Brassói Lapok, 1988 (20. évfolyam, 1-51. szám)

1988-01-08 / 1. szám

szeretet és tisztelet ünnepi szavai A fényképeket, amelyeket nézek, a­­kár történelmi dokumentumoknak is nevezhetném: a brassói kötöttárugyár­­iban-gyárról készültek, alig fél évvel a köztársaság kikiáltása után, az államo­sításkor. Abban az időben itten­, né­hány fabarakkban harisnyák készültek. A „gyár“ — a régi — tulajdonkép­pen a hatvanas évek közepe táján kez­dett „újjászületni“. A teljes átépítés­­korszerűsítés első szakasza 1968-ban fejeződött be. A párt főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő abban az évben — 1968 — látogatott el először a brassói kötött­áru-gyárba. Ezt a látogatást követte még kettő: 1970-ban,, majd 1985-ben. A dátumokat mondhatni a gyár minden dolgozója jól ismeri: tulajdonképpen mérföldkövek ezek az iparegység fej­lődésében. Bíró Jolán a Kovászna megyei Bélán született, 24 éve dolgozik kötőként a gyárban. Magas, erős kinézésű, mosoly­gós asszony, aki a kezdeteket felidézve így beszél: „Idejöttemkor még látható volt néhány rozoga, rosszul berende- Éljen teltt műhely..! Az új gyár bein­dulása, a munkatermelékenység növe­lése, az egyre növekvő exportigények kielégítése mindannyiunkra többletfel­adatokat rótt. Egyre többet és jobban kellett dolgoznunk, ehhez pedig állan­dóan tanulnunk. Tettük, önmagunk, az egész társadalom hasznára. Hosszú é­­vek óta csak exportra dolgozom. Tu­dom, mit jelent ez, mindenekelőtt bi­zalmat, velem és a munkámmal szem­ben. Én pedig nem teszek mást, mint ezt a bizalmat akarom megháláb­b­­raegszolgálni. Az állam, személyesen a párt főtitkára rendkívül méltányolja az exportra dolgozók felelősségét, ne­künk ezért bizonyos többletjavadalma­zás is jár. Mindannyiunkat jobb, még jobb munkára ösztönöz. Mint ahogy a párt főtitkárának a dolgozók iránti messzemenő gondoskodását bizonyítja az alig egy hónapja lezajlott Pártkon­ferencián, a nyereségrészesedés egy részének m­ár a tavaly való­di­ sakás fizetésére vonatkozó határozat is... Dolgozó vagyok, feleség, anya, nagymama. E «négyes minőségemben» gondolok most Elena Ceauşescu elv­társnő közelgő születésnapjára, akinek mint tudósnak, mint élenjáró politikus­nak kimagasló hozzájárulásáért a haza általános haladásához, tiszta szívből kívánok boldog, hosszú életet.“ Stefania Maftei kötőnő botoşani-i származású, 12 éve dolgozik a gyárban, a gyár 6-os számú pántalapszervezeté­­nek titkára. „Szakképzetlen munkás­ként kezdtem, ma már négy kötőgépen dolgozom, és kizárólagosan exportra­­ jegyzem a szavait. — Persze, ehhez nem csak a magam hozzáállására, ha­nem a munkatársaim segítségére is szükség volt. 21 évesen lettem párttag, az alapszervezet tagjainak akkori hoz­zászólásaira jól emlékszem, hiszen a­­zok lényege két szóban kifejezhető: bizonyítanom kell. Bizonyítanom, hogy kiérdemlem a kommunista címet. És én igyekeztem-igyekszem bizonyítani. Ismerem gyárunk történetét. Figyelem­mel követtem a nemrég lezajlott Or­szágos Pártkonferencia munkálatait. Jó néhány, a könnyűiparral kapcsolatos adatot megjegyeztem, ezek szerint: az utóbbi 22 évben gazdasági ágazatunk exportja 16-szorosan növekedett. Büsz­keséggel tölt el az a tudat, hogy e­­zekhez az eredményekhez a mi gyá­runk is jelentősen hozzájárult. Felké­szültünk az idénre is, intézkedéseket hoztunk a munka­ és a termelés, a technológiák korszerűsítésére, a­­melyek biztosítani fogják az idei termelés magasabb mennyiségi és mi­nőségi mutatóinak maradéktalan telje­sítését. Ez alkalommal szeretném ki­fejezni a magam, de részlegünk vala­mennyi dolgozójának mély háláját és megbecsülését Elena Ceauşescu elvtárs­nőnek magasrendű szakavatottságáért és kommunista felelősségéért, amellyel a román társadalom egész fejlesztési folyamatába bekapcsolta a tudomány és a világtechnika legfejlettebb vív­mányait. Éljen soká! PATAI SÁNDOR * Magas fokú tisztelet S. Bedő Mária vegyészmérnök, a kötő­anyag és azbocement kutatóintézet brassói fiókjának fölkutató­ja a bu­karesti ipari kémia karr elvégzése után visszakerült Brassóba, a cementszak­­m­ába. Kettős hazaitalálásról van szó, születési helye is Brassó, a cementszak­ma pedig családi ha­gyomány. — Hogy alakultak az egyetem utáni első évek? — kérdeztem Bedő Máriát. — A cementgyárban 1965-től 1970-ig dolgoztam mint laborfőnök. 1970-ben lettem, azóta vagyok kutató... — Végül is hogyan, miért választ az ember ilyen „nyugtalan“ életpályát? — Én inkább izgalmasnak nevezném, mert a kutató munkában, bár távolról sem hasonlítható a vaksötétben való út­kereséshez, mindig fel kell készülnünk a meglepetésre, a sikertelenségre. A­­zonban ez utóbbi vonatkozásában mi­nőségi változások történtek az utóbbi évtizedek során. A kutatások egyrészt hatalmas anyagi eszközöket és emberi erőt követelnek, emésztenek fel, más­részt a tudomány lévén anyagi terme­lő erő is, haladási iránya, eredményes­sége közvetlenül hat az illető nemzet­gazdasági ágazat globális fejlődésére. Ezért napjainkban szükségszerű köve­telmény a nemzetgazdaság főbb fejlesztési irányainak és a megfelelő kutatási irányoknak a legszorosabb, ha lehet, tökéletes összehangolása. E területen fejt ki óriási jelentőségű te­vékenységet a Tudomány- és Oktatás­ügyi Országos Tanács, élén dr. Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtárs­nővel, akinek hozzáértését, munkabí­rását nemcsak a hazai tudományos élet képviselői, hanem a külföldé is osztat­lan elismeréssel, magas fokú tisztelet­tel illetik.­­ Az építőanyagipari kutatások nem produkálnak olyan látványos eredmé­nyeket, mint teszem, az elektronikai, biokémiai vagy magfizikai­­kutatások... — Ez igaz, mégsem érezzük magun­kat háttérbe szorítottn­ak, hiszen min­den kutatási eredményünk közvetlenül járul hozzá a nemzetgazdaság fejlő­déséhez. Építkezés nélkül elképzelhe­tetlen a haladás. Eleinte a nagy kezdő szilárdságú cementtel, később az alu­­minát-, illetve a hidrotechnikai ce­mentekkel foglalkoztam, hogy 1978-tól a fehércementre összpontosítsak. — Látható, tapintható eredmények... — Vannak, persze, hogy akadnak. Mert ha az 1978-ban gyártott cemen­tünk fehérség! foka 68—70 százalékos volt, úgy napjainkra elérte a 78—80- at, szilárdsága pedig a négyzetmillimé­­terenkénti 25 newtonról 40—45-re nö­vekedett. Ez utóbbi így eléri a szürke cementét, ami nagyon lényeges. A 10 százalékos fehérség! fok növekedés mö­gött rengeteg próbálkozás áll. Elena Ceauşescu elvtársnő következetes ma­gatartásának köszönhetően ugyanis az új kötőanyagok hazai gyártását céljául kitűző kutatótevékenység jelentős mér­tékben fellendült, megfelelő anyagi tá­mogatásban részesült. Mindez kutató­csoportunkat is arra ösztönözte, hogy az Elena Ceauşescu elvtársnő munkás­sága iránti magas fokú tisztelet meg­nyilvánulásaként, erőnket nem kímél­ve dolgozzunk. Ily módon, sikerült ki­dolgoznunk a fehércement merőben új gyártástechnológiáját. E technológiának köszönhető, hogy az egyre inkább ke­resett fehércement mind nagyobb mennyiségben áll a felhasználók ren­delkezésére. Építészeti díszítőelemek, betonok és habarcsok, betonlapok, bur­kolatok készítésére használják. S ami szintén lényeges, a világ számos orszá­gába exportáljuk. SZŐKE ATTILA 1988. I. 