Brassói Lapok, 1988 (20. évfolyam, 1-51. szám)
1988-01-08 / 1. szám
szeretet és tisztelet ünnepi szavai A fényképeket, amelyeket nézek, akár történelmi dokumentumoknak is nevezhetném: a brassói kötöttárugyáriban-gyárról készültek, alig fél évvel a köztársaság kikiáltása után, az államosításkor. Abban az időben itten, néhány fabarakkban harisnyák készültek. A „gyár“ — a régi — tulajdonképpen a hatvanas évek közepe táján kezdett „újjászületni“. A teljes átépítéskorszerűsítés első szakasza 1968-ban fejeződött be. A párt főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő abban az évben — 1968 — látogatott el először a brassói kötöttáru-gyárba. Ezt a látogatást követte még kettő: 1970-ban,, majd 1985-ben. A dátumokat mondhatni a gyár minden dolgozója jól ismeri: tulajdonképpen mérföldkövek ezek az iparegység fejlődésében. Bíró Jolán a Kovászna megyei Bélán született, 24 éve dolgozik kötőként a gyárban. Magas, erős kinézésű, mosolygós asszony, aki a kezdeteket felidézve így beszél: „Idejöttemkor még látható volt néhány rozoga, rosszul berende- Éljen teltt műhely..! Az új gyár beindulása, a munkatermelékenység növelése, az egyre növekvő exportigények kielégítése mindannyiunkra többletfeladatokat rótt. Egyre többet és jobban kellett dolgoznunk, ehhez pedig állandóan tanulnunk. Tettük, önmagunk, az egész társadalom hasznára. Hosszú évek óta csak exportra dolgozom. Tudom, mit jelent ez, mindenekelőtt bizalmat, velem és a munkámmal szemben. Én pedig nem teszek mást, mint ezt a bizalmat akarom meghálábbraegszolgálni. Az állam, személyesen a párt főtitkára rendkívül méltányolja az exportra dolgozók felelősségét, nekünk ezért bizonyos többletjavadalmazás is jár. Mindannyiunkat jobb, még jobb munkára ösztönöz. Mint ahogy a párt főtitkárának a dolgozók iránti messzemenő gondoskodását bizonyítja az alig egy hónapja lezajlott Pártkonferencián, a nyereségrészesedés egy részének már a tavaly valódi sakás fizetésére vonatkozó határozat is... Dolgozó vagyok, feleség, anya, nagymama. E «négyes minőségemben» gondolok most Elena Ceauşescu elvtársnő közelgő születésnapjára, akinek mint tudósnak, mint élenjáró politikusnak kimagasló hozzájárulásáért a haza általános haladásához, tiszta szívből kívánok boldog, hosszú életet.“ Stefania Maftei kötőnő botoşani-i származású, 12 éve dolgozik a gyárban, a gyár 6-os számú pántalapszervezetének titkára. „Szakképzetlen munkásként kezdtem, ma már négy kötőgépen dolgozom, és kizárólagosan exportra jegyzem a szavait. — Persze, ehhez nem csak a magam hozzáállására, hanem a munkatársaim segítségére is szükség volt. 21 évesen lettem párttag, az alapszervezet tagjainak akkori hozzászólásaira jól emlékszem, hiszen azok lényege két szóban kifejezhető: bizonyítanom kell. Bizonyítanom, hogy kiérdemlem a kommunista címet. És én igyekeztem-igyekszem bizonyítani. Ismerem gyárunk történetét. Figyelemmel követtem a nemrég lezajlott Országos Pártkonferencia munkálatait. Jó néhány, a könnyűiparral kapcsolatos adatot megjegyeztem, ezek szerint: az utóbbi 22 évben gazdasági ágazatunk exportja 16-szorosan növekedett. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy ezekhez az eredményekhez a mi gyárunk is jelentősen hozzájárult. Felkészültünk az idénre is, intézkedéseket hoztunk a munka és a termelés, a technológiák korszerűsítésére, amelyek biztosítani fogják az idei termelés magasabb mennyiségi és minőségi mutatóinak maradéktalan teljesítését. Ez alkalommal szeretném kifejezni a magam, de részlegünk valamennyi dolgozójának mély háláját és megbecsülését Elena Ceauşescu elvtársnőnek magasrendű szakavatottságáért és kommunista felelősségéért, amellyel a román társadalom egész fejlesztési folyamatába bekapcsolta a tudomány és a világtechnika legfejlettebb vívmányait. Éljen soká! PATAI SÁNDOR * Magas fokú tisztelet S. Bedő Mária vegyészmérnök, a kötőanyag és azbocement kutatóintézet brassói fiókjának fölkutatója a bukaresti ipari kémia karr elvégzése után visszakerült Brassóba, a cementszakmába. Kettős hazaitalálásról van szó, születési helye is Brassó, a cementszakma pedig családi hagyomány. — Hogy alakultak az egyetem utáni első évek? — kérdeztem Bedő Máriát. — A cementgyárban 1965-től 1970-ig dolgoztam mint laborfőnök. 1970-ben lettem, azóta vagyok kutató... — Végül is hogyan, miért választ az ember ilyen „nyugtalan“ életpályát? — Én inkább izgalmasnak nevezném, mert a kutató munkában, bár távolról sem hasonlítható a vaksötétben való útkereséshez, mindig fel kell készülnünk a meglepetésre, a sikertelenségre. Azonban ez utóbbi vonatkozásában minőségi változások történtek az utóbbi évtizedek során. A kutatások egyrészt hatalmas anyagi eszközöket és emberi erőt követelnek, emésztenek fel, másrészt a tudomány lévén anyagi termelő erő is, haladási iránya, eredményessége közvetlenül hat az illető nemzetgazdasági ágazat globális fejlődésére. Ezért napjainkban szükségszerű követelmény a nemzetgazdaság főbb fejlesztési irányainak és a megfelelő kutatási irányoknak a legszorosabb, ha lehet, tökéletes összehangolása. E területen fejt ki óriási jelentőségű tevékenységet a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács, élén dr. Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnővel, akinek hozzáértését, munkabírását nemcsak a hazai tudományos élet képviselői, hanem a külföldé is osztatlan elismeréssel, magas fokú tisztelettel illetik. Az építőanyagipari kutatások nem produkálnak olyan látványos eredményeket, mint teszem, az elektronikai, biokémiai vagy magfizikaikutatások... — Ez igaz, mégsem érezzük magunkat háttérbe szorítottnak, hiszen minden kutatási eredményünk közvetlenül járul hozzá a nemzetgazdaság fejlődéséhez. Építkezés nélkül elképzelhetetlen a haladás. Eleinte a nagy kezdő szilárdságú cementtel, később az aluminát-, illetve a hidrotechnikai cementekkel foglalkoztam, hogy 1978-tól a fehércementre összpontosítsak. — Látható, tapintható eredmények... — Vannak, persze, hogy akadnak. Mert ha az 1978-ban gyártott cementünk fehérség! foka 68—70 százalékos volt, úgy napjainkra elérte a 78—80- at, szilárdsága pedig a négyzetmilliméterenkénti 25 newtonról 40—45-re növekedett. Ez utóbbi így eléri a szürke cementét, ami nagyon lényeges. A 10 százalékos fehérség! fok növekedés mögött rengeteg próbálkozás áll. Elena Ceauşescu elvtársnő következetes magatartásának köszönhetően ugyanis az új kötőanyagok hazai gyártását céljául kitűző kutatótevékenység jelentős mértékben fellendült, megfelelő anyagi támogatásban részesült. Mindez kutatócsoportunkat is arra ösztönözte, hogy az Elena Ceauşescu elvtársnő munkássága iránti magas fokú tisztelet megnyilvánulásaként, erőnket nem kímélve dolgozzunk. Ily módon, sikerült kidolgoznunk a fehércement merőben új gyártástechnológiáját. E technológiának köszönhető, hogy az egyre inkább keresett fehércement mind nagyobb mennyiségben áll a felhasználók rendelkezésére. Építészeti díszítőelemek, betonok és habarcsok, betonlapok, burkolatok készítésére használják. S ami szintén lényeges, a világ számos országába exportáljuk. SZŐKE ATTILA 