Borsszem Jankó, 1906. január-június (39. évfolyam, 1-25. (1988-2011.) szám)
1906-01-07 / 1. (1988) szám
2 '■•Ast A DEBRECZENI ESET. Szörnyű eset, de megesett. Nyafogjunk róla keveset. Valljuk be: vak volt, balga, dőre, Ki ilyet nem látott előre. Boldogtalan erőltetés! Sok akarás, erő kevés. Boldogtalan hűdött kísérlet! Dühöt kihív, sikert nem érhet. A népharag mióta forr! — Ki mégse tudta, az botor. S női a harag mérésben, gúnyban , kész tettre, mindig iszonyúbban. Lehet-e ennek vége más. Mint őrjöngés, mint gyilkolás? Kik e dühöt kevésbe vették: Latourt és Lamberget feledték! Vagy nem feledték, úgy lehet. De őket is bősz gyűlölet Őrjíti már, és — csak azért is! — Lihegnek: »Rajta, lássunk vért is!...« Egy főispán nem a világ! Csak ok, ha most Bécs neki vág : »Hurrah, két vége van a botnak, Lássunk az ostromállapotnak!« Ha ily gonosz rém-gondolat Lappang e veszkődés alatt, Úgy bécsi őrültek csinálják Egy nép s egy trón tragédiáját. Ugye minden békés bölcseség Szárnyát előre elnyesék — S úgy már egyéb nincs hátra semmi, Úgy — »Mindnyájunknak el kell menni!« Milyen lehet egy béketárgyalás ? A hirlapok pontosan közlik, hogy Lukács László tegnap két óra hosszáig tárgyalt Kossuth Ferencczel a parlamenti béke tárgyában. Wekerle Sándor pedig ma ugyanez ügyben hosszasan értekezett Apponyi Albert gróffal. De hogy mi az eredmény és hogy mi a lényeg, azt állandóan sűrű homály fedi. Mindenki begombolódzik és gondosan őrzi a nagy státustitkot. Tekintettel azonban a szemmel látható eredményre, ha a falnak füle és szája volna, akkor bizonyára ilyen párbeszédeket kottyantana ki: I. Lukács László. — Franczi, akarsz-e békét? Kossuth Ferencz. — Persze, hogy akarok. L. L. — Milyen békét is akarsz te ? K. F. — Csakis tisztességeset. L. L. — Mit gondolsz, hová vezet ez a mai állapot ? K. F. — A végveszélybe, a romlásba. L. L. — Van-e valami terved a kibontakozásra? K. F. — Van. L. L. - Add elő. K. F. — A királyi méltóság megóvása a nemzet megaláztatása nélkül. L. L. — Hát a lábaddal hogy vagy ? K. F. — Köszönöm, kissé jobban. Az iszapfürdő használt, de a tél, az nagy baj. Ebben a fémhidegben nehezebben gyógyulok. L. L. — Én meg folyton náthás vagyok. Tudja az Isten, a budapesti kályhák nem jól sülnek. Nem utazol mostanában valahová? K. F. — Szeretnék Nápolyba menni, de egyelőre nem lehet. Talán az öcsém jön el majd hozzám. L. L. — No, örülök, hogy láttalak. Szervusz öregem! Sietek, mert kihűl a leves. K. F. — Isten veled, Laczikám! Köszönöm, hogy gondoltál reám. Mikor jösz el ismét egy kis diskurzusra ? L. L. — Majd ha a haza érdeke ismételten úgy kivánja. Szervusz, pajtás! II. Wekerle Sándor. — Kedves Berti, régóta láttalak. Fontos államérdekből jöttem el hozzád. Reményem, te is békét akarsz. Ne is felelj, tudom mit akarsz mondani: azt, hogy te csakis tisztességes békébe mégy bele. Apponyi Albert gr. — A számból veszed ki a szót! W. S. — Mik a föltételeid ? A. A. — A nemzeti eszme diadala az egész vonalon. W. S. — És mit csinál a kis fiad? A. A. — Jól van a kis lurkó. W. S. — Eberhardon is ilyen kutya hideg van ? A. A. — Van. De a hazaszeretet melege és a nemzeti ellenállás lángja . . . W. S. — Nagyon sürgetős dolgom van a hivatalban. Szervusz Bertikém ! Sietek. A. A. — Neked menned kell? Pedig jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor, mely után stb. .• Borsszer JANKÓ Jurmátr. 7.