Brassói Lapok, 1980 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-05 / 1. szám

A XII. Pártkongresszus munkálatai során kikristályosodott az az igény, objektív szükségszerűség, hogy a kö­vetkező időszak sokrétű és összetett gazdasági-társadalmi feladatainak sike­res megvalósítása törvényszerűen meg­követeli a pártszervek és -szervezetek politikai vezető szerepének növelését. „A párt vezető szerepének növekedésé­ben döntő fontosságú a szervező tevé­kenység — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs a párt XII. Kongresszusán. — A határozatok megvalósítását célzó munka megszervezése, a hozzáértő helyszíni irányítás és ellenőrzés, a ren­delkezésünkre álló erők megfelelő elosz­tása olyan tényezők, amelyektől döntő módon függ a programok és az elfoga­dott intézkedések életbe léptetése. Is­meretes, hogy bármilyen helyes is a politikai vonal, bármilyen jók is a ha­tározatok, mélyreható, konkrét szerve­ző tevékenység nélkül ezek egyszerű dokumentumok maradnak...” A napokban ezeknek a kérdéseknek a gyakorlati vetületeiről beszélgettünk Constantin Răţoi elvtárssal, a teher­gépkocsi-vállalat pártbizottságának tit­kárával és Augustin P. Dume elvtárs­sal, a pártbizottság szervezési kérdé­sekkel foglalkozó helyettes titkárával. Célunk az volt, hogy feltárjuk és ál­talánosítsuk az alapszervezetek sokrétű tevékenységében felhalmozódott pozi­tív tapasztalatokat, választ keressünk­­kapjunk a kérdésre: mit kell tenni a jövőben a munkastílus és -módszerek tökéletesítéséért, végső fokon azért, hogy az új fejlődési szakasz igényei­nek megfelelően tovább fokozódjék a pártmunka hatékonysága. * Constantin Răţoi mondotta a követ­kező példát: „Létezik egy felső párt­vezetőségi határozat vállalatunk házi gépgyártásának növelésére vonatkozó­an, annak érdekében, hogy távlatilag rátérhessünk egyes összetett gépek, berendezések exportjára. Ennek értel­mében a géptervezők és a­­kivitelezők két alapszervezete az utóbbi év folya­mán fokozott politikai-szervező tevé­kenységet fejtett ki. Néhány hónappal ezelőtt azonban felfigyeltünk arra, hogy a házi gépgyártás fejlesztési üteme nem kielégítő. Ekkor a pártbizottság tagjaiból, szakemberekből munkacso­portot alakítottunk, amely három hé­ten át a helyszínen és mélyrehatóan ele­mezte a tervezők és a­­gépgyártók te­vékenységét. Az elemzés számos belső tartalékot tárt fel a politikai tevékeny­ségre, a termelés fokozására vonatkozó­an. Ezeket megvitattuk a pártbizottság bürójában és a dolgozók tanácsában. A foganatosított intézkedések közül csupán egy igen lényegeset említek: a géptervezők és -kivitelezők két párt­­szervezetét egyesítettük,­ s adminisztra­tív vonalon is egységes vezetés alá vontuk a két tevékenységi ágazatot. Az intézkedésektől néhány hónap telt el, de hatékonyságuk máris érződik: mi­nőségileg javult a politikai­ mozgósító munka, jobban kihasználják a tervező és termelő kapacitásokat, javult az al­katrészcsoportok tipizálása, a tervezők következetesebben nyomon követik a műszaki tervek megvalósítását. E pél­dával ki szeretném domborítani: a ha­tározatok teljesítéséért kifejtett szer­vező és ellenőrző tevékenységünkben két alapvető dologra törekszünk, egyrészt, hogy a helyszínen konkrét és sokoldalú segítséget nyújtsunk a pártszervezetek­nek, másrészt, hogy feltárjuk a politi­kai munka és a termelő