Borsszem Jankó, 1916. július-december (49. évfolyam, 27-52. (2534-2560.) szám)

1916-07-02 / 27. (2534.) szám

Aratás Tiszta búza, földünk aranya, Várja már a gyors acélkaszát. Százemlőjű édes földanya Nyújtja nékünk boldog vigaszát. Friss munkára fürgén ébredünk: Élet, élet, áldott életünk! Rendre dől a teltszemű kalász, Kéveszámra kis markok szedik És a szív, mit vér és gyász gyaláz, Istenéhez fölemelkedik. Újra élünk, újra éledünk: Élet, élet, áldott életünk! Bárha árva asszony ökle lágy S bárha apró a gyerekmarok, Férfimunkát abba mégse hagy, Mind erősek most, kik magyarok. Vér s verejték ősi végzetünk: Élet, élet, súlyos életünk ... Kincs a mag, mi földünkből kikel, Megpróbálja kínzott tenyerünk’ S tűrni, tenni kell, — mert enni kell. Könnyes kenyér most a kenyerünk. Élet s halál vámján méretünk: Élet, élet, súlyos életünk . ♦. S e küzdelmes aratás alatt Nem terem dal a magyar mezőn. Messze száll a fájó gondolat, Messze néz az asszony, könnyezőn. Szív szorul, ha szerteszéledünk: Élet, élet, gyászos életünk! Hol a gazda, hol van a legény, Hol a sok víg húszéves gyerek? Életet most hol arat szegény S könnye, vére magva hol pereg? Vidámságunk, nótánk vére tűnt: Élet, élet, gyászos életünk! Életadó acél, jó kasza, Vágd ki, verd ki, vívd ki ezt a célt: Régi gazdád hívd és hozd haza, Vedd el tőle a gyilkos acélt. Legyen végre hát kíméletünk , élet, élet, boldog életünk. Jászay-Horváth Elemér BORSSZEM JANKÓ 15­1. július 2 Nikoláj és Miska Nikoláj (parasztgazda Kazánból, jelenleg Csong­­rádban): Bozsemoj, itt én aratok, de odahaza az én földemmel ki törődik várjon? Miska (parasztgazda Csongrádból, jelenleg Kazánban): Uramisten, a muszkának kell hogy arassak, — hát az én kis földecskémnek ki viseli most gondját? ---------O­ Brusszilov dala Rémekkel alszom el, Rémekkel ébredek , Nem igen biztatók A hadi képletek. A csata nem kófic, A verés nem jó vicc, Wagner nem Zerkovitz, Kemberg nem Csernovic! — Várjon Mexikónak is az Egyesült­ Államok szállítják majd a muníciót?

Next