Brassói Lapok, 1979 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-06 / 1. szám
BL Következetesebben a termelékenység növeléséért A Brassó municípiumi pártbizottság munkaközössége több ipari egységben tanulmányozta, hogy miként váltották valóra a munkatermelékenység növelésére vonatkozó előirányzatokat és milyen intézkedéseket foganatosítottak annak érdekében, hogy 1979-ben példásan teljesíthessék e fontos tervmutatót. Az elemzésekből fakadó tanulságokat, következtetéseket a municípiumi pártbizottság büróülésén vitatták meg a napokban. Ez alkalommal kitűnt például az a tény, hogy a termelés korszerűsítéséért, a munka jobb megszervezéséért foganatosított intézkedések döntő módon hozzájárultak ahhoz, hogy municípiumi szinten 1978-ban a munka termelékenysége közel 7 százalékkal növekedjék 1977-hez viszonyítva. Ennek ellenére a termelékenység előirányzott szintjét nem sikerült teljesíteni, s a lemaradás mintegy 460 lej értékű termelés-kiesést jelent egy dolgozóra számítva. A Brassó municípiumi pártbizottság büróülésén sokoldalúan megvizsgálták a lemaradások fontosabb okait. A tehergépkocsi-vállalatban például a lemaradás fő oka abban rejlik, hogy nem teljesítették a fizikai-választéki tervet. Ezen túlmenően azonban számottevő lemaradások tapasztalhatók a termelékenység növelésére vonatkozó program valóra váltása terén is. Az ellenőrzés során kitűnt, hogy a műszaki haladás bevezetését előirányzó, 237 pontból álló intézkedési tervből mindössze 163 javaslatot valósítottak meg. Az új öntödében például nem valósították meg az előirányzott gépesítési munkálatokat, a megmunkáló részlegeken megkéstek számos gép és berendezés működésbe helyezésével. Általános megállapításként hangzott el a büróülésén, hogy 1978 folyamán a vállalatokban igen nagy volt az igazolatlan hiányzások és az engedélyezett eltávozások száma. A Hidromecanica vállalatban például mintegy 83 000 órát, a tehergépkocsi-vállalatban több mint 400 000 órát, a radiátor- és kábelgyárban közel 52 000 órát jeleznek a kimutatások. Egyes vállalatokban egyúttal a selejtes termékek jelentősen csökkentették a munka hatékonyságát. A tehergépkocsi-vállalatban például a selejtes termékek értéke meghaladta a 140 millió lejt, mennyiségben pedig a 16 000 tonnát. Ugyanakkor jelentős tartalékok találhatók valamennyi vállalatban a gépkihasználási mutató növelése terén is. Az elemzések során kitűnt, hogy a múlt év folyamán a dolgozók tanácsainak és a pártszervezeteknek a gyűlésein nem elemezték kellő alapossággal és hatékonysággal a munkatermelékenység növelésére vonatkozó programok teljesítésének helyzetét, de az is, hogy a vállalatvezetők, a főmérnökök, a részlegvezetők nem tanúsítottak kellő igényességet, következetességet a megállapított intézkedések valóra váltásáért, nem vonták felelősségre a lemaradásokért hibás személyeket. Hogyan alapozták meg a vállalatok a termelékenységi mutatók teljesítését az 1979-es esztendőre? Erre a kérdésre is részletes választ adtak a büróülésén. Elgondolkoztató például az a tény, hogy december közepéig Brassó municípium 17 vállalatában még nem határozták meg pontosan és részletesen a munkatermelékenység növelését biztosító műszaki-szervezési intézkedéseket, így a tehergépkocsi-vállalatban az előirányzott 16,4 százalékos növekedésből a meghatározott intézkedések mindössze 10 százalékos növekedést biztosítottak. Hasonló a helyzet a radiátor- és kábelgyárban, valamint a Hidromecanica vállaltban is. E helyzet sürgős orvoslásáért a municípiumi pártbizottság bárója átfogó, részletes intézkedéseket jelölt ki. A pártszervezetekre, a dolgozók tanácsaira most az a feladat hárul, hogy az intézkedési terv szellemében tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy valamennyi vállalatban, részlegen és munkahelyen az idei esztendőben maradéktalanul kiaknázzák a termelés