Brassói Lapok, 1978 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1978-01-07 / 1. szám

Ünnepek után és ünnepelni munkánktól mentünk, s tulajdonképpen mun­kánk eredményeit — vállalt és teljesített eredményeit — ünnepeltük. És munkánkhoz tértünk vissza az ünnepi asz­talok mellől. Szándékokkal, tervekkel, reményekkel — gon­dolatokkal. összhang A brassói kőolajfinomító vállalat egyebek között arról is nevezetes, hogy egyetlen évben sem maradt adós terme­lési feladatainak. (A tavaly például az 1977-es évre jutó termelési feladatokat 18 nappal a határidő előtt valósították meg az itt dolgozók.) Munkásoknak, mesterek­nek, mérnököknek tettem fel a kérdést: mivel magyaráz­ható ez az igazán dicséretre méltó tevékenység? Vala­mennyi megkérdezett ugyanazt a választ adta: a dolgo­zók, a munkacsoportok közötti összhanggal. Ioan Rosea mesterrel beszélgettünk a vállalat pártiro­dájában. Ő is a dolgozók, a munkacsoportok közötti össz­hangot említi. Példát is mond: „Egyik váltás a másikat soha nem fogadja azzal, hogy tervemet nem teljesítet­tem. Ilyen nálunk nincs. Mondhatnám azt is: hagyomány­­szerűen nincs. Mindenki kötelességének érzi, hogy a saját feladatainak elvégzése után vagy azzal párhuzamosan elő­készítse a következő váltás munkáját is". Ioan Rosea mester jól emlékszik a napra is, amikor a vállalathoz került: „1948. december 14. óta, 17 éves ko­romtól dolgozom itt — mondja. — Szakképzetlen mun­kásként kezdtem. Amire pedig különösen emlékszem, az a szeretet, barátság, jóindulat volt, amellyel az idősebb munkatársak engem, a még csak nem is borotválkozó fiúcskát fogadtak. Ilyen kollektívában, mint a miénk, az ember már a gyenge minőségű, felületesen végzett munka gondolatára is elpirul. Amit hamar megtanultam é s ké­sőbb én is tanítottam és tanítok —, nálunk szégyen rosz­­szul dolgozni." „Mindannyian tudatában vagyunk annak — folytatja a mester —, hogy az idén a tavalyinál nagyobb termelési feladatok várnak ránk. Hangsúlyozni kívánom, hogy a párt gazdaságpolitikai irányvonalának megfelelően a termelés­­növekedést elsősorban a termelékenység s egész tevékeny­ségünk hatékonyságának emelése révén értük el, s az Országos Pártkonferencia dokumentumai szellemében még­­inkább ezen az úton akarunk haladni az elkövetkezőkben. Ezek azok a gondolatok, de tulajdonképpen szándékok, amelyeknek a gyakorlatban való megvalósítása mindany­­nyiunkat foglalkoztat most, új év elején.". Személyes példamutatás A brassói szerszámgyár dolgozói az ötéves terv első két évére jutó termelési feladataikat az elmúlt év augusz­tusáig valósították meg, s év végéig 90 millió lej értékű terméket gyártottak terven felül. De az 1977-es évre jutó tervfeladataikat is példásan — kereken egy héttel a ha­táridő előtt — valósították meg. A szerszámgyár kulcsfontosságú részlege a megmun­káló­ műhely. Egri Mária szerszámfenő egy 9 tagú csoport vezetője. A szakmát 30 évvel ezelőtt tanulta. Hű maradt új ünnepek előtt hozzá. Anélkül hogy kérdezném, mondja is, miért: „A munkámat szeretem. Valamikor azt beszélték, nem nőnek való mesterség ez. Nemcsak én bizonyítottam be, de má­sok is, hogy nem így van. Csoportomban egy fiatal leány van, most tanulja a szakmát, és biztos vagyok abban, hogy meg is tanulja. Mert szereti. Hét férfibeosztottam van, so­ha nem volt vitám egyikkel sem. Szót értünk. Szót kell érte­nünk, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy a mi mun­kánkon — a gyorsaságon, pontosságon — múlik a műhely termelési feladatainak is gyors és pontos teljesítése". „Mit tart fontosnak munkájában?"