Borsszem Jankó, 1903 (36. évfolyam, 1-52. (1830-1881.) szám)

1903-03-01 / 9. (1838.) szám

Csövögés. — No koma, ugyancsak szor­­ringatják ám a képviselők a Fejérváryt! szólok a komának, aki büszke­­arra, hogy a tö­­mösvári. — Szorringatták azt Szolferi­­nónál is, hanem azért csak má­sodmagával gyütt az onnan is haza jó Márija Terézijával a mellyin, feleli kínyessen a Ferkó. Osztán szorringatták titet 1889- ben is, kivájt a Zapponyi Ber­­tiék, akik most még legjobban tolják a szekerit. — A fene is látott van szép következetességet, mint aki jött a ti pártotokon szaporít, komám, mon­dok, miko ja lutheránusoknak a Tisza Laossa, a Szentiványi Árpád, aki­­azelőtt 4—5 esztendővel még úgy neki vörösödött, mint a kanpulyka pötyögője, hogy ha csak meg is látta jaz Fejérváryt, most meg úgy bratyiznak, mintha ja Fejérváry a­z öreg Luther Mártony igényes leszármazója vóna, osztán meg mint­hogy ha ja Csorbaji-tóba közössen fürödtek vóna meg. — Hja komám! Aszondta ja zöreg Rudits bácsi Duna-Szerdahely­en, hogy: »Tetszik tunni, ja férfiba legszebb a következetesség, és az ér mink mindétig is oda szavallunk, ahun legtöbbet füzetnek,« mondja ja koma. Szegények nagyon lefottak a nemzeti aspirá­­cziókon, hát most é­ k kis igéreten reménkelnek húsra kapni. — Ez az a hires politikai meggyőződés, komám ? kérdem. — Politikai meggyőződés? Ad is arra valaki valamit! Ha meg nagyon farczinázzák értte ja­zem­­bert, akko beteggé lesz, otthon marad és nem esik kár a politika­i meggyőződésibe se, feleli ja Ferkó. — A­z igaz, hogy ekkora epidémija még sose pusztított a függetlenségi párt vezető emberei közt. Ugyan, mi lehet a bajuk? kérdem. — Bizonyosan a szék­ legyintette meg­üket, feleli ja koma. — Hanem a Komjáthy meg a kis Mezőssy jól rá­teritették a vizes lepedőt Apponyiékra, mondok. — Rá­jám, feleli ja Ferkó, mer maga ja Zalbert úgy föstött azon a magas elnöki trónuson, mint az Idvezitőnek a tódalán a »linke­sekkel«. A Kubinyi Géza sógor meg azzaz állíja, hogy a Zalbert le-leha­­jút a­z elnöki pulpitus alá, ahun a mellyit verdösve mondogatta: »Meja culpa, meja maxima culpa!« — Hanem nini, azzal beszélik, hogy a Zand­­rássy Gyula gróf tulajdonképpen honvédministeri programmot adott, mondok. Mer’ hogy a zöreget szeretnék ma eküdeni. — Lehet, véli ja koma. Van igazi daliás legény is az, mint hogy ha ja­zuristen is annak teremtette vóna. — Aszongyák, hogy a mágnások közt a leg­­eszössebb, vágom közbe. — Vakok közt a félszemü is király, tartja jó példabeszéd, nevet a Ferkó. — Hát hiszed-e, kérdem, hogy a­z obstrukczija még sokáig tart? — Addig tart, ameddig a Széll Kálmány akarja, feleli ja koma. — Tán csak nem ? kérdem. — Biz’ az addig tart. Mer’ ha ja Széli aszon­­gya hogy: »No gyerekök, most mán elég, mert külön­ben! .. .« hát akko­ran hallgatás lesz ott, mint a varsában. — Mer’ különben föloszlatom a házat! Ugy­e? — Biz’ atta mindenki röszket, még a néppárt is, aki most nagyon árva, hogy a Mónár János na’ybeteg. — Pedig most 21-én lesz a pőre a zapátnak a Zájdinger Jani sógor ellen, de nem tudom, hogy mitért? — Hummi fejér cseléd irányába, akibül a János apát kitüzte a zördögöt, a Zájdinger sógor meg visszatette bele, feleli ja koma. — Hát akko valami jordán lány lehetett, mi? — De rettentő sokan is térnek át most a körösz­­tény vallásra! beszéli ja Ferkó. Az öreg vajda annak a legjobb megmondhatója. — Mit is mondott a­z öreg? kérdem. — Amint beszéllik neki, hogy valami nevessebb zsidója is áttért a körösztény hitre, azzal kérdi ja vajda: »Hát osztán hány millióm keresztény van a világon?« Feleli­­a­zillető, hogy vagy 3—400 millió­mon vannak. »No hát akko bánja is a tenger, ha hogy egygyel többet köpnek bele!« — Ez az igaz, komám! szólt a koma. Csak aztal nem értem, a papok mér’ mindétig azt hajto­gatják, hogy a zsidók szaporodnak, osztán megin uj templomot, meg klastromot akar kérni a várostul a Zichy Ferdinánd, meg a csemetéje, a Zalabár gróf. — Leg is jobb vóna ma, ha minden ház pá­pista templom lenne, mer’ akko­r’mmásnak mönné­­nek neki ja papok, mondok. — Dejsze! ... se ja Tóthfalussy, sé ja Hock Jani nem igen engedik azzal, hogy a ta­nyájuk mellé barát-esztrengát állitanak fő, véli ja koma. — Hozzák el még a Zátonyt mi tüllünk, akkor osztán tres faciunt kollégyium, mondok. Lesznek akkó jezök után van kis jezsoviták, akikhe képpest a páter Beksz csak csizmadia­jinas! Borsszem Jankó Mdrczius­­. шз. Jókai..............egy őszi nap. Wechselmann...............az arany ember. HETI KRÓNIKA. — Élet és szinpad. —

Next