Brassói Lapok, 1972 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-08 / 1. szám
BL A vezetésről — a továbbképzési tanfolyamok hallgatói számára (!) ír ! TUDOMÁNY VAGY MŰVÉSZET A korszerű gazdasági és társadalmi élet egyik jellegzetessége, hogy mind a vállalati, mind a társadalmi vezetés szerteágazóbbá, bonyolultabbá, sokrétűbbé válik, és ezért a vezető személyisége, rátermettsége, egyéni intuíciója már nem elegendő ahhoz, hogy megfelelőképpen kézbe tudja tartani, át tudja fogni a vezetés feladatait. A vezetés kérdésének tudományos megoldása napjainkban olyan jelenség, amely társadalmi rendszerüktől függetlenül egyaránt napirenden van mind a szocialista, mind a fejlett kapitalista országokban. A Román Kommunista Párt 1967. évi országos konferenciája felhívta a figyelmet a vezetés korszerűsítésének szükségességére, és aláhúzta, hogy a vállalatokban ma már a termelés sokrétűsége s a gazdasági problémák helyes kézbentartása miatt az egyszemélyi vezetés elavult, és szorgalmazta a szocialista gazdaság vagy államvezetés minden lépcsőfokán a kollektív vezetés rendszerének általánosítását. A szakirodalomban vita folyik arról, hogy a vezetés, amely tagadhatatlanul szorosan a vezető személyiségéhez és munkastílusához kapcsolódik, a mai feltételek és feladatok tükrében egyéniségtől függő tevékenységnek, azaz művészetnek tekinthető-e, avagy a megfelelő módszertani ismeretek birtoklásától függő tudomány ? Nem szándékunk bővebben kitérni a vita menetére és tartalmára, de meg kell jegyeznünk, hogy mindinkább kikristályosodik egy olyan álláspont, amelynek értelmében a vezetés eredményessége, a modern tudomány módszereinek és eszközeinek mind gyakoribb igénybevétele ellenére, továbbra is jelentős mértékben a vezető kollektíva tagjainak tulajdonságaitól, képességeitől függ. Hasonlóképpen ahogy a mai világban a művészeteket sem lehet megfelelő szakismeretek nélkül magas színvonalon művelni, a vezetés tudományát is nélkülözhetetlen eszköznek kell tekinteni, amely csupán megfelelő képességű egyének kezében válik valóban értékké, művészetté. Ha jelenleg a vezetés-elméleti iskolákat csoportosítani akarjuk, lényegében három iskolát különböztethetünk meg : 1. a klasszikus vezetés-elméleti iskokolát, 2. a szociológiai szemléletű vezetéselméleti iskolát, 3. a kibernetikai szemléletű vezetéselméleti iskolát. A klasszikus vezetéselméleti iskola megalapítója Taylor, aki a századunk elején kialakuló amerikai nagyipari üzemekben dolgozta ki vezetési és szervezési elméletét. Az iskola további folytatója H. Fayol volt, aki a Taylorféle módszereket tökéletesítette. A klasszikus iskola a gazdasági szervezetet ésszerű (racionális) struktúraként vizsgálja : a célkitűzések, a feladatok, az eszközök, a különböző erőforrások és lehetőségek mozgósításának egybehangolását taglalja, s végül a hatékony működés elemeiből kötelező modelleket dolgoz ki. A Taylor-féle iskola rendszere tehát a modellek kidolgozása, amelyeket a gazdasági élet vagy szervezet különböző, lényegében ismétlődő eseteiben hasznosít. A szociológiai iskola elsősorban gazdasági szervezetet alakító csoport „mikrostruktúráját", lényegében e termelő kollektívát alkotó emberek spontán szerveződését, az egyéni munkához való viszonyát, a munkacsoportokban betöltött szerepét vizsgálja. A szociológiai irányzatú vezetés-elméleti iskola szerint a szervezet (üzem, intézmény) egyrészt célszerű tevékenységet folytató gazdasági egység, de egyúttal jogilag szabályozott forma, sajátos társadalmi alakulat is. Ez a körülmény