Borsszem Jankó, 1884 (17. évfolyam, 1-52. (834-885.) szám)
1884-05-04 / 18. (851.) szám
2 "CTI emberek. Vadnai Károly. A nagy hiresek apránkint elbuknak. Ideje, hogy az apróhiresek lépjenek föl. Amazokat elsodorja a pártharczok viharja, kihullatja rostáján a kritika, eltakarja a feledés hantja, elnyeli a szenvedélyek hulláma. A politikusokat a politika dönti ki — jöjjenek hát, akik nem azok. Mivel nem a mesterségük, tán értenek hozzá Amit talpra nem állít a vezérczikk, azt föl- építi a rövid hír. Amit elejt a rhetorika, azt szárnyára emeli a poesis. Uralkodjék egyszer a prozódia kódexe is, paragrafus helyett a strófa, törvénybővítés helyett a novella. Ő, a múzsák bájoló minisztériumának titkárja, a jóizlés Bayardja, a finom tónus hirdetője, Magyarhon hölgyvilágának accreditált nagykövete Hymen udvaránál . Vadnai vállalja magára, hogy az általa képviselt jóizlésnek és finom , tónusnak híveket szerezzen az új házban, s mint lapjában ellenzi a tournure kicsapongásait: szabjon irányt politikai divatnak is, mely némelykor a durvaságot proklamálja erélynek, mint a világi divat a rutát szépnek. Különös, hogy ellenjelöltje, Mezei Ernő, a »Fővárosi Lapok« legtartalmasabb írói közé tartozik. De nagy bűne Mezeinek, hogy a hymenrovat nem fogott rajta. S ezért meg kell buknia! Legény lehet hazafi, de csak a pater familias lehet honatya. Vadnai — s ezt elfelejtettem fölemlíteni — szellemes ember. Ez hiba. De eszes is, amivel ama fogyatkozását helyre ütheti. Energikus és szorgalmas, megbízható, diszkrét és pontos. Féltékenyen fogja őrizni az ország igazát, s nem fogja megengedni, hogy csorba essék rajta. Ép birodalom a szép irodalomban. UTTYOMBERKI KÁRIUS a, b.el3Tb.ezer sigr^a/txxrácából. Haza, minden előtt.. ) Meg vagyok szomorodva — el vagyok szontyolodva, mikor a választási mozgalmakat olvasom. Nem azon a sok új emberen, akik a választási urnát megrohanják, mert azzal vigasztalom magamat, hogy sokan a hivatottak, de kevesen a választottak. Más az, ami husit. Az a kormánypárti ragály, mely oly szörnyű módon terjed ez! A múlt választáson a nemes ifjúság közt a függetlenség, az ellenzékiség divatozott s a régi jó mameluknak ellenükben megvolt az ágiója. A generális becsülte valamennyire — az ember számot tett. De hová lyukad ki a helyhezet, ha az egész világ elmamelukosodik, ha már kötéllel is alig lehet ellenzékit fogni és a bonton azt kívánja, hogy az ember kormánypárti legyen ? Milyen lesz a régi gárda becsülete ? Roppant disagio fenyeget. Párthűségünk rémítő devalváczióval találja magát szemben. Párthülyeségtől tartok. A kormánypártiság már se nem nagy tus, se nem virtus, hát még mi lesz, ha az a sok ifjú rivális mind beszabadul a Sándor utczába! Ez az, ami egyénileg fáj, bár pártszempontból jól esik nekem. Ami busit, noha örülök rajta. A generális mosolyog a pápa szeme mögött, én meg elkeseredve kiáltok: — Pakkolj Pista! Borsszem Jankó. Május 4. 1984 Törődések Seiffensteiner Siliaontól. — Naczere oz , hantmedjei karmánpárt ! 14. záge tizennégy flórinnal megvesztegeti választókat, megbuktatja ellenzékét és még vissza is kapja a 14 Porint! — Vannak sok emberek, akik emlegetik foltonosan a herr fűn Polszkytul az orr. Pedig akik a herr fűn Polszkyba nem látják edjéb, mint egy naid orr, azok nem látják tovább a saját orruknál. — Alvások az ojságba, hojd filktanáltak oj poskapor, ami csak elzárt kelen explodálja, szobodba nem. — Furcsa ! Hát ez is újság ? Hiszen szabad helen eddig se voltak exploziónok, hanem csak elzárt helen, például Moszkaországba. — Azok a kaland románok mindig sinálták lárment, hajd meg akarják nyirbálni az üvék iinállóság. Pedig nemsok haid nem nyirbálonk még mi adonk neki orony topjó. — Mi edyáltalán nem okorjok keletet, mi okorjuk nyugatot.