növelésének belső tartalékait. BARTHA ALBERT Szilárd alapokon A statisztikusok még nem adták közre a pontos számadatokat a múlt esztendő gazdasági, társadalmi, tudományos, művészeti eredményeiről. Annyit azonban már tudunk, hogy az ország és Brassó megye dolgozói — román, magyar és német nemzetiségű honpolgárai testvéri egységben — az ötéves terv harmadik esztendejét jó eredménnyel zárták. December végéig 52 Brassó megyei vállalat jelentette például, hogy határidő előtt fejezte be eredeti tervelőirányzatát, mi több, terven felül több mint egymilliárd lej értékű ipari termelést valósítottak meg, így a jelenlegi ötéves terv háromesztendei többlettermelése elérte a 6 milliárd lejt. Brassó megye iparára 1979-ben az eddiginél jóval nagyobb feladatok megvalósítása hárul. Az ipari termelés 8,8 százalékos növekedésére, a munkatermelékenység fokozottabb növelésére, a munkaerő hatékonyabb hasznosítására vonatkozó feladatok alapvetően a jobb munkaszervezésre alapozódnak. Úgy is mondhatnánk, hogy az 1979-es terv és a gazdasági-társadalmi fejlesztési előirányzatok pótlólagos vállalásai megvalósításának döntő esztendeje az új esztendő. Brassó megye vállalataiban már az elmúlt esztendő második felében nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy megfelelő műszaki-anyagi-szervezési előkészületeket tegyenek a jobb eredmények elérése érdekében. Ennek folytán a gazdasági egységek zömében szilárd alapokra épülhet az idei tevékenység, s a tervfeladatok megvalósításának részleteit, a hatékonyság továbbfokozásának lehetőségét a dolgozók közgyűlésein, amelyekre a napokban kerül sor, vitatják meg és mélyítik el. Az új esztendő — 1979 — az új gazdasági mechanizmus általánosításának, a munkásönigazgatás és az önálló vállalatvezetés általánosításának az éve. Brassó megye vállalataiban a nettó termelésnek, az újonnan termelt értéknek 15 százalékkal kell növekednie a múlt esztendei szinthez viszonyítva. Ennek megvalósítása érdekében már most, az új esztendő első napjaitól ütemesen meg kell valósítani a tervekben szereplő fizikai mennyiségeket, a választéktervet, s ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a költségeket, különösképpen a pénzügyi-anyagi ráfordításokat. Haladéktalanul cselekedni kell a termékek, a gyártási folyamatok korszerűsítése érdekében, fokozni kell a politikai-nevelő munkát, a szakképesítést, szorosabbá tenni valamennyi dolgozó anyagi érdekeltségét az egész közösség eredményeinek a javítása érdekében. A most kezdődő esztendőben Brassó megye építőinek 35 új ipari egységet és több bővítési munkálatot kell elkészíteniük, a mezőgazdaságban 19 új objektumot kell átadniuk, a lakásépítőknek 8 900 korszerű lakrészt kell kulcsra készen átadniuk. A brassói tervezőintézetben befejezés előtt áll a Rakodó völgyi új lakónegyed terve. Az itt épülő, sajátos kivitelezésű 2—10 emeletes lakóházak építéséhez még ebben az évben hozzákezdenek. A Cenk alatt épülő új sportkomplexum melegvizű úszómedencéje, a műjégpálya, a többirányú felhasználásra alkalmas sporttermek és szolgáltatóegységek még ebben az esztendőben fogadhatják a sportolásra, szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó brassóiakat és más tájakról ide látogató vendégeket. A tervek a szolgáltatások lényeges javítását is előirányozzák. Megyeszerte 45 új egység megnyitását tervezik, hogy még kényelmesebbé, könnyebbé tehessék a dolgozó ember mindennapi életét. Ez így természetes, ez így jó, hiszen a gazdasági tevékenységben elért sikerek és eredmények, a nagyobb erőfeszítések, társadalmunk tagjai jóléte növekedésében tükröződnek. Életszínvonalunk javulása csakis tőlünk, mindannyiunk, románok, magyarok és németek, fizikai és szellemi dolgozók, egyszóval mindnyájunk munkájának eredményességétől függ, ezért kell mindent elkövetnünk, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a