Brassói Lapok, 1980 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-05 / 1. szám
A XII. Pártkongresszus munkálatai során kikristályosodott az az igény, objektív szükségszerűség, hogy a következő időszak sokrétű és összetett gazdasági-társadalmi feladatainak sikeres megvalósítása törvényszerűen megköveteli a pártszervek és -szervezetek politikai vezető szerepének növelését. „A párt vezető szerepének növekedésében döntő fontosságú a szervező tevékenység — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs a párt XII. Kongresszusán. — A határozatok megvalósítását célzó munka megszervezése, a hozzáértő helyszíni irányítás és ellenőrzés, a rendelkezésünkre álló erők megfelelő elosztása olyan tényezők, amelyektől döntő módon függ a programok és az elfogadott intézkedések életbe léptetése. Ismeretes, hogy bármilyen helyes is a politikai vonal, bármilyen jók is a határozatok, mélyreható, konkrét szervező tevékenység nélkül ezek egyszerű dokumentumok maradnak...” A napokban ezeknek a kérdéseknek a gyakorlati vetületeiről beszélgettünk Constantin Răţoi elvtárssal, a tehergépkocsi-vállalat pártbizottságának titkárával és Augustin P. Dume elvtárssal, a pártbizottság szervezési kérdésekkel foglalkozó helyettes titkárával. Célunk az volt, hogy feltárjuk és általánosítsuk az alapszervezetek sokrétű tevékenységében felhalmozódott pozitív tapasztalatokat, választ keressünkkapjunk a kérdésre: mit kell tenni a jövőben a munkastílus és -módszerek tökéletesítéséért, végső fokon azért, hogy az új fejlődési szakasz igényeinek megfelelően tovább fokozódjék a pártmunka hatékonysága. * Constantin Răţoi mondotta a következő példát: „Létezik egy felső pártvezetőségi határozat vállalatunk házi gépgyártásának növelésére vonatkozóan, annak érdekében, hogy távlatilag rátérhessünk egyes összetett gépek, berendezések exportjára. Ennek értelmében a géptervezők és akivitelezők két alapszervezete az utóbbi év folyamán fokozott politikai-szervező tevékenységet fejtett ki. Néhány hónappal ezelőtt azonban felfigyeltünk arra, hogy a házi gépgyártás fejlesztési üteme nem kielégítő. Ekkor a pártbizottság tagjaiból, szakemberekből munkacsoportot alakítottunk, amely három héten át a helyszínen és mélyrehatóan elemezte a tervezők és agépgyártók tevékenységét. Az elemzés számos belső tartalékot tárt fel a politikai tevékenységre, a termelés fokozására vonatkozóan. Ezeket megvitattuk a pártbizottság bürójában és a dolgozók tanácsában. A foganatosított intézkedések közül csupán egy igen lényegeset említek: a géptervezők és -kivitelezők két pártszervezetét egyesítettük, s adminisztratív vonalon is egységes vezetés alá vontuk a két tevékenységi ágazatot. Az intézkedésektől néhány hónap telt el, de hatékonyságuk máris érződik: minőségileg javult a politikai mozgósító munka, jobban kihasználják a tervező és termelő kapacitásokat, javult az alkatrészcsoportok tipizálása, a tervezők következetesebben nyomon követik a műszaki tervek megvalósítását. E példával ki szeretném domborítani: a határozatok teljesítéséért kifejtett szervező és ellenőrző tevékenységünkben két alapvető dologra törekszünk, egyrészt, hogy a helyszínen konkrét és sokoldalú segítséget nyújtsunk a pártszervezeteknek, másrészt, hogy feltárjuk a politikai munka és a termelő tevékenység javításának, fokozásának belső tartalékait ...” A pártbizottság titkára különösen fontosnak tartotta, tartja a tömegmozgósító tevékenységet és a következetességet a különböző határozatok teljesítésében, nyomon követésében. Ennek szükségességeire is példát mondott. Néhány hónappal ezelőtt a pártbizottság bürója és a dolgozók tanácsa intézkedéseket határozott meg az exportterv teljesítésénél tapasztalt lemaradások behozásáért. Ezt követően a pártbizottság kezdeményezésére a vezetőfülkét gyártó részlegen — itt volt legnagyobb a lemaradás — egy munkamegbeszélést szerveztek a párt- és tömegszervezetek aktíváival, a termelés vezetőivel a szükséges tennivalók kapcsán. Ugyanakkor a pártbizottság bárójának egyik tagját megbízták, hogy napról napra kövesse nyomon a kijelölt célkitűzések megvalósításának módját. A hónapok teltével javult ugyan a tevékenység, fokozódott a termelés, denem érte el a kijelölt szintet. „Éppen ezért néhány héttel ezelőtt a pártbüróban elemeztük a részleg tevékenységét — mondotta Constantin Răţoi. — A feltárt fogyatékosságok megszüntetéséért többek között