Borsszem Jankó, 1908. július-december (41. évfolyam, 27-52. (2117-2142.) szám)
1908-12-13 / 50. (2140) szám
14 BORSSZEM JANKÓ 108 deczember 1 .1 György úrfi a minisztertanácsban. Péter király. Megnyitom az ülést. A miniszterelnök úré a szó. Velimirovics. — Tisztelt király, kedves minisztertársak ! Karagyorgyevics György úr szereplését akarom szóvá tenni. Tűrhetetlen, hogy fiatal barátunk még mindig részegeskedik és berúgott altisztekkel csinál külpolitikát. Milovanovics külügyér. — Az én külföldi utamat is pocsékká verte. Egy ics. Ez abszurdum! Egy vies. Kuss a trónörökösnek! György herczeg. Csak ugassatok, kedves miniszterek, én fütyülök rátok, az elnökre, az apámra ... Péter. — Györgye, te disznó, te!... Velimirovics. — Üsse pofon, mester! Péterhozzávágja a koronáját.) György (röhög.) Hehe, ezt is zálogba csapom, ezt is a rózsámnak adom. A hadügyi vies.— Ezennel kihirdetem, hogy György herczeget illetlen viselkedése miatt egy heti szigorított kaszárnyafogságra ítélem. György: - De nem lehet ám! Nincs olyan katona, aki engem lecsukjon. Ti mind, mind marhák vagytok. Velimirovics: Bennünket egy ilyen csirkefogó nem sérthet. Péter (kétségbeesve.) Csak azt szeretném tudni, hogy kerülhetett egy ilyen apacs a családomba! György (vigyorog) Azt én is szeretném tudni. Péterhozzácsapja a tubák szelencséjét.) Milovanovics: Még jó szerencse, hogy elég indiszkrétek vagyunk. Legalább megtudja a hideg angol és a finom franczia, mire képes egy ilyen királyi tacskó. György. A fene a pofádat, te öreg tücsök! Belőled se lesz miniszter, ha én leszek a király. Velimirovics. — A király és a kormány nevében fölszólítom a trónörököst, hogy mérsékelje magát. György. — Hát kényszerítsen rá! A pénzügyi vies. Igenis kényszerítünk, te suhancz! Elsősorban is elveszem tőled az államkassza titkos kulcsát. Nem fogsz ezután minden éjjel belemarkolni. Utasítottam továbbá a nemzeti bankot, hogy semmiféle váltódat ne eszkomptálja. A hadügyi vies. — Komisz baka-kosztét fogsz enni. Péter. — Nagyon helyes! György. Jó, akkor kivándorlók. És a krajczáros lapokba mindent megírok rólatok, ti vén pernahajderek, ti lókötők és disznókötők, ti dinártolvajok! A kormányösszenéz és halkan tanácskozik.) Velimirovics: Kihirdetem a döntést. Ezúttal nem esik a herczegnek bántódása. De ha legközelebb ... György. — Erre nem vagyok kiváncsi. Adjatok inkább ötven dinárt. Péter. Lehetetlenséget pedig ne követelj, kölyök! Az ülést bezárom. A folyosón. Képviselőa másikhoz.) Lám, milyen jó, hogy mi nem vagyunk vasúti bakterek. Nekünk nincs szükségünk — bizonyítványra. Zsúron. Br. Kakasvári. - Hová mennek az idén télire, méltóságos asszonyom ? Udvari tanácsosáé. Ugyan hova is lehet még menni ? Elmegyünk Cairoba. Br. K. Tehát vissza Egyptomba ? *--- -■ =■■=. ------n A nemezis. Öreg Gerencsér János (elkeseredve.) Azt az anneksziós Zebedeussát a hétszentséges miatyánkjának! Most meg már a Jani fiamat is elviszik Boszniába. A fia,Gerencsér János. — Úgy köll kendnek, édes apám uram ! Minek okkupálta kend ? Aha! Apponyit. Az volna a leghelyesebb, ha a püspök úr ő méltósága megkegyelmezne a kicsapott győri diákoknak. Az oldalkanonok. — Azt szeni a püspök úr ő méltósága, hogy sajnálja, nem teheti, mert még nem kegyelmes.