Brassói Lapok, 1987 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 1. szám

BL (Folytatás az első oldalról) feltárva az utat a nukleáris fegyverek felszámolása és a konvencionális fegy­verzet lényeges csökkentése felé. Mindent meg kell tenni, hogy 1987 legyen olyan esztendő, amikor a nyi­latkozatokról határozottan rátérnek a konkrét leszerelési akciókra! Románia véleménye szerint 1987 folyamán meg­egyezésre lehet jutni az európai közép­­hatótávolságú rakéták kérdésében. Véleményünk szerint különösképpen fokozni kell a tevékenységet a nukleá­ris kísérletek megszüntetéséért, ami első lépés lehetne a leszerelés, a nuk­leáris veszély elhárítása útján. Népünk a november 23-i országos népszavazás keretében leadott egyönte­tű szavazatával bebizonyította, hogy elhatározása küzdeni a leszerelésért, a békéért. A két katonai tömb országai közül Románia elsőként látott hozzá ténylegesen csapatállományának, fegy­verzetének és katonai kiadásainak öt­­százalékos csökkentéséhez. Megvan az elégtételünk, hogy a román nép e kez­deményezése erős nemzetközi visszhan­got keltett, s meggyőződésünk szerint ösztönzésként fog szolgálni más államok számára is, hogy térjenek rá reális le­szerelési intézkedésekre. A nemzetközi élet számos bonyolult és nehéz problémáját az összes államok cselekvő részvételével kell megoldani, tekintet nélkül nagyságukra­ vagy tár­sadalmi berendezkedésükre. Mindent meg kell tenni, hogy kirekesszék a nemzetközi kapcsolatok területéről az erőszakot és az erőszakkal való fenye­getést, és az összes vitás államközi problémákat kizárólag békés, tárgya­lásos úton oldják meg. Úgyszintén fo­kozni kell az erőfeszítéseket és akció­kat a gyengén fejlettség felszámolása és az új gazdasági világrend megterem­tése irányában. Még inkább növelni kell az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzet­közi szervek szerepét ahhoz, hogy a kortárs világ nagy problémái a béke és az együttműködés szellemében, de­mokratikus módon nyerjenek megol­dást. Romániának a maga részéről elhatá­rozása szüntelenül erősíteni az együtt­­munkálkodást az összes szocialista or­szágokkal, fejlődő és el nem kötelezett országokkal, valamint a fejlett tőkés országokkal a békés egymás mellett é­­lés elvei szellemében. Akárcsak eddig továbbra is határozottan a következő elvekre alapozzuk a más államokkal való kapcsolatainkat teljes jogegyenlő­ség és szuverenitás tisztelete, a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök. Ezeknek az elvek­nek a szellemében és alapján széles körű együttműködést folytatunk a világ összes népeivel és országaival, az ösz­szes békeszerető erőkkel a leszerelés,­ az egyetemes együttműködés és bizton­ság politikájának határozott térhódítá­sáért, egy fegyverektől és háborúktól mentes világ, a földkerekség összes nemzetei közötti béke és megértés vi­lága megteremtéséért. KEDVES ELVTÁRSAK, BARÁTAIM, ROMÁNIA SZOCIALISTA köztársaság honpolgárai: Kívánjuk, hogy 1987 hozzon népünk számára újabb, még gazdagabb megva­lósításokat, még nagyobb győzelmeket a XIII. kongresszusi határozatok teljesí­tésében, a szocializmus Románia föld­jén való felépítése nagyszerű célkitűzé­seinek valóra váltásában! Kívánjuk, 1987 hozza meg a világ minden népe számára ama jogos óhaja és törekvései teljesülését, hogy a meg­értés és a széles nemzetközi együtt­működés, a teljes biztonság­os béke légkörében éljen és dolgozzék! Az új év alkalmából tiszta szívből kívánok önöknek, kedves honfitársaim, egyre gazdagabb sikereket és eredmé­nyeket szabad, független és