gazdasági, társadalmi, kulturális előirányzatokat, s egész tevékenységünkben a legnagyobb hatékonyság elérésére törekedjünk. TELEKI LAJOS 1. SZÁM 2. OLDAL Terveink Nem tudom, máshogy van vele, de én mostanában elég szkeptikusan fogadom a jellem alakulását illető újévi nagy fogadkozásokat. Mármint azt, hogy hirtelen, máról holnapra megváltoznánk, kicserélődnénk, mint a mesében az, aki átsétált a szivárvány alatt, azt, hogy ezután minden másképpen lesz, egyszeriben szakítunk minden gyarlóságunkkal, s csak erényeink tündökölnek majd, szétsugárzó glóriával. Mondom, szép dolog az „új életet" kezdés, de talán még szebb, szerényebb és valóságosabb, ha eztánra is vállaljuk, mint eddig, nyugtalanul, többre vágyón és magunkbiztosan — önkritikus önmagunkat. Jelzőtáblát hagytunk el, kilométerkövet az idő országútján, természetes, hogy ilyenkor előre fürkészünk, vajon micsoda ismeretlen vár reánk az 1979- es jelzésű útszakaszon. Pedig, ha jól meggondoljuk, és levonjuk belőle azt a bizonyos hibaszázalékot, ez a szakasz nem is olyan ismeretlen. TERVEKKEL vágunk neki, országnyi és magántervekkel, terveink pedig maguk a bizonyosság, országnyi és egyéni sorsunk szabadon választott kiteljesedése (beteljesedése) felé. Terveink: győzelmünk az idő felett, terveinkkel általunk kiszabott medrébe kényszerítjük a hol gyorsabban, hol langyosabban csordogáló időt, terveinkkel szorítjuk engedelmességre célirányos akaratunk iránt. Nagy dolog, ha egy ország előre és pontosan tudja, mit akar, miért és hogyan, nagy dolog, ha az emberek egyénileg is tudják, mit akarnak, miért és hogyan. Őrizzük, melengessük, istápoljuk terveinket, győzelmünk eszközeit az idő oktalan múlása fölött. KRAJNIK-NAGY KÁROLY II. értékmutató a mezőgazdaságban Mint ismeretes, január elsejétől az állami mezőgazdasági vállalatokban a tevékenység hatékonyságának alapmércéjeként bevezetik a nettó termelés értékmutatóját. Az előkészületekről, az előirányzott tervmutatók megalapozásáról a prázsmári mezőgazdasági állami vállalat főkönyvelőjével, Nicolae Petric közgazdásszal beszélgettünk. Mit is jelent egy mezőgazdasági egység tevékenységének megítélésében a nettó termelés értékmutatója? Akárcsak az iparban, a nettó termelés a jobb, a körültekintőbb munka, a gazdálkodás minősége javításának ösztönzője, az újonnan termelt érték, a nemzeti jövedelem gyarapításához való hozzájárulás nagyságának fokmérője. A mezőgazdaságban — tekintettel a termelés szerkezetére — az itt folyó tevékenységnek sajátos vonásai vannak. Legjelentősebb közülük talán az, hogy míg az iparban, a szállításban vagy az építkezésben a termelés, a tevékenység hatékonyságát rövidebb időszakra vonatkoztatva értékelik ki, addig a mezőgazdaságban ez csak egy termelési ciklus után lehetséges, tehát egy esztendei eredmények figyelembe vételével. Ez pedig azt jelenti, hogy a tervezés, a tervfeladatok alapos előkészítése, a körültekintő pénzgazdálkodás, a jó munkaszervezés a siker fő záloga. A jó eredmények elérésében a prázsmári mezőgazdasági állami vállalat több mint 1000 dolgozót számláló munkaközösségének vannak tapasztalatai. Évek óta az ország élenjáró vállalatai között említik. 1978-ban burgonyaföldjeiken rekordhozamot értek el, hektáronként 41 000 kg termést takarítottak be a legnagyobbat eddig az ország burgonyatermesztésének történetében. Tehenészetük sem csupán azért elismert a szakemberek körében, mert legnagyobb az országban, hanem, mert 1978-ban a 4 200 fejőstehén évi átlaghozama 3 420 liter tej volt. Az új értékmutató bevezetése — mint a főkönyvelő hangsúlyozta — elsősorban a gazdálkodás minőségének javítására kell hogy ösztönözze ezt a kiváló közösséget. A burgonyatermesztésben a hektáronkénti költséget 2 360 lejjel akarják csökkenteni. Számításaik azt igazolják, hogy a munkatermelékenység növelése folytán mintegy 800 