■ — kérdeztem Egri Máriától. Kis gondolkodás után mondta: „Pártunk főtitkára hang­súlyozta: a kommunisták vezetésével a nép saját jövőjét valósítja meg. Tagja vagyok a gyár pártbizottságának. A tagság bizalmát magam is élvezem. Tisztában vagyunk az­zal, hogy a párt vezető szerepének érvényesülése nem el­vont fogalom, hanem eleven valóság, amely a pártszer­vezet, valamennyi párttag gyakorlati munkájában testesül meg. Az eddiginél is hangsúlyozottabban kell tehát igé­nyelnünk önmagunktól, minden párttagtól a személyes pél­damutatást". „Zömükben fiatalok .. Pünkösdi Árpád, a brassói Hidromecanica üzem acél­öntödéjének főmestere mondotta: „Az üzemben a tavaly is a legjobb eredményeket elérő részleg az öntöde volt. Termelési tervünket jóval a határidő előtt valósítottuk meg. S mindezt — nem titok — a munka jó megszervezésének köszönhetően. Két olvasztókemencénk alig-alig állt, a ja­vításokat — ha arra szükség volt — a megengedett idő­nél jóval gyorsabban végeztük el. Pedig . . . Pedig zömük­ben fiatalokkal dolgozunk. Még a katonai szolgálat előtt álló fiatalokkal. S mégis. .. Selejtszázalékunk az elmúlt évben átlag mindössze 2,2 százalék volt, a megengedett alatti mennyiség. Sokan­­ kérdezik: Hogyan tudjátok?... Egyszerűen. A fiatal nem a mester, hanem az idősebb, tapasztaltabb, türelmes ismerős, a barát szavát érti-fogad­­ja el hamarabb. Nincs ebben semmi ördöngösség. Egy kis pedagógia az egész. Sok emberrel dolgoztam az életben, és állítom: rossz, lusta ember nincs. Csak meg kell érteni­­ismertetni vele munkája szükségességét, értelmét, hasznát. Úgy kell beszélni vele, hogy megértsen, megkedveljen. És akkor bármilyen feladat elvégzését reá bízhatod... Gon­dolataink mostanában az épülő új öntöde körül járnak — de ide költözik majd az üzem kovácsműhelye és hő­kezelő-részlege is. Az üzem dolgozójaként jómagam is ta­núja vagyok napról napra annak a nagy erőfeszítésnek, amelyet államunk a dolgozók munka- és életkörülményei­nek javításáért kifejt. Harminc esztendeje dolgozom itt, de még nem emlékszem olyan évre, amelyben ne lett volna valamilyen beruházás üzemünkben, vagy arra, hogy a szo­ciális juttatásokból kimaradtunk volna. Természetes hát, hogy mi dolgozók is azon vagyunk — és leszünk az elkö­vetkezőkben is —, hogy tennivalónkat mindig a lehető legjobban végezzük el." Tegyem hozzá: azért, hogy ünnepeinket új ünnepek kövessék. SZENYEI SÁNDOR 1978. I. 7. BL NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS 9 rádió- és televíziós üzenete egész népünkhöz az újév alkalmából (Folytatás az első oldalról) nak és minőségének javítását, új technológiák alkal­mazását, amelyek lehetővé teszik a nyers-, segédanyag- és energiafogyasztás csökkentését, a gyártási költségek leszorítását. Összpontosítsuk az egész nemzet energiá­ját, alkotó erejét, intelligenciáját és hozzáértését a munkatermelékenység gyorsabb növelésére, hiszen az döntő tényezőként határozza meg a nemzeti jövedelem gyarapodását, a dolgozók életszínvonalának emelkedé­sét, Románia egyre határozottabb előmenetelét a szo­cialista haladás útján. Szilárd meggyőződésem, hogy a jövő esztendőben is egész népünk, a párt vezetésével, a leghatározottabban és önfeláldozóan munkálkodni fog e nagyszerű célok eléréséért, s hogy az összes dolgozók forradalmi kitar­tással és lendülettel annak a nagy felelősségnek a ma­gaslatán lesznek, amelyet a történelem­ ró a szocialista Románia mai nemzedékeire. Kedves elvtársak, barátaink ! A most záruló esztendőt az jellemezte, hogy a nem­zetközi életben, a nemzetközi erőviszonyokban hang­súlyozódtak a mélyreható nemzeti és társadalmi válto­zások, hovatovább érvényesült a népek akarata, hogy teljesen véget vessenek az uralom és a diktátum im­perialista politikájának, nemzeti kincseik, saját sorsuk uraivá váljanak. 