Borsszem Jankó, 1916. január-június (49. évfolyam, 1-26. (2508-2533.) szám)

1916-03-12 / 11. (2518.) szám

Második erkély páholy, jobb 4­- es felbajnoki fíajnoky Mórné: Entrückend, ahogy ez a darab indul. Végre valami egészen extra, valami, amit abszolúte nem lehet látni, bármennyit is fizetne az ember. Egy nagy író belvilága! Egy kon­­temporen nagy szellem enteriőrje! . . . Al- és felbajnoki fíajnoky Mór: Vagy még egy­szerűbben: egy írónak a bele! Rózám, te ma délután a házi­tanító bácsival flirteltél, te túl szépen fejezed ki magadat . fíajnoky Mórné: Ez a Szomory eltalálta ezt a hangot. Végre megtudjuk tőle, hogy egy illusztris szellemi nagyság . . . fíajnoky Mór: Reggel ásít — és gargarizál és nincs szegénynek hálóinge, hanem valami maskarája. 1 sír. Schreier István: Pyamája, Móric bátyám. Kiválóan kellemes viselet . . . fíajnoky Mórné: Ugyan Schreier, ne essen neki bele! Hát azt hiszi, nincs neki a Brachfeldtől egy tucat? fíajnoky Mór: És reggeltől estig és verkehrt — minduntalan egy ilyen nagy író meg lesz ostromolva — ezt a Szomory, ha rajta állna, biztosan így rendez­­tetné be nemcsak Jób Danival, hanem saját magával. B Bajnoky Mórné: Kérlek, Mórisz, te nem érted meg az egészet. A Szomory, akit Csortos ad — itten a színpadon, éppen azt akarja bebizonyítani, hogy . .. sír. Schreier István: Méltóságos asszonyom, pardon, hogy közbevágok, de én ezt úgy is mint férfi, úgy is mint Szomorynak legjobb barátja meg fogom tudni magyarázni . . . Srajnoky Mórné: Én azt találom, hogy az a jele­net, amikor a Csortos újra beleszeret a Hermelinbe, nem az életből való. A Tóthné ott a hálószobában ... sír. Schreier István: Hát becsületszavamra, ez megtörtént. Ez a fatális eset megtörtént a . . . fiajnoky Mór: És az a tanár úr,az is megtörtént? fiajnoky Mórné: Kérem István, hozza fel vasár­nap ebédre a Szom­oryt, mert szeretném megkérdezni tőle, hogy a Csortos miért veszi el inkább a Varsá­nyit, mikor a Qóthné egy perfekt gedregen nő és az a tanár úr, akit a Qóth ad, csakugyan először életé­ben — izé — szeret bele a Gombaszögibe? S Bajnoky Mór: Rózám­, ne érdeklődjél, hanem várd meg a Szomoryt. Ő majd mindent megmagya­ráz. De azért nagyon szép darab és azt a noch nie dagewesent, hogy mi férfiak visszatérünk az első szerelmünkhöz, azt igazán csak a Szomory találhatta ki ... az a tehetség kis Hundert! Nincs papírhiány Kétségbeesésemben ajkamról Ilyen dal fakad: Ha megvizsgáljuk A cipőtalpakat — Hiúban, Nem tudunk hinni A — papír hiány­ban. ----------------­A titokzatos kéz (Aki kitalálja, hogy ezen a képen kinek-kinek hány keze van és ha több van, kinek van több s végül balkeze van-e több neki vagy jobb, — az valószínűleg ingyen kapja egy évig a Tolnai Világlapját, ha eziránt a Tolnai Világlapjához fordul.) Kedves Borsszem Janitó ! Jól sikerült vásár után színházba megy az atyafi. Támlásszéken foglal helyet. Mikor a függönyt fel­húzzák, fölemelkedik, hogy jobban lásson. A mögöt­tese, aki az álló alaktól nem lát, rászól: — Üljön le kérem, mert nem látok. Az atyafi szót fogad, le akar ülni, de a szék ülő­kéje persze felcsapódott az előbb, úgy hogy most a földre puffan. Dühösen feltápászkodik, a hátsó szom­szédjára pedig dühösen rámordul: — Hát ösmér engem az úr, hogy kihúzi alólam a széket? . . .

Next