Borsodi Vegyész, 1990. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)

1990-07-04 / 27. szám

198*. július 4. Rivalizálás h­elyell­eptk­iés­ ­folytatás az 1. oldalról, amelyek akár egy-egy mun­kahely vagy réteg érdek­­képviseletét tűzik ki célul, de azt is messzemenőkig támogatnánk, ha a már meglevő két szakszervezet mellé egy harmadik is ala­kulna, rétegképviseleti cél­lal. Ami a szétaprózódást il­leti: a demokráciában alap­­vető játékszabály, hogy mindenkinek meglehet a másétól eltérő véleménye, érdeke. Attól, hogy ezek megjelennek nem­ kell fél­ni, hiszen ezeknek a külön­böző érdekeknek­­ a korlát­lan érvényesítésére úgysem lesz lehetőség. Az viszont tény, hogy a szakszervezeteknek érdek­­egyeztetést kell végezniük. Mindenképpen el kell ke­rülni azt, hogy ezek az ér­dekvédelmi szervezetek egy­más ellen forduljanak, mert ez előbb-utóbb háttérbe szorítaná a dolgozói érde­keket. Ebből a szempontból a mi célkitűzésünk is tartal­maz egy ellentmondást, hi­szen mi a privatizációt tűz­tük ki célul, amelyben a munkavállaló és a tulajdo­nos érdekei ellentétesek. Jelenleg azonban hajtóerő lehet a tulajdonosi tudat felkeltése, mert a mai hely­zetben a munkavállaló és a tulajdonos érdekei egy irányba mutatnak. Az előbb említette a szak­­szervezetek közötti érdek­­egyeztetést. Milyen a kap­csolatuk a VDSZ-szel?­­ A VDSZ-szel felt­ettük a kapcsolatot, kifejeztük felé­jük együttműködési szándé­kunkat­. Az alapszabályunk sem tiltja a kettős vagy többszörös szakszervezeti tagságot, tehát nem rivali­zálni akarunk. Véleményünk szerint min­den dolgozónak saját magá­nak kell felismerni az ér­dekeit. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy ezeket az érdekeket milyen formá­ban érvényesítheti. A szak­­szervezet szándékunk sze­rint csak segít a dolgozók­nak, mintegy" tolmácsolja ezeket az érdekeket a veze­tés felé. Ami még az eredményes együttműködés feltétele, az az, hogy álláspontunk sze­rint a szakszervezetek a sa­ját pénzüg­yi forrásaikkal szuverén jogon gazdálkod­hassanak, viszont a vállala­ti erőforrásokat egyik szer­vezet se sajátíthassa ki ma­gának, hiszen az minden vállalati dolgozót megillet, függetlenül attól,tagja-e va­lamelyik szakszervezetnek vagy sem. Milyen jz ÉMV DFDSZ «tervezett felépítése? • A független szakszerve­zetnek egyelőre ideiglenes választmánya van, amely egy elnökből és két elnök­helyettesből áll. Terveink szerint, a vezetőséget még ez év folyamán a tagság fogja közvetlenül megválasztani n­yílt, vagy titkos­­szavazás­sal. Ennek az időpontja még bizonytalan, minden attól függ, a szervezetünk taglét­száma milyen ütemben gya­rapodik. Mekkora tömegbázisra számítanak? • Az alapító tagok azok közül kerültek ki, akik hosszabb távra gondolkod­nak, így mi a szervezet je­lentőségét nem a taglétszám nagyságából fogjuk lemér­ni. Nehéz lesz áttörni a ma­napság­­ általánosan tapasz­talható apátiát és közönyt, ami természetszerűleg kihat az embereknek a szakszer­vezetekhez való viszonyára is, de a célunk nem az, hogy létszámban megközelítsük a másik szakszervezetet, ha­nem az, hogy­ az érdekkép­viseletben egy­ másik, pár­huzamos csatornát nyis­sunk. Olyan kérdésekben szeretnénk véleményt nyil­vánítani, amelyek alapvető­en minden dolgozó érdeke­it képviselik. Köszönjük a beszélgetést! —bánhegyi— Lesz-e nyugi Közös javaslat kidolgozá­sán munkálkodik a Pénz­ügyminisztérium és a Kis­iparosok Országos Szerveze­te, a nyugtaad­ási ügyben kirobbant vihar csökkenté­sére. Ismeretes, hogy az elő­ző kormány idejéből szár­mazó, 1989. évi XI. számú, áfa-törvény idén július 1-­­jétől kötelezővé teszi a kis­kereskedők és a kisiparosok számár­­ a nyugtaadást. A törvényhozók ezt annak ide­jén számos indokkal — pél­dául a fogyasztói érdekvé­delemmel, a laza