javasoltuk a részleg vezetőjének lecserélését, és intézkedéseket jelöltünk ki a politikai szervező munka további javításáért.” Beszélgetésünk során Augustin P. Dume elvtárs néhány — módszertani szempontból is fontos — tényezőt hangsúlyozott a határozatok nyomon követése, valóra váltása és ellenőrzése kapcsán. A felsőbb pártszervek a saját határozataikat csoportosítva — gazdasági, szervezési és propagandaintézkedések —, kartotékokon tartják nyilván. Innen a különböző, időben esedékes határozatok bekerülnek a pártbizottság évnegyedi munkatervébe. A vállalati pártbizottság határozatai — amelyek konkrétan megnevezik a végrehajtó szerveket vagy személyeket és a határidőt — több csatornán át jutnak el az összes alapszervezetekbe. Egyrészt a dokumentumok sokszorosítása útján,másrészt a párt- és a tömegszervezetek aktíváival szervezett találkozók, felkészítők révén. Az intézkedések megvalósításának nyomon követésébe, ellenőrzésébe bevonják a pártaktíva, a szervezési és propaganda-szakbizottságok tagjait, esetenként pedig a munkásellenőrző tanács tagjait is. Meghonosult az a gyakorlat, hogy a pártbizottság tagjai, a vállalat felelős beosztású vezetői a pártbizottság büróülésein vagy plenárisain beszámolnak, miként teljesítették megbízatásaikat, feladataikat. A pártbizottság titkára és helyettes titkára kihangsúlyozták: a pozitív tapasztalatok mellett mind a vállalati pártbizottság szintjén, mind pedig az alapszervezetekben bőven van még lehetőség a szervező, ellenőrző iuika hatékonyságának növelésére. Mert ahogyan a párttitkár mondotta, esetenként a pártbizottság sem elég igényes és következetes a határozatok nyomon követésében, a teljesítés módjának ellenőrzésében. Még akadnak belső pártbizottságok és alapszervezeti kürök, amelyek nem vezetnek pontos nyilvántartást a határozatokról. Az is előfordul, hogy a pártgyűléseken a párttitkár nem tájékoztatja a tagságot a korábban elfogadott határozatok teljesítésének helyzetéről, az esetleges lemaradásokról. A kollektív munka hiányából fakadóan egyes határozatok tartalmilag „szegényesek“ vagy általános jellegűek, hiányzik belőlük a konkrét mozgósító erő. „Ezért szükséges, hogy a jövőben még többet tegyünk önmagunk és az alapszervezetek igényességének fokozásáért, munkastílusunk ésmódszereink tökéletesítéséért, úgy, ahogyan ezt a XII. Pártkongresszuson kihangsúlyozták“ — mondotta a pártbizottság titkára. BARTHA ALBERT A PÁRTMUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSÉÉRT A szervező tevékenység döntő tényező Csak akkor vesznek észre,ha sötét Tan December 26-án délután pár órára a Berzei utca és környéke áram nélkül maradt. Előbb a villamossági vállalat karbantartóinak szolgálatos csoportja próbálta helyreállítani az áramszolgáltatást, majd riadóztatták a többi karbantartót is. Pár óra múlva ismét feszültség alá helyezték a vezetékeket. A hiba megkeresése és kijavítása másnap reggelre maradt. — Jöjjön, mutassak valamit... — hívott fel telefonon Nyáguly Sándor mérnök, a brassói villamossági vállalat kábel-karbantartó csoportjának vezetője. Míg kiértünk a helyszínre, elmagyarázta, miről is van szó: néhány tömbházat egy-egy transzformátor-állomás lát el árammal. A transzformátorok egymás között 6 kW-os vezetékkel vannak „összefűzve”. Ha véletlenül megsérül egy kábel, a transzformátort az ellenkező oldalról érkező vezetéken látják el. De ha — mint most is — két vezeték sérül meg, a közéjük eső transzformátorok (s a hozzájuk tartozó tömbházak) áram nélkül maradnak. Fülhallgatóval, hosszú nyelű érzékelővel felszerelt munkás lépked az egyik tömbház előtt, meg-megáll, majd lábával dobbant: „Itt“. A traktorra szerelt kisméretű kotró munkához lát. Amint tágul a gödör, a méregető mozdulatai is egyre óvatosabbak, figyelmesebbek. A kezdeti tréfálkozás, beszélgetés elhalkul. Néhányan beugranak a gödörbe, s lapáttal, csákánnyal keresik a valahol lábuk alatt levő kábelt. — Miért óvatoskodnak? A vezeték kiégett, nincs benne áram... — fordulok a mérnökhöz. — Itt kell lennie mellette a másiknak is..., amelyik feszültség alatt van. De látott maga kábelrobbanást? — kérdi váratlanul. — Nem. — Én láttam néhányat, de nem szeretnék többet látni. Ha hirtelen megsérül a feszültség alatt lévő vezeték, ezt hívjuk kábelrobbanásnak. A kicsapó láng képes akár egy jókora darabot is leolvasztani a kotró masszív fémkupájából. A másodperc töredéke alatt. Különben nem