1977-ben egyre határozottabban je­lentkezett a nagy, világméretű konfrontáció egyfelől különböző államoknak, illetve államcsoportosulásoknak a világ, a befolyási övezetek újabb újrafelosztására, ú­­jabb uralmi pozíciók megszerzésére irányuló tenden­ciája, másfelől a k­épeknek ama tendenciája között, hogy szabadon éljenek, minden külső beavatkozástól mentesen biztosítsák független, gazdasági-társadalmi fejlődésüket. Égetőbb, mint bármikor annak a szüksé­ge, hogy az összes haladó, antiimperialista erők ösz­­szefogjanak és határozottan fellépjenek a földkerekség békéjét és nyugalmát fenyegető súlyos veszélyek ki­küszöböléséért, az enyhülés és a biztonság, a nemzetek közötti egyetértés és egyenlő együttműködés irányzatá­nak kihangsúlyozásáért. Románia, ebben a szellemben cselekedve, aktívan hozzájárult és a továbbiakban is aktívan hozzá fog járulni az emberiség nagy, komplex problémáinak meg­oldásához. Erősítettük és erősíteni fogjuk a barátság, a szolidaritás és az együttműködés kapcsolatait az összes szocialista országokkal, a sokoldalú kapcsolato­kat a fejlődő országokkal, az el nem kötelezett orszá­gokkal, az önálló gazdasági-társadalmi haladás útjára lépett népekkel; bővítjük az együttműködési és koope­rációs kapcsolatokat a fejlett kapitalista országokkal, a világ összes országaival, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre. Véleményünk szerint a béke és az együttműködés ügyének parancsoló követelménye, hogy határozottan előmozdítsák és általánosan alkalmazzák a nemzetközi életben a következő elveket: teljes jogegyenlőség, nem­zeti függetlenség és szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetés mellőzése, mindegyik nemzet joga, hogy egymaga, saját belátása szerint ren­dezze sorsát. Ilyen összefüggésben fokozni kell az erőfeszítéseket a tárgyalások módszerének széles körű érvényesítésére, hiszen az egyetlen ésszerű megoldás az államok közötti viszályokra és vitákra, a világon még fennálló konflik­tus- és feszültségi gócok felszámolására. Az egyetemes béke érdekében mindent meg kell tenni, hogy 1978 feltárja a közép-keleti konfliktus rendezésének útját, döntő mozzanatot jelezzen a térség tartós és igazságos békéjének megteremtésében, oly módon, hogy Izrael kivonul az 1967-es háború nyomán megszállt arab te­rületekről, megoldják a palesztinai problémát, beleért­ve azt is, hogy független palesztinai állam alakul meg, tiszteletben tartják a térség összes országainak szuve­renitását és integritását. A nemzetközi enyhülés erősítése — amint a való­ság mutatja — nagymértékben az európai biztonság megteremtésétől függ. Mindent meg kell tehát ten­nünk, hogy a belgrádi összejövetel sikerrel záruljon, újabb, erőteljes lendületet adjon a helsinki dokumen­tumok megvalósításának, az államok közötti akadályta­lan együttműködés bővítésének és különösen konkrét katonai készültségcsökkentési intézkedések megkezdé­sének, ami nélkül el sem lehet képzelni­ a kontinens, az egész emberiség békéjét és biztonságát. Ugyanakkor határozott akciókat kell indítani a fegyverkezési hajsza csökkentéséért és leszerelési, első­sorban nukleáris leszerelési intézkedések megkezdé­séért, hogy az emberiség megszabaduljon a katonai kiadások súlyos terhétől, egy újabb pusztító háború rémképétől. Biztosítsuk az Egyesült Nemzetek Szerve­zete 1978. évi leszerelési ülésszakának jó előkészítését, tegyünk meg mindent, hogy hozzon jelentős előrelépést napjaink e létfontosságú követelményének megvalósí­tásában. Ugyanakkor határozott akciókat kell indítani a gyengén fejlettség felszámolására, a világ gazdag és sze­gény országokra tagoltságának megszüntetésére, egy új gazdasági világrend megteremtésére, amely biztosítja különösen az elmaradott államok gyorsabb gazdasági és­­ társadalmi haladását. A nagy nemzetközi problémák építő megoldása ér­dekében sokkal inkább, mint bármikor, erősödnie kell az összes népek szolidaritásának és együttműködésé­nek, amely népek öntudata szüntelenül növekszik, erő­södnie kell a haladó erők szolidaritásának