Ollári István: — Azért vagyunk itt, hogy feltegyük a kérdéseinket. Kisbenedek Tiborné arra kérte tanácstag társait: úgy tegyék fel kérdéseiket, hogy az emberek sorsát érinti. Leskó András arról beszélt, hogy őt meggyőzte a HNF tájékoztatása Máté Attila alkalmasságáról. Tuskán József szerint a tanácsülés nem a jelölt munkaköri dolgainak ellenőrzésére hivatott. Javasolta azonban, hogy mondja el, miért folyik ellene vizsgálat. Egy másik hozzászóló szerint ez a vizsgálat nem befolyásolhatja a választást. Végül a HNF-titiikár válaszolt az észrevételekre: — Visszautasítom azt, amit Tóth Gyula a jelölttel kapcsolatban mondott. Sokat dilemmáztam, hogy a nyilvánosság elé vigyük-e a jelölést. Ehelyett azonban ahhoz tartottuk magunkat, hogy az elnök válassza meg közvetlen munkatársát. Ismét Tóth Gyula következett. — Visszautasítom Szalontainé válaszát — mondotta. — Problémánkkal legalább ötször megkerestük Máté Attilát, de nem volt hajlandó válaszolni. A kibontakozó vitának és az elszabaduló indulatoknak Radó Gyuláné vetett véget, azzal, hogy megkapta a testület egyetértését az azonnali választáshoz. A jelenlévő 48 városatyából végül is 44 Máté Attila mellett voksolt. Az új elnökhelyettes társadalmi munkában tevékenykedik majd, és megbízása szeptember 1- jétől érvényes. Újabb személyi kérdés, a vb-titkári kinevezés következett. Itt már lényegesen nagyobb egyetértés mutatkozott a tanácstagok között, hiszen különösebb vita nélkül, 46 igen szavazattal és 2 tartózkodással nevezték ki Tanner Jánost vb-titkárrá. E kissé hosszúra nyúlt vita után a tanács pénzügyi gazdálkodásáról és a fejlesztési kiadások időarányos teljesítéséről hangzott el jelentés, illetve beszámoló. Itt lényegesen kevesebb ellenvéleményt hallottunk és inkább a múlt hibáit taglaló hozzászólások, valamint egy-egy kisebb lakóközösség gondjait felvető megnyilatkozások voltak jellemzőek. Megtudtuk, hogy a Kertváros V. ütemnél a napokban befejeződik az útépítés és 48 teleknél a vb már ki i® jelölte a vevőket. A Kertváros V. ütem, a helyi és a herbolyai városrész jobb vízellátása érdekében befejezték egy ezerköbméteres víztározó építését. Eddig 3800 lakást kapcsoltak be a kábeltévé-hálózatba. Már megtervezték a kelet-nyugati vonalhálózatot is, de ennek kivitelezéséhez mintegy 2 millió forint többletköltségre volna szükség. A tanácsnak az idén erre nincs forrása, de mivel a lakosság a vártnál nagyobb ütemben igényli a további kiépítést és ezért anyagi áldozatokat is hoz, a VGV más forrásokból biztosítja a kivitelezés pénzügyi fedezetét. A továbbiakban Balla Árpád, a művelődési, ifjúsági és sportosztály vezetője tájékoztatta a testületet Kazincbarcika és a városkörnyék közoktatásának távlati fejlesztési feladatairól, illetve azok időarányos teljesítéséről. Életkörülményeink kedvezőtlen alakulása mind több családot hoz kilátástalan helyzetbe. Sajnos, már nem egy esetben kisgyermekkorban kedvezőtlen vonalon indul el a fejlődésük. És mindez csak halmozódik a serdülő-, illetve a fiatalkorra. Ez utóbbi gondok enyhítésére hozták létre az ifjúsági foglalkoztatót. Nem szabad elfeledkezni azonban az idős, beteg, alacsony nyugdíjjal rendelkező emberekről sem. Mindannyiuk hatékonyabb megsegítésére családsegítő központot létesítenek Kazincbarcikán. (szilágyi) Az új tanácsi vezetés: Radó Gyuláné elnök, Máté Attila elnökhelyettes és dr. Tanner János vb-titkár. ( Fotó: Szathmáryné Véradás — idén ! A jelenlegi, nem éppen kedvező gazdasági-társadalmi körülmények közepette is tiszteletre méltó az az önkéntes cselekedet, melyet a korábbi évek hagyományaihoz híven tesznek a Borsodi Vegyi Kombinát véradói. Megszokták, már, hogy minden hónap első keddjén megjelennek a Kaznebarcikai Vértranszfúziós Állomás szakemberei, s a délelőtti órákban kerül sor az akcióra. Így történt ez lapzártakor, július 4-én is: a Radnóti Miklós Művelődési Házban ez alkalommal ötvenheten adtak összesen mintegy 23 liter vért — térítésmentesen. I . Az idei, immár hetedik véradáson — a korábbiakhoz viszonyítva — talán szerényebb az eredmény. Ez annak tudható be — mondotta Homonnai Zoltánná, a Vöröskereszt vállalati szervezetének titkára —, hogy az I-es telepen nagyjavítás van, s ugyanakkor megkezdődtek a szabadságolások is. BORSODI VEGYÉSZ Beszélgetés Szőke Bélával, az EMV vezérigazgatójával A szerkezetváltás legnagyobb segítője a piac A ma élő 40—50 évesek azokon a deklarált elveken nőttek fel, hogy a szocializmusban és az azt követő kommunizmusban nem lesz kizsákmányoláson alapuló magántulajdon és helyét a közösségi tulajdon veszi át. Ez az elv nagyon is szépnek tűnt, de semmi sem valósult meg belőle, a dolgozó ember nem vált tulajdonossá, és a munkateljesítménye messze alatta maradt a kívánatosnak. Mára már szertefoszlottak , azok az álmok, amelyek a szocialista társadalom fölényét hirdették. A valóság kegyetlenül legyilkolta a leggyönyörűbb eszméket is, megmaradt a keserű tapasztalat, a korábban becsmérelt kapitalista társadalomban kipróbált és eredményesnek bizonyult elemeket kell átvenni és alkalmazni a gazdaságban. Azaz, csak egyféle gazdaság van, egyazon törvényekkel, amelyek, akár akarjuk, akár nem, hatnak, érvényesek a gazdaságban. Az közismert a termelési szférában, a teljesítményeknél kulcskérdés a tulajdonosi szerep. Ez az, amit a szocialista társadalom képtelen volt megoldani. Most, hogy nyilvánvaló a csőd, mi várható ezen a téren? — Ma nincs valódi tulajdonos — válaszolja Szőke Béla vezérigazgató. — Igaz, az állam a tulajdonos, de ez a forma teljesen megfoghatatlan, nem fogalmazza meg az érdekeket. Az állam ugyan azt állítja, hogy a dolgozók a tulajdonosok, de ebben a bonyolult szövevényben egyetlen ember sem érzi, hogy hatni tudna a dolgokra. Tehát senki sem tudja a valódi tulajdonosi érdeket képviselni. Nem alakult ki sem az a szemlélet, sem az az intézményrendszer, ami a személyes tulajdont valóban azzá teszi. Talán az volt a hiba, hogy csak elviekben határozták meg ezt, a gyakorlat így ezzel az elvi síkon meghatározott tulajdonosi viszonnyal semmire sem ment. A végeredmény ismert. Most elölről kezdődik az egész, a polgári demokráciában kidolgozták a módszereket arra, hogyan lehet az egyént felelősen gondolkodó résztulajdonossá tenni. Úgy tűnik, mi is csak ezt a megoldást alkalmazhatjuk. A dolgozó csak úgy lehet tulajdonos, ha részjegyet vesz, mert a szocializmusra jellemző megoldás nem alakult ki, így csak ez az egyetlen megoldás van. Úgy tűnik tehát, mivel a szocialista társadalmi rendszer gazdasága nem találta meg azt a formát, ami rá jellemző lehetne, így a működő, létező gyakorlatot kénytelen alkalmazni. A lekörözött társadalmi rendszer nem tehet mást, a jobb hatékonyságú, fejlettebb módszereket kell átvennie, hogy végképpen ne szakadjon le a fejlett országok mögött. És még az elmúlt évtizedekben a polgári demokráciák tulajdonostárssá tették a dolgozókat, a szocializmus, amely a dolgozók társadalmának mondta magát, képtelen volt megoldani a tulajdonviszonyokat. Nem vagyok benne bizonyos, hogy ez az egyetlen út szerencsés, mert csak annyiból áll itt nálunk, hogy mind hangosabban beszélnek a reprivatizálásról. Szinte csak arról. A tőketulajdonosok rájöttek arra, hogy az eredményeket társadalmasítással lehet javítani. Mi annak idején száz százalékra megoldottuk a társadalmi tulajdont, de a tulajdonlás rendezetlenül hagyásával nem oldottuk meg az érdekeket. Én úgy vélekedem — mondja Szőke Béla vezérigazgató —, hogy ki kellene dolgozni és alkalmazni kellene olyan módszereket, amelyek jogilag és szemléletben is társtulajdonosokká tehetnék a dolgozókat. . — Tehát mondjuk a finn módszer. Úgy tudom, több mint tízezer vállalat működik már ilyen dolgozói részvénytársasági formában. — A szocializmus egyik alaptörvénye az, hogy mindenkitől képessége szerint, mindenkinek munkája szerint. És ez egy igazságos törvény. De sajnos ezt soha nem tartották be. Évtizedeken át a nivellálás érvényesült. Azt hiszem, a polgári demokráciákban kialakult gazdasági utak, megoldások, nagy ellenállást váltanak majd