Borsszem Jankó, 1902 (35. évfolyam, 1-52. (1778-1829.) szám)
1902-01-05 / 1. (1778.) szám
Borsszem Jankó Január 5. 12. Szerény újévi kívánságok. Adj rendes újévet, magyarok Istene, Nem boldogot kérünk, legyen csak normális, Ám szenvedjen, bukjék a gaz, gonosz, henye, S ám koplaljon, vesszen a hitvány, szamár is. De a dolgos készség, képesség, tisztesség Munka híján többé kétségbe ne essék. Ne is jutalom, csak munka legyen bőven Az uj esztendőben. Adj rendes újévet, magyarok Istene! Ne is a javábul, csak az átlagjábul. Ami kell, csak azt add, ne ami kellene, Nem ég már mibennünk valami sok vágyul. Csak annyit kívánunk: küzdve megélhessünk, Jő 8 rossz közt hányatva kissé remélhessünk. Ne is eredmény, csak remény legyen bőven Az uj esztendőben. Adj rendes újévet, magyarok Istene, rám adj bút, bajt szintén, de ne bút, bajt csupán; Ne csak mindig sírjon a szegények szeme, Érjenek derűt is annyi ború után. S adj a gazdagoknak — ne lágy szivet, inkább Vállalkozó lelket; ez költ s keres munkát. Ne lágy kegy — megszolgált kenyér legyen bőven Ez uj esztendőben. Főtiszt. Heb Mccákem CziczeszLeiszer szörnyű átkozódásai. — Némán bólintsál te! — Háztőrnézni menjenek te hazád ! — A tied kisoson lányaddal ! Gelber Béla oreság játszan ed klobmász partit! — Az üsmeretes legjop szakács főzön teneked ! — Ledjek te Kóbid ed nyilt fejő jerek! Ciclopaedia. Sáska , a sás hajtása. — Óhajt sóhajtják a kopaszok. — Takarmány , dunyha. Látogatás Szemere Miklós urnál. — Interview. — Én. — Gratulálok, méltóságos uram. Ö. — Köszönöm. Beismerem, hogy van mihez. Én. — Bárcsak Széll Kálmán kötne olyan kiegyezést Bécsben,mint a minőt Méltóságod között Bécsben! Ö. — Hát annyi bizonyos, hogy a Bank-bánt én most nem szavalhatom el, mert »nincs a természetben nyertes csak én«. Én. — Valóban világtörténelmi missiót tetszett teljesíteni. Megirigyelhette az orosz, a porosz és az osztrák diplomáczia. Valósággal föl tetszett osztani Lengyelországot. .. — De azért nemde olvasta, hogy amikor Potocky minden veszteségnél ráduplázott, tiltakoztam a horribilis tét ellen? Én. — Olvastam. És mindjárt arra gondoltam, hogy ebből az erőszakkal reá oktrojált rengeteg nyereségből bizonyára valami nagy adomány lesz az éhező iskolás gyerekek (persze nem az egyetemi iskolás gyerekek) javára. .. — Tévedni emberi dolog. Én. — A tévedést beismerni erény. Mi a véleménye !Méltóságodnak a közhelyzet felől? Ő. — Az, hogy az ország tönkre megy. Nem boldog a magyar, mert vallástalan. Én. — Pedig erős kártyavárunk nekünk az Isten. Ő. — Ön kezd alkalmatlan lenni. Látszik, hogy közönséges proletár. Én. — Az én. Beismerem, hogy nincs veszteni valómi. — Nem volna szives távozni? Én. — Nagybecsű felhívásának eleget teendő, legyen szabad a bekövetkezett újév alkalmából felesleges szerencsekivánataimat tolmácsolnom. Kisérje Méltóságodat útjában a szerencse, sohase legyen pechje, exczellencziás kibiczek érdeklődése övezze, hogy minden tétjét siker kisérje. 0. — Szívből köszönöm jó kivánatait. Érzelmeiben osztozom. Én. — Mink meg millióiban szeretnénk osztozni. 0. — Volt szerencsém. Én. — Bizony volt, de bezzeg Potocky gróf úrnak nem volt. 0. — Van még valami kívánsága? Én. — Igen is. .. — Nos, ki vele! Én. — Szeretnék Méltóságoddal egy alsóst játszani, de csak babra.