Schuler Dezső: A székesfőváros gyermeküdültető tevékenysége (Budapesti Statisztikai Közlemények 89/1, 1939)
Bevezető
Bevezető. Az országok erős versengése minden nemzettől gazdasági és szellemi erejének fokozását, képességeinek maradéktalan kifejtését kívánja. Ebben a versenyben azonban csak életerős, munkabíró nemzetek állhatják meg helyüket. Hogy a küzdelemben a jövő nemzedéke is teljes felkészültséggel indulhasson harcba, meg kell adni részére a fejlődéshez szükséges szociális és egészségügyi feltételeket. A gyermek megfelelő fejlődését a szociális és egészségvédelmi tevékenység igyekszik biztosítani. Ezen beszámolómban a szociális és egészségügyi gyermekvédelem egyik jelentős részével, a gyermeküdültető tevékenységgel foglalkozva, igyekeztem összegyűjteni azokat az adatokat, amelyek megvilágítják, hogy ezen a munkaterületen a magyar jövőért mit tett a hatóság és a társadalom. A gyermeküdültető tevékenység nem új keletű. Az e tárgykörrel foglalkozó tanulmányok szerint Angliában már az 1770-es években foglalkoztak gyermeküdültetéssel. Bár ezt s az ezt követő törekvéseket még alig sorozhatjuk a mai értelemben vett üdültető tevékenység fogalma alá, kétségtelen, hogy a nagyobb városokban már néhány évtizeddel ezelőtt is erős társadalmi megmozdulás jelentkezett, amely az egészségtelen lakásban, rossz szociális körülmények között élő családok gyermekeit igyekezett rövidebb-hosszabb időre kiemelni környezetükből és részükre a lehetőséghez képest megfelelő ellátást biztosítani. A társadalom megmozdulásának jelentőségét a hatóságok csakhamar felismerték és igyekeztek ezen munkájukat támogatni. A világháborút megelőző időben hazánkban a gyermekek nyári üdültetésével több társadalmi egyesület, intézmény foglalkozott. A háború első évének rendkívüli viszonyai azonban a társadalom ezen munkáját teljesen megbénították. A háború utolsó éveiben az elégtelen táplálkozás következtében legyengült gyermekek üdültetésére országos akciót szerveztek. A forradalom utáni időkben a nyugati nemzetek siettek segítségünkre s 1*