Brassói Lapok, 1983 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-07 / 1. szám

BL Nicolae Ceauşescu elvtársi újévi rádió- és televízióüzenete egész népünkhöz (Folytatás az első oldalról) reális arzenálok súlyosan veszélyeztetik magát a civilizációt, a létet, a békét és magát az egész emberiség életét. Ilyen körülmények közt a jelenkori világ alapvető problémáját a nukleáris háború, s általában a háború megakadályozása, s a béke bolygónkon való biztosítása képezi. Úgy véljük, hogy most reális lehetőségek vannak, a népek megfelelő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy megváltoztassák az események alakulását, s 1983-ban elérjék a katasztrófa felé vezető politika meggátolását. Az összes haladó, antiimperialista erőknek, a világ valamennyi népének meg kell erősíteniük egységüket, szolidaritásukat és együttműködésüket, s határozottan fel kell lépniük — amíg nem késő, amíg nem kezdenek hullani az atombombák — az általános leszerelés és elsősorban a nukleáris leszerelés megvalósítása érdekében, egy fegyverektől és háborúktól mentes, a világ összes nemzetei közti békés és egyenjogú együttműködésen alapuló világért. Az összes államoknak, kormányoknak, államfőknek, politikai erőknek a saját népeik és az egész emberiség előtti teljes felelősséggel kell munkálkodniuk az emberek legszentebb joga, a szabadsághoz, függetlenséghez, az élethez és a békéhez való jogának biztosításán. Úgy véljük, mindent meg kell tennünk azért, hogy 1983-ban a legrövidebb időn belül befejeződjön a madridi értekezlet és azon fogadjanak el határozatot az európai leszerelésnek és bizalomnak szentelt értekezlet összehívására, valamint a Helsinkiben megkezdett tanácskozások folytatására. Úgy véljük, mindent meg kell tennünk azért, hogy 1963-ban megakadályozzák a középhatósugarú rakéták Európába telepítését és rátérjenek a meglevők kivonására és megsemmisítésére. Újabb intézkedéseket kell tenni a bizalom és az együttműködés érdekében Európában, egy olyan Európa megteremtéséért, ahol nincsenek semmiféle nukleáris fegyverek és ahol béke, együttműködés honol! 1983 eredményezze az összes balkáni országok közti együttműködés fejlődését, békés együttműködési és nukleáris fegyverek nélküli térséggé alakítása érdekében! Teljes határozottsággal kell cselekedni azért, hogy az új évben rátérjenek a gyengén fejlettség felszámolását, a fejlődő országok közti együttműködés és szolidaritás erősítését, valamint az azt célzó konkrét intézkedésekre, hogy megfelelő megállapodásra jussanak a szegény és a gazdag országok közt a fejlődő országoknak nyújtandó erőteljesebb támogatást, egy új gazdasági és politikai világrend létrehozását illetően. Az 1983-as esztendő eredményezte az összes államok nagyságukra vagy társadalmi rendszerükre való tekintet nélküli még erőteljesebb együttműködését, az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek szerepének növekedését az összes kérdések megoldásában, az összes nemzetek, a béke és az együttműködés érdekében! Az új év vezessen el a létező konfliktusok megszűnéséhez, és az államok közötti összes vitás kérdések kizárólag és csakis tárgyalásos úton történő rendezéséhez! Most, az új év kezdetén, szeretném újra kinyilvánítani a szocialista Románia és népünk ama elhatározását, hogy fejlessze kapcsolatait az összes szocialista országokkal, a fejlődő országokkal, s társadalmi rendszerüktől függetlenül a világ valamennyi államával egy igazságosabb és jobb világ megteremtése érdekében bolygónkon. Újra kifejezem a román nép elhatározását, hogy cselekvően közreműködik