Borsszem Jankó, 1933 (66. évfolyam, 3215-3238. szám)

1933-01-01 / 3215. szám

4 BORSSZEM JÜNHŐ A Vígszínházban Fedák akar, a Király Színházban mindenki mást akar, az Operettszínházban senki se akar mást „Egy asszony, aki tudja, mit akar"­ . . . „Amit a lányok akarnak“. . . „Amit a kadétok akarnak“. . . Itt mindenki akar valamit. Csak a közönség nem akar ... Fedák Sári aztán igazán tudja, mit akar. Parádés sze­repet, sok öltözködéssel, minden görlt lepipáló dekoltázs­­zsal. Szexepilje betölti az egész színpadot. Sőt. Még a né­zőtérnek is jut belőle. fia a rivalda szélére állt, ott ingott­­ringott az első sorok fölött. A Vígszínház férfigárdáját di­rekt ki kellett egészíteni, hogy Zsazsa minden harmadik fogára jusson egy udvarló. Különösen Jávor Pál volt oda. Hja, a Jávor sincs fából. Az operettet Zsazsán kívül Sar­­kadi Aladár képviselte. Ő is tudja, mit akar, csak a szín­ház nem tudta, hogy háromszor akkora szerepet kell iratni neki. Dayka Margit szintén tudta, mit akar, de Zsazsa job­ban tudta akarni, s így nem jutott neki énekszám. A publi­kum szívesen tapsol Fedáknak, mondván : legyen meg az ő akarata, de azért mi is tudjuk, amit tudunk. Em­őd Ta­másról, az operett fordítójáról viszont nem most tudtuk meg, hogy remek poéta. Előadás alatt a színházi irodában „Egy igazgató, aki tudja, mit takart" címen ellendarabot játsza­nak, amelynek az a leghatásosabb jelenete, amikor Jób Dá­niel letakarja Gerhart Hauptmann nagy arcképét. A Király­ Színház is starthoz állt. Szegény bukméker­­direktorok mást akartak ugyan, mint amit kaptak, de Föld Aurél megnyugtatta őket, hogy a tavaszi versenyeken majd regresszálhatják magukat. Az előadás erősen hendi­kepeivé vált, pedig egy százpercentes primadonna még el­fért volna abban a nyeregben, ahol a görlök husikáját pu­hították. A célkarika előtt egy orrhosszal ifjabb Latabár Kálmán győzött. Futottak még: Pál Erzsi, Vörös Anikó, idősb Latabár, Kertész Dezső és az igazgatók — a pénzük után. Csikós Rózsinak, már csak a neve miatt is, érthető sikere volt. A közönség nyerített az elragadtatástól. Az ügyelő annyira elemében volt, hogy megrúgta az egyik szereplőt. Tihanyi Vilmos, mint rendező holtversenyben érkezett be Farkas Imrével, mint szerzővel. Most azt vár­ják, hogy a közönség is beérkezzen. A Fővárosi Operettszính­ázban kadétok és intézeti lá­nyok csókolóznak így volt ez régen is, vagy legalább is azóta, hogy operettet írnak. Minden figurát ismerünk és mégis olyan kedvesek. Nini, ez itt a „Tatárjárás“ tartalé­kos hadnagya... De Kabos Gyula úgy csinálja, mintha most született volna színpadra ez a figura. A két szerző, Békeffi István és Szilágyi László tudja, mit akar, és min­dig azt akarja, amit tud. Fessek voltak a kadétok, stram­mal dolgozott a cúg, csak egy kicsit sok volt belőle. A dísz­letet ugyanis minden öt percben forgatta a cúg. Vagy az is lehet, hogy a „Forgószél“ a Kamaraszínházból vendégsze­repelni jött át. Túrás Ida és Tabódi Klári ikerkadétokból sikerkadétokká vedlettek át. Csortos Gyula, mint Szalvá­­tor-víz üdítő volt. És örülünk, hogy Fejes Terit és Békássy Istvánt megint együtt látjuk. A zenét Gyöngy Pál szerezte. Főleg a gyöngyszemeket szerezte. Berlinből írták nekünk : A Grosses Schauspielhaus most mutatta be óriási si­kerrel Ábrahám Pál új operettjét. Premier estéjén a szín­ház bejáratánál egy jegyüzér rávetette magát Ábrahámra, aki felgyűlt gallérral jelent meg, úgy hogy nem ismert rája. Ötmárkás jegyet kínált a szerzőnek tíz márkáért. — Olyan drága ? — méltatlankodott Ábrahám. — Ilyen operetthez ? — hangzott a válasz. — Tudja, ki írta ? Der Herr Ábrahám. Tavaly tizenötért adtam az ötös jegyeket a „Hawai“-nál, de most rosszabbak a vi­szonyok. Ábrahám tizenötöt adott a jegyért. * * * Dénes Oszkár elmond egy régi pesti viccet az operett­ben. Ha Pesten mondaná, talán Te is lőnék a színpadról. BORSSZEM JANKÓ SZÍNHÁZI RAZZIÁJA De Őszi okos fiú, tudja, hogy a németeknél lehet. A vicc­re rögtön ráismernek a Borsszem Jankó olvasói : — Ha meg akarod tudni, hogy a feleséged hű-e, dobj fel egy pénzdarabot. Ha írásra esik, akkor gyakran meg­csalt, ha fejre, akkor ritkán, ha pedig a levegőben marad, akkor hű volt hozzád. Az Opera barátai Megalakult az Operaház Barátainak Egyesülete. Mint értesülünk, ugyanakkor megalakult a Ballerinák Ba­rátainak Egyesülete is. A két egyesület fúziójáról elterjedt hír egyelőre korai. Az a bizonyos »happy end« Egy új színdarab bemutatója után azt kérdezik a Fészek-klubban az egyik kritikustól : — Na, milyen volt ?... — Hát úgy... úgy ... — feleli, nagy füstkarikát fúj­va a búfellejtő Medeából. — És „happy end“-del végződik ? —­ De még mennyire ! — mondja a kritikus most már határozott hangon. — Mindenki boldog volt, csakhogy már vége van. Fedák Sári dekoltázsa „Egy asszony, aki tudja, mit akar“, — ez a címe a Vígszínház hangulatos és vidám újdonságának, amely Fe­dák Sári foszforeszkáló művészetén kívül az isteni Zsazsa merész dekoltázsával lepte meg a közönséget. Erre való te­kintettel a következő, könnyen keresztülvihető címválto­zást ajánljuk : EGY ASSZONY, AKI TUDJA, MI TAKAR ÉS MÉGIS A LEGMÉLYEBB DEKOLTÁZST HORDJA. ■ ----------------­ is bizalmi válság mélypontján — Uraságod rendelt pezsgőt? — Igen. — Akkor, kérem, legyen szives foglalót adni. Egy nő sem nélkülözheti a dr. Morisson arcvizet, mert használata által az arca üde és bársonyos lesz.

Next