különös fontosságot ad az egyén, valamint a munkacsoportok közötti kapcsolatoknak, amelyek döntően hatnak a gazdasági tevékenység eredményességére. A szociológiai vezetés-iskola előtérbe helyezi a vezetés humán vonatkozásait, anélkül, hogy lemondana a vezetési ismeretek technikai hasznosításáról. A mai irodalomban sok szó esik a kibernetikai szemléletű iskoláról. A kibernetika mondhatnék több évszázados, sőt, évezredes múltra tekinthet viszsza. A szó eredetileg a kibernétesz ógörög szóból származik, amely hajókormányost, irányítót, vezérlőt jelent. Már Platón is használta a kibernetikát mint terminológiát, amikor a tartományok adminisztratív kormányzásáról beszélt. A mai kibernetika atyjának Norbert Wienert tekintik, aki 1948-ban megjelent Kibernetika című könyvében foglalja össze és ismerteti a vezetésről, illetve az önműködő vezérlésről szóló elméletet, amely magába foglalja a hírközlési (információs) elmélet egész területét, akár gépről, akár emberről legyen szó. Norbert Wiener könyvének megjelenése óta a kibernetika önálló tudománnyá nőtte ki magát, széles körű gyakorlati alkalmazásnak örvend. A kibernetika tartalmilag sokat gazdagodott az eltelt 23 esztendő alatt, a különböző országok tudósai, tudományos kutatói, gyakorlati szakemberei egyaránt hozzájárultak továbbfejlesztéséhez. A kibernetika lényegében a vezérléssel és az önszabályozással foglalkozik, ezért legfontosabb alkalmazási területe az automatika. A kibernetika magába foglalja az információk gyűjtésének, továbbításának, tárolásának, feldolgozásának és felhasználásának általános törvényszerűségeit, amelyeket a vezérelt vagy szabályozott rendszer legkülönbözőbb mozgásformájában tanulmányoz és hasznosít. A szocialista gazdasági irodalom igen sokat foglalkozik a vezetés problémájával, hiszen egyetlen gazdasági rendszer sem biztosít olyan tág lehetőséget a tudományos vezetés kialakulásának, mint a szocializmus. A marxista gazdasági szakemberek a vezetés alapelveit a következőképpen határozzák meg : 1. A politikai és gazdasági vezetés egysége ; 2. A demokratikus centralizmus érvényesítése a gazdaság irányításában ; 3. Az egyéni kezdeményezés, a tömegek részvétele a termelés irányításában ; 4. Az anyagi és erkölcsi érdekeltség a gazdaság fejlesztésében. A hazai tudományos kutatók közül behatóan foglalkozott a vezetés tudományával Manea Mănescu, valamint Ioniţă Olteanu. A vezetés folyamatát lényegében négy alapvető fázisra bonthatjuk : 1. Tájékozódás (információ) ; 2. Döntés (decízió) ; 3. Rendelkezés ; 4. Ellenőrzés. » Természetesen ezek a fázisok nem különülnek el mereven, s ha ábrázolni akarnók őket, akkor semmi esetre sem rajzolhatnánk egyenest, hanem kört, illetve spirált kapunk. A negyedik pontban megjelölt ellenőrzés ugyanis szorosan kapcsolódik, illetve folytatódik a tájékozódással, hiszen a vezető szervek az ellenőrzés folyamán információkat is gyűjtenek a termelési folyamatok menetéről. Következésképpen, a belső információk nagy része az ellenőrző munka közben gyűl be. A vezetési funkciókkal kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk az előrelátást (prevíziót). Ez a funkció szorosan kapcsolódik a tájékozódáshoz, s lényegében a tervezésbe torkollik. Egy másik igen fontos vezetési funkció az egybehangolás (koordinálás), amely a különböző tevékenységek, a különböző szintek aktivitását hangolja össze. A vezetési ismeretek fontosságát talán egyes közgazdászok azon megállapítása jellemzi legjobban, amelyek szerint a gazdasági vezetésre fordított beruházások