Brassói Lapok, 1985 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-05 / 1. szám
BL KORSZERŰ ELJÁRÁSOK FÓRUMA 994 szerszám is eltölt néha. • • Különböző alkatrészek sorjáznak katonás rendben Alexandru Bârzescu mérnök, a szecselevárosi Electroprecizie vállalat új technológiai eljárásokat tervező csoportja vezetőjének asztalán. Ránézésre a hozzá nem értő számára pontosan olyanok ezek a munkadarabok, mint a többiek. „Pedig nem azok — vette rendre kezébe őket Alexandru Bârzescu — nem a hagyományos forgácsolással készültek, hanem tömítéssel (bolygó kovácsolás), valamint extrudálással..." A szecselevárosi vállalatban már senkit sem lepnek meg a fémek és anyagok megtakarításában elért jó eredmények. Évek hosszú sora óta élmezőnybeliek vagy éppen „éllovasok" e területen. Legújabb fegyvertényük is ezer tonna fém megtakarítását eredményezte. Érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy az 1983-as esztendő végén készített idevágó tervükben mindössze 761 tonna fém megtakarítását irányozták elő. A sikerek titka felől Vasile Ghioca mérnököt, a vállalat technológiai fogyasztási normáit megállapító szakemberét faggatom. — Titkokról nem beszélhetek, mert — legalábbis ezen a téren — ilyenek nincsenek. Nem ünneprontásként mondom: rég elmúlt az az idő, amikor egyegy ötlet fantasztikus eredményeket hozott. Ma már kizárólag a nagyon alapos, lelkiismeretes, a különféle tényezőket állandóan mérlegelő kollektív munkán van a hangsúly. A sok kicsi sokra megy mondás közhely ugyan, de a megtakarításban igaz. Bizonyságul hadd mondjam el, hogy a fémek észszerű felhasználását célzó múlt évi különprogram harmincnyolc intézkedést tartalmazott, „amelyekhez utólag még ötöt hozzácsatoltunk. Bár nem szeretem a beszámoló ízű beszélgetéseket, mégis elmondanám, hogy az öt leglátványosabb eredményt produkáló anyagtakarékos technológia és eljárás majdnem 800 tonna fém — alumínium, vörösréz, sárgaréz, forrasztófém stb. — megtakarítását hozta. A gépkocsik áramfejlesztője és indítómotorának sztátora, illetve rotorja lemezeinek kombinált sajtolásával (stancolás) például 468 tonnát nyertünk. A kombinált szó azt jelzi, hogy a régebbi eljárással ellentétben, amikor a fémlemezből vagy egy rotor vagy egy sztátorelem készült, olyan szerszámot készítettünk, amely egyszerre és ugyanabból a lemezdarabból kiüti az állórész elemét (ez nagyobb és belül lyukas), s a maradékból (eddig hulladékként kezeltük) stancoljuk a forgórész lemezelemét. Különböző lemezszabási technológiák újratervezése révén 163 tonna fémet sikerült megtakarítanunk... — Az új esztendőben bizonyára újabb sikereket szeretnének elérni... — Természetesen. Idevágó tervünk el is készült, amelyben újabb 850 tonna fém megtakarítását szeretnék elérni... Az új eljárások közül a bevezetőben említett extrudálásra fektetnek nagy hangsúlyt a jövőben a vállalatban. — Ez lényegében hideg, képlékeny alakváltoztatással megmunkáló módszer, amely — nehezen hihető — gyakorlatilag semmilyen fémveszteséggel nem jár. A megmunkálás pontossága vetekszik a csiszolt felületekével. Tehát mint ilyen sokkal gazdaságosabb, mint a fémforgácsolás. Persze nehéz, nagyon nehéz a megfelelő szerszámok — bélyegek — elkészítése. A sok-sok próbálkozás során nem egy drága szerszám eltörik, megreped. A hibásodás okát pedig kötelezően meg kell találnunk. Az eddig elért eredmények nyomán bizton