Borsszem Jankó, 1879 (12. évfolyam, 1-52. (574-625.) szám)
1879-09-07 / 36. (609.) szám
BORSSZE M JANKÓ. Petőfi Sándor arczképe. — Fényképi irodalomtörténeti tanulmány. — Napi újdonság a „HON”-ban. (Petőfi csecsemő kori arczképét) küldték be ma szerkesztőségünkben, a mi főszerkesztőnk részére, ki véletlenül jelen lévén, legott konstatálta a képnek Petőfi Sándorral való teljes hasonlatosságát. Csak néhány éV......________________________ ! vonáskát rajzol még bele a haja szálacskái közé, hogy a kép tökéletes legyen. E fotográfia annál becsesebb, mert akkor, mikor a nagy költőt még pólyában hordozták, fotográfus még nem is existált. A drága ereklyét Jókai átadta Klösznek sokszorositás végett. * Nyílt levél Jókai Mórhoz. Kedves barátom! Már megbocsáss, de az az arczkép, melyet lapod f. évi 675-ik száma mint a csecsemő Petőfi Sándorét hirdeti és veled, egyes korrektúráid után, jóvá is hagyatja: egyáltalán nem a Petőfi Sándoré, hanem, mint Szlupák Tóni beszéli, a csajági böllérnek a kisfia, akit ugyancsak az ottani búcsún egy futó fotográfus lefényképezett, mégpedig ezen a nyáron. Beleigazított vonásaid tehát kárba vesztek. Én ismerem legjobban a Sándor akkori képét, mert gyerekkori pajtása, egy csöcsrül való tejtestvére vagyok s tisztán is emlékezem, hogy akkor az ő szülei nem vetették le Sándort, amivel maradok tisztelő barátodCsóka Jani. (Válasz.) Kedves Janim! Tökéletes igazad van. Egy csöppet sem hasonlít Sándorhoz. Elhirtelenkedtem a dolgot. De a kegyelet némelykor elvágtat az emberrel. Hanem azért ez nem csüggeszt s ahol csak valamely csekély hasonlatosságú arczképét érem az én Sándoromnak, bele korrigálok, hogy megmentsem az utókor számára, mert nagyjaink arczképe nem lehet eléggé hű. Szeretettel hived Jókai Mór. * Napi újdonság „A HON“-ban. (Petőfi gyerekkori arczképe.) Ritka ereklyével járt ma szerkesztőségünkben egy vidéki úr. Sikerült neki ugyanis a Rontó Pál históriájának egyik lapjában fölfedezni Petőfi gyerekkori arczképét, melyet Klösznél levétetett, hogy jótékony czélra elárusíttassék. Főszerkesztőnk, véletlenül jelen lévén, fölötte meg volt hatva a hasonlatosság által. Csak a bal lába nagy ujját igazí-ította ki, tisztán emlékezvén rá, hogy Petőfinek hasadt volt ott a körme. Már most a hasonlatosság kétségbe vonhatatlan. Még Gyulai Pált is kielégíti. * Nyílt levél Jókai Mórhoz. Kedves barátom Móricz! Az isten szerelméért, mit mivettek Sándor arczképével ? A Rontó Pál durva rajzaiból kikaptok egyet s r~ “ A Szeptember 7. 1879.