a leghatékonyabbak. Mindez azonban csak akkor igaz, ha a vezetési ismeretek megfelelő személyi adottságokkal párosulnak, amelyek ezt a hatékonyságot biztosítani tudják. Ezért mondhatjuk bátran, hogy a vezetés tudomány és művészet is egyben. König Miklós egyetemi tanár Az utóbbi évtizedben a lélektan bekapcsolódása képezte a munkatermelékenység fokozásáért folytatott küzdelemben a legtöbb változást ígérő tudományos eseményt. Az adottság, az alkalmazkodóképesség szerepének a felismerése nagymértékben gazdagította az emberről mint termelési tényezőről kialakult felfogásokat. Beigazolódott, hogy különböző személyek, azonos körülmények között, ugyanazon a munkaterületen adottságaiktól függően eltérő teljesítményt nyújtanak. Ugyanakkor egyazon személy különböző munkaterületen más-más termelékenységgel dolgozik. Mindebből nyilvánvaló, hogy maximális teljesítményre csak ott számíthatunk, ahol a munkahelyi követelmények s a dolgozók adottságai összhangban vannak. Ahol ez hiányzik, ott természetesen felmerül a két tényező egyeztetésének igénye. Elméletileg mindkét tényezőt ki lehet alakítani, egymáshoz idomítani, hiszen köztudomású, hogy a termelési eljárások nem örökérvényűek, s az ember természete is rugalmas, alkalmazkodóképes. De az egyeztetésnek, az alkalmazkodóképességnek megvannak a maga határai, másrészt a termelést sem lehet egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. Az egyén sem alakulhat át teljesen , adottságai csak bizonyos határok közt fejleszthetők. Ezeknek a gyakorlatban sűrűn előforduló, a munkatermelékenység növekedésének határt szabó ellentéteknek a kiküszöbölése céljából hozta létre a munkapszichológia a „megfelelő munkahelyre — megfelelő embert" jelszóval a szakmai kiválasztás és szakmai irányítás rendszerét. A szakmai irányítás az ember adottságait veszi alapul, s úgy irányítja az egyént, hogy az a képességeinek legjobban megfelelő munkakörbe jusson. Ezzel szemben a szakmai kiválasztás a munkahely jellemzőit veszi alapul, s olyan személyek toborzását tűzi ki célul, akiknek adottságai a legjobban megegyeznek a munkahelyi követelményekkel. A valóságban a két rendszer szorosan összekapcsolódik, kölcsönösen kiegészíti egymást. Sőt, nagyvonalakban módszereik is hasonlatosak. A brassói vasútigazgatóság munkalélektani laboratóriuma 1952-ben létesült, a szállítás biztonságának fokozása céljából. Mint ismeretes, a vasúti forgalom biztonsága döntő mértékben néhány személy — a mozdonyvezető, a forgalmista, a váltókezelő és mások — szakmai felkészültségétől, adottságától, felelősségérzetétől függ. E tulajdonságok közt a természetes adottságok kulcsszerepet töltenek be ; csupán abból lehet például jó mozdonyvezető, csak az láthatja el eredményesen e munkakör teendőit, aki bizonyos fizikai és szellemi adottságokkal rendelkezik. Laboratóriumunk feladata megállapítani, hogy az illető rendelkezik-e vagy sem a szükséges adottságokkal. Feladatunk teljesítése céljából mindenekelőtt a közlekedés biztonságát meghatározó munkakörök lélektani követelményeit tanulmányoztuk. A mozdonyvezető foglalkozását vizsgálva például megállapítottuk, hogy az illetőnek fejlett műszaki gondolkozással, sok irányba kiterjedő figyelemmel, gyors reagálóképességgel, s mindenekelőtt fáradtságnak jól ellenálló éberséggel kell rendelkeznie. A forgalmistától ezzel szemben fejlett idő- és térérzéket, gyors határozóképességet, jó emlékezőtehetséget, sok irányba kiterjedő figyelmet, fürgeséget kérnek. Amint e két példából látható, a különböző foglalkozások