Brassói Lapok, 1979 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-06 / 1. szám

BL Következetesebben a termelékenység növeléséért A Brassó municípiumi pártbizottság munkaközössége több ipari egységben tanulmányozta, hogy miként váltották valóra a munkatermelékenység növelé­sére vonatkozó előirányzatokat és mi­lyen intézkedéseket foganatosítottak an­nak érdekében, hogy 1979-ben példásan teljesíthessék e fontos tervmutatót. Az elemzésekből fakadó tanulságokat, kö­vetkeztetéseket a municípiumi pártbi­zottság büróülésén vitatták meg a na­pokban. Ez alkalommal kitűnt például az a tény, hogy a termelés korszerűsítéséért, a munka jobb megszervezéséért fogana­tosított intézkedések döntő módon hoz­zájárultak ahhoz, hogy municípiumi szinten 1978-ban a munka termelékeny­sége közel 7 százalékkal növekedjék 1977-hez viszonyítva. Ennek ellenére a termelékenység előirányzott szintjét nem sikerült teljesíteni, s a lemaradás mint­egy 460 lej értékű termelés-kiesést je­lent egy dolgozóra számítva. A Brassó municípiumi pártbizottság büróülésén sokoldalúan megvizsgálták a lemaradások fontosabb okait. A teher­gépkocsi-vállalatban például a lemara­dás fő oka abban rejlik, hogy nem tel­jesítették a fizikai-választéki tervet. E­­zen túlmenően azonban számottevő le­maradások tapasztalhatók a termelé­kenység növelésére vonatkozó program valóra váltása terén is. Az ellenőrzés során kitűnt, hogy a műszaki haladás bevezetését előirányzó, 237 pontból álló intézkedési tervből mindössze 163 javas­latot valósítottak meg. Az új öntödében például nem valósították meg az elő­irányzott gépesítési munkálatokat, a megmunkáló­ részlegeken megkéstek szá­mos gép és berendezés működésbe he­lyezésével. Általános megállapításként hangzott el a büróülésén, hogy 1978 folyamán a vállalatokban igen nagy volt az igazo­latlan hiányzások és az engedélyezett eltávozások száma. A Hidromecanica vállalatban például mintegy 83 000 órát, a tehergépkocsi-vállalatban több mint 400 000 órát, a radiátor- és kábelgyár­ban közel 52 000 órát jeleznek a kimu­tatások. Egyes vállalatokban egyúttal a selejtes termékek jelentősen csökken­tették a munka hatékonyságát. A teher­gépkocsi-vállalatban például a selejtes termékek értéke meghaladta a 140 mil­lió lejt, mennyiségben pedig a 16 000 tonnát. Ugyanakkor jelentős tartalékok találhatók valamennyi vállalatban a gépkihasználási mutató növelése terén is. Az elemzések során kitűnt, hogy a­­ múlt év folyamán a dolgozók tanácsai­nak és a pártszervezeteknek a gyűlé­sein nem elemezték kellő alapossággal és hatékonysággal a munkatermelé­kenység növelésére vonatkozó progra­mok teljesítésének helyzetét, de az is, hogy a vállalatvezetők, a főmérnökök, a részlegvezetők nem tanúsítottak kellő igényességet, következetességet a meg­állapított intézkedések valóra váltásáért, nem vonták felelősségre a lemaradá­sokért hibás személyeket. Hogyan alapozták meg a vállalatok a termelékenységi mutatók teljesítését az 1979-es esztendőre? Erre a kérdésre is részletes választ adtak a büróülésén. Elgondolkoztató például az a tény, hogy december közepéig Brassó municípium 17 vállalatában még nem határozták meg pontosan és részletesen a munka­termelékenység növelését biztosító mű­szaki-szervezési intézkedéseket, így a tehergépkocsi-vállalatban az előirány­zott 16,4 százalékos növekedésből a meg­határozott intézkedések mindössze 10 százalékos növekedést biztosítottak. Ha­sonló a helyzet a radiátor- és kábel­gyárban, valamint a Hidromecanica vál­laltban is. E helyzet sürgős orvoslá­sáért a municípiumi pártbizottság bá­rója átfogó, részletes intézkedéseket je­lölt ki. A pártszervezetekre, a dolgozók tanácsaira most az a feladat hárul, hogy az intézkedési terv szellemében tegye­nek meg mindent annak érdekében, hogy valamennyi vállalatban, részlegen és munkahelyen az idei esztendőben maradéktalanul kiaknázzák a termelés növelésének