lejjel, az anyagi ráfordítások révén pedig hektáronként több mint 1 500 lejjel csökkenthetik a kiadásokat. Nem technikai csodák bevezetése révén, hanem a belső tartalékok hasznosításával, a jobb gazdálkodással, kezdve az ültetésre szánt gumók nagyság szerinti kiválogatásával, s folytatva az összes munkálatok megfelelő időben és minőségben való elvégzésével, a gépkihasználással és a termény értékesítésével. Az állattenyésztésben egy liter tej önköltségi árát 8 bánival kell hogy csökkentsék. A kérdés az volt, hogyan lehetséges? És megtalálták rá a választ. Az egységben termesztett takarmány tápértékének javításával, a legelők hozamának növelésével. S ezzel nemcsak a tej önköltségi árát csökkentik, hanem a hústermelést is gazdaságosabbá teszik. Mellékgazdaságaik tevékenysége is jelentős jövedelemforrás. A tej- és húsfeldolgozó részleg munkája, a hulladékok hasznosítása néhány millió lej többlethasznot jelent a vállalatnak. Nemrégen burgonyatermelésük néhány százaléka a gyenge minőség és egyéb veszteség miatt kárba ment. Most ezt a mennyiséget a háziszeszfőzdében értékesítik, évi 100 000 litert kitevő szeszmennyiség formájában. Az új gazdasági mechanizmus éppen azt tűzte ki célul, hogy minden munkahelyen, minden egységben minél nagyobb mennyiségű újonnan termelt érték jöjjön létre. Prázsmáron alaposan felkészültek ennek megvalósítására. Úgy számolják, hogy az eddig tervezett intézkedések a jövedelmezőség szintjét 8 százalékkal fogják emelni. S az sincs kizárva, hogy menet közben újabb tartalékokat találnak, hogy mind az egység, mind pedig a dolgozók jövedelme a tervezett szintnél magasabb legyen. GELLÉRT LAJOS Minkáséletmód Nem szólítok meg egykönnyen működő gépe fölé hajoló ...unkást, mert magam sem szeretem, ha írásalkotás közben kérdésekkel zavarnak egyesek, akik éppen nem dolgoznak. Hosszú ideje foglalkoztat viszont egy kérdés: a munkáséletmód. A munkásainkat, dolgozóinkat jellemző életmód. A kérdéskört szűkítve: ennek az életmódnak a legfontosabb, legjellemzőbb vonásai. Tettekben kifejezett választ erre a kérdésre százával kaptam már. De ez nem elégített ki. Tudatosan, szavakkal megfogalmazva, tízóraizás közben akartam hallani, hogy . . . A brassói Hidromecanica üzemben mondta egyik acélöntő ismerősöm, kérdésemre válaszolva: ,,A MUNKÁSÉLETMÓD, AZ ANNYI, MINT KÖZÖSSÉGI SZELLEM". Sajtot és szalámit evett melegházi paradicsommal. Válasza amolyan hétköznapi megjegyzésnek tűnt a kenyérszeletelés kíséretében. A megjegyzést viszont találónak éreztem, de tartalmára is kíváncsi voltam. S a célöntő ismerősöm magyarázott: „Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez a közösségi szellem. Teszem azt, hogy Jóska nem hajlandó, nem akar becsületesen élni-dolgozni, akkor a közösségnek kötelessége a helyes útra téríteni őt. .." Ugyanarra a kérdésre a traktorgyár szerszám-műhelyében az egyik régi és tapasztott szaki az EMBERSÉGESSÉG fogalmát említette. A szó tartalmára voltam kíváncsi, ő pedig a legnagyobb természetességgel magyarázta: „Az emberi jogok és kötelességek tényleges érvényesítésére gondolok. Mindenkiben tudatosítani kell, hogy jogaink csak kötelezettségeink elismerése-gyakorlása közepette létezhetnek !" Többen válaszolták a munkáséletmóddal kapcsolatos körkérdésemre azt, hogy TUDATOSSÁG, mert természetes vágy és törekvés, hogy az ember a munkájával kiemelkedjék az átlagból. Tisztességes dolog ez, az emberi, de társadalmi fejlődésnek is motorja. Előfordul azonban, hogy az átlag fölött termelő embert saját közösségében is féltékenység, irigység veszi körül. És ezzel is meg kell küzdenie... Az hibázik, aki ilyenkor megriad, s a mércét az irigyek színvonalára engedi le. Ugyanakkor az jár el helyesen, meggyőződésem szerint, aki tevékenységének tudatosságáról-igazáról a környezetében élőket-dolgozókat is meggyőzi . SZENYEI SÁNDOR 1979. I. 6.