állíthatjuk, hogy az új évben legalább 500 tonna fémet az új megmunkálással fogunk megtakarítani, amelyet mintegy 18— 20 alkatrész gyártásfolyamatában alkalmaznánk. Természetesen az extrudálás bevezetése beruházásokat is igényel, de valamennyi számításunk azt igazolja, hogy azok legtöbb két év alatt megtérülnek. FARKAS ATTILA A mezőgazdasági kutatások történetéből A mezőgazdasági kutatások kezdetét nagyon régi időkre lehet visszavezetni. Bár nem beszélhetünk tudatos megfigyelésekről, kutatásokról, a kezdet kezdetét valahol az ősember gyűjtögető útjaitól kell számítanunk, amikor már különbséget tett a különböző gyümölcsök, gyökerek, szárak, termések, valamint az állati eredetű táplálékok között és ezeket határozott céllal kezdte keresni, kiválasztani és fogyasztani. Az aktív és tudatos megfigyelések a mezőgazdálkodás megjelenésére tehetők. Ekkor az ember céltudatosan kezdte figyelni a különböző növényeket és állatokat, hogy termeszthesse és tenyészthesse azokat, amelyek több és jobb minőségű termész-terméket adtak. A műszaki kutatások fejlődéséhez viszonyítva a mezőgazdaságiak sokkal lassabban fejlődtek. Ha a könnyebb érthetőség kedvéért szakaszokra osztjuk a mezőgazdasági kutatások történetét, az első a kezdetektől a XIX. század első feléig tartott, és főleg az egyszerű megfigyelések jellemezték. A rómaiak például felismerték, hogy a különböző tartományokban termesztett gabonamagvaknak eltérő a termőképessége. Ugyancsak ők ismerték fel először az istállótrágya, a zöldtrágya és a hamu hozamnövelő hatását, valamint a talajjavítás jelentőségét. Az öntözés mint biztonságos termésnövelő módszer úgyszintén több ezer éves múltra tekint vissza. Achard, az első cukorgyár megalapítója, 1786-ban már szántóföldi kísérleteket kezdeményez 23 cukorrépafajta minőségi megfigyelésére. A második — a tudatos, célszerű mezőgazdasági kutatás szakasza — az 1840-es évekkel kezdődik, miután Justus von Liebig német vegyész és tudós kidolgozza a növények szervetlen (ásványi) elemekkel való táplálkozásának elméletét. Ez az elmélet számos kísérletsorozat megkezdését ösztönzi, amelyek célja kimutatni a tápanyagutánpótlás szükségességét a magasabb növényhozamok elérésében. Az első kísérleti állomást John Bennet Lawes alapítja 1843-ban az angliai Rothamstedben, ahol a kísérletek alapját a fontosabb szántóföldi növények és a legelők tápanyagutánpótlási kérdései, illetve a vetésforgók alkották. A rothamstedi kísérleti állomást több mint százéves vetésforgó- és monokulturális kísérletei az egész világon ismertté tették. Ezekre az első, kissé kezdetleges kísérletekre jellemző, hogy egyszerűek voltak, nagy területen végezték őket és általában csak egy kezelést ellenőriztek, amelyet a kontroll-parcellákhoz viszonyítottak. A XIX. század vége felé több kutató — Grouven (1868), Waener (1880), Dreschler (1880, 1884), Fleischer (1891) és még sokan mások — számos javaslatot tett a kísérletek, kísérleti módszerek és az eredmények feldolgozására, a kiértékelések tökéletesítésére. Ettől az időponttól — a kísérleti technikák és feldolgozási módszerek tökéletesítésétől — kezdve számíthatjuk a harmadik, a modern szakaszt is. Ugyancsak ekkorra tehető a hazai mezőgazdasági kutatások fellendülése is. A bukaresti, iaşi-i és kolozsvári mezőgazdasági főiskolák megalakulásával és fejlődésével kialakultak az első kutatási központok is. A szervezett