Borsszem Jankó, 1912. július-december (45. évfolyam, 27-52. (2326-2351.) szám)
1912-07-07 / 27. (2326.) szám
a -■ ■ =■- · Ellenzéki dalárok Most zengjen a dal! Szép nyár elején, Bár lassul a vér a dalár velején, Ám gondolatok nélkül sem ijed, Hősködve vidéki körútra siet. Bár hamis a nóta és ócska a kóta, Kecsegteti jó pár évtized óta És rá sem ügyel már a szavazó: Ám ömlik a szó, csak a szó, csak a szó. Hát zengjen a dal! Szomorún, epedőn, Mint rossz mozi-dráma fakult lepedőn. Vadulva, vndulva, pózolva sokat Várják a leendő voksosokat. Műelvek alapján ágálnak a grófok S bár összecsikordul a jóravaló fog, Nem néz kicsire a dalát-utazó, Folyjék csak a szó, csak a szó, csak a szó! Hát zeng is a dal! Nem szép, nem is új, Cinege-basszust Károlyi fúj, Albert baritonja folytatja a sort S diktálja Polónyi a csalfa tenort. Ezt bömböli pártok kicsinye, nagyja, Hangszál-rekedésig abba se hagyja, Mind hősi vitéz, mungót nyakazó S a fegyver a szó, csak a szó, csak a szó. Csak zengjen a dal, a bús, az unott! Hisz úgy se talál már publikumot, Lám, falvak alatt pendül a kasza, A dolgos erőnek van itt igaza. Elhangzik a dal, Justhék deli dalja, Ám nincs, ki ügyelje, nincs, aki hallja, Fejét csüggeszti az álmodozó, Pusztába kiáltott szó csak a szó. --------------------Az excellencies cím Fölkerestem Polónyi Gézát és Tóth Jánost (az utóbbi, azt hiszem, államtitkár is volt egyszer) s megkérdeztem, mit szólnak Justh Gyula föltűnő elhatározásához. — Én vígan fütyülök, — mondta Polónyi. — Nekem nincs titkos tanácsosságom, de a kegyelmes címről — ha akarnék se tudnék lemondani. — Könnyű Justhnak! — szólt Tóth János. — De mi lenne belőlem, ha én is lemondanék ? ----------------Maturanduszok —, Letette a fiad az érettségit ? — Se bizony. Még pedig tüntetéssel! Lemondások Tisztelt közvélemény, ezennel lemondok ötvenhatezer hold földem tulajdonjogáról, mert elvemmel nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy áráig szocialista testvéreim éhbérért szenvednek, én jólétben búslakodjam. Lemondok továbbá grófi rangomról is, tekintettel arra, hogy Tisza István ugyanezt a címet bitorolja. Károlyi Mihály Felséges Uram, ezennel hódoló alázattal rendelkezésére bocsátom felséges császáromnak Lipót-rendemet, mert reumatikus bántalmaim miatt a rendhez tartozó térdharisnya kötőjét úgyse tudnám viselni. Tisztelt Háza, lemondok vezércikkírói tisztségemről, mert amióta az új koalíció tagjai megint tollat fogtak, kiderült, hogy egészen egy színvonalon áll a Stílusunk. Kossuth Ferenc Kedves apácanővérek és jezsuita atyák, miután eladtam magam az ördögnek, aki másként szociáldemokráciának is neveztetik, lemondok az eddig fölöttetek gyakorolt legfőbb patronátusról, de lelkemben azért a régi maradok. Krisztus legyen velünk! Apponyi Albert Tisztelt magyar kultúra, a közelmúltban szenvedett csapások miatt ezennel lemondok az analfabétatanfolyam tiszteletbeli elnökségéről. Az űrt, amely utánam marad,töltsék be valamelyik koalíciós főispánnal. Tóth János Tisztelt Magyarország, mi ketten ezennel és mindörökre lemondunk az igazságügyminiszteri tárcáról. Polónyi Géza, Holló Lajos Magyarok ! Ama sérelmek miatt, melyek hazafias kötelességeim teljesítése közben értek, leteszem monoklimat és ígérem, hogy ezentúl mindenütt nagyon szimpatikusnak fogják ítélni szereplésemet. A haza bölcse titulusról is lemondok. Heck Fajos Hazám! Zokogó szívvel mondok le arról a soksok milliós szubvencióról, amellyel a kormány engem és lapomat el akart tántorítani az ellenzékiség útjáról. Fizessetek elő a Magyarországra. Sümegi Vilmos A stockholmi vereség A stockholmi Stadionba’ Reménységet rúgtak romba ; Mérhetetlen bánatába’ Keserűen Vért izzad a magyar lába. Nem csatangol ám az angol ! Honfi-szivet ez lehangol, Szavunk sóhaj, könnyünk pergő: Hadd szóljak hát A magyar Boka-kesergő ! --------------Kadétiskolában — Mit tenne ön, ha egy nő arculütné ? — Elvenném feleségül, hogy a dolog titokban maradjon. BORSSZEM JANKÓ 1913 július 7