szí­verén szocialista hazánk fejlesztése és felvi­rágoztatása útján! Kívánok mind 'Ilid­nek teljes elégtételt a munkában és az életben, jó egészséget és boldogságot! BOLDOG ÚJ ÉVET! NICOLAE CEAUSESCU ! elvtárs újévi rádió- és televíziós üzenete Napi feladataink biztató jövő részeivé válnak Az 1987-es év első munkanapján a Hid­romecanica vállalat 2-es számú, megmun­káló­ részlegének a dolgozói újult lendü­lettel, frissen és bizakodva álltak be gé­peik mellé. A tavalyi — egészében bizony nem könnyű — esztendőt végül is jó e­­redményekkel fejezhették be, az idei ter­melést pedig kielégítő módon megala­pozták. Schwetter Loránd villanyszerelő mester, a dolgozók tanácsának alelnöke először az óév fontosabb üzemi mozzana­taira emlékezett vissza: " Nem mondhatnám, hogy valami fé­nyesen kezdődött a termelés, szempont­jából, sőt... Félév táján aztán gyökeres változásokra érett be a helyzet. A fel­gyűlt tervadósságok mielőbbi törlesztése egyrészt az üzemvezetőség összetételének a módosítását, másrészt pedig az egész munkastílus megváltozását tette szükséges­sé. A jobb gazdaszellemre, a közvetlen egyéni felelősségre került át a hangsúly. A második félévben, különösen az őszi hónapokban aztán alaposan rákapcsolt a munkaközösségünk. Hónapról hónapra csökkentettük a lemaradást, kiviteli tervün­ket — értékben — végül is mintegy har­minc nappal határidő előtt sikerült telje­sítenünk, és megvalósultak a fizikai ter­melés előirányzatai is. Az új évben — vé­leményem szerint — a gazdaságossági mutatók javítása lesz az egyik fő célunk. Nicolae Ceauşescu elvtárs is erre figyel­meztetett nagy figyelemmel követett újévi üzenetében. Nicolae Cepoi esztergályos alig 32 éves, tavaly töltötte 15. szolgálati évét a Hidro­mecanica vállalatban, ahol egyébként fe­lesége is dolgozik, csiszológépen. — Tavalyi évemet eredményesnek mond­hatom, amit személy szerint el szerettünk volna érni, lényegében sikerült is. Nagy­pontosságú esztergán dolgozom, a TH—1 és TH—2 alaptermékeink, valamint az in­­verz-reduktorok alkatrészein. A méretpon­tosságon túl számunkra — és ez tavaly ismét bebizonyosodott — elsősorban a reánk bízott gép korrekt karbantartása és teljesebb kihasználása a döntő, aztán a rend és a fegyelem tágasabb munkahe­lyünkön, kezdve attól, hogy folyamatosan és rendszeresen kapjuk az alkatrészeket és így is adjuk tovább — egészen a rész­leg, a vállalat alapvető érdekeinek az is­meretéig, a velük való maradéktalan a­­zonosulásig. A pártfőtitkár elvtárs újévi üzenetéből ezt a minden fokon átérzett és vállalt gazdaszellemet, felelősséget é­­reztem ki, erre mutat messzire sugárzó példát az ő egész tevékenysége is, ezt kell elmélyítenünk, erősítenünk nekünk is az előttünk álló, induló esztendőben. Dávid Sámuel kazánkovács csoportja január 3-án kezdett hozzá 20 darab 750 lóerős konvertitor turbináinak a nyitotásá­­hoz.­­ Ez az első nagyobb rendelésünk, u­­tána alvázakat szerelünk össze. Tavalyi mérlegünkből én főképp az anyagtakaré­­kossági eredményeinket emelném ki, az idén pedig a­ Holset turbófúvók nagyará­nyú felfuttatása állít minket komolyabb próbatétel elé. A sorozatgyártás mell­ett az önfelszerelésben kell komolyabb sze­repet vállalnunk: nagy kapacitású próba­­padokat és más berendezéseket állítunk elő, többek között az új szerelőműhelyünk részére is. Az idei termékfejlesztés szerves része a jelenlegi ötéves terv mennyiségi­minőségi növekedésének is, s amikor köz­vetlen feladatainkról beszélünk, tágasabb perspektívákban is gondolkozunk. Jövőnk­­ből látunk egy