kutatómunka és -hálózat nálunk 1928 után bontakozott ki, amikor Bukarestben megalakult a Mezőgazdasági Kutatóintézet, amely szervezett kutatóállomás-hálózattal rendelkezett. Ez az az időszak, amikor a kísérleti technikába bevezették az ismétlést, a több tényezős kísérleteket, amikor az eredmények feldolgozásában-kiértékelésében tért hódítottak a különböző matematikai, statisztikai és a valószínűségszámítási módszerek. Napjainkban már nagyon fejlett és korszerű kísérleti technikák és felszerelések állnak a kutatók rendelkezésére mind a szántóföldi és laboratóriumi kísérletek, mind pedig az alap- vagy alkalmazott kutatások elvégzésére, nem beszélve a bonyolult és sokoldalú matematikai módszerek és számítástechnikák, a számítógépek alkalmazásáról. A romániai mezőgazdasági kutatások történetében 1962 jelentette a fordulópontot, amikor a Mezőgazdasági Kutatóintézet Központi Mezőgazdasági Kutatóintézetté alakult, amely már több úgynevezett ágazati kutatóintézet munkáját irányította. Az 1969 utáni átszervezést követően az ágazati kutatóintézetek függetlenné váltak és kialakították saját kutatóállomás-hálózatukat. A mezőgazdasági kutatást, amely 37 kutatóintézetben (ezekhez 107 kutatóállomás tartozik), valamint a hat Mezőgazdasági Főiskolán folyik (a kutatók száma meghaladja a 3 500- at) központilag a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományos Akadémia koordinálja. Dr. JÁNOSI ZSIGMOND mérnök, tudományos főkutató Az összes munkálatok komplex gépesítése érdekében 1985-től legkevesebb 2 000 vállalati, intézményi dolgozót szakképesítünk megyénkben a traktorok vezetésére, hogy a csúcsidőszakban legyen elegendő szakemberünk .1985. I. 5. Csapágygolyó-megmunkáló gépsor a brassói gördülőcsapágyüzem csiszolórészlegén A fogarasi vegyipari kombinát ammóniák gyárának egyik kompier berendezése Az emlékezés A magasabb rendű szervezetek, így az emberi szervezet is, a létfenntartásához szükséges célszerű reakciók, magatartások egy részét ösztönök formájában, a születésével hozza magával, de túlnyomó többségüket az élete folyamán sajátítja el, azaz megtanulja. A megtanult műveletek, ismeretek emlékképek formájában raktározódnak el az idegsejtekben, ahonnan mind fizikailag, mind pszichikailag felidézhetők. Rövid memóriának a tanulást követő 20—30 percen belüli emlékezőképességet nevezik, míg a hosszú memória a nagyobb időszakra terjedő, tartós emlékezetet jelenti. Annak ellenére, hogy pontos hatásmódjukról keveset tudunk, kezdettől fogva bizonyos fehérjéknek tulajdonítottak alapvető szerepet az emlékezés folyamatában. Fehérjék közvetítésével kíséreltek meg átvinni bizonyos tanult információkat először nem „tanított" halakba, majd rágcsálókba is. E kísérleti állatok agyából egész sor olyan kismolekulájú fehérjeszármazékot (peptidet) sikerült kivonni, amelyeket nem idomított állat szervezetébe juttatva, az illető információ elsajátítását megkönnyítették, időben is meggyorsították. Rágcsálóknál bizonyos fehérjehormonok (adrenokortikotrop hormon, pigmentsejteket serkentő hormon, antidiuretikus hormon) határozottan elősegítik a feltételes reflexek kialakulását, vagyis a „tanulást" és azok tartós rögzülését is. A központi idegrendszert alkotó több milliárdnyi idegsejt (neuron) valóban minden mesterségesen szerkesztett számítógépet megszégyenítő számú és fajtájú működési elem közötti kapcsolatra teremt