1988. I. 5. A legreprezentatívabbnak számító berendezésben, a klinkerkemencékben folyamatosan lobog a láng és folyamatosan dübörögnek az őrlőmalmok acélgolyói is, magasba kígyóznak a szállítószalagok, a vezérlőteremben vigyázó szemek követik a jelzőlámpák villódzását, a mérőműszerek kilengéseit. Az althévízi kötőanyagipari kombinát nehéz, belső átszervezésekkel is megterhelt évet hagyott maga után. A menetközben foganatosított intézkedések, amelyek főként a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felszámolását szolgálták, hozzájárultak ahhoz, hogy a kombinát múlt évi mérlegébe jó néhány pozitív, sőt, kiemelkedő tétel is bekerülhessen. Pavel Mărculeţ mérnök, a nemrégiben kinevezett új vezérigazgató ezek között említi az exportterv túlteljesítését — az althévízi cement legnagyobb részét kemény valutában értékesíti az ország —, az idei tervfeladatok teljesítésének a megalapozása szempontjából pedig a beruházásoknál elért előnyöket hangsúlyozza. A kombinátban jelenleg tucatnyi cementfajtát állítanak elő, a legkülönbözőbb tisztasági, tartóssági, ellenállási követelményeket tudják — a szakma világszínvonalán — kielégíteni. Az a- Folyamatosan nyagtakarékosság területén is mutathatnak fel jó eredményeket, nagyobb mértékben a samottégla-béléseknél (44%-ot sikerült megspórolniuk), kisebb mértékben (4 százalék) az őrlőmalmok acélgörgőinél. Az új vezetőség, Elena Ceauşescu elvtársnőnek a tudomány és oktatás kongresszusán mondott beszédeibe foglaltakra alapozva, ismét „mozgásba hozta“ a belső műszaki élet hagyományos formáit-fórumait: felélénkült a mérnökök, technikusok bizottságának a tevékenysége, s a közvetlen termelési folyamatot, a délutáni és az éjjeli váltásokat is megerősítették műszaki segédlettel. Most, januárban indulnak be a szakképesítési és polikodifikálási tanfolyamok, ezekkel egyidejűleg a KISZ-bizottság is nagyobb súllyal vállal szerepet a szakmai-tudományos bizottságok munkájának a fellendítésében. És most, idei első lapszámunkban szóljunk az olthévízi cementgyártók közül azoknak a gondolatairól, akiket az érkező új esztendő a munkahelyen, kötelesség-teljesítés közben talált. lobogó lángok Dumitru Olteanu mester egy 14 munkásból álló váltást irányított a lisztmalmoknál. A mészkő, agyag, pirit és más adalékanyagok keverésénél nemcsak a „receptek“ helyes összetételére figyeltek fel, hanem arra is, hogy a forgódoboikat maximálisan töltsék fel, ugyanis az acél őrlőgolyók a teljes töltésnél kopnak a legkevésbé. Csoportjából az élenjáró Mircea Gheorghe lakatost, aveterán Cornel Crăciun fűtőt és Emilia Negru szállítószalag-gépkezelőt, 3 gyermek gondos édesanyját említjük meg, hozzájárulásukért a váltás közel 3 000 tonnányi termelésének az eléréséhez. — Idei első rekord term édésünkkel Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő közelgő születésnapja előtt tisztelgünk — mondotta a mester. A 37 éves, helybeli Kádár István operátort és munkatársait, Viorel Cociorbant, Katona Mihályt és Gheorghe Ghindeát, az égetőkemencék lángjainak fényénél érte az új esztendő. Kádár Istvánnak a felesége is itt, a kombinát étkezdéjében dolgozik, s nagyon örülnének neki, ha az új esztendőben fiatal házaspárból kisgyermekes szülőkké válhatnának. Éppen ezért hálával gondolnak Nicolae Ceauşescu elvtársira, Elena Ceauşescu elvtársnőre, azért a gondoskodásért, amelyet a család helyzetének megszilárdításával szemben tanúsítottak. Nicolae Pleşa a cementmalmoknál vezette az újévi váltást. „Jobbkeze“, Vasile Simion lakatos, Ana Oprea operátor és tucatnyi társuk vigyázták felül a berendezések működését, azon igyekezve, hogy a főjavítás után, december 24-én megindított cementvonal továbbra is maximális teljesítményt nyújtson. A kombinát reprezentatív vezérlőtermében Szász Csilla és Csömör Ildikó operátorokat az új esztendőt köszöntő felirat mellett a televízió munkatársai is megörökítették. Amire ezek a sorok megjelennek, egy egész ország tévénézői láthatták őket, amint Horia Bocan mérnök ünnepi szavaihoz csatlakozva, az idei első váltás munkasikereivel illő módon Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő közelgő születésnapját köszöntik ők is. EKES LÁSZLÓ Történelmet tanítva. •• Történelmet tanítok immár 11 éve, tudom, hazánk történelmének az utóbbi 22 év — a IX. Pártkongresszustól eltelt időszak — messzemenően a leggyümölcsözőbb korszaka, melyet méltán fémjelez a párt főtitkárának, államunk elnökének a neve. Feladataimat — mondhatnám: büszkeséggel vállalt feladataimat — is jól ismerem: olyan fiatalok nevelése, akik teljes odaadással és kellő felkészültséggel vállaljákfolytatják azt a nagyszerű országépítő munkát, amelyet — a párt főtitkára által kijelölt úton — szüleik megkezdtek-folytatnak. Mélyen visszhangzanak ma is bennem azok az igen értékes útmutatások, amelyeket alig két hónappal ezelőtt a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács plenáris ülésén doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnő fogalmazott meg a számunkra, tanügyi dolgozók számára. Vezérfonalként irányít tevékenységemben az útmutatás: az oktatás növelheti és növelje is szerepét a nevelésben, a tudományos, materialista világ-, és életszemlélet, a kommunista, hazafias és forradalmi meggyőződések, az egész nép munkája, a szocialista és kommunista építőmunka melletti felelősségteljes elkötelezettség kialakításában. A nevelés — hívja fel a figyelmünket Elena Ceauşescu elvtársnő — legyen mindig munkával és munkára nevelés! Mély igazság: a fiatalok iskolai nevelésétől, a fegyelem, a rend és a felelősség szellemében történő nevelésétől függ ugyanis jó viszonyulásuk a termeléshez, a gazdasági és társadalmi élethez, az ország fejlesztési terveinek és programjainak egész megvalósításához. Az oktatás — hangzik számunkra a felhívás — fordítson állandó figyelmet a gyakorlati képzés kérdésére, olyan abszolvensek felkészítésére, akik jó eredményekkel kapcsolódhatnak be a termelő munkába. A gyakorlati képzéssel párhuzamosan azonban nem hanyagolható el az elméleti oktatás. Annak megértése-elfogadtatása a fiatalokkal, hogy a történelem folyamán minden eddigi társadalmi rendek legszebbekét építjük, hogy végső célunk a kommunista társadalom — a történelem legemberarcúbb társadalma — felépítése. Magam is a legmelegebben és tiszteletteljesen köszönetért mondok doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnőnek a tanügyi káderek — valamennyiünk — számára is számos alkalommal megfogalmazott orientációkért, feladatokért és útmutatásokért, mert meggyőződésem, hogy így a ránk ruházott nagy felelősség arányában járulhatunk hozzá mi is a Román Kommunista Párt XIII. Kongresszusa nagy horderejű határozatainak teljesítéséhez. Ez alkalommal szeretném kifejezni mély hálámat és megbecsülésemet Elena Ceauşescu elvtársnőneek magasrendű szakavatottságáért és kommunista felelősségéért, amellyel a román társadalom egész fejlesztési folyamatába bekapcsolta a tudomány és az oktatás legfejlettebb vívmányait. Éljen sokáig! DAN GIUVERCA, a brassói 6-os számú általános iskola tanára BL 1. SZÁM 3. OLDAL