csoda: a hegesztésnél használt áram alig 60 V-os, mégis folyamatosan olvasztja a néhány milliméter vastag elektródot, s itt legalább hatezer volt a feszültség... — Könnyen történhet végzetes baleset is... — De még milyen könnyen!... Elkísérne egy keveset? Csak ide, nem messze... Zorlor utca. Nemrég átadott és épülőfélben levő tömbházak között járunk. Az utat keresztben árok szeli át. Az árokban rozsdás, meglazult fémburkolatú kábel húzódik, rajta friss sérülés nyoma, közepe görcsösen megtörik. Árokásás közben valószínűleg beleakadt a kotrógép kupája, s egyet rántott rajta... csoda, hogy nem szakadt el... Pár méterrel odább a vezeték ismét a levegőben lóg: egy frissen betonozott akna közepén halad át. — A tegnap este, hogy ne maradjon teljesen áram nélkül a negyed, erre a kábelre kapcsoltuk rá a kiesett transzformátorokat... Nos, ez a félig elszakított, fityegő burkolatú, betonba öntött, megtépázott vezeték látja el pillanatnyilag az egész negyedet árammal. Nyolc transzformátor-állomást kapcsoltunk rá, amíg megjavítjuk a tegnap meghibásodott másik két vezetéket. Nem az a legszomorúbb, hogy így néz ki, ez megtörténhetik, hanem az, hogy akik megrongálják, nem értesítenek bennünket: jöjjünk, javítsuk ki. Mert megtörténhet, mint most is, hogy csak erre az egy vezetékre számíthatunk a városnegyed áramellátásánál. Brassóban a föld alatti kábelek hossza 1300 kilométer. Ebből a 6—20 kV-os (6 000—20 000 V-os) kábel mintegy 500 km-nyi, a többi „csak“ 0,4 kV-os. Harminckét munkás, négy mester, egy technikus és egy mérnök látja el Brassó és a megye föld alatti kábelhálózatának karbantartását. „A legtöbb meghibásodás délután, estefelé történik — mondja egyikük —, ilyenkor szoktak hívni bennünket is. Akár esik, akár havaz, ha csöng a telefon, hagyunk mindent és megyünk. A feleségem inkább megszokásból, de mindig megkérdi, mikor jövök haza... pedig annyi év óta tudhatná, hogy másnap délig úgysem szoktam megérkezni. Hogy nehéz-e? Megszoktam.“ Pár hónapja bevezették a karbantartóknál is a szabad szombatot. De megegyeztek, hogy bár szombatjuk szabad, otthon ülnek, hogyha netalán történik valami, mozgósíthassák a csoportot. Ebben az „otthoni készültségben“ különben váltják egymást. Az ügyelő mindig tudja, hogy aznap (hétköznap vagy ünnepnap) ki, melyik mester és csoportja a szolgálatos. De, ha a hiba komolyabb, behívnak mindenkit, akit megtalálnak. — Az idén több mint nyolcvan esetben hívtak komolyabb hibát javítani Brassóban — mondja, immár irodájában Nyáguly Sándor mérnök. — A megye többi helységébe ez alatt az idő alatt ötven alkalommal szálltunk ki. Városunkban tucatnyi építővállalat működik. Építenek, tehát ásnak is. De ásnak az építőkön kívül a vízvezeték-szerelők, a csatornahálózat karbantartói, a gázszerelők, telefonvonalak munkásai..! A vezetékeket nemcsak a kotrógép kupájának óvatlan mozdulata, de egy csákányütés is tönkre teheti. Mi, karbantartók ezt tudjuk, s tudjuk azt is, mennyire veszélyes lehet ez. Erre próbálom felhívni különben az építők figyelmét is. Mert bár eddig még nem történt komolyabb baleset, ez nem jelenti, hogy nem is történhet. Tudok esetet, itt Brassóban, hogy egyetlen csákányütés kábelrobbanást okozott, s az a munkás számára végzetessé vált — Önöknél is előfordult ilyen baleset? —• Az utolsó évekkel ezelőtt volt. Megszoktuk, hogy háromszor is meggondoljuk, mielőtt egyszer lépünk, csakhogy el ne tévesszünk valamit. — Ezek szerint egy-egy áramszünet okozói az óvatlan építők? — A legtöbb esetben igen. De előfordulhat, főleg ősszel, hogy beázik a kábel, s ezért szakad meg az áram. Áramszünetet okozhat a vezeték túlterhelése is. A kora esti órákban a munkásszállásokon (bár minden emeleten van konyha is) működésbe lépnek a lakók rezsói. Csoda-e, ha a kábel nem bírja az igénybevételt, s kiég? Az építők — tagadhatatlanul számos gondjuk közepette — megérdeklődhetnek nálunk, van-e föld alatti vezeték az illető építőtelep közelében. Kiküldenék valakit, aki megmutatná, mit kell kikerülni. Vagy, ha nem lehetne kikerülni, elköltöztetnék mi a kábelt. Mindenesetre sokkal könnyebb lenne, mint egy elszakított kábelt rohammunkával összetoldozni. De vannak furcsább helyzetek is: a Grivifei sugárút 46. A számú tömbházat ráépítették a kábelekre. Ha itt meghibásodik valami, mit fogunk csinálni? Kiássuk a tömbházat, hogy odaférjünk a vezetékhez? BALÁZS JÁNOS 1980. I. 5. 1. SZÁM 3. OLDAL