belső tartalékait. BARTHA ALBERT Szilárd alapokon A statisztikusok még nem adták közre a pontos szám­adatokat a múlt esztendő gazdasági, társadalmi, tudomá­nyos, művészeti eredményeiről. Annyit azonban már tudunk, hogy az ország és Brassó megye dolgozói — román, ma­gyar és német nemzetiségű honpolgárai testvéri egységben — az ötéves terv harmadik esztendejét jó eredménnyel zárták. December végéig 52 Brassó megyei vállalat jelen­tette például, hogy határidő előtt fejezte be eredeti tervelő­irányzatát, mi több, terven felül több mint egymilliárd lej értékű ipari termelést valósítottak meg, így a jelenlegi öt­éves terv háromesztendei többlettermelése elérte a 6 mil­liárd lejt. Brassó megye iparára 1979-ben az eddiginél jóval na­gyobb feladatok megvalósítása hárul. Az ipari termelés 8,8 százalékos növekedésére, a munkatermelékenység fokozot­tabb növelésére, a munkaerő hatékonyabb hasznosítására vonatkozó feladatok alapvetően a jobb munkaszervezésre alapozódnak. Úgy is mondhatnánk, hogy az 1979-es terv és a gazda­sági-társadalmi fejlesztési előirányzatok pótlólagos válla­lásai megvalósításának döntő esztendeje az új esztendő. Brassó megye vállalataiban már az elmúlt esztendő máso­dik felében nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy megfe­lelő műszaki-anyagi-szervezési előkészületeket tegyenek a jobb eredmények elérése érdekében. Ennek folytán a gaz­dasági egységek zömében szilárd alapokra épülhet az idei tevékenység, s a tervfeladatok megvalósításának részleteit, a hatékonyság továbbfokozásának lehetőségét a dolgozók közgyűlésein, amelyekre a napokban kerül sor, vitatják meg és mélyítik el. Az új esztendő — 1979 — az új gazdasági mechaniz­mus általánosításának, a munkásönigazgatás és az önálló vállalatvezetés általánosításának az éve. Brassó megye vállalataiban a nettó termelésnek, az újonnan termelt ér­téknek 15 százalékkal kell növekednie a múlt esztendei szinthez viszonyítva. Ennek megvalósítása érdekében már most, az új esztendő első napjaitól ütemesen meg kell valósítani a tervekben szereplő fizikai mennyiségeket, a választéktervet, s ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a költségeket, különösképpen a pénzügyi-anyagi ráfordítá­sokat. Haladéktalanul cselekedni kell a termékek, a gyár­tási folyamatok korszerűsítése érdekében, fokozni kell a politikai-nevelő munkát, a szakképesítést, szorosabbá tenni valamennyi dolgozó anyagi érdekeltségét az egész közös­ség eredményeinek a javítása érdekében. A most kezdődő esztendőben Brassó megye építőinek 35 új ipari egységet és több bővítési munkálatot kell elké­szíteniük, a mezőgazdaságban 19 új objektumot kell át­adniuk, a lakásépítőknek 8 900 korszerű lakrészt kell kulcs­ra készen átadniuk. A brassói tervezőintézetben befejezés előtt áll a Rakodó völgyi új lakónegyed terve. Az itt épülő, sajátos kivitelezésű 2—10 emeletes lakóházak építéséhez még ebben az évben hozzákezdenek. A Cenk alatt épülő új sportkomplexum melegvizű úszómedencéje, a műjégpá­lya, a többirányú felhasználásra alkalmas sporttermek és szolgáltatóegységek még ebben az esztendőben fogad­hatják a sportolásra, szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó brassóiakat és más tájakról ide látogató vendégeket. A tervek a szolgáltatások lényeges javítását is előirányozzák. Megyeszerte 45 új egység megnyitását tervezik, hogy még kényelmesebbé, könnyebbé tehessék a dolgozó ember min­dennapi életét. Ez így természetes, ez így jó, hiszen a gazdasági tevé­kenységben elért sikerek és eredmények, a nagyobb erő­feszítések, társadalmunk tagjai jóléte növekedésében tük­röződnek. Életszínvonalunk javulása csakis tőlünk, mind­annyiunk, románok, magyarok és németek, fizikai és szel­lemi dolgozók, egyszóval mindnyájunk munkájának ered­ményességétől függ, ezért kell mindent elkövetnünk, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a