pászmányit, abból a jövő­ből, amelynek biztató képét pártunk fő­titkára, köztársaságunk elnöke annyira szuggesztíven, mély belső meggyőződéssel tárta elénk az esztendőforduló emlékeze­tes, ünnepi perceiben is. A kötelesség... „A kötelesség mindenekelőtt — vála­szolt röviden Knafft Sándor tűzmester, mi­kor arról kérdeztem, milyen érzés az új esztendőt munkahelyen kezdeni. — 23 é­­ve dolgozom a vállalatnál, s ezalatt már sokszor volt alkalmam — kötelességem — a kemence mellett maradni. Nem újdonság és mégsem a megszokott, hi­szen új esztendőbe lépvén az ember számba veszi eddigi munkáját-eredmé­­nyeit, s talán az emberi természetből adó­dóan jobban bízva, reménykedve te­kint az új esztendő elé.“ Krafft Sándor, Gheorghe Grumezescu segédmunkás és párhuzamos „párjuk" az 1-es számú kemence kezelői — Gheorghe Drăguşel és Dumitru Zărnescu —, az elő­készítő csapat tagjai, a műszaki felügye­letet biztosító többi szakember nem csu­pán jelen volt munkahelyén ezen a szil­veszter estén, hanem becsülettel eleget tettek kötelességüknek. A tűzállótéglagyár immár néhány éve az ágazat egyik leg­jobb eredményeket elérő egysége s ez az éjszaka akár szimbóluma is lehetne tevé­kenységüknek, néhány tonna tömör tég­­lával többet sikerült kihozni. Nos, ezek a többlettonnák biztosítják, hogy esztendő alatt a munkaközösség milliókat érő mennyiségeket tud küldeni terven felül a kohászatnak. Ez nyilván nem csupán az égetők érdeme, hanem az egész munka­­közösségé, amelynek minden alakulata képes arra, hogy az elvárásoknak meg­felelően dolgozzon. Ennek köszönhető, hogy az óesztendőben is a vállalat áru­­termelési tervét 26 millió, munkatermelé­kenységi előirányzatát pedig dolgozónként 8 000 lejjel haladta túl, ugyanakkor min­den ezer lej értékű termék előállításánál 8,7 lejjel csökkentették a költségeket. Az „örök tűz“ őrzőit kérdeztük, milyen gondolatokkal lépnek az új esztendőbe? Gheorghe Drăguţei: „Bár munkánk e­­gész éjszaka igénybe vett, a Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi üzenetét mi is meghallgattuk. Egyetértéssel fogadtuk minden szavát. Ami közvetlenül bennünket illet, jó lenne továbbra is a élenjárók kö­zött maradni, mert ez munkaközösségünk erejét bizonyítja. És nem látom, miért ne sikerülne, hiszen ma jobbak vagyunk, mint eddig." Krafft Sándor: „Hogy ne legyenek a munkában fennakadások, amelyek néha annyi bosszúságot és kiesést okoznak. Békét házunkban s hazánkban, ahogy az államunk elnöke is hangsúlyozta, hogy valóra válthassuk személyes és a közössé­günk előtt álló célokat". Dumitru Zărnescu: „Nyugdíj előtt ál­lok, szeretném, ha munkában eltöltött u­­tolsó évem a legeredményesebb lenne.“ Tiszta, szép gondolatok, amelyek a munkát, az egyén és a közösség boldo­gulását veszik célba. Másként talán nem is érdemes.♦ „A forgalom menni fog!“ A brassói területi vasútigazgatóság — immár a „hagyományokhoz” híven me­gint jó eredményekkel büszkélkedhetik. Bár a végső mérleg még nincs készen, a múlt év tizenegy hónapjára számítva össz­­termelési tervüket vagy ahogyan ők ne­vezik, az egyezményes tonnakilométer-mu­tatót nem csak hogy teljesítették, de 6,8 százalékkal túl is szárnyalták. Emellett el­érték a vasúti szállítóeszközök kihasználá­sának valamennyi előirányzatát. Mindeze­ket, ahogy a vasutasok háza táján hang­súlyozták, „egyemberként" cselekedtek. Alexandru Bucă forgalomirányító a bras­sói vasúti komplexumban, a rendezőpálya­udvaron dolgozik. Munkájával kapcsolat­ban mindössze ennyit mondott­: „A­z lé­nyeges, hogy a legnehezebb körülmények