Borsszem Jankó, 1880 (13. évfolyam, 1-52. (626-677.) szám)

1880-01-04 / 1. (626.) szám

2 Borsszem Jankó. Farsangi dal. I­tT a farsang, itt a farsang, Tánczni fel! Félre most bú vagy panaszhang ! Ha kenyér kell a parasztnak, Úri népség igáiba e­sf Jótékony czél most a jelszó, Jaj be szép ! Jótékonyság kétszeres jó, Hogyha mindenfelé jajszó, S fázik, éhezik a nép. Fel a bálba úri népek, Zene szól! Legyetek oly czifrák szépek, Hogy ki rátok néz, elképed, S esze nélkül udvarol. Mi egy báli ruha ára, ? Száz forint? Vagy ezer? Eh­­igy se drága, Ha kitart egy éjszakára, Bár hajnalra rongy megint! És m­i egy bál jövedelme / Öt garas? Jobb mint hogyha ez se lenne, Jótékony czél diszlik benne! Az af­ó, hogy jól mid áss! Föl hát táncéra, pénzt marokkal Szórjatok ! Hölgyek versengvén urakkal, Elbűvölve bájaikkal, Oh, jótékony angyalok ! Tié­cs­ Párizsba el röpköd­n­ek Ezresek, Didergőknek, éhezőknek Egy pár garast odalöknek, S nehány komisz kenyeret. 19 A farkasok az országban nagy számmal mutatkoznak — leginkább pedig a lapok hasábjain, hol rendkívül sok kárt tesznek a nyomdafestékben. * * * Ajc Budapesten a minap egy farkasnak hite általános rémületet keltett, mert az illető nemcsak hogy a városban fényes app j­elentkezett, hanem kényelme­sen fel-alá sétált a ■ ■ utczában és senki sem mert hozzá nyúlni. A L.­­ csak akkor nyugodott meg némileg, midőn meggy.­. , h hogy az illető farkas vol­­takép Farkas — meg a Deák. * * + Vidékről Yik lapunknak, hogy a Nyír­ségen egy közLapi. . .gyázatlanságból farkasbőrrel béllelt kabátban a­­ kertjébe s nyomtalanul eltűnt. Minden valószínűség Tint tulajdon bundája falta fel. □ Több helyütt kidobolták, hogy a lupus in fa­bula és az emlegetett farkas, mely a kert alatt szokott kullogni, mihelyt mutatkozik, közbátorsági szempontból agyonlövendő.* * * A Hasonlóképen tilos embereknek Franczia­­országban hurler avec les loups — Németországban mit den Wöl­fen heulen — Magyarországon a farkasokkal ordítani.* * *­­ A farkasok elleni rendőri óvintézkedések első érezhető határa a barometrum leszállása, legalább egyelőre véget érvén a farkasorditó hideg. Diplomatiai levelezések. Végh Ignács urnák b Budapest. Elvtárs! Üdvözlet! Csodáló ámulattal olvasom odysseádat. Eddig azt hittem, hogy a szökedelmi tudomány nagymestere én vagyok. Beismerem csalódásomat. Meghajlok előtted. Küld meg a reczipédet. Még jobban le volnék kötelezve mint amennyire már vagyok a bécsi rendőrség által — ördögök sütnék ki a szemét. De derék policzáj az ott leni nálatok! Somoskeőy.* * * Somoskeőy Géza urnák. Becs. Elv- és pályatárs! Fájdalommal olvasom gyászesetedet. Horogra kerültél. Fogadd részvétem kifejezését. De vigasztal a remény, hogy nem sokáig fogsz horgodon ficzkándozni. Végh. * * * Végh Ignács urnak. Budapest. Szavaid reményt öntöttek belém. Meg fogok — mert meg kell ugranom. Viszontlátásig! Légyottra elvárlak Amerikában. Somosheőy. Január 1. 1880.

Next