gazdasági, társadalmi, kulturális előirányzatokat, s egész tevékenységünkben a legnagyobb hatékonyság elérésére törekedjünk. TELEKI LAJOS 1. SZÁM 2. OLDAL Terveink Nem tudom, más­hogy van vele, de én mostanában elég szkeptikusan fogadom a jellem alakulását illető újévi nagy fogadkozásokat. Mármint azt, hogy hirtelen, máról holnapra megváltoznánk, kicserélődnénk, mint a mesében az, aki átsétált a szivárvány alatt, azt, hogy ezután minden másképpen lesz, egyszeriben szakítunk minden gyarlóságunkkal, s csak erényeink tündökölnek majd, szétsugárzó glóriával. Mondom, szép­ dolog az „új életet" kezdés, de talán még szebb, szerényebb és valóságosabb, ha eztánra is vállaljuk, mint eddig, nyug­talanul, többre vágyón és magunk­biztosan — önkriti­kus önmagunkat. Jelzőtáblát hagytunk el, kilométerkö­vet az idő országútján, természetes, hogy ilyenkor előre fürkészünk, vajon micsoda ismeretlen vár reánk az 1979- es jelzésű útszakaszon. Pedig, ha jól meggondoljuk, és levonjuk belőle azt a bizonyos­­ hibaszázalékot, ez a szakasz nem is olyan ismeretlen. TERVEKKEL vágunk neki, országnyi és magántervekkel, terveink pedig ma­guk a bizonyosság, országnyi és egyéni sorsunk szaba­don választott kiteljesedése (beteljesedése) felé. Ter­veink: győzelmünk az idő felett, terveinkkel általunk ki­szabott medrébe kényszerítjük a hol gyorsabban, hol langyosabban csordogáló időt, terveinkkel szorítjuk en­gedelmességre célirányos akaratunk iránt. Nagy dolog, ha egy ország előre és pontosan tudja, mit akar, miért és hogyan, nagy dolog, ha az emberek egyénileg is tudják, mit akarnak, miért és hogyan. Őrizzük, melen­gessük, istápoljuk terveinket, győzelmünk eszközeit az idő oktalan múlása fölött. KRAJNIK-NAGY KÁROLY II. érték­mutató a mezőgazdaságban Mint ismeretes, január elsejétől az állami mezőgazdasági vállalatokban a tevékenység hatékonyságának alapmér­­céjeként bevezetik a nettó termelés ér­tékmutatóját. Az előkészületekről, az előirányzott tervmutatók megalapozásá­ról a prázsmári mezőgazdasági állami vállalat főkönyvelőjével, Nicolae Petric közgazdásszal beszélgettünk. Mit is jelent egy mezőgazdasági egy­ség tevékenységének megítélésében a nettó termelés értékmutatója? Akárcsak az iparban, a nettó termelés a jobb, a körültekintőbb munka, a gazdálkodás minősége javításának ösztönzője, az ú­­jonnan termelt érték, a­ nemzet­i jövede­lem gyarapításához való hozzájárulás nagyságának fokmérője. A mezőgazdaságban­ — tekintettel a termelés szerkezetére — az itt folyó tevékenységnek sajátos vonásai vannak. Legjelentősebb közülük talán az, hogy míg az iparban, a szállításban vagy az építkezésben a termelés, a tevékenység hatékonyságát rövidebb időszakra vo­natkoztatva értékelik ki, addig a mező­­gazdaságban ez csak egy termelési cik­lus után lehetséges, tehát egy esztendei eredmények figyelembe vételével. Ez pedig azt jelenti, hogy a tervezés, a tervfeladatok alapos előkészítése, a körültekintő pénzgazdálkodás, a jó mun­kaszervezés a siker fő záloga. A jó e­­redmények elérésében a prázsmári me­zőgazdasági állami vállalat több mint 1­000 dolgozót számláló munkaközössé­gének vannak tapasztalatai. Évek óta az ország élenjáró vállalatai között em­lítik. 1978-ban burgonyaföldjeiken re­kordhozamot értek el, hektáronként 41 000 kg termést takarítottak be a leg­nagyobbat eddig az ország burgonya­termesztésének történetében. Tehenészetük sem csupán azért elis­mert a szakemberek körében, mert leg­nagyobb az országban, hanem, mert 1978-ban a 4 200 fejőstehén évi átlagho­zama 3 420 liter tej volt. Az új értékmutató bevezetése — mint a főkönyvelő hangsúlyozta — elsősor­ban a gazdálkodás minőségének javítá­sára kell hogy ösztönözze ezt a kiváló közösséget. A burgonyatermesztésben a hektáronkénti költséget 2 360 lejjel a­karják csökkenteni. Számításaik azt iga­zolják, hogy a munkatermelékenység nö­velése folytán mintegy 800 lejjel, az anyagi