között is helytálljunk. Az évforduló vas­utasszemmel nézve olyan, mint az év más része. Nálunk állandó a menet. Sőt, azt mondhatnám, hogy ilyenkor még tán na­gyobb is, mint máskor. Többen utaznak, de több anyagot, készterméket kell szállí­tanunk. S bár a tél nem kedvez a vas­utasoknak, kezdve a váltóőrtől és végezve a »vezérrel«, mindenkinek helyt kell áll­nia. Ez nálunk alapállás, ez határozza meg az újévbeli tevékenységünket is, itt termé­szetesen azok a gondolatok jutnak e­­szembe, amelyek a pártfőtitkár újévi rá­dió- és­ televízió üzenetének meghall­gatása nyomán születtek. Az 1987-es esz­tendő rendkívül fontos, hisz mint a nyol­cadik ötéves tervünk második éve, úgy is mondhatjuk, hogy alapozó év. Feladataink, tudom, jelentéseik és nem könnyűek, de teljesítésük szervesen fonódik össze az új társadalom megteremtésének és felépíté-­ sének nagyszerű feladatával. Többet és jobban kell dolgoznunk, kevesebb a nyög­és energiafogyasztással. Növelnünk kell munkánk termelékenységét. Ez az egyetlen útja annak, hogy 1990-re hazánk, a szo­cialista Románia, a közepesen fejlett or­szágok sorába jusson." Sebastian Stegaru mozdonyvezető. Sze­mélyszállító szerelvényeket vezet. Sok-sok éve él a legnagyobb biztonságban. 1986- ban a vasútigazgatóság dolgozói között szervezett munkaverseny első helyezettje lett. Az elmúlt, meg az új évvel kapcso­latban faggattam. Ő mondta: „Tudja, ná­­­lünk, a vasútnál a következő mondás jár­ja: a forgalomnak mennie kel. És mi, kivétel nélkül mindannyian ehhez tartjuk magunkat 1985-ben az igazgatóságunkat a Munka érdem­rend II. fokozatával tüntet­ték ki. Nos eredményeink alapján ön is, és persze mindegyikünk, abban remény­kedik, hogy 1986-ra megkapjuk az első fokozatot is. Úgy gondolom, hogy ez a siker számunkra az új év egyik legszebb ajándéka lenne. Mit szeretnék még 1987- ben?­ Hát mindenekelőtt azt, ahogyan mi mondjuk, ne történjenek rendkívüli ese­mények. Ennek pedig egyik legfontosabb biztosítéka a béke. Ha pedig béke van, mi megtesszük a kötelességünket, a for­galom menni fog!" EKES LÁSZLÓ UDVARI ZOLTÁN SZŐKE ATTILA Szilárd elhatározásunk: maradéktalanul valóra váltjuk Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatásait Minden évkezdet alkalom a magunk mögött hagyott út, munkánk felmérésére­­értékelésére, de alkalom főleg a tanulságok beépítésére az előttünk álló célki­tűzések megvalósításáért kifejtett alkotó tevékenységbe, hogy mindaz, amit terve­­zünk-cselekszünk az elkövetkezőkben minőségileg jobb, jövedelmezőbb, hatéko­nyabb legyen. Nem kevés és nem könnyű az, amit 1937-re terveztünk, de reális, megvalósítható, s az eredmények útját a XIII. Kongresszus felelősségteljes felada­tai, Nicolae Ceauşescu elvtársnak az 1986-os év utolsó heteiben tartott magas politikai fórumokon mondott beszédeiben, újévi üzenetében, foglalt nagyszerű útmu­tatásai, lelkesítő felhívásai fémjelzik-irányítják. Milyen gondolatokkal kezdték az új minőség, az új agrárforradalom, az új műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének második esztendejét? — kérdeztük néhány nagy, Brassó municipiumi vállalat dolgozóitól. Valamennyi válasz egybe­csengő fő gondolata volt, hogy szorosan felzárkózva a párt, a pártfőtitkár köré, kommunista felelősséggel, forradalmi szellemben fordítják teljes alkotó képességü­ket és energiájukat merész célkitűzéseink életbe ültetésének szolgálatából. Ma még gondolatok és tervek. Holnap — meggyőződésünk — valósággá váltják-váltjuk őket _______________________ 1. SZÁM 2. OLDAL 1987. I. 4."

Next