az összes antiimperialista és realista erőkkel, a világ valamennyi népével, mivel meggyőződése, hogy ezen erők és a népek egységes ereje képes az enyhülés, együttműködés, a nemzeti függetlenség erősítése és a béke biztosítása felé irányítani a világeseményeket. Kedves honfitársaim! A haza gazdasági-társadalmi fejlesztésének és a békének új munka és harci esztendejébe lépve, emeljük poharunkat a munkásosztályra, a parasztságra, az értelmiségre s nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozókra, egész népünkre, valamint arra, hogy újabb beteljesülések szülessenek a szocializmus, a jólét és a boldogság útján. Emeljük poharunkat drága hazánkra, Románia Szocialista Köztársaság szabadságára, függetlenségére és nagyságára. Kedves elvtársak és barátaim! Mindanynyiuknak beteljesülésekkel teli új munkaévet, sok sikert és minél nagyobb elégedettséget, jó egészséget és boldogságot kívánok. Noteszlapok üzenete Gyakran előfordul az, hogy az újságíró noteszébe olyan jegyzetek is bekerülnek, amelyekből hosszú ideig nem lesz sajtóanyag. Éveken át ott „szunynyadoznak“ a jegyzettömb lapjain, s olykor csak a véletlenen múlik, hogy nem kallódnak el örökre. Máskor a rendezgető-leltározó szándék fedezi fel őket és nyújtja át az olvasóknak. Benamy Sándor akkor volt a Brassói Lapok munkatársa, amikor Kacsó Sándor főszerkesztette lapunkat. Akkoriban — a harmincas évek derekán — látogatott el Mattis-Teutsch János Hosszú utcai műtermébe, s akkor vetette papírra a sokáig „archivális anyagként őrzött“, s nemrég — az Élet és irodalom tavalyi 42. számában — közreadott interjúját. Beszélgetésük szövegét Benamy a viláhírű művész portréjával „vezette be“. „A Déli-Kárpátok lábánál, a Cenk alatt, a brassói Hosszú utca legvégén, ugyancsak hosszúkás, messze hátra, az udvarra nyúló földszintes házban alkotott. Kis szobrai már akkor is nagy értéket képviseltek. Kurta pipáját csak alvás előtt vette ki szájából. Keménykötésű, szikár alakja ritkán tűnt fel az utcákon. Szabad idejében — ha éppen nem dolgozott — a Kárpátok erdeiben, a Barcaság rétjein bolyongott“. Ezután került szóba Mattis-Teutsch Kunstideologie című elméleti munkája, amely a harmincas évek elején jelent meg a potsdami Kiepenheuer Verlagnál és Európa-szerte ismertté tette szerzője nevét. „Kétféle irányban él a föld — magyarázta vendégének. Horizontálisan és vertikálisan. A horizontális, az maga az elnyúló föld. Minden egyéb, ami a földön van, vertikális, vagyis felfelé tör a földről. Az ember maga vertikális, egészen addig, amíg meg nem hal, és le nem teszik a földbe, akkor horizontális lesz“. A horizontális és vertikális képzőművészeti koordinátái szerint dolgozta ki elméletét Mattis Teutsch. íme „látási teóriájának" maga fogalmazta rövid „foglalata“: „A nézést tanítani kellene. A festőknek általában azért nehéz a helyzetük, mert a szemlélő csak nagy ellenállás árán fogadja el, hogy valaki az ő képlett világát megzavarja. Az ember egyszerűen nem akar látni. Befelé fordult szemmel éli világát,, végeredményben az anyaméhben marad egész életén keresztül. Látási iskolák! Ennek volna értelme. Lehet, hogy valamikor meg is lesz“. Művészetével maga nyitotta meg az első ilyen „látási iskolát“, és hányan meg hányan tanulhattak benne belőle! Vegyük le könyvét a polcról ma is, mindahányszor „látni“ akarunk, s ha már kezünkben van, hadd idézzük egyik legszebb gondolatát: „Az Ember körülöleli a világot, a világ pedig őt felemeli“. SIPOS ANDRÁS 1. SZÁM 2. OLDAL Könyvkeresői-t ígérnek a ’83-as könyvkiadói tervek? Mit Egy felmérés adataiból