Borsszem Jankó, 1922 (55. évfolyam, 1-52. (2814-2866.) szám)
1922-05-14 / 20. (2833.) szám
20. szám BORSSZEM JANKÓ A Ferencvárosban Szenzációs fordulat a bombamerénylet ügyében — Újabb bombaságok a merénylet nyomozásáról — Serluk Hodhmec, a kitűnő detektív, ma megjelent a rendőrségen és részletesen beszámolt a bombamerénylet ügyében lefolytatott nyomozásáról. Végighallgatva a kitűnő detektívet, először az volt az impresszáriónk, hogy újabb merénylettel, úgynevezett bolondgomba-merénylettel állunk szemben, de később, mikor már a saját fejünkkel is átgondoltuk a dolgot, megállapítottuk, hogy Sörház, akarjuk mondani Sörluk Hodhmec igen helyes úton üti a nyomokat s hogy az újabb bombardirozást igen éles gyöngeelméjűséggel kapcsolja össze a régivel. A nyomozás eredményeit a kitűnő detektív következőkben adta elő: „Mindkét robbanás azt bizonyítja, hogy a robbanásoknak egészen különös fajával, az úgynevezett önrobbanásokkal van dolgunk. Az önnel kapcsolatos eseteket, úgymint az öngyilkosságokat, önakasztásokat, már mindnyájan jól ismerjük. Ezeknek tetteseit azonban könnyen kideríthettük, mert hisz a tettest és áldozatot egy személyben sikerült mindig kézre kerítenünk. Azt hiszem, hogy ebben az esetben is ilyen típusú bűnüggyel van dolgunk, mert hisz a bomba önrobbanás által pusztított és a nyomozás holtbiztosra állapította meg, hogy az egész környéken tettest látni nem lehetett. Tehát csak egyetlen föltevés állhatja meg helyét: hogy a bomba maga a tettes. Ezek után a nyomozás csak arra szorítkozhatik, hogy megállapítsa, mi indíthatta a tettest arra, hogy ezt a szörnyű bűnt elkövesse? A bomba lelki állapotának megérzése sokkal egyszerűbb, mint gondolják. Kézenfekvő az egész dolog, ha a bomba szétrobbant szilánkjait a kezünkbe vesszük. A szerencsétlen bomba maga is elpusztult; mi lehetett a célja avval, hogy szétrobbant? Világos, hogy semmi egyéb, mint az öngyilkosság. Ezt bizonyítja az is, hogy az öngyilkos még egyszer utoljára egy jobb helyre akart menni vacsorára, ahol jó kóser kosztot ehetik. Ebből önként következik, hogy a bomba zsidó fajú volt, aztán meg abból is, hogy a végén megcsonkítva találták meg. Hogy a nemzetközi kommunista csoportokkal összefüggésben volt-e, az még nem egészen biztos, de olyanféle bűze volt a robbanásnak. Föltevésemet még az is bizonyítja, hogy a portás 7 óra felé egy ugyanolyan személyleírású bombát látott fölmenni a lépcsőn, aki idegesen pödörgette a bajuszát. Ez ideges pödörgetés mögött a figyelmes szemlélő a jól öltözött pokolgépről rögtön leolvashatta az öngyilkossági szándékot. Az a kérdés, hogy a pokolgép miért önrobbantással, miért nem gyufaoldattal vagy marósággal követte el az öngyilkosságot? Micsoda kérdés! Hát nem a legolcsóbb egy pokolgépnek, ha egyszerűen felrobban? Hogy a bombának gyilkolási célja nem volt, bizonyítja az a tény, hogy a fűtőtest alá bújt, bizonyára azért, hogy kárt ne okozzon, mert ha azt akarta volna, egyenesen beleugrott volna a levesestálba. Nem valószínű az sem, hogy a bomba politikai tendenciából lett öngyilkos s az is téves, hogy a három politikusból politikai hullát akart csinálni. Hogy pedig minden óramű pontossággal úgy történt, ahogy én kinyomoztam, bizonyítja maga az óramű, amely a bomba zsebében volt.“ E szavak után Serluk Hochmed a rendőrség őrizetbe vette s rá kényszer-rendruhát szabatott. (C—y) — Csak az a baj, hogy robbantul drága. Egy ébredő töprengése — Vájjon lehet-e nyugat felé orientálódni? 3. oldal