Borsszem Jankó, 1905. január-június (38. évfolyam, 1-27. (1934-1960.) szám)

1905-01-01 / 1. (1934) szám

Borsszem Jankó EX-LEX UJESZTENDŐ. Ujesztendő, ex-rex ujesztendő. Rettenetes komolyan veendő. Magyar törvény lemaradt az óban. Tisztelt Ház sincs, de azért — adó van. Van adó, csak nem jön értte intés, Jókor hasznos oldalba-legyintés. Van adó, de adóssággá nőve Lavinázik át a jövendőbe. Van adó, de hol az executor? Feliratban kopik el a bútor. Hallga, hallga! ... nagy hortyogás hallszik — Executor nem halt meg, csak alszik. Van adó, csak lapul egyelőre, Mint a fűben az éh tigris bőre. Soká néma jaj, de ha elbődül! — Annál vadabb dühvel ugrik végül. Az ex-lexben ami legjobb lenne, Manó vinné, épp az nincs meg benne. De lesz téli választás helyette, Jobb hiján jó­­­tékom teremtette! Mandátumot víjjad jelölt, vijjad! Cseng a szánkó, fizess fuvardíjat. Hozzá való lábzsák, bunda prémes, Télidőben útiköltség rémes. Télidőben, amikor hó nagy van, Fűtés nélkül elveszünk a fagyban. Fűts be jelölt kívül is, belül is, Ha erdődbe s pinczédbe kerül is. Télidőben, az lesz a jó még csak! Szeszszé olvad, ha szopjuk, a jégcsap. Sörön, boron vígan korcsolyázunk; Mi választók, tudom, meg nem fázunk. Választástól most csak jelölt fázik, Síkos út lesz az új tisztelt Házig. Bukás rajta vajmi könnyen eshet, Jaj, akik ma mandátumra lesnek! Most lesz ám csak alkotmányos költség, Curia is most lesz ám csak bölcs még! Annyi lesz a választásból tiszta, A felére rászól, eredj vissza! Mégis jobb lesz jámbor mameluknak. Pártköltségre kevesebben buknak. De ki föllép koalicziósul, Bukva bukik s fülig eladósul. Télidőben mindezt megfontolva. Több tisztesség okosabb lett volna. Obstruáltál Zoltán, no hát lássad Kéjét ex-lex téli választásnak. Annyi lészen ennek bűve-bája. Sírva gondolsz még a ház­szabályra: Hej, bárcsak az szigorúbb lett volna S védte volna ezer teremszolga! Választásos ex-lex ujesztendő — Feneketlen választói bendő — Töltsed jelölt, töltsed e nagy bendőt, Csinálj neki boldog ujesztendőt. .A­ bika és az ördög. — Népmese. — A bika jóllakottan ballagott hazafelé a mezőrül. Hogy a falu végére ér, felüti a fejét. Hát mit lát? Azt látja, hogy a helység legszélső házának a falán ott áll egy nagy vörös ördög. A bika már sokszor hallott az ördög gonosz­ságai felől. Gondolja magában: »Ez biztosan én utánam leskelődik. Meg akar fogni, hogy járomba törjön. Dejszen ördög koma, abból nem eszel! Előbb törlek én össze tégedet!« Szügybe vágja a fejét és uccza! — neki az ördög­nek. Persze, mikor a falhoz ér, füstös homloka csúnyán belevágódik a falba. Még az agyaveleje is megkotyogott bele. Bömmögi is magában: »Adta betyár ördöge, de búbon vágott!« Hanem, amint kissé hátrahúzódik s megnézi a falat, nagy elég­tétellel fújja: »Ördög uramnak mégis kampecz, mert akkorát döftem rajta, hogy ellapulva a falhoz ragadt.« Pedig hát nem is igazándi ördögnek rucczantott neki a bika. Azt a figurát véres krétával csak úgy pingálták oda az iskolás gyerekek. (Ezekből alighanem újságírók lesznek.) De hát arról nem tudott a bika, kevélyen lépkedve tért az ő tehenei közé. Január 1.

Next