tudjuk — nyilatkozta minap Kerekes György, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője —, hogy hazánkban 1981-ben az úgynevezett kükülönböző könyvek kategóriájában 293 cím jelent meg az együttélő nemzetiségek nyelvén, 2 263 000 példányban — ebből 209 cím, 2 083 000 példányban magyarul. Beszédes számadat! Ám ezúttal fogjuk vattaiéra az idénre tervezett könyveket tartalmazó tervbrosúrákat, illendőség szerint legelőször nemzetiségi kiadónkét, a Kriterionét. Kortárs szépirodalmunk regénykínálatából figyelmünket mindenekelőtt Szabó Gyula históriai ihletésű regényfolyamának, A sátán labdáinak ötödik kötete kelti fel, melyben a szerző az erdélyi principátus felbomlásáig vezeti olvasóját. Regénnyel jelentkezik még Hornyák József, Szépréti Idila és az egyre népszerűbb ifjú publicista, Molnár H. Lajos, akinek Donki Ákosa anynyi irodalmi állóvizet kavart meg az elmúlt esztendőben, önéletrajz, napló, memoár — megannyi műfaj, amely az elmúlt időszakban a figyelem homlokterébe került. A tapasztalatok szerint íróink szívesen művelik — az olvasókat érdekli. Kós Károly Önéletrajzának a megjelenése fegyverténynek tudható be, s ugyancsak érdeklődéssel várjuk Bodor Pál olvasónaplóját, Létay Lajos Naplólapokját. Lapunk rendszeres külső munkatársa Bogdán László: Játék mozgó tükrökkel című kötete — amelyből részleteket olvashattunk a hazai magyar sajtóban — kedvelt helyszínére, a vidéki kisvárosba kalauzol, melynek sajátos világát érzékletesen menti át írásaiba. Farkas Árpád összegyűjtött publicisztikáit ugyancsak érdeklődéssel várjuk, hiszen jól emlékszünk a lapjainkban elszórtan megjelent tudatébresztgető míves-szép írásokra, melyeknek legtöbbje szabadversként is olvasható. Fodor Sándor novellagyűjteménye (Tűzoltózenekar), Ferencz Zsuzsanna novelafüzére (Változatok a tengerpartra), Kozma Mária Csíki triptichonja, Lőrincz György novelláskötete (A hallgatás csöndje) — mind-mind sokakhoz sokaknak szóló olvasmányt ígér. Régen várt könyv Jakabos Ödön zarándoklásának útinaplója! Sajnos, barátunk már nem érhette meg e kötet megjelentét, mi azonban, szellemi örököseiként, a jelképes, szívünkbélikönyvespolcra helyezzük majd... Gálfalvi György riport- és interjúkötetében (Ütközet után) a vidéki értelmiségiek beilleszkedési gondjait osztja meg az olvasóval. Lőrinczi László könyvének címe (Rózsa Sándor lóháton és gyalog) nem sokat árul el ugyan a tartalomról, ám az ajánlószöveg mítosznyomozásra hívja meg az olvasót; valóság és legenda kötődése a híres betyár (élet) történetében sokak fantáziáját foglalkoztatja. Szávai Géza esszégyűjteménye feltehetően eddigi tanulmányainak sorát folytatja. Nagy Ilona munikásasszony emlékírása pedig a dokumentumpróza vonulatát gazdagítja. Köszöntendő a nemrég elhunyt Tamási Gáspár „farkaslaki krónikájának“, a Vadon nőtt gyöngyvirágnak az újrakiadása. A széles körű érdeklődés még jónéhány könyv esetében indokolná az utánnyomást...! A Drámák sorozatban ’83-ban mindössze egyetlen (!) kötet jelenik meg, a Kincses Eleméré, amely az író-rendező három színművét foglalja magába: Ég a nap Seneca fölött, Trójában hull a hó, Aréna. VERESS GERZSON A grafikus fotói A BL-tárlat rendszeres-hűséges látogatóinak ismét Bartha Árpád nevében küldte szét kiállítás-megnyitóra szóló invitációit szerkesztőségünk. A fiatal képzőművész néhány hónappal ezelőtt grafikáit állította itt ki, most pedig fotói sorjáznak a falakon. Változatos képanyag, amely szűkebb és tágabb emberi és tárgyi környezetünk „ezerarcú“ valóságát mutatja, azokat az élethelyzeteket, keresett keresetlen