Borsszem Jankó, 1899 (32. évfolyam, 1-53. (1621-1673.) szám)

1899-01-01 / 1. (1621) szám

2 BORSSZE­ M Jankó. Január 1. 1899. Uj esztendő. Komoran lépsz be az uj esztendőbe,­­ kedves magyarom! Mi minden megy ma veszendőbe! Környéket értté siralom. Ne sírj magyar, a híg könny mitse használ, Kerits el inkább egy áldást, nagyot! Jobb ez a gyáva, asszonyos panasznál — S tudom, Póló nyit ki te nem hagyod. Ha uj esztendőd törvény nélkül indul; Ha züllik és erőd; Ha már honod határain túl Nincs oly becsed, mint ezelőtt; Ha vész a trónnak rád sütő bizalma, Ha Bécsben újra gúnytárgy lesz neved: Mondj egy vad áldást, ég felé rivalva — Hanem Polónyit, azt ki ne feledd! Ha a szabadság kórságán a rend is Elsorvad s megbomol; Ha érzik nemcsak fenn, de lent is, Hogy veszedelmünk nagy s komoly ; Ha köz­szegénység sárga keze nyit be S lázongni kezd az éhes csőcselék: Mondj egy nagy áldást, szépen elkerítve — Hanem Polónyit áldd meg legelébb! Ha majd az agrár czoczilista mozdul, S a tót, rácz és oláh; Ha taszigálva minden rossztul, Hanyatlik sorsod mind’ alá; Ha mind, amért küzdünk itt ezredéve, Kétségessé lesz s rémül a kebel: Egy roppant áldást harsogj el betéve — Hanem Polónyin végezd s kezdjed el! Ha a magyar magyarra tör aczéllal S folyik folyvást a vér; Ha egymást rontja majd a szélbal, S Horánszky nem szép véget ér; Ha Bánffy lesz egyetlen úr e honban S alkotmány ez*az egy szó: »Akarom­« — Mondj szörnyű áldást s harsogd egyre jobban — S kivált Polónyit áldd meg, magyarom! Polónyi — ó, az óriás tehetség, Be kell ezt vallani! Szilágyinak zokon ne essék: A fő Polónyi, ő csak — valami. Az uj esztendő éppen úgy köszönt be, Ahogy Polónyi megtervezte rég. Kiáltsd magyar, érzésed mind kiöntve: Polónyit áldom. Ó dicső, derék! Viczmándi Kalemburszky Viczold (A »Központit fülkéjében.) szóficzaviczamodásai ? Nem hiába Molnár a néppárt vezére, darál is eleget. ? Egy vidéki atyafi Molnár praelatus he­lyett Molnár pilatust mondott, és pedig nem is viczből. ? Az országház egy nagy konyha, ahol csu­pa rántást csinálnak. Ki­rántanak, berántanak, főkép pedig lerántanak. De meg is érzik a rán­tás-szag messziről. ? A »Magyarország« megint nekiront a főváros Mérő Jánosainak. Hát ott igazán csak a láz-Mérők imponálnak ? ? A »Magyarország« kisüti, hogy Bánffy a választási kasszát többek közt a telefon államosítá­sából is szerezte. De ezt már igazán csak Halló­­­­másból írja. ? Battonya­ községe kimondta, hogy ha ex-lex állapot lesz, ott új évtől kezdve nem fizetnek adót. E gyermekes ellenszegülésért a pénzügyi bácsiktól nem kapnak verést, csak egy kis árverést. ? Horánszky nagy súlyt helyez a curiai bírás­kodásra. Persze, úgy érzi, hogy az minden esetben olyan Emmer-féle curiai bíráskodás legyen Kathedrai bölcseségek. — Hazánkban már szent István korában hozattak tör­vények a házas papok ellen, különösen Kálmán alatt. (Konek­ Antal. »Egyházjogtan kézikönyve« 61. §. 150. 1.) — A mongolok Bagdadot felkonczolták. — Özvegyi segélypénzre nem lehet joga azon özvegy­nek, ki az elhunyt férjjel annak nyugdíjba helyezése után lépett házasságra. (»Néptanítók Lapja« 29. sz.) — A papagályok meleg-övi növények. — Szóval, helyes magyarsággal, megvédelmeztettetthet­­tek volna.

Next