lehetőséget. E kapcsolatok szerkezetét és működését ma már eléggé ismerjük. Sokkal kevesebbet tudunk viszont azokról a folyamatokról, amelyek az idegsejtek belsejében mennek végbe és amelyek olyan maradandó nyomot hagynak maguk után, hogy évek, évtizedek múlva is felidézhetők. Ha az emlékezés anyagi szubsztrátumát még csak kevéssé ismerjük is, annyi bizonyos, hogy az emlékezésben résztvevő idegsejtek bizonyos átkapcsolódási pontok, ún. szinapszisok útján továbbítják a tárolt és felidézett információkat. A kaliforniai egyetem két kutatója, Gary Lynch és Michael Baudry patkányok agykérgéből készített szeleteken vizsgálták az agysejtek működési áramait. Már korábban ismeretes volt, hogy bizonyos agykérgi területek előzetes ingerlése még hónapok múlva is megkönnyíti ugyanazon részek működési áramának a jelentkezését. Ez az ún. „hosszú időtartamú potenciácé" (LTP). Kiderült, hogy a LTP-ben résztvevő szinapszisok ingerület-átvivő anyaga, ún. mediátora egy glutaminsavnak nevezett aminosav. Lynch és Baudry patkány-agykéreg hippocampus-tekervényéből készített metszeteket, azokat elektromos úton ingerelte, s egy óra múlva, újabb 5 percig tartó ingerlés után feldarabolta a metszetet, majd a szinapszisok membránjaiban meghatározta a glutaminsavat fajlagosan kötő receptorstruktúrák mennyiségét. Kiderült, hogy a LTP-nak ki ■ • a - ® r • biokémiára tett agyszeletek idegsejtjei szinaptikus membránjaiban jellegzetesen növekszik a glutaminsavreceptorok száma. Ez a jelenség együtt járt a szeletek elektronmikroszkópos szerkezetének sajátos változásaival is: az idegsejtek citoplazma-nyúlványai, a dendritek is megvastag, megnőtt az idegrostok és a dendritek között kialakuló szinapszisok száma is. További fontos felismerés volt, hogy a LTP jelensége a neuronokban a kalcium-ionok jelenlététől is függ. A glutaminsav-receptorok számbeli növekedése a LTP folyamán csak kalcium jelenlétében következik be. Lynch és Baudry egy olyan enzimet mutatott ki az idegsejtek aembránjában, amely a kalcium-ionok hatására válik aktívvá és véglegesen „kicsomagolja", vagyis feltárja a glutaminsav-receptorokat a sejtfelületen. Az enzim a „kalpain"-ok családjába tartozik és egy fodrinnak nevezett fehérjére hat, amely az idegsejtek membránjának belső oldalán helyezkedik el. Jodrin enzimatikus elbontása a membrán külső felén elhelyezkedő receptorstruktúrák feltárulásához és így a dendritszerkezetek megvastagodásához vezet. E folyamatok szerepét az emlékezésben Lynch és Baudry a következőképpen képzeli el: az odavezető idegrostok útján érkező impulzusok hatására fokozódik a kalcium-ionok bejutása az ingerelt idegsejtekbe. A kalcium-mennyiség növekedése az idegsejt belsejében aktivál egy, d membránhoz kötött calpain enzimet. Az enzim elbontja a membrán belső oldalán található fodrinnak nevezett fehérjemolekulákat. A membrán folytonosságig helyenként megszakad, de egyidejűleg korábban rejtett glutamát kötő receptorstruktúrák is szabaddá válnak benne. Ennek következtében a membrán sokkal érzékenyebbé válik a következő ingerlésekkel szemben. Egyidejűleg megváltozik a citoplazmatikus dendritnyúlványok alakja is. A jelenségeknek ez a sorrendje függetlennek tűnik a neuronok és idegroszok belsejében eddig feltárt nyugalmi és ingerületi folyamatoktól. Az ismertetett kutatások elsősorban azért jelentősek, mert olyan tartós szerkezeti és működésbeli változásokat tártak fel a központi idegrendszer neuronjaiban, amelyek ismétlődő ingerületi folyamatok kapcsán alakulnak ki és amelyek hosszú időn át kimutathatók az idegsejtekben. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy több száz vagy éppen több ezer ilyen „hosszú időtartamú potienciáció“-nak kitett és ennek következtében szerkezetileg és működésében is módosult neuron között kialakuló változatos kapcsolatok képezik mind a rövid, mind a hosszú memória alapját. A kutatások eredményei tehátbiztató alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy további vizsgálatokkal mind e neuro nők közötti kapcsolatok pályáit, mind pedig magát ,ak az emlékezési folyamatnak az anyagi szubsztrátumát is feltárják. Dr. MÓDY JENŐ SZELLEM IS LÁTÓHATÁR A természet patikája Tél lévén, megpróbálunk olyan gyógynövényeket ajánlani, amelyeknek termése (olykor) az üzletekből beszerezhető. A koriander — gömbölyű bordázott termését használjuk fel — a Földközi-tenger keleti mellékéről származik, s már a római szakácsok is ismertek. A világosbarna-drappos színű termés illóolajat, keményítőt, C-vitamint és tanninokat tartalmaz. Az illóolaj szélhajtó és enyhe görcsoldó hatású. Ezért a termést egyedül vagy teakeverékek részeként használjuk. Kiváló fűszernövény, amelyet a húsipar, a háztartások és a likőripar egyaránt felhasznál. Ennek a kistermetű, az ernyősvirágúak családjába tartozó növénykének színtén a (kaszat)termését használjuk, ez ugyanis illóolajban (3—7%) gazdag. Étvágyjavító és szélhajtólátású. Különösen hatékony csecsemők görcsös hajtó éki fájdalmainak megszüntetésében. Egy kávéskanálnyi magra 2 deci jövővizet töltünk és egy perc forralás után negyedóráig állni hagyjuk és leszűrjük. A főzetből félóránkéntóránként fél kávéskanálnyi mennyiséget adunk, langyosan, cukor nélkül. A köménymagot fűszerként a sütőipar, húsipar és likőrgyártás is felhasználja. Koriander Kömény Itt a könnyű ház Az idevágó szakirodalom szerint a lakásépítésben használt betontégla épületelemek négyzetméterenkénti súlya .1 000—1 500 kilogramm, ami azt jelenti, hogy a háromszobás, mellékhelyiségekkel rendelkező földszinti lakás súlya 200 tonnára tehető. Az épületelemek súlycsökkentése tehát ésszerű követelmény, de ennek megvalósítása csak abban az esetben bizonyul hasznosnak, ha a könnyű épületelemek is olyan hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a nehezek. Úgy tűnik, hogy a hazai próbálkozásokat most újabb siker koronázta, ugyanis a bukaresti építőanyagokat kutató és tervező intézet szakemberei olyan betonból készült különleges házelemeket állítottak elő, amelyek súlya négyzetméterenként alig 160 kilogramm, vagyis nyolcszor könnyebbek, mint az eddig felhasználtak. A pehelykönnyű falelem lényegében két, üvegszállal megerősített, mindössze egy centiméter vastag betonlemezből áll, amelyek közé olcsó, valamint könnyű hő- és hangszigetelő anyagot tömnek. Érdemes megjegyezni, hogy mind a gyártástechnológia, mind pedig a gépek és berendezések bejegyzett találmányként szerepelnek. A fallemezekből egyelőre földszinti lakás készült, a következő kísérletek viszont egy kétszintes ház problémáinak megoldását tűzték célul. Gépsorok A hazai iparosodás egyik, az erőteljes korszerűsödést igazoló vetülete a gépcsoportok és automata gyártásvonalak alkalmazásának fokozódó térhódítása. E rendkívül komplex ipari berendezések