Borsszem Jankó, 1873 (6. évfolyam, 262-313. szám)
1873-05-04 / 279. szám
2 Borsszem Jankó. május 4. 1873. Rákosi Jenő: Nagyon szeretném dicsérni, elmondani jó és nemes tulajdonságait. De leskelődik a clique és kiáltja, hogy: Clique! Jól van. Belátom, mert jó barátom és jól ismerem, kötelességem szidni mint a bokrot és ellenségeire bizni, hogy elismerjék érdemeit, melyeket ha látnának, igaz, hogy nem volnának ellenségei. Vagy tán azért vannak, mert nagyon is látják ? Nem tartozik rám. Borsszem Jankó valamikor igen szoros összeköttetésben volt Rákosival , némiképen hálával tartozik neki , ergo, nálánál senki sincs jobban hivatva arra, hogy ócsárolja. Mondjuk el tehát hibáit. Először is: föllépése arrogáns. Kopogtatás nélkül lépett az irodalomba, nem végzett divatlapkurzust , nem járt szerkesztőségi egyetemre; egyszer csak betoppant olyan lármával, amely eléggé tanusítja, hogy nincs irodalmi nevelése, hanem praeceptor nélkül nőtt nagyra. Másodszor. Soha magát senkinek be nem mutatta. Harmadszor. Még senkitől nem kért szolgálatot. Negyedszer. Bolondul szereti barátait. Ötödször. Nem látogatja meg ellenségeit. Hatodszor. Nem szereti Tisza Kálmánt. Hetedszer. Azt hiszi, hogy költő. Nyolczadszor. Jobb akar lenni, mint Józsika és még bukott darabjaival is utánzókat kelt, kik maholnap iskolát alkotnak. Kilenczedszer. Mindig van pártfogoltja és soha sincsen pártfogója. Tizedszer. Egészen üres ember. Valóságos lyuk. Minél többet vesznek el belőle, annál nagyobb lesz. Tizenegyedszer. Hazaáruló, folyvást szidja a magyarokat (hogy németek). Tizenkettedszer. Megjelenésre demokrata, de szívben aristokrata. Előkelő szíve van, ami igen sértő. Kívánjuk, hogy javuljon és legyen boldog. Ne akarjon jobb lenni felebarátjánál, s rejtegesse tisztességgel, ha kiről nagyon sokat tart vagy nagyon keveset. Ma is, hogyan üt „Színre szint“ és boszantja a reliquet. Clique-claque! Tapsoljatok ! T. J. Magyar nemesség Bécsben. — A „Borsszem Jankó“ szerkesztőjéhez. — T. szerkesztő ur ! Több pesti lap azon alkalomból, hogy a magyar nemességet megkaptam, jónak látta tagadni, miszerint nekem érdemeim vannak Magyarország körül. Ennélfogva bátorkodom e kérdés megítéléséhez következő adatokat szolgáltatni: Igaz, én voltam Langrand-Dumonceau jobb keze. De azon jobb kéz, mely mindig tudta, mit kaparint el a bal. S aztán bár igaz, hogy L.-D. grófnak segítettem a magyar tőkét az országból kihúzni, de tettem ezt azért, hogy egy később bekövetkezhető korszakban ismét behúzzam. A hibát tehát, ha az volt, ismét jóvá tettem Továbbá igaz, hogy L.-D. gróf a tőke catholisatióját czélozta ; de hisz épen ezért volt jó, hogy én mint Izrael sarja lettem jobb kezévé, mert igy catholisatiójának hatását sikerülhetett gyengítenem Magyarországon. Csakugyan sikerült is ez annyira, hogy L.-D. gróf megbukott s pénzét elvesztette, melynek egy részét ... én megtaláltam. S mit tettem e pénzzel, hogy hazámnak használjak? Elmentem ártani ellenségeinek. Elmentem ugyanis Bécsbe gründolni és erősen rontottam a németet. Megvettem rajta a Bach-korszak sanyaruságainak árát, még pedig fölösen. Többi közt meglapitottam *) a Wiener Bankot, s Georgius rex hannoverét vettem. Ő felségét dethronizálta a porosz, de fájdalom! a királyokat mai nap nem szokták már decapitálni; én tehát e helyett megkisérlettem a decapitalizálást. Kérdem pedig: miben vétettem hazám ellen, ha a németet károsítottam ? Végre a tinójárási üzletről azt mondja a „Reform“, hogy erről a bajaiak többet tudnak mint ő. Ez egyszerű arithmetical feladvány, t. i. a tinójárási üzletről a „Reform“ ugyan mit sem tud, de a bajaiak többet tudnak róla, tehát kétszer semmit, vagy 3-szor, 4-szer, nem bánom akár százszor semmit. De hát mennyi: százszor semmi? Az is csak semmi! A trnójárási üzletről tehát, melylyel gyanusíttatom, senki sem tud semmit. És ily vádak alapján akarják elitélni az én magyar nemességemet? Remélem, indokolásom minden elfogulatlant meggyőzött arról, hogy csakugyan sokat szerzettem Magyarország körül. Fogadja, t. szerkesztő úr stb. , écs, május 1. Dr. Nullmann Rózsasándor. *) Kérem, ez nem sajtóhiba. A corrector.