emberi pillanatokat választva, ragadva meg és ki, amelyeket — bár olykor valósággal vonzzák a tekintetet — ritkán veszünk észre a köznapok forgatagában és sietségünkben. Mindent lencsevégre kap — semmilyen tematikai kötöttség nem szab határt számára —, amiben valamilyen ötlet, hangulat „adódik magártól“, olykor pedig a látvány kedvéért is elkattintja masináját. Jó szeme van mindenhez, lényeglátó és ezzel a minősítéssel már sok „céhbeli“ megelégedne. Bartha Árpádot viszont kevésbé izgatja ez a fotósok számára fenntartott jelző: fényképezőgéppel a kézben is grafikus marad. Kiállított képeinek jórésze „tanúskodik“ erről. Nemcsak a „grafiikus technika“, de olyan témák megragadása révén is, amelyeket a valóság, a természet fogott, rendezett grafikai kompozícióba, így hát a fotók a grafikákhoz készült „előtanulmányoknak“ is tekinthetők. Izgalmas, érdekes kísérlet lenne az összevetés, amely a két műfajt szembesítené egymással. MÁRTON ANDREA Ruha István, a hazai és külföldi hangversenypódiumok ünnepelt művésze január 10-én ismét városunkban vendégszerepel: filharmóniánk szimfonikus zenekarának kíséretével Mendelssohn- Bartholdy és Hacsaturján hegedűversenyeit adja elő. Felix Mendelssohn-Bartholdy a zenei romantika leghalkabb szavú „költője“. Művészete hídként közvetít a klasszikus és romantikus ízlés és kor között. Hegedűversenye 1845 márciusában szólalt meg először a lipcsei Gewandhaus hangversenytermében. A vérbelien romantikus alkotásban a technikai csillogás és költői tartalom csodálatos egyensúlya nyilatkozik meg, áthatva azt meleg érzelemgazdagsággal és „szívhez szóló“ melodikával. Hacsaturján a szovjet zene egyik legkiemelkedőbb alkotóegyénisége. Műveiben eredeti módon, ragyogó invencióval dolgozza fel az örmény népdalanyagot. Hegedűversenye 1940-ben készült és a komponista legjelentősebb művei közé tartozik. David Ojsatrahnak dedikálta az alkotást, aki a bemutatóra külön kadenciát is komponált a műhöz. Ez alapjában követi az eredetit, de annál még virtuózabb. Hacsaturján a versenymű hangszerelésében felhasználja és kiválóan alkalmazza a modern hanghatásokat, harmóniaképzése mindvégig színes és változatos. A szólóhegedű szólama nehéz feladatok elé álltja az előadót, főleg a bravúros kadenciákban. A hangversenyen még elhangzik Sabin Pautza Canti Profani gyerekkarra és zenekarra írt szvitje. Közreműködik a Camerata Infantis gyerekkórus, karmester Petre Sbârcea. A január 17-i hangverseny vendégszólistája Farkad Badalbejld azerbajdzsáni származású szovjet zongoraművész, aki a Prágai tavasz, valamint a lisszaboni versenyek nagydíjának megnyerésével hívta fel magára a zenevilág figyelmét. Iharosunkban Saint-Saens második g-moll zongoraversenyével mutatkozik be. Saint-Saens öt zongoraversenye közül ma még leginkább a másodikkal találkozunk a hangversenytermekben. Hatásosan felépített, a zongora és a zenekari hangzás lehetőségeit szellemesen kiaknázó, számos részlet szépsége, valamint csillogó virtuozitása révén méltán népszerű a mű napjainkban is. Brahms II. D-dúr szimfóniája először a bécsi filharmonikusok hangversenyén hangzott el 1877. december 30-án, Richter János vezényletével. Ellentétben az első szimfóniájával — melyre a patétiskus hang jellemző —, ebből a mámoros jókedv és szilaj életszeretet árad. Hangszerelése ragyogó, palettájáról nem hiányoznak az élénk, tüzes színek, alaposan rácáfolva arra a hibás véleményre, hogy Brahms hangszerelése szürke. A hangversenyen megszólal még Theodor Grogolriu színházi szvitje, karmester Aurel Niculescu. MIKLÓS IMRE 1983. I. 7.