adófegye­lemmel, s nem utolsósorban a költségvetési bevétel szem­pontjaival — magyarázták. Az érintettek most azzal támadják a rendelkezést, hogy az — Európában egye­dülálló modern — bizalmat­lan a magánszférával szem­ben. A legfőbb indok azon­ban az, hogy a bizonylato­láshoz szükséges pénztárgé­pek (áruk egyenként 50—80 ezer forint) összesen 6—20 milliárd forintos kiadást kényszerítenének a vállal­kozókra. Más kérdés, hogy a pénztárgépek beszerzésére fordított összeg egy része leírható lenne az adóból, amely a szakértői becslések szerint, mintegy 5 milliárd­­dal enyhítene a vállalkozók terhein. jubilál a BASF Ludwigshafen jelenleg ez NSZK leggazdagabb városa. Ezt rendkívüli adójövedelmé­nek köszönheti. Ebben pedig jelentős szerepet vállal a BASF vegyipari konszern, amely idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. Az iparág fellendülőben van, és ennek köszönhetően a cég üzleti for­­galma 48 milliárd márka lett, 1989-ben. A mamutcég ma 135 ezer embert foglalkoztat és 8 ezer terméket állít elő. A közelmúltban Kelet-Európá­­ban is kiterjesztette aktivitá­sát. A Tiszai Vegyi Kombinát­nak adott át licencet term­o­­plasztikus műanyagok (nagy nyomáson készült polietilének) gyártására. a romspegiai? Románia nyugati cégekkel alapított vegyes vállalatok révén szeretné megújítani petrolkémiai iparát. Délke­leti szomszédunk elsősorban olyan üzletek megkötésében érdekelt, amelyek segítségé­vel korszerűsíteni lehet a kőolajfeldolgozást, a poli­mergyártást, valamint az ammónia és egyéb vegysze­res műtrágyák előállítását. Igény lenne még kipufogó­gáz-tisztító berendezések és szennyvíztisztítók, valamint növényvédő szerek, színe­zékek, mosószerek, gyógy­szerek és kozmetikumok gyártásában való együttmű­ködésre. BORSODI VEGYÉSZ A környezet és a piac diktál Amist azt dr. Tolnai La­jos elnök-vezérigazgató a Borsodi Vegyész június 37-i számában megjelent nyilat­kozatában kifejtette: a BVK ahhoz, hogy a mai környe­zetnek is megfeleljen, foly­tatta és folytatja azt a szer­vezeti átrendezését, amelyet az elmúlt időszakban a pro­fitcenterek létrehozása, a részvénytársasággá való át­alakulás és ezzel a tőke fo­gadásának megteremtése fémjelzett. Bejelentette, hogy a szervezetfejlesztés első lépcsője július 1-jétől lép életbe. A szervezetfejlesztés cél­rendszeréről, valamint az ez­zel összefüggő alapvető szervezeti módosításokról to­vábbi tájékoztatást Izsó Gá­bor főosztályvezető adott, aki vezetője volt a módosítási javaslat kidolgozásával meg­bízott munkacsoportnak.­­ Mi tette indokolttá, pontosabban: mi kényszerí­tette a vállalatot a szerve­zet módosítására?­­ A gazdasági kihívások egyre nagyobb követelmé­nyeket támasztanak a vál­lalattal szemben. A piaci verseny rugalmas, a válto­zásokhoz gyorsan alkal­mazkodó szervezet működte­tésére és a meglevő struk­túra megváltoztatására kény­szeríti a vállalatokat, így a miénket is. A szervezeti fel­építés megváltoztatása a vállalati stratégia szerves része. Alapját a folyama­tok és az arra épített, bő­vített újratermelés feltétel­­rendszerét biztosító szerve­zet kialakítása képezi. A kialakított szervezetek­nek biztosítaniuk kell a fo­lyamatos, magas színvonalú termelést és az azt támoga­tó szolgáltatásokat. A szer­vezet fejlesztésénél figye­lembe kellett továbbá ven­nünk az MDI-beruházás helyzetét is. — ön vezetője volt az el­nök-vezérigazgató által meg­bízott munkacsoportnak. Kik vettek részt benne, s milyen állásfoglalást készí­tettek el a fejlesztési javas­lat kidolgozására?