gazdaságosságát — a legkomplikáltabb alkatrészek is gyárthatók így — számos hazai gyár és üzem gyakorlata példázza. Hogy ne menjünk messze, vessünk egy futó pillantást a tehergépkocsi-vállalat üzemcsarnokaiba: a feldolgozó- és szerelőműhelyekben 810 gépcsoport (vonal) működik, amelyek 5 677 szerszámot használnak. Ezek együttesen mintegy 4 000 szerszámgépet helyettesítenek. Nem beszélve arról, hogy termelékenységük két-háromszor, esetenként pedig még többször is meghaladja a klasszikus gépekét. A robotok családjának egyszerűbb tagjai a manipulátorok, amelyek egyszerű, folytonosan ismétlődő munkák elvégzésére programozhatók. Ez a változtatható programozású karos manipulátor csavarokat hajt be megszabott helyekre Bonyolult méréssorozat előzi meg a szemorvos döntését A képünkön látható „maszk" komplex műszer, megkönnyíti a szemüvegre szoruló páciens szemértékeinek pontos megállapítását Kalandozás a világegyetemben (TV-jegyzet) A gondolkodás örömét és izgalmát élem át már hetek óta minden csütörtökön este a TV-készülék előtt, s velem együtt százezernyi, milliónyi TV-néző, akiket kézen fogott Carl Sagan és értelmes bolyongásra indult velük a világegyetembe. A 150 fős forgatócsoporttal 12 országban, mintegy 100 millió dollárért készített „kozmikus szupershow“-t az USA-ban több mint 140 milliónyian látták. Ausztriában 500—600 ezer nézőt, érdeklődőt bilincselt le adásonként a New York állambeli Cornell Egyetem neves asztrofizikusának és exobiológusának műve. A világegyetem — a kozmosz, amely az ókori görögök értelmezésében a céltudatos, emberi megismerést lehetővé tevő rendezett világmindenséget jelentette — című sorozattal Carl Sagan, úgy tűnik, arra vállalkozott, hogy közérthető eligazítást nyújtson és „rendet teremtsen“ a természettudományok felfoghatatlannak tetsző világában. Az első rész a „kozmikus óceán partjainak", a közeli és távoli égitestek arculatának egyéni eszmefuttatásokkal gazdagon átszőtt leírását adja, természetesen „csak“ vázlatosan. Majd, a nála mind gyakrabban felfedezhető könnyedséggel, kultúrhistóriai eszmefuttatásokra vállalkozik. Egyszerre csak az alexandriai könyvtár jelentőségéről beszél nekünk, akik lélegzetvisszafojtva — magam is és még sokan, jegyzettömbbel — hallgatják. A második részben — még emlékezünk rá — a Földön kívüli élet lehetőségeivel és elképzelhető formáival foglalkozik, miközben — akár egy sci-fi regényben — elkalauzol bennünket a kozmikus életformák — például a Jupiter légkörében létezhető — egyelőre csak elképzelhető világába. A harmadik részben a bolygók egymásra, a Földünkre — beleértve Földünk élőlényeit — való hatásával, ezek tudományának titkaival, a titkok feltárásával, feltáróinak kutató, kereső vívódásaival, küzdelmével — Kepler — foglalkozik. A VILÁGEGYETEM mind formailag, mind tartalmilag értelemmel készített, nagyszerűen illusztrált, érdekfeszítő program. A sokszor talán különösnek tűnő lírai hangvétel a szigorúan tudományos megállapítások közben azt bizonyítja, hogy a világegyetem titkának kutatása mindenekelőtt intellektuális-érzelmi élményt kíván nyújtani és nem a kozmosz rideg rendbe foglalt leírását ígéri. Sagan, azzal, hogy bemutatja az univerzum lenyűgöző szépségét, elsősorban le akar bilincselni és hozzá akar járulni ahhoz, hogy a megszokott szűk környezetünknél sokkal messzebbre lássunk. S akikben — a sorozat hatására — kialakul