Borsszem Jankó, 1922 (55. évfolyam, 1-52. (2814-2866.) szám)

1922-05-14 / 20. (2833.) szám

20. szám BORSSZEM JANKÓ A Ferencvárosban Szenzációs fordulat a bomba­merénylet ügyében — Újabb bombaságok a merénylet nyomozásáról — Serluk Hodhmec, a kitűnő detektív, ma megjelent a rend­őrségen és részletesen beszámolt a bombamerénylet­ ügyében lefolytatott nyomozásáról. Végighallgatva a kitűnő detektívet, először az volt az impresszáriónk, hogy újabb merénylettel, úgynevezett bolondgomba-merénylettel állunk szemben, de később, mikor már a saját fejünkkel is átgondoltuk a dolgot, megállapítottuk, hogy Sörház, akarjuk mondani Sörluk Hodh­mec igen helyes úton üti a nyomokat s hogy az újabb bombar­­dirozást igen éles gyöngeelméjűséggel kapcsolja össze a régi­vel. A nyomozás eredményeit a kitűnő detektív következők­ben adta elő: „Mindkét robbanás azt bizonyítja, hogy a robbanásoknak egészen különös fajával, az úgynevezett önrobbanásokkal van dolgunk. Az önnel kapcsolatos eseteket, úgymint az öngyilkos­ságokat, önakasztásokat, már mindnyájan jól ismerjük. Ezek­nek tetteseit azonban könnyen kideríthettük, mert hisz a tet­test és áldozatot egy személyben sikerült­ mindig kézre kerí­tenünk. Azt hiszem, hogy ebben az esetben is ilyen típusú bűnüggyel van dolgunk, mert hisz a bomba önrobbanás által pusztított é­s a nyomozás holtbiztosra állapította meg, hogy az egész környéken tettest látni nem lehetett. Tehát csak egyet­len föltevés állhatja meg helyét: hogy a bomba maga a tettes. Ezek után a nyomozás csak arra szorítkozhatik, hogy meg­állapítsa, mi indíthatta a tettest arra, hogy ezt a szörnyű bűnt elkövesse? A bomba lelki állapotának megérzése sokkal egy­szerűbb, mint gondolják. Kézen­fekvő az egész dolog, ha a bomba szétrobbant szilánkjait a kezünkbe vesszük. A szeren­csétlen bomba maga is elpusztult; mi lehetett a célja avval, hogy szétrobbant? Világos, hogy semmi egyéb, mint az ön­­gyilkosság. Ezt bizonyítja az is, hogy az öngyilkos még egy­szer utoljára egy jobb helyre akart menni vacsorára, ahol jó kóser kosztot ehetik. Ebből önként következik, hogy a bomba zsidó fajú volt, aztán meg abból is, hogy a végén megcson­kítva találták meg. Hogy a nemzetközi kommunista csopor­tokkal összefüggésben volt-e, az még nem egészen biztos, de olyanféle bűze volt a robbanásnak. Föltevésemet még az is bizonyítja, hogy a portás 7 óra felé egy ugyanolyan személy­­leírású bombát látott fölmenni a lépcsőn, aki idegesen pödör­­gette a bajuszát. Ez ideges pödörgetés mögött a figyelmes szemlélő a jól öltözött pokolgépről rögtön leolvashatta az ön­gyilkossági szándékot. Az a kérdés, hogy a pokolgép miért önrobbantással, miért nem gyufaoldattal vagy marósággal követte el az öngyilkosságot? Micsoda kérdés! Hát nem a legolcsóbb egy pokolgépnek, ha egyszerűen felrobban? Hogy a bombának gyilkolási célja nem volt, bizonyítja az a tény, hogy a fűtőtest­ alá bújt, bizonyára azért, hogy kárt ne okoz­zon, mert ha azt akarta volna, egyenesen beleugrott volna a levesestálba. Nem valószínű az sem, hogy a bomba politikai tendenciából lett öngyilkos s az is téves, hogy a három poli­tikusból politikai hullát akart csinálni. Hogy pedig minden óramű pontossággal úgy történt, ahogy én kinyomoztam, bizo­nyítja maga az óramű, amely a bomba zsebében volt.“ E szavak után Serluk Hochmed­ a rendőrség őrizetbe vette s rá kényszer-rendruhát szabatott. (C—y) — Csak az a baj, hogy robbantul drága. Egy ébredő töprengése — Vájjon lehet-e nyugat felé orientálódni? 3. oldal

Next