Borsszem Jankó, 1879 (12. évfolyam, 1-52. (574-625.) szám)

1879-05-04 / 18. (591.) szám

i г к két Iijüaáai ZT se tudtuk, a világon Vannak-e, vagy hogy mely tájon? S­im egyszerre trónra lépnek, S parancsolnak számos népnek. Furcsa sora a világnak, S töprengésbe ránt. Másodszor megy már királynak Burkus lajdinánt. Még furcsább, hogy bár »királyok­, Megmaradnak »lajdinántok.« Muszka­ német kommandóroz, Lajdinánt­aként maséroz. Furcsa r­endje a világnak, Csak a vak nem látja: Lajdinántok trónra hágnak, Nép meg száját tátja. Aztán lesz majd újabb nép rom, Rom fölött egy újabb szép trón; S burkus a­kit arra szánt, Jön legújabb lajdinánt! Masíroznak elsőbb trónra, Arra jól rá ülnek, Aztán várnak újabb szóra, Aztán lóra ülnek. Ezredéves koronás ház, Nagy és kis herczege van száz, Nézi másé hogy lép trónra, Övét viszik Mexikóba. Furcsa rendje a világnak, (Macska hogy csípné meg!) Szabadságot muszka szár ad, S királyt ad a német. MUSZKA DOLGOK, Vallatás. Biró. Mért lőttél, kötni való ? Gyilkos. Hát csak úgy — pro nihilo. * Az orosz nihilisták végre orrot kaptak a ható­ságtól. Csak hogy ez az orr Lavrovszky Szergej policzistának az arczában volt. Borsszem Jankó. Május 4. 1879. Suttyomberky Dárius­ ­, Ъ, e lybezst sig’nat'aráj­áról. Haza minden előtt!­EMZETISÉGI vita Miletics nélkül. Mindenki s­z­élénken érezte a hiányt. Hiába ad légyottot Polit Philippihez — Miletics csak Miletics marad. E derék művészt nem oly könnyű pótolni. Egyszerre azonban felkéi egy új hazafi : Mo­­czárevics — szól és diadalt arat. Zay, Strevojcs, Polit nem győzzük tapsolni. Miletics feledve van, az omladina új vezért kapott Moczárevicsban. Újvidéken kivilágítást ren­deznek számára, Belgrád megválasztotta tisztelet­beli lázitónak. Prága, Moszkva sürgönyökben fejezték ki hódolatukat az új capacitásnak. Legközelebb indít­ványt fog előterjeszteni, hogy kebleztessék be Borsod Bulgáriába. Még tán Suttyember­­két is oda ajándékozza Milánnak. Sauve qui peut! Pakolj Pista! „Úrhölgyit “ — Magyar nemzeti ásvány. — viljAczÁRA hogy hazánk kövekben igen gazdag, a­mennyiben még »kőszivü emberek« is találkoznak nálunk hat kötetben, a kőben szenvedés igen gyakori, megkövesült előitéletekbe pedig lépten nyomon ütközni. A mineralógiában eddig szerepet nem játszott Urhöl­­gyit fölfedezése óta ez megváltozott. Neve ez ásványnak találó. Költőink évtizedek óta panaszkodnak a nők ke­­mény­szivüségéről. Lehetett volna tehát Asszonyit, Del­nőit, Fehércselédit néven nevezni, de az Urhölgyita legelőbbkelőnek tetszett. Ez ásvány természetesen még az emberiség kő­korszakából származott, midőn az embe­rek mind egy követ fújtak. Hazánkat akkor fél Európa uralta. Hogy határaink a Rajnáig terjedtek, világosan mutatja Köln magyar neve. Ott használtak legtöbb magyar követ a dóm építésére s innen a név. Mint igazi kő-ásvány az Úrhölgyit a föld mesében szokott létezni. Specificus súlya változik értékével. Egésséges állapotá­ban piros, betegségében halvány. Vegybonczolás szerint­­ van benne */4 rész könnyeny, 1/8 kaczany ‘/1 tetszeny, 1 ‘/s csallany, 1/3 arany, 1/7 szappany, 1/20 csipkeny, 1/4 selmeny, 1/4 bársony.

Next