és együtt­működésének, amely haladó erők a világ óriási többsé­gét képviselik és megváltoztathatják a nemzetközi fej­lődés irányát, biztosíthatják egy jobb és igazabb világ megteremtését a földkerekségen. Teljes bizalommal a munkásosztály, hős és szorgal­mas népünk erőiben, lépjünk azzal az elhatározással az új esztendőbe, hogy a párt vezetése alatt további, egyre nagyobb sikereket érjünk el a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom és a kommunizmus építésé­ben Románia földjén ! Azt kívánjuk, hogy a következő esztendő hozzon egyre jelentősebb győzelmeket az összes népek, a ha­ladó, antiimperialista erők harcában a nemzetek kö­zötti tisztelet és egyenlőség jegyében fogant új politi­káért, az egész világ prosperitásáért, az egyetemes bé­ke, enyhülés és együttműködés diadaláért! Ezekben az ünnepi pillanatokban egyre több örömet és megelégedést kívánok önöknek, kedves elvtársak, barátaink, a munkában és a mindennapi életben, leg­jobb kívánságaik teljesülését, jó egészséget és boldog­ságot ! Tiszta szívből kívánom mindenkinek a hagyomá­nyos Boldog új évet ! Megéneklünk, Románia fesztivál A művelődés és műveltség értéktudata mindig a közművelődési gyakorlatban kapja meg igazi súly­pontjait. Közművelődésünk egyik központi ügye a munkásság művelődése. A munkásság életében — hagyományosan — a művelődésnek sokkal inkább társas jellege van, szá­mottevően nagyobb szerep jut benne a közösségi te­vékenységnek. Az üzemi-gyári dolgozók legfőbb mű­velődési, szórakozási helye-fóruma az üzemi klub. Hisz itt találják meg elsősorban a művelődés szá­mukra kínálkozó formáit. Az üzemi klub — mint a művelődés sajátos intézménye határozott előnyöket biztosít a permanens kulturálódás mindkét pártja, az önművelés és a közművelődés számára — a művelődés rendszerességét és szervezettségét, az ak­tív részvétel élményét és lehetőségét nyújtja. A klub a készségek, kulturális szokások, ízlésformák, maga­tartástípusok, meggyőződések, vélemények és visel­kedési formák kiművelésének „műhelye’­ is egyúttal, rk „A jó klubtevékenység előfeltétele a jó tervezés és szervezés." Ezzel — a 24 éves tapasztalatból ki­szűrt — megállapítással kezdte beszélgetésünket a tehergépkocsi-vállalat klubjának művészeti szakirá­nyítója, Dimienescu Marinache. Dolgozószobájának falai diplomákkal, dicsérő oklevelekkel vannak kita­pétázva, amelyek a klubban működő együtteseknek, köröknek, művészeti brigádoknak a különféle rendez­vényeken, fesztiválokon, versenyeken való jó sze­replését dicsérik. Az itt működő alkotókörök — film, fotó, irodalmi, festészeti stb. — a fiatalokat vonzzák elsősorban. Ezért valamennyit jól képzett irányító, instruktor vezeti. Sok száz fiatal talál ezekben a kö­rökben tartalmas, igényes művelődési és szórakozási lehetőséget. A klub színjátszó csoportja már az idei „évadra" próbál. A zenekarok, kórusok, népi tánc együttesek, művészi brigádok több ezres tagsága is a második kiadás műsorain dolgozik már. Vala­­mennyiüket az előző kiadáson szerzett helyezések serkentik. A klub vezetősége minél több igényes, ma­gas művészeti szintű előadás előkészítésével foglal­kozik párhuzamosan. Az idei kiadáson pedig a te­vékenységi formák spektrumát is szélesíteni szeret­nék: folkzene, citera- és szájharmonika-együttes lét­rehozásán fáradoznak máris. Szintén ide tartozik az is, hogy a klub folyosóin képzőművészeti kiállításokat szerveznek, sőt könyvstandokat is felállítanak a be­járati csarnokban. A szükségszerűen vázlatos bemutatásunk csak je­lezte a tehergépkocsi-vállalat klubtevékenységének főbb formáit, főleg azonban Dimienescu Marinache szavait igazolja: „A jó klubtevékenység előfeltétele a jó tervezés és szervezés", a Megéneklünk, Romá­nia fesztiválon való sikeres szereplésnek is. MÁRTON ANDOR 1. SZÁM 3. OIDM.

Next