tevékenység javításának, fokozásának belső tarta­lékait ...” A pártbizottság titkára különösen fontosnak tartotta, tartja a tömegmoz­gósító tevékenységet és a következetes­séget a különböző határozatok teljesí­tésében, nyomon követésében. Ennek szükségességeire is példát mondott. Néhány hónappal ezelőtt a pártbizott­ság bürója és a dolgozók tanácsa in­tézkedéseket határozott meg az export­terv teljesítésénél tapasztalt lemaradá­sok behozásáért. Ezt követően a párt­­bizottság kezdeményezésére a vezető­fülkét gyártó részlegen — itt volt leg­nagyobb a lemaradás — egy munka­­megbeszélést szerveztek a párt- és tö­megszervezetek aktíváival, a termelés vezetőivel a szükséges tennivalók kap­csán. Ugyanakkor a pártbizottság bá­rójának egyik tagját megbízták, hogy napról napra kövesse nyomon a kije­lölt célkitűzések megvalósításának módját. A hónapok teltével javult ugyan a tevékenység, fokozódott a ter­melés, de­­nem érte el a kijelölt szin­tet. „Éppen ezért néhány héttel ezelőtt a pártbüróban elemeztük a részleg te­vékenységét — mondotta Constantin Răţoi. — A feltárt fogyatékosságok megszüntetéséért többek között java­soltuk a részleg vezetőjének lecserélé­sét, és intézkedéseket jelöltünk ki a politikai szervező munka további ja­vításáért.” Beszélgetésünk során Augustin P. Dume elvtárs néhány — módszertani szempontból is fontos — tényezőt hang­súlyozott a határozatok nyomon köve­tése, valóra váltása és ellenőrzése kap­csán. A felsőbb pártszervek a saját határozataikat csoportosítva — gazda­sági, szervezési és propagandaintézke­dések —, kartotékokon tartják nyilván. Innen a különböző, időben esedékes határozatok bekerülnek a pártbizottság évnegyedi munkatervébe. A vállalati pártbizottság határozatai — amelyek konkrétan megnevezik a végrehajtó szerveket vagy személyeket és a határ­időt — több csatornán át jutnak el az összes alapszervezetekbe. Egyrészt a dokumentumok sokszorosítása útján,­­másrészt a párt- és a tömegszerveze­­tek aktíváival szervezett találkozók, felkészítők révén. Az intézkedések megvalósításának nyomon követésébe, ellenőrzésébe bevonják a pártaktíva, a szervezési és propaganda-szakbizottsá­gok tagjait, esetenként pedig a mun­kásellenőrző tanács tagjait is. Megho­­nosult az a gyakorlat, hogy a pártbi­zottság tagjai, a vállalat felelős beosz­tású vezetői a pártbizottság büróülésein vagy plenárisain beszámolnak, miként teljesítették megbízatásaikat, feladatai­kat.­ ­ A pártbizottság titkára és helyettes titkára kihangsúlyozták: a pozitív ta­pasztalatok mellett mind a vállalati pártbizottság szintjén, mind pedig az alapszervezetekben bőven van még le­hetőség a szervező, ellenőrző i­uika hatékonyságának növelésére. Mert ahogyan a párttitkár mondotta, eseten­ként a pártbizottság sem elég igényes és következetes a határozatok nyomon követésében, a teljesítés módjának ellenőrzésében. Még akadnak belső pártbizottságok és alapszervezeti kü­rök, amelyek nem vezetnek pontos nyilvántartást a határozatokról. Az is előfordul, hogy a pártgyűléseken a párttitkár nem tájékoztatja a tagságot a korábban elfogadott határozatok tel­jesítésének helyzetéről, az esetleges le­maradásokról. A kollektív munka hiá­nyából fakadóan egyes határozatok tartalmilag „szegényesek“ vagy általá­nos jellegűek, hiányzik belőlük a konk­rét mozgósító erő. „Ezért szükséges, hogy a