az alaposabb tudás igénye, azoknak ajánljuk mindazon terészettudományos kiadványokat, amelyek éppen ennek az igénynek a kielégítésére kerültek könyvkereskedéseink, könyvtáraink polcaira. VÁRADI MÁRIA M CZKLO IL*JI U/S Külön Mi is tulajdonképpen az eka-alumínium és melyek a tulajdonságai? — kérdezi Stauble Krisztina sepsiszentgyörgyi olvasónk. A gallium története érdekesen fonódik össze Mengyelejev orosz tudós munkásságával, aki 1869- ben készítette el a kémiai elemek periódusos rendszerét. A galliumot Paul Emil Lecoq de Boisbaudran francia vegyész fedezte fel 1875-ben (és keresztelte galliumnak Franciaország egykori latin neve, Gallia után), vagyis hat évvel a periódusos rendszer elkészítése után. Ennek ellenére Mengyelejev előre megjósolta ennek a fémnek a létezését, mi több, jó néhány tulajdonságát le is írta. Az orosz tudós ekaalumíniumnak nevezte a későbbi galliumot — utalva annak néhány, az alumíniummal közös tulajdonságára. A meglepő az volt, hogy Mengyelejev 5,9—6,0 gramm/cm3-re becsülte a gallium fajsúlyát, felfedezője pedig, aki kezében is tartotta a fémet, úgy találta, hogy csupán 4,7 gramm/cm3. A későbbi ellenőrző vizsgálatok 20° Celsiuson megállapították, hogy e kémiai elem fajsúlya 5,904 gramm/cm3! Mengyelejev még azt is megsejtette, hogy az ismeretlen elem valószínűleg alacsony olvadáspontú fém, de azt még ő sem tételezte fel, hogy ez mindössze 29,75 C-fok, ami azt jelenti, hogy a gallium már az ember tenyerében megolvad. E vonatkozásban mindössze két fém tesz túl rajta: a cézium és a higany, amelyek olvadáspontja 28,50, illetve mínusz 38,87 C- fok. A „különcködés" nem áll meg ennél a pontnál. Érdekes, hogy nagyon tág hőmérsékleti tartományban: 29,75 C-foktól 2 230 C-fokig megőrzi folyékony halmazállapotát, s még ezen a rendkívül magas hőmérsékleten is alig párolog. Ugyancsak egyedülálló az a tulajdonsága, ahogy túlhűtve még hónapokig, akár mínusz 15 C-fok alatt is, cseppfolyós állapotban tartható. S ha már a furcsaságok leltározásánál tartunk, el kell mondanunk, hogy szilárduláskor térfogatát 3,2 százalékkal növeli (akár a víz megfagyásakor), s hogy a szilárd állapotú Naprendszerünk határát a Pluto bolygó pályáján túlra kell tennünk, ahol jórészt hidrogéngázból és kozmikus porból álló felhő található. Ebből az „ősködnek" nevezett térségből indulnak útjukra az üstökösök. A bolygórendszer keletkezése óta mintegy 18 milliárd üstökös látogatott el központi csillagunk közelébe. Pierre Méchain francia csillagász 1786. január 17-én egy olyan, korábban nem ismert üstököst pillantott meg, amelyről Fred Éneke német asztronómus számításai kiderítették, hogy meglepően rövid pályán végzi keringését a Nap körül. Énekéről (pályaszámítójáról) kapta a nevét és mindjárt a „rettegett" Halley-üstökös után következik hírességben. 3,3 év alatt kerüli meg a Napot, egyben az ismert legrövidebb pályájú üstökös. Közvetlenül a napközelpont előtt és után megfigyeléséhez rendszerint elegendő egy kézi látcső is, sőt, 1795-ben az Uránusz bolygó felfedezője, William Herschel szabad szemmel is látta (látványa néha valóban olyan, mintha a tiszta, nyári éjszakákon felderengő M 31-es jelzésű tömör csillaghalmazt észlelnénk a Herkules csillagképben). Felfedezése óta hatvanszori látogatását tanulmányozták már. Állandó ellenőrzés alatt áll. A modern kor csillagászai megfigyelték, hogy pályamozgása ellentmond