ki az emberekből, elsősorban a gyengébb képességűekből, az anyagi javak elosztása miatt. Mert nálunk nincs megoldva az sem, hogy a társadalom által elfogadott mértékben mérjük a munka értékét. Mert hogy is néz ki ez a folyamat? Meg kell oldani azt a problémát, hogy a dolgozó valóban érdekelt legyen a maximális teljesítmény elérésére. Ezt a teljesítményt bérezéssel elismerjük. Tehát ő a keresetén át érzi, hogy a nagyobb teljesítmény nagyobb bért jelent. A gyengébbek pedig azt, hogy a kisebb teljesítmény kisebb bért Ennek a bérérdekeltségnek a továbbfejlesztett változata, amikor megszűnik a bérérdekeltség, és ebbe már tulajdonostársként lép be a dolgozó. — Magyarországon nem volt előzménye a tulajdonviszonyok rendezésének? — De volt. Az elemei megvoltak korábban, de ezeket szinte „elfelejtették”. Volt például nyereségrészesedés. Ez elhalt, pedig tovább lehetett volna fejleszteni. Sajnos nem dolgozták ki, így a dolgozók gyakorlatilag érdektelenek maradtak. Az egész folyamatnak az érdekessége az, hogy lényegében Magyarországon megvoltak, vagy megvannak az elemei annak az elvnek, amelyek a valódi tulajdonosi rendszert kialakíthatnák. Ezek az elemek azonban különkülön, rendezetlenül vannak meg, nincsenek rendszerbe foglalva. Ha ez megtörténne, az óriási változást jelenthetne a gazdaságban. Például a prémiumrendszer és nyereségrészesedési rendszer is része lehetne a tulajdonosi formáknak. Tehát korábban elindultunk egy cél felé, és nem mentünk végig, nem jártuk végig az utat, hanem a részeredmények után feladtuk. Ennek az eredménye a zsákutca. Én azt hiszem, hogy a szocializmust, tehát a dolgozói részvételt, mint távlati célt semmiképp sem kell feladni. Úgy fogalmaznék, ki kell jelölni a végcélt, hogy hova szeretnénk eljutni, és azután majd meglátjuk ehhez az utakat. Tehát nem a reprivatizálásban látom a megoldást, hiszen az is csak egy bérmunkásviszony. . . És ezzel a feltételrendszerrel csatlakozni tudunk Európához? Az európai piachoz? Meg kell határozni becsületesen a helyzetünket a mai világban. Az illúzióktól megszabadulva a politikában is, a gazdaságban is. Ha ezt megtesszük, ezután le kell vonni a következtetéseket. Ebből az derül majd ki, nekünk kell alkalmazkodnunk, mert nem vagyunk világpolitikai tényezők. Azután egy másik, ami ennyire fontos legalább. Hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. De arra építve, hogy a magyar gazdaság szinte jelentéktelen a világpiac egészéhez, éppen ez a kicsisége teszi lehetővé az igen széleskörű manőverezést. Hiszen a kereskedelemben csak tizedszázalékokban mérhető a részvételünk. És a világpiacon mindig is vannak folytonossági hiányok, rések, ahova betörhetünk, ott teret nyerhetünk. De ehhez maximális rugalmasságra, önállóságra van szükség. — Tehát radikálisan fel kell számolni a központi irányítást, a hatóságosdit... — A piachoz csakis maximális rugalmassággal alkalmazkodhatunk. Ehhez kell alakítani a körülményeket. Hagyni kell tehát, hogy kialakuljanak a versenyre alkalmas szervezetek, és mindenki kipróbálhassa magát. Nemcsak az egyéni jövedelmekben, hanem agazdaságban is engedni kell a differenciálódást. Mert ha a jókat nem hagyják kibontakozni, az eredmény is elmarad. — Ha ez, ezen az úton megoldható, a vállalatnál milyen utat szeretnének bejárni? — Hosszabb ideje dolgozunk azon és szeretnénk legalább a jövő évben már egyre nagyobb mértékben bevinni a érdekeltséget úgy, hogy érzékeljék a dolgozóink, fokozottan részesednek a vállalati nyereségből. Azt szeretnénk, ha tulajdonossá válnának az emberek, hogy ki-ki közvetlenül érdekeltté váljon az eredményekben. A másik, igyekszünk minél nagyob önállóságot kicsikarni. Ennek jó példája, hogy csaknem hét év után a szocialista kereskedelemben már viszonylag nagy önállóságot harcoltunk ki. Harmadikként azt említeném, hogy olyan partnereket igyekszünk találni és olyan új szervezeti formákat kialakítani, amelyek a jelenlegi körülmények között is jelentős fejlődést eredményezhetnek. Hajdú Gábor 1989. július 6.