Brassói Lapok, 1904. augusztus (10. évfolyam, 175-198. szám)

1904-08-02 / 175. szám

Tizedik évfolyam. Brassó, Ili04 Kedd, augusztus 2. 175. gjggggggjggggggggpBMjg^gM 'HN­TIWIji mi lHlHI I1 W szám POLITIKAI LAP &z®Fl£©S3£5Bé3r dl laa^iiTOföi: ,: BRASSÓ, KAPU-ÎJTCZâ 60. SZÁM. Eg^z évre 20 kar. Fél évre 10 tor. Itegyd évre 5 tor. Egyes szám ára 8 fillér. Kapható az összes hírtapelárusitóks AL txasatwtuBi. Vámpolitikai kérdések. Brassó, aug. 1. (S7—y.) Sokkal életbevágóbb, el­­sőbbrendü kérdések azok, melyek az ország közgazdasági jólétére kihatóak, mint azok, melyekből a közjogi szőr­­szálhasogatás meg talán a politikai akarnokság is nemzeti sérelmeket nevelt. Ezek a sérelmek bizonyos feszült viszonyt teremtettek a király és nemzet között, s még feszültebbet a velünk barátságos, s egymásra utalt államok között, az ország óriási anyagi és er­kölcsi kárára. Nem mindegy, hogy az ország,­­ kivált most, a­mikor a természeti mos­­tohaságok miatt nagy gazdasági vál­ság fenyegeti,­­­miből él meg. Ezért kellene a nemzeti vagyono­­sodás talaját is művelni. És itt óriási fontosságúak a vámpolitikai kérdések. Ezekben azok a kormányképvise­lők, a­kik szakavatottan is erős fix­pontokon dolgoznak érdekeink védel­mére, már megkezdték a tárgyaláso­kat úgy Olaszországgal, mint Német­országgal. Majdnem ki van zárva, hogy Olasz­országgal rövid idő alatt egyezség jöj­jön létre, mert a horvámkérdésben ki­­egyenlítketlennek látszik az ellentét. Az asz kormányt kellemetlenül lepte meg a magyar képviselők szilárd magatar­tása, mert biztosan számított rá, hogy legalább évenkénti 800.000 hektoliter apuliai fehér bor számára kedvezmé­nyes vámot eszközölhet ki. Magyar részről viszont arra számítottak, hogy az olasz kormány már a borvámked­vezményről végleg lemondott. Most a kiábrándulás kölcsönös. Németországgal most már aligha­nem az eddiginél is kedvezőtlenebb vi­szonyok közt fogják tovább folytatni az alkudozást. Időközben ugyanis fon­tos lépés történt Oroszország részéről­ Az orosz minisztertanács elnöke, Witte a volt híres orosz pénzügyminiszter fölkereste Billow gróf német kanczel­­­­lárt Norderney tengeri fürdőben s azt hiszik, hogy a két államférfi meg fog egyezni egymással a német-orosz ke­reskedelmi szerződés tárgyában. Orosz­országnak ugyanis pénzre van szüksége s mivel az orosz államkötvényekkel már nagyon is elárasztott franczia kö­zönség, elkedvetlenedve az e papírok árfolyamcsökkenéséből szenvedett több száz millió veszteség által, már nem igen hajlandó újabb orosz kölcsön be­fogadására. Oroszország most a német pénzpiac­on akar kopogtatni s arra kéri a német kormány támogatását. Hogy ezt kinyerje, kész belenyugodni a német gabonavámokba, miként azo­kat minimális tételekben az új vámta­rifa megállapítja, így el lenne hárítva a német-orosz kereskedelmi szerződés főnehézsége. Ha pedig egyszer Németország megegyezett Oroszországgal, akkor könnyebben beszél velünk. Minket ugyan nem annyira a gabonavámok, mint az állatbevitelünket megnehezítő állategész­ségügyi rendszabályok s azoknak né­met részről túl szigoru, sőt gyakran részakaratú kezelése érdekel. Ha ezen a téren engedményeket nem kapunk, akkor nekünk magyaroknak semmi hasznunk a kereskedelmi szerződésből s szakemberek véleménye szerint jobb, ha meg nem kötjük kezeinket. Az osztrák érdek azonban úgy Németor­szággal, mint Olaszországgal szemben szorítani fog bennünket arra, hogy bár minden haszon nélkül, beler­enjj­nk valamiféle szerződésbe és segítsünk megmenteni Ausztriának annyit, a­mennyit lehet. Természetesen a kereskedelmi szer­ződések megkötésének lényeges föltéte­le, hogy a magyar-osztrák vámterület, közössége megmaradjon. Hogy azon­ban az osztrák parlament a vámszö­vetséget s az ezzel kapcsolatos többi kiegyezési törvényt megszavazza, arra most sincs semmi kilátás. Az akadály, a „Brassói Lapok“ tárczája Homályban. Irta : Borossó Miklós. Komor sötétségben botorkálok, A fényt, világot keresem, Czéltalan czél, a melyre vágyom S az álmot űzöm, kergetem. Utatlan után haladok fel Bár rögbe botlom untalan, S tovább tartok vérző szivemmel Mig bennem érző szikra van. S a létnek tengeréhez érve Hol­tum­an lidércz-fény lobog; E pontot sóvár szemmel nézve: S a part mohón felém ragyog, Mig lelkem vágyón által szállott Vergődve bár habok felett, Egy érzés villan át agyamban: Oh ! partot érni nem lehet ! . . . Fővárosi levél. — A „Brassói Lapok” eredeti tárcája. — Budapest jul. 30. Budapest első­sorban mulatós város. A fényes utczák, a zsibongó forgalom, az utczákon járó-kelő ezernyi elegáns úr és hölgy azt a benyomást kelthetik az ide­genben, hogy a magyar metropolisban nem ismