Borsszem Jankó, 1931 (64. évfolyam, 1-24. (3167-3190.) szám)
1931-04-26 / 17. (3183.) szám
10. oldal BORSSZEM JANKÓ Pályaválasztási tanácsok Amin Pest nevet Az öregedő kormányfőtanácsosné, hogy egyre közömbösebbé váló ura vágyait újra felkeltse, elmegy egy fényképészhez és csináltat magáról egy aktfelvételt. Mikor kész a kép, kacér mosollyal nyújtja át az urának. — Na, Alfréd, gefall ich dir? A férj figyelmesen megnézi a képet, aztán így szól: — Weisst du Berta, du wärest eigentlich grossartig als Akt. — Wirklich? — Ja. Als letzter Akt in einem Trauerspiel.* Svét pesti bankárné — mind a kettő jó negyvenen felüli már — együtt nyaralt egy külföldi nyaralóhelyen. A férjeik nem voltak velük s így a személyzeten kívül csak ketten lakták a villát, melyet kibéreltek. Egy éjszaka az egyik asszony beszól a másik nő szobájába. — Te, valaki járkál az ebédlőben. — Ki? — Egy fiatalember. A másik asszony izgatottan ült fel az ágyban. — Biztos ez? — Holtbiztos. — Akkor menj ki óvatosan az előszobába és gyorsan zárd be az ajtót, hogy ki ne mehessen! * A tizenhatéves kis Blau Rezsinko azt mondja a mamájának: — Képzeld, mama, egy vadevezős ma megszólított a Dunán és azt mondta: — Babuska, kap ötven pengőt, ha kedves lesz hozzám. — Szent Isten! És te mit csináltál? — Úgy tettem, mintha nem hallottam volna. — Nagyon helyes, Rezsinkém. — ... és megkérdeztem, hogy mennyit is mondott? LEMONDOTT ÉS ESETLEG EZUTÁN LEMONDÓ MINISZTEREK RÉSZÉRE 17. szám