Borsszem Jankó, 1899 (32. évfolyam, 1-53. (1621-1673.) szám)
1899-01-01 / 1. (1621) szám
4 Tűnődések S eiffenstetner Solomon tál. О Ő Kosuth-párt és о népárt barátkozásrul jotto nekem о eSzibe о Fradi szokácsné, ami minden ebed után о mosogatás küzbe elolodta. De amig is olodto, bejütt о Badri kotya о konyhába és о edéngyeket ragyogó tisztára lényelt. Mikor о hónép végin Fril kikopot о főzetéit, vete ed át florínos bánkénétől, belefogta о Badritul о tarkájába és mondta: »Ne Badri, ez о tied. Nyeljél le, mert te segítettél e ngimet о monkába« — О népárt is elálmosotta az üví monkájába, de kölömösen о abstractiónba, amibe sónyo fiaszkót sinálta. De jütt о Kosóth-pírt és ez most о reactióntul odjoncsok nyildossa о tángyérjait. Saksopán oro rá vodjok kiváncsi, hojd ha ez о készséges tángyérnyolás tonálná ütet eliisegiteni, о néppárt mivel fogja már teletümküdni о Kosóth pártiul о torkáját? О Váltam о országjölési karzaton és dolgozom о tárjolásokat. Hát meglehet, hojd tárjolták; sakkod о sármenttül, о kapogástul, о énekléstül és о fötyöléstül nem lehetett holom. — Oszposz о Mendele Bittersásztul о leángynízü. Kérdezi о Frejem Laubfroschtul, ami vatta ed háziság-szerzü, hojd micsede о lángy totájo? Feleli : Frójem, *Ő totájo? Már ez nem él. — »Wie heiszt nem él?« Jepjebál , Mendele. »Hiszen oszmánják emberek, hojd bürtünbs van.« — »Na ?« feleli : Frójem, »hát ez is élet?« — Oszposz , depatirt oreságok. Szétrepesztenek a gégájokat, de még se nem társolják. Hát kérdem: ez is parlement? О Omiótátul úta о Parángyé areságra rábükdüste о mototó ójával о bárón Spléni areság: о gewaltig erkölcsi birú szépen elsündüsüdte, pedeg most külene igazán kitátom о szájt. Ő eszébe jutta nekem örül о Jékev Schleifstein, omi ótozto edszer о egrezéi vásárba. Délbe olején jú lokto szilvás gamlóczo, hojd о gambóczol elrontoto о jombrát, о szilva pedeg egy mekhümpülgette neki о bélit, hojd edszere csak üszeimprovezálta magát, amitul о tubiótozó-társ befogták mindedyik о mogo órát. »Furcsa, én úgy éljek!« kejebálta fül о Jékev. »Én ölök bene a sáfránba és ük kényeskednek!« — Ő Palangye areságtul , társai fordolják el ondorondodorodva a tüle és kojebálnok: »Füh teifl!« Ő pedeg puhán üli benne a küzüpibe és mégis dolgozja. Gatt, was a Charakter ! TŐZSDEI HIR. — Budapest, decz. 28. — A contremine folyvást grassál. Hazafiság potom áron kel. A becsület értéke teljesen lekaszabolódott. A reménységbeli készlet végkép összezsugorodott. A bölcseség 100°/o-kal hanyatlott. Ultimo prolongatio lehetetlen. Számos firma megrendült Apró hírek. A Bánffy coupéját legutóbbi bécsi utazása alkalmával egy kis baleset érte. Mi ez a többi szélsőbalesetekhez képest?* * * □ Esterházy Miklós Móricz gróf attól fél, hogy az a molnár az ő ördög-malmában lejáratja az egész jámbor néppártot.* * * éf Esterházy Miklós Móricz gr., a néppárt egyik vezére, a néppártot a faképnél hagyta, mert ő sem helyesli az obstructiót. Kissé el van késve a dolog. Az utczáról nem mindig könnyű az udvarhoz bejutni. * * * ifr Hogyan lehet azon fennakadni, hogy pénzt adnak a képviselőségért ? Hát isten azért kerület a választókerület, hogy kerüljön valamibe.* * * * A régi országgyűléseken a követek üléseit circulusoknak nevezték. A mi képviselőházunk is valóságos circulus vitiosus. * * * „Nem boldog a magyar!“ — mondá Szemere Miklós úr meggyőződéssel. Aztán lehajolt és fölvette a földről egy boldogtalan magyar fejnek a megszökött darabkáját.* * * Láng Lajos is elment Pozsonyba ünnepeltetni magát Szilágyi Dezsővel. De ott a nagy statisztikus csak kis statiszta volt.* * * X Amióta nem »stimmel« egy bizonyos levélnek a kelte, azóta egy nemzeti pártelnöknek nincs nyugta. * * * S Horánszky úr párbajai elmaradnak. Mintha azonban egy kicsit mégis meg volna lőve. * * * -I Horánszky Nándor úr figyelmeztette a zsidó vallású képviselőket, hogy tőlük illő lett volna, hogy a receptio megalkotóit, Szilágyit és Csákyt kövessék a kilépésben. De hiszen akkor azt írta volna a »Hazánk«*), hogy az egy zsidó párt! *) Jelen meg t. i. egy ilyen czimű napilap Budapesten A szemt. Borsszem Jankó, Január 1. Ш9.