a Newton-féle gravitációs törvénynek, továbbá nem követi pontosan a Kepler-féle bolygómozgási útvonalakat sem. Keringésideje egyre rövidül — mind korábban érkezik ,s és a fém sokkal rosszabbul vezeti a villanyáramot, mint a cseppfolyós állapotú. A gallium eléggé elterjedt a földkéregben, e vonatkozásban az ólommal hasonló helyet foglal el, de feldúsulva nagyon ritkán fordul elő. Legfontosabb ásványai a germanit és gallit, amelyekben 1,5—2 százaléknyi gallium található. Ipari előállítása főként cinkércekből és bauxitból történik, amelyek tonnánként 20—100 grammnyi galliumot tartalmaznak. A fémkivonási technológia alapját a feldúsított érc többszöri elektrolízise képezi, amelynek eredményeként úgynevezett „négykilences", azaz 99,99%-os tisztaságú fém keletkezik. A galliumot furcsa, egymásnak ellentmondó tulajdonságai tették rendkívül sokrétűen felhasználhatóvá. Különleges hőmérőkben 30 és 2 230 C-fok között nem higanyt, hanem galliumot használnak. „Hideg forraszként" alkalmazzák olyan helyeken, ahol az összeillesztendő tárgyakat nem szabad felmelegíteni. (Ilyenkor a por alakú galliumot rézzel, nikkellel, ezüsttel vagy arannyal keverik.) Alacsony olvadáspontja miatt automatikus tűzjelző- és tűzoltórendszerek érzékelőjeként elengedhetetlen fontosságú. A galliummal „ötvözött" üvegnek jelentősen megnövekedik a törésmutatója; ha pedig galliumoxidot kevernek az üvegmasszába, akkor az így készült lemezek jól átengedik az infravörös sugarakat. Lévén kiváló fényvisszaverő (folyékony állapotban a ráeső fény majdnem 90 százalékát visszaveri), a galliumozott tükrök igen keresettek a csillagászatoptikában. Radioaktív izotópját daganatok helyének meghatározására használják. De nélkülözhetetlen a félvezetők világában is, mivel kiderült, hogy az arzénnal alkotott vegyülete (GaAs) jobb minőségű félvezető, mint a germánium vagy szilícium. Az űrtechnikában is nélkülözhetetlen, mivel megvan az a tulajdonsága is, hogy a fényt közvetlenül villamos energiává tudja átalakítani. Ez viszont napelemek készítésére teszi alkalmassá, napközelségi pontjába. Ha ez a „sietség" folytatódik, a Naptól mért távolsága csökken, s közel 40 ezer év múlva bele fog zuhanni a csillagba (40 ezer esztendő egy üstökös életében röpke idő). Tudomásunk szerint a Napba zuhant már a Howard— Koomen—Michels üstökös 1979 augusztusában, valamint még két másik is, 1981 januárjában, illetve júliusában. Amikor a Napot a legjobban megközelíti, másodpercenként annyi atom szabadul ki jégbezárt magjából, amennyi tízes számlálható a harmincadik hatványon. Az anyagveszteséggel egyidejűleg a mag összezsugorodik, tömege sűrűsödik. Az ilyen üstökös magja jobbára már csak por és kődarabok halmazából áll; jelenlegi tömege 8x100M tonna, átmérője 3 kilométer. Egy darabkája 1908 júniusában „önállósította" magát és minden valószínűség szerint pályát változtatva, a Föld irányába való zuhanás közben, a Köves-Tunguszka térsége fölött az ugrásszerűen növekvő hő hatására szétrobbant. Legutoljára 1984. március 27-én haladt el a Nap mellett — 52 millió kilométerre —, kevéssel a Merkur bolygó pályáján belül. 1980 őszén előrejelzett fényessége a várttól messze elmaradt. Valószínű, hogy a jövőben csak nagyobb távcsövekkel lesz megfigyelhető. KÓSA-KISS ATTILA Az oldalt szerkeszti: DANCSU KATALIN Érdekes természeti jelenségek Vesztébe rohanó üstökös BL 1. SZÁM 4-5. OLDAL