5. ­ A legreprezen­tatívabbn­ak számító berendezésben, a klinkerkemencékben folyamatosan lobog a láng é­s folyama­tosan dübörögnek az őrlőmalmok a­­célgolyói is, magasba kígyóznak a szál­lítószalagok, a vezérlőteremben vigyázó szemek követik a jelzőlámpák villód­zását, a mérőműszerek kilengéseit. Az althévízi kötőanyagipari kombi­nát nehéz, belső átszervezésekkel is megterhelt évet hagyott maga után. A menetközben foganatosított intézkedé­sek, amelyek főként a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felszámolását szol­gálták, hozzájárultak ahhoz, hogy a kombinát múlt évi mérlegébe jó né­hány pozitív, sőt, kiemelkedő tétel is bekerülhessen. Pavel Mărculeţ mérnök, a nemrégiben kinevezett új vezérigaz­gató ezek között említi az exportterv túlteljesítését — az althévízi cement legnagyobb részét kemény valutában értékesíti az ország —, az idei terv­feladatok teljesítésének a megalapozá­sa szempontjából pedig a beruházások­nál elért előnyöket hangsúlyozza. A kombinátban jelenleg tucatnyi ce­mentfajtát állítanak elő, a legkülönbö­zőbb tisztasági, tartóssági, ellenállási követelményeket tudják — a szakma világszínvonalán — kielégíteni. Az a- Folyamatosan nyagtaka­rékosság területén is mutat­hatnak fel jó eredményeket, nagyobb mértékben a samottégla-béléseknél (44%-ot sikerült megspórolniuk), kisebb mértékben (4 százalék) az őrlőmalmok acélgörgőinél. Az új vezetőség, Elena Ceauşescu elv­társnőnek a tudomány és oktatás kongresszusán mondott beszédeibe foglaltakra alapozva, ismét „mozgásba hozta“ a belső műszaki é­­let hagyományos formáit-fórumait: fel­élénkült a mérnökök, technikusok bi­zottságának a tevékenysége, s a köz­vetlen termelési folyamatot, a délutáni és az éjjeli váltásokat is megerősítet­ték műszaki segédlettel. Most, január­ban indulnak be a szakképesítési és polikodifikálási tanfolyamok, ezekkel egyidejűleg a KISZ-bizottság is na­gyobb súllyal vállal szerepet a szak­mai-tudományos bizottságok munkájá­nak a fellendítésében. És most, idei első lapszámunkban szóljunk az olthévízi cementgyártók közül azoknak a gondolatairól, akiket az érkező új esztendő a munkahelyen, kötel­esség-teljesítés közben talált. lobogó lángok Dumitru Olteanu mester egy 14 mun­kásból álló váltást irányított a liszt­malmoknál. A mészkő, agyag, pirit és más adalékanyagok keverésénél nem­csak a „receptek“ helyes összetételére figyeltek fel, hanem arra is, hogy a forgódoboikat maximálisan töltsék fel, ugyanis az acél őrlőgolyók a teljes töltésnél kopnak a legkevésbé. Csoport­jából az élenjáró Mircea Gheorghe la­katost, a­­veterán­ Cornel Crăciun fűtőt és Emilia Negru szállítószalag-gépke­zelőt, 3 gyermek gondos édesanyját említjük meg, hozzájárulásukért a vál­tás közel 3 000 tonnányi termelésének az eléréséhez. — Idei első rekord term édésünkkel Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő közelgő születés­napja előtt tisztelgünk — mondotta a mester. A­ 37 éves, helybeli Kádár István o­­perátort és munkatársait, Viorel Co­­ciorbant, Katona Mihályt és Gheorghe Ghindeát, az égetőkemencék lángjai­nak fényénél érte az új esztendő. Kádár Istvánnak a felesége is itt, a kombi­nát étkezdéjében dolgozik, s nagyon örülnének neki, ha az új esztendőben fiatal házaspárból kisgyermekes szü­lőkké válhatnának. Éppen ezért hálá­val gondolnak Nicolae Ceauşescu elv­társira, Elena Ceauşescu elvtársnőre, azért a gondoskodásért, amelyet a csa­lád helyzetének megszilárdításával szemben tanúsítottak. Nicolae Pleşa a cementmalmoknál vezette az újévi váltást. „Jobbkeze“, Vasile Simion lakatos, Ana Oprea o­­perátor