jövőben még többet tegyünk önmagunk és az alapszervezetek igényességének fokozá­sáért, munkastílusunk és­­módszereink tökéletesítéséért, úgy, ahogyan ezt a XII. Pártkongresszuson kihangsúlyoz­ták“ — mondotta a pártbizottság titkára. BARTHA ALBERT A PÁRTMUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSÉÉRT A szervező tevékenység döntő tényező Csak akkor vesznek észre,ha sötét Tan December 26-án délután pár órára a Berzei utca és környéke áram nélkül maradt. Előbb a villamossá­gi vállalat karbantartóinak szolgálatos csoportja pró­bálta helyreállítani az áramszolgáltatást, majd riadóz­tatták a többi karbantartót is. Pár óra múlva ismét feszültség alá helyezték a vezetékeket. A hiba meg­keresése és kijavítása másnap reggelre maradt. — Jöjjön, mutassak valamit... — hívott fel tele­fonon Nyáguly Sándor mérnök, a brassói villamossági vállalat kábel-karbantartó csoportjának vezetője. Míg kiértünk a helyszínre, elmagyarázta, miről is van szó: néhány tömbházat egy-egy transzformátor-állomás lát el árammal. A transzformátorok egymás között 6 kW-os vezetékkel vannak „összefűzve”. Ha véletlenül megsérül egy kábel, a transzformátort az ellenkező ol­dalról érkező vezetéken látják el. De ha — mint most is — két vezeték sérül meg, a közéjük eső transzformá­torok (s a hozzájuk tartozó tömbházak) áram nélkül maradnak. Fülhallgatóval, hosszú nyelű érzékelővel felszerelt munkás lépked az egyik tömbház előtt, meg-megáll, majd lábával dobbant: „Itt“. A traktorra szerelt kis­méretű kotró munkához lát. Amint tágul a gödör, a méregető mozdulatai is egyre óvatosabbak, figyel­mesebbek. A kezdeti tréfálkozás, beszélgetés elhal­kul. Néhányan beugranak a gödörbe, s lapáttal, csá­kánnyal keresik a valahol lábuk alatt levő kábelt. — Miért óvatoskodnak? A vezeték kiégett,­ nincs benne áram... — fordulok a mérnökhöz. — Itt kell lennie mellette a másiknak is..., amelyik feszültség alatt van. De látott maga kábelrobbanást? — kérdi váratlanul. — Nem. — Én láttam néhányat, de nem szeretnék többet látni. Ha hirtelen megsérül a feszültség alatt lévő vezeték, ezt hívjuk kábelrobbanásnak. A kicsapó láng képes akár egy jókora darabot is leolvasztani a kotró masszív fémkupájából. A másodperc töredéke alatt. Különben nem csoda: a hegesztésnél használt áram alig 60 V-os, mégis folyamatosan olvasztja a néhány milliméter vastag elektródot, s itt legalább hatezer volt a feszültség... — Könnyen történhet végzetes baleset is... — De még milyen könnyen!... Elkísérne egy­ ke­veset? Csak ide, nem messze... Zor­lor utca. Nemrég átadott és épülőfélben levő tömbházak között járunk. Az utat keresztben árok szeli át. Az árokban rozsdás, meglazult fémburkolatú kábel húzódik, rajta friss sérülés nyoma, közepe gör­csösen megtörik.­­ Árokásás közben valószínűleg beleakadt a kot­rógép kupája, s egyet rántott rajta... csoda, hogy nem szakadt el... Pár méterrel odább a vezeték ismét a levegőben lóg: egy frissen betonozott akna közepén halad át. — A tegnap este, hogy ne maradjon teljesen áram nélkül a negyed, erre a kábelre kapcsoltuk rá a kie­sett transzformátorokat... Nos, ez a félig elszakított, fityegő burkolatú, betonba öntött, megtépázott vezeték látja el pillanatnyilag az egész negyedet árammal. Nyolc transzformátor-állomást kapcsoltunk rá, amíg megjavítjuk a tegnap meghibásodott másik két ve­zetéket. Nem az a legszomorúbb, hogy így néz ki, ez megtörténhetik, hanem az, hogy akik megrongálják, nem értesítenek bennünket: jöjjünk, javítsuk ki. Mert megtörténhet, mint most is, hogy csak erre az egy vezetékre számíthatunk a városnegyed áramellátásá­nál. Brassóban a föld alatti kábelek hossza 1300 kilo­méter. Ebből a 6—20 kV-os (6 000—20 000 V-os) kábel mintegy 500 km-nyi, a többi „csak“ 0,4 kV-os. Harminckét­ munkás, négy mester, egy technikus és egy mérnök látja el Brassó és a megye föld alatti kábelhálózatának karbantartását. „A legtöbb meghi­básodás délután, estefelé történik — mondja egyikük —, ilyenkor szoktak hívni bennünket is. Akár esik, akár havaz, ha csöng a telefon, hagyunk mindent és megyünk. A feleségem inkább megszokásból, de min­dig megkérdi, mikor jövök haza... pedig annyi év óta tudhatná, hogy másnap délig úgysem szoktam megér­kezni. Hogy nehéz-e? Megszoktam.“ Pár hónapja bevezették a karbantartóknál is a szabad szombatot. De megegyeztek, hogy bár szombat­juk szabad, otthon ülnek, hogyha netalán történik valami, mozgósíthassák a csoportot. Ebben az „ott­honi­ készültségben“ különben váltják egymást. Az ügyelő mindig tudja, hogy aznap (hétköznap vagy ün­nepnap) ki, melyik mester és csoportja a szolgálatos. De, ha a hiba komolyabb, behívnak mindenkit, akit megtalálnak. — Az idén több mint nyolcvan esetben hívtak komolyabb hibát javítani Brassóban — mondja, im­már irodájában Nyáguly Sándor mérnök. — A megye többi helységébe ez alatt az idő­ alatt ötven alkalom­mal szálltunk ki. Városunkban tucatnyi építővállalat működik. Építenek, tehát ásnak is. De ásnak az építő­kön kívül a vízvezeték-szerelők, a csatornahálózat kar­bantartói, a gázszerelők, telefonvonalak munkásai..! A vezetékeket nemcsak a kotrógép kupájának óvatlan mozdulata, de egy csákányütés is tönkre teheti. Mi, karbantartók ezt tudjuk, s tudjuk azt is, mennyire ve­szélyes lehet ez. Erre próbálom felhívni különben az építők figyelmét is. Mert bár eddig még nem történt komolyabb baleset, ez nem jelenti, hogy nem is tör­ténhet. Tudok esetet, itt Brassóban, hogy egyetlen csákányütés kábelrobbanást okozott, s az a munkás számára végzetessé vált — Önöknél is előfordult ilyen baleset? —• Az utolsó évekkel ezelőtt volt. Megszoktuk, hogy háromszor is meggondoljuk, mielőtt egyszer lépünk, csakhogy el ne tévesszünk valamit. — Ezek szerint egy-egy áramszünet okozói az óvatlan építők? — A legtöbb esetben igen. De előfordulhat, főleg ősszel, hogy beázik a kábel, s ezért szakad meg az áram. Áramszünetet okozhat a vezeték túlterhelése is. A kora esti órákban a munkásszállásokon (bár minden emeleten van konyha is) működésbe lépnek a lakók rezsói. Csoda-e, ha a kábel nem bírja az igénybevételt, s kiég? Az építők — tagadhatatlanul számos gondjuk közepette — megérdeklődhetnek ná­lunk, van-e föld alatti vezeték az illető építőtelep kö­zelében. Kiküldenék valakit, aki megmutatná, mit kell kikerülni. Vagy, ha nem lehetne kikerülni, elköl­töztetnék mi a kábelt. Mindenesetre sokkal könnyebb lenne, mint egy elszakított kábelt rohammunkával összetoldozni. De vannak furcsább helyzetek is: a Gri­­vifei sugárút 46. A számú tömbházat ráépítették a kábelekre. Ha itt meghibásodik valami, mit fogunk csinálni? Kiássuk a tömbházat, hogy odaférjünk a vezetékhez? BALÁZS JÁNOS 1980. I. 5. 1. SZÁM 3. OLDAL

Next