­­ A munkacsoport tizen­két tagú volt. Képviselve voltak az érintett igazgató­ságok főosztályvezetői, a szakszervezeti bizottság, va­lamint a Vagyonkezelő Köz­pont. A május közepére el­készített tájékoztató tartal­mazta a szervezetfejlesztés célrendszerét, s az ezzel ösz­­szefüggésben levő, alapvető szervezeti módosításokat. Ezt megtárgyalta és jóváhagyta a BVK Rt. vezetése, vala­mint véleményezte a szak­­szervezeti bizottság. Az ál­lásfoglalás lényege az volt, hogy az eddigi műszaki, ke­reskedelmi, valamint beru­házási igazgatóság szerveze­teiből a termelési és keres-­ kedelmi, illetve a műszaki igazgatóság jöjjön létre. Ezt követően kapott megbízást a szervezési és számítástech­nikai főosztály szakemberei­ből alakult team, hogy a munkacsoport irányításával, s állásfoglalása alapján dol­gozzon ki konkrét javasla­tot a szervezeti módosítás­ra.­­ Elhangzott, hogy a szervezeti átalakulás két lépcsőben valósul meg, s az első már július 1-jétől élet­be lép. • Valóban. A szakértői bizottság részletes, a szer­vezeti felépítést tartalmazó javaslata elkészült. Az első lépés az —, melyet az el­nök-vezérigazgató utasítás­ban kiadott —, hogy a meg­szűnt kereskedelmi, beruhá­zási és műszaki igazgatósá­gok szervezeteiből létrejön a termelési és kereskedelmi, valamint a műszaki igazga­tóság. — S mi lesz az a bizo­nyos második lépcső?­­ A továbbiakban kerül sor a szervezetek folyama­tok szerinti rendezésére, a párhuzamos tevékenységek megszüntetésére. Mindez az MDI-beruházás üzembe he­lyezését és aktiválását kö­vetően, a július 1-vel meg­bízásra kerülő vezérigazga­tó-helyettesek közreműködé­sével történik. A szakigazgatók bevoná­sával a folyamatok rende­zésekor meg kell határozni a szervezetek finomstruktú­ráját, feladatkörét, kapcso­latrendszerét. Rögzíteni kell a folyamatok kapcsolódási pontjait, ki kell építeni a szervezetek belső, valamint külső információs rendsze­rét. Ezzel párhuzamosan meg kell határozni a belső elszámolások rendszerét, ügyvitelét és illesztését a vállalati rendszerbe.­­ Végezetül: hallhatnánk valamit a július 1-jétől élet­be lépő új igazgatóságok feladatköréről, főbb funkció­iról?­­ A termelési és keres­kedelmi igazgatóság felada­ta a termelési és kereskedel­mi tevékenység ellátása, s az ahhoz szorosan kapcso­lódó feltételrendszer bizto­sítása, mely a piackutatás­tól a piaci realizálásig tart. Biztosítania kell, tehát a fo­lyamatos, magas szintű ter­melést, a termelés operatív kiszolgálását, koordinációját, a minőség folyamatos meg­őrzését, a marketinget és az értékesítést. E feladatok végzésére az igazgatóságon belül az alábbi szervezetek lesznek: termelési és tech­nológiai, anyagellátási, ke­reskedelempolitikai, minő­­ségfelügyeleti, szállítmányo­­z­ási és raktárgazdálkodási főosztályok, valamint a PVC-, a nitrogénműtrágya-, a műanyagfeldolgozó, az in­termedier és a PUR gyárak. Az új műszaki igazgató­ság funkciója a termelés számára nélkülözhetetlen műszaki szolgáltatások biz­tosítása. Ez tartalmazza a termelési rendszerek és a vállalati infrastruktúra kar­bantartását, az MDI-beruhá­­zás befejezését, az energia­­ellátás és irányítástechnikai üzemeltetését és karbantar­tását, a műszaki tervezést, a munka- és tűzvédelem, valamint a gépbiztonsági feladatok ellátását, a techno­­giatelepítés gazdaságosságá­gának vizsgálatát. Itt emlí­teném meg, hogy a műsza­ki igazgatóságnak biztosíta­nia kell az MDI-beruházás befejezését, aktiválását. En­nek érdekében az eddigi műszaki és beruházási igaz­gatóság termelési és keres­kedelmi igazgatósághoz nem tartozó szervezeteit válto­zatlanul kell az új műsza­ki igazgatóságra helyezni. Az új műszaki igazgató­ság szervezetei: karbantar­tási főosztály, technológiai és fejlesztési önálló osztály, konstrukciós főosztály, be­ruházási, energiaellátási, va­lamint a biztonságtechnikai főosztály. Befejezésül szeretném el­mondani, hogy e kétlépcsős megoldás biztosítja a felté­telrendszer megteremtését, csökkenti a szervezeti vál­tozásokkal járó átmeneti za­varok lehetőségét. Olyan szervezeti struktúrát hozunk létre, mely a piaci lehető­ségek kihasználását állítja a középpontba, s biztosítja az eredményes gazdálkodást. Gy. K. krczÉrlelés a Borsi Vegyi Hirtinál RL-ra • Az Opel és­ a BMW a BVK-n­al kopogtat Sorban állnak a nyugati autógyártók? Hazánkban meglehetősen torz értékrend alakult ki az autók piacán. Igazából piac­ról nem is beszélhetünk, hi­szen a személygépkocsikat csupán elosztják. A 10—20 éves „matuzsálemekért” is gyakran közelharc folyik. Ha pedig nyugati a jármű, ak­kor a kora vajmi keveset számít. Mindez kényelmes álláspontra engedte helyez­kedni a szocialista gyártó­kat. A Borsodi Gépkocsi Rt. a közelmúltban kiállítást rendezett Miskolcon, Kazinc­barcikán és az ország több településén. Mintegy vevő­csalogatóként a­ kiállított Yugo gépkocsikat előjegyez­ték, mégpedig idei szállítás­ra.­­ A napokban arról ér­kezett hír, hogy az rt.-ben aktív szerepet vállaló BVK önmaga is próbálkozik az autóiparba való betöréssel. Pontosabban a gyártók ke­resik a vállalatot. Vajon hozhat-e számunkra ez üz­letet? — kérdeztük Kocsis Bélát, a kombinát autós „főszakemberét”. — A nyugati autóipar ér­zi a magyarországi változá­sokat, viszont csak úgy hoz be személygépkocsit, ha azt ellentételezni tudjuk. Az Opel és a BMW szakembe­rei valóban megkeresték azokat a háttéripari gyártó­kat — így a BVK-t is —, akik autóalkatrész-előállító­ként szóba jöhetnek. Szá­munkra azonban csak akkor gazdaságos egy ilyen üzlet, ha nagy tömegszerűséget fel­tételez a gyártás. Az már ma is tisztán látszik, hogy a fémipari termékeknél baj­ban lesz a magyar háttér­ipar. Az elektronikai alkat­részek területén közel állunk ahhoz a szinthez, hogy be­szállítói legyünk, lehessünk valamelyik nyugati autó­gyárnak. — A BVK-nak azonban műanyagipara van. Szüksé­ge van egyáltalán az Opel­nek, vagy a BMW-nek ma­gyar ülésre, műszerfalra, vagy lökhárítóra? — A műanyagipar terüle­tén „rúghatunk” leginkább labdába. Ez azonban nem­csak a poliuretánt jelenti. Két alapvető követelményt azonban mindenképpen tá­masztanak a leendő beszál­lítókkal szemben: számíta­nak ugyan a magyar hát­tériparra, de a minőséget nem engedik rontani, illet­ve a minőségellenőrzésnek annyira be kell épülni a technológiába, hogy a vég­terméknél nem lehet egyál­talán selejt. — A híres nyugati cégek­nek megvannak a kiépült kapcsolataik, amelyek olajo­zottan működnek. Miért jön­nek mégis Magyarországra? — A legismertebbek is ér­tékesítési gondokkal küsz­ködnek. A BMW a múlt év­ben 880 kocsit adott el ha­zánkban és ha csak annyi marad az éves forgalma ná­lunk, akkor is megéri neki idejönni. A fenti példa is azt mutatja, hogy a társa­dalmi polarizálódás követ­keztében ebben az ország­ban is van olyan réteg, amely meg tudja fizetni a BMW-ket. Egy valamit azon­ban világosan kell látni: nem mindenáron erőszakol­ják ránk magukat. Maxi­mum annyiért­­veszik meg tőlünk az alkatrészeket, amennyiért nyugatról. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a többi nyugati autó­gyár megjelenésére is szá­míthatunk, mégpedig rövid időn belül. — Milyen eredményre szá­míthatunk, vajon kiálljuk-e a szigorú nyugati próbát? — A magyar ipar — így a BVK is — jelenleg alap­anyaggal és esetleg rendsze­rekkel képes beszállni az üzletbe. Sajnos, az elmúlt évtizedek iparpolitikájának hibáit meg kell szenved­nünk. A másik fontos szem­pont, hogy az egész gyárat feltérképezik. Meglepő a magyar szakemberek számá­ra, hogy nem csupán, vagy nem elsősorban a szállítan­dó termékkel foglalkoznak. A nyugati gyakorlat azon­ban a biztonságos hátteret tartja a legfontosabbnak. Az autóalkatrészek gyártásába való bekapcsolódás pedig előrelépést jelenthetne a foglalkoztatáspolitikában is, ami ebben a megyében különösképpen időszerű. (szilágyi)

Next