ráfordítások révén pedig hektá­ronként több mint 1 500 lejjel csökkent­­hetik a kiadásokat. Nem technikai cso­dák bevezetése révén, hanem a belső tartalékok hasznosításával, a jobb gaz­dálkodással, kezdve az ültetésre szánt gumók nagyság szerinti kiválogatásával, s folytatva az összes munkálatok megfe­lelő időben és minőségben való elvég­zésével, a gépkihasználással és a ter­mény értékesítésével. Az állattenyésztésben egy liter tej ön­költségi árát 8 bánival kell hogy csök­kentsék. A kérdés az volt, hogyan le­hetséges? És megtalálták rá a választ. Az egységben termesztett takarmány tápértékének javításával, a legelők ho­zamának növelésével. S ezzel nemcsak a tej önköltségi árát csökkentik, hanem a hústermelést is gazdaságosabbá te­szik. Mellékgazdaságaik tevékenysége is je­lentős jövedelemforrás. A tej- és hús­­feldolgozó részleg munkája, a hulladé­kok hasznosítása néhány millió lej több­let­hasznot jelent a vállalatnak. Nemré­gen burgonyatermelésük néhány száza­léka a gyenge minőség és egyéb vesz­teség miatt kárba ment. Most ezt a mennyiséget a háziszeszfőzdében értéke­sítik, évi 100 000 litert kitevő szesz­mennyiség formájában. Az új gazdasági mechanizmus éppen azt tűzte ki célul, hogy minden mun­kahelyen, minden egységben minél na­gyobb mennyiségű újonnan termelt ér­ték jöjjön létre. Prázsmáron alaposan felkészültek ennek megvalósítására. Úgy számolják, hogy az eddig tervezett in­tézkedések a jövedelmezőség szintjét 8 százalékkal fogják emelni. S az sincs kizárva, hogy menet közben újabb tar­talékokat találnak, hogy mind az egy­ség, mind pedig a dolgozók jövedelme a tervezett szintnél magasabb legyen. GELLÉRT LAJOS Minkáséletmód Nem szólítok meg egykönnyen működő gépe fölé hajoló ...unkást, mert magam sem szeretem, ha írás­alkotás köz­ben kérdésekkel zavarnak egyesek, akik éppen nem dolgoz­nak. Hosszú ideje foglalkoztat viszont egy kérdés: a mun­káséletmód. A munkásainkat, dolgozóinkat jellemző élet­mód. A kérdéskört szűkítve: ennek az életmódnak a legfon­tosabb, legjellemzőbb vonásai. Tettekben kifejezett választ erre a kérdésre százával kaptam már. De ez nem elégí­tett ki. Tudatosan, szavakkal megfogalmazva, tízóraizás közben akartam hallani, hogy . . . A brassói Hidromecanica üzemben mondta egyik acél­öntő ismerősöm, kérdésemre válaszolva: ,,A MUNKÁSÉLET­­MÓD, AZ ANNYI, MINT KÖZÖSSÉGI SZELLEM". Sajtot és szalámit evett melegházi paradicsommal. Válasza amolyan hétköznapi megjegyzésnek tűnt a kenyérszeletelés kísére­tében. A megjegyzést viszont találónak éreztem, de tartal­mára is kíváncsi voltam. S a célöntő ismerősöm magyará­zott: „Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez a közösségi szellem. Teszem azt, hogy Jóska nem hajlandó, nem akar becsületesen élni-dolgozni, akkor a közösségnek kötelessé­ge a helyes útra téríteni őt. .." Ugyanarra a kérdésre a traktorgyár szerszám-műhelyé­ben az egyik régi és tapasztott szaki az EMBERSÉ­GESSÉG fogalmát említette. A szó tartalmára voltam kí­váncsi, ő pedig a legnagyobb természetességgel magya­rázta: „Az emberi jogok és kötelességek tényleges érvénye­sítésére gondolok. Mindenkiben tudatosítani kell, hogy jo­gaink csak kötelezettségeink elismerése-gyakorlása köze­pette létezhetnek !" Többen válaszolták a munkáséletmóddal kapcsolatos körkérdésemre azt, hogy TUDATOSSÁG, mert természetes vágy és törekvés, hogy az ember a munkájával kiemelked­jék az átlagból. Tisztességes dolog ez, az emberi, de tár­sadalmi fejlődésnek is motorja. Előfordul azonban, hogy az átlag fölött termelő embert saját közösségében is félté­kenység, irigység veszi körül. És ezzel is meg kell küzde­nie... Az hibázik, aki ilyenkor megriad, s a mércét az irigyek színvonalára engedi le. Ugyanakkor az jár el helye­sen, meggyőződésem szerint, aki tevékenységének tudatos­­ságáról-igazáról a környezetében élőket-dolgozókat is meg­győzi . SZENYEI SÁNDOR 1979. I. 6.

Next