között számos eltéréssel, de hasonlósággal is találkozunk. Ezeket pontosan meghatároztuk, majd a követelményeket egymáshoz viszonyítva rangsoroltuk. Ennek eredményeként megállapítottuk, hogy néhány tulajdonság — nyugodtság, óvatosság, önuralom , a közlekedés biztonságát meghatározó foglalkozások közös követelménye. Bonyolult, hosszadalmas terep- és laboratóriumi vizsgálat eredményeként kidolgoztuk valamennyi alapvető adottság mérhető mennyiségi jellemzőit. Ezek után sor kerülhetett a tulajdonképpeni szakmai kiválasztásra, a képességvizsgálatra. Annak megállapítása, hogy valaki rendelkezik-e valamelyik szakma betöltéséhez szükséges adottságokkal vagy sem, többirányú vizsgálat, kutatás megejtését igényeli. Ezek között központi szerepet tölt be a laboratóriumban, készülékekkel végzett vizsgálat. Minden szakmának megvan a maga alappróbája. A mozdonyvezetőket például egy vezetőfülke-utánzattal vizsgálják. Ebben elhelyezik a vezetéshez szükséges fontosabb berendezéseket, majd hang- és fényjelekkel, valamint filmvetítéssel különböző utasításokat adnak, s a vizsgált személy tevékenységét, hibáit, műszerek mérik. A műszeres méréseket (teszteket) munkahelyi megfigyelésekkel, a személyek életéből vett fontosabb adatokkal egészítik ki. Ezek alapján állapítják meg, hogy a vizsgált személy alkalmas-e valamelyik állás betöltésée. Alkalmatlanná nyilvánítás esetén a vizsgálatot megismétlik, újabb próbákkal bővítik, úgyhogy a végső határozat minden hiba lehetőségét kizárja. A képességvizsgálat befejezésével munkánk köre nem zárul le. Ez után tanulmányoznunk kell, hogy a különböző munkakörökben tevékenykedők miként alkalmazkodnak a munkahelyi követelményekhez. E vizsgálat fontossága nyilvánvaló, hiszen egyes személyek jól, mások gyengébben, egyesek pedig, adott okok miatt, alig tudnak alkalmazkodni. Kimondott „termelési“ feladatai mellett laboratóriumunk tudományos kutatómunkát is folytat, amelynek eredményei közvetlenül hozzájárulnak a vasúti közlekedés korszerűsítéséhez, a biztonság fokozásához. A közlekedési statisztika például évek óta azt bizonyítja, hogy az idősebbek és a női alkalmazottak kevesebb balesetet okoznak. Kutatásaink kimutatták ennek magyarázatát, nevezetesen azt, hogy az idősebb és a női alkalmazottak esetében tapasztalt gyengébb reakcióképesség káros hatását teljesen kiküszöböli az ő esetükben fokozottabban megnyilvánuló óvatosság és előrelátás. Ezzel szemben a legtöbb balesetet fiatal, néhány hónapja alkalmazott személyek okozzák. Mindez felhívta a figyelmet az emberi adottság kiegyenlítődésére, s a jelenség tanulmányozásának fontosságára. Számos kutatásunk a munkahelyi körülmények hatását tanulmányozta. Eredményeink hozzájárultak ahhoz, hogy a vasútigazgatóság kulcsfontosságú munkahelyein optimális világítást, hangszigetelést, fűtést, színhatást alakítsanak ki. A fentiek minden bizonnyal meggyőzően szemléltetik a munkalélektani laboratóriumok hasznát, szinte beláthatatlan lehetőségeit. Ennek ellenére, a munkalélektani laboratóriumok hálózata — minden nyilvánvaló előnyük ellenére — igen lassan bővül hazánkban. A fogarasi vegyipari kombinátot kivéve Brassó megye nagy vállalatainak vezetői sem ismerték még fel, mit eredményezhet egy munkalélektani laboratórium létesítése. A munkalélektani laboratóriumok felállítása pedig bizonyítottan nagy hasznot hajt. Ez pedig nem lehet közömbös társadalmunk számára. Dr. Lucia Şerban, a brassói tartományi vasútigazgatóság lélektani laboratóriumának vezetője KIBŐL LESZ JÓ MOZDONYVEZETŐ? 1. SZÁM 4 .oldal