és tucatnyi társuk vigyázták felül a berendezések működését, azon igyekezve, hogy a főjavítás után, de­cember 24-én megindított cementvonal továbbra is maximális teljesítményt nyújtson. A kombinát reprezentatív vezérlőter­mében Szász Csilla és Csömör Ildikó operátorokat az új esztendőt köszöntő felirat mellett a televízió munkatársai is megörökítették. Amire ezek a so­rok megjelennek, egy egész ország té­vé­nézői láthatták őket, amint Horia Bocan mérnök ünnepi szavaihoz csat­lakozva, az idei első váltás munkasi­kereivel illő módon Nicolae Ceauşescu elvtárs, Elena Ceauşescu elvtársnő kö­zelgő születésnapját köszöntik ő­k is. EKES LÁSZLÓ T­örtén­elmet tanítva. •• Történelmet tanítok immár 11 éve, tudom, hazánk történelmének az utób­bi 22 év — a IX. Pártkongresszustól eltelt időszak — messzemenően a leg­gyümölcsözőbb korszaka, melyet mél­tán fémjelez a párt főtitkárának, álla­munk elnökének a neve. Feladataimat — mondhatnám: büszkeséggel vállalt feladataimat — is jól ismerem: olyan fiatalok nevelése, akik teljes odaadás­sal és kellő felkészültséggel vállalják­­folytatják azt a nagyszerű országépí­­tő munkát, amelyet — a párt főtitkára által kijelölt úton — szüleik megkezd­­tek-folytatna­k. Mélyen visszhangzanak ma is bennem azok az igen értékes útmutatások, amelyeket alig két hó­nappal ezelőtt a Tudomány- és Okta­tásügyi Országos Tanács plenáris ülé­sén doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnő fogalmazott meg a számunkra, tanügyi dolgozók szá­mára. Vezérfonalként irányít tevékeny­ségemben az útmutatás: az oktatás nö­velheti és növelje is szerepét a nevelés­ben, a tudományos, materialista vi­lág-, és életszemlélet, a kommunista, hazafias és forradalmi meggyőződések, az egész nép munkája, a szocialista és kommunista építőmunka melletti fe­lelősségteljes elkötelezettség kialakítá­sában. A nevelés — hívja fel a figyel­münket Elena Ceauşescu elvtársnő — legyen mindig munkával és munkára nevelés! Mély igazság: a fiatalok isko­lai nevelésétől, a fegyelem, a rend és a felelősség szellemében történő neve­lésétől függ ugyanis jó viszonyulásuk a termeléshez, a gazdasági és társadal­mi élethez, az ország fejlesztési terve­inek és programjainak egész megvaló­sításához. Az oktatás — hangzik szá­munkra a felhívás — fordítson állandó figyelmet a gyakorlati képzés kérdésé­re, olyan abszolvensek felkészítésére, akik jó eredményekkel kapcsolódhat­nak be a termelő munkába. A gyakor­lati képzéssel párhuzamosan azonban nem hanyagolható el az elméleti ok­tatás. Annak megértése-elfogadtatása a fiatalokkal, hogy a történelem folya­mán minden eddigi társadalmi rendek legszebbekét építjük, hogy végső cé­lunk a kommunista társadalom — a történelem legemberarcúbb társadal­ma — felépítése. Magam is a legmelegebben és tiszte­letteljesen köszönetért mondok doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnőnek a tanügyi káderek — va­lamennyiünk — számára is számos al­kalommal megfogalmazott orientáció­kért, feladatokért és útmutatásokért, mert meggyőződésem, hogy így a ránk ruházott nagy felelősség arányában já­rulhatunk hozzá mi is a Román Kom­munista Párt XIII. Kongresszusa nagy horderejű határozatainak teljesítéséhez. Ez alkalommal szeretném kifejezni mély hálámat és megbecsülésemet Elena Ceauşescu elvtársnőneek magas­rendű szakavatottságáért és kommunis­ta felelősségéért, amellyel a román társadalom egész fejlesztési folyamatá­ba bekapcsolta a tudomány és az ok­tatás legfejlettebb vívmányait. Éljen sokáig! DAN GIUVERCA, a brassói 6-os számú általános iskola tanára BL 1. SZÁM 3. OLDAL

Next