Borsszem Jankó, 1871 (4. évfolyam, 157-209. szám)

1871-06-11 / 180. szám

784 Bittó István: Új fotográfia az albumban, vájjon fénykép lesz-e ? Sokáig bujkált a tárcza elől, a­mi neki csak künnyű dolog, mint egy kolibri madárkának, míg végre Andrásynak eszébe jutott, hogy rádobja a nyitott tárczát. Ez alatt aztán vergődött szegény Bittó, gondolván : inkább a tárcza én alattam, mint én a tárcza alatt. És kapitulált. Ez az Andrásy mégis ellenállhatlan. Az em­ber azt hinné, hogy már vége az ő telhetetlen Don Juanismusának, most már több leánykát nem csábít a bőrös padról bársony­székbe , de ő sohsem fogy ki a fortélyból s a bűvszerekből, s ha tudott 1867-ben bóditó lenni, 1871-ben ismét kábító. Ebből a gyönyörű szójátékból, melynél elmé­sebb még a „Nők az alkotmánybanban” sem fordul elő, egy harmadik is származik; ha t. i. a miniszter­­elnök ezen két tulajdonságát — kábító és bóditó — összeállítjuk, s azokból következtetünk, megtudjuk, hogy miután Bittó csak ideiglenesen akar miniszter lenni, ki lesz a végleges igazságügyér ? A kábító­ból és a hódítóból ugyanis levonva Bitót és Bódit, marad — h­á t­ó. S ez lesz a mi igazságügyminiszerünk — majd azután , hanem egyelőre, miután ostorzó és erkölcs job­bító philosofusok nem születnek, érjük be a becsületes emberekkel. Bittónak mindenekelőtt az a jó oldala van, hogy nem fog protekc­iót gyakorolhatni; én leg­alább nem tudok képzelni — Kuba és Gyulai kivételével — olyan embert, kinek ő a vállát megveregesse. Másodszor az az előnye, hogy Horváth Bódi után jön, mert ez a baloldalon nagyon népszerűvé teszi. Ha egyéb érdeme nincs, de betölti egy em­ber helyét, a­kitől a baloldali táblabírák féltek és a kit gyűlöltek. Horváth Boldizárt gyűlölni! Absurdum. Pedig gyűlölik. Tessék nézni Tisza Kálmán minden nyilatkozatát, tessék olvasni az ő „Fogd meg ! “ újságát, Csernátoni nyavalyáját és Mocsáry czivilizált betyárságait, a­ki meg nem bocsátja a csizmadia fiának, hogy a miniszteri dicsőséget nem koldus­bottal fizeti meg, s hogy mint „elhasznált minisztert“ is képesnek tartják oly állásra, mely­nek 20.000 forintos jövedelme irigykedésre készüt az ősi szilvafákon tengő táblabirói murmutért. Bizony, bizony, ha ezek szerint a demokraták szerint mérnék erkölcsi állapotunkat, akkor meg­érdemelnék, hogy Cato legyen igazságügyminiszte­rünk, de csak úgy, mint a Censor. Mert ők bizony maguktól nem tudják meg­­censurálni, a­mit írnak. A volt miniszter és a lesz miniszter mellett ott látszik Tisza Kálmán is, ki nyájasan néz a ket­tőre. Hasonlít ugyan Körmengyihez, de hát az nem tesz semmit sem. 15. J. Borsszem Jankó: Töprenkedés. Vájjon mit akar a költő azzal kifejezni, hogy: „Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar?“ Mindig rendületlenül ? Az nem lehet. Están és Sanyi. Kurta. Mit érdemel meg az olyan ember, ki szer­kesztői és képviselői befolyását arra használja föl, hogy a bűnvizsgálatot megakaszsza. Fejes. Egyenest a szegedi várba csukatnám. Kurta. Jó színben van ez az Árva Miska. Fejes. Hogy­ne, mikor a vízkurát használja. Berlini törvényjavaslat Elzász és Lothringen bekebelezése ügyében. 1. §. A nyelv használata korlátlanul szabad — németül. 2. §. Minden héten házmotozás fog tartatni, mert otthon is füstölt, disznó és német nyelven kívül nem szabad egyébbel élni. 3. §. Vilmos minden szüléshez császári biztost küld, hogy a pelenkákba a császár képét nyomja. 3. §. A császár képének bef.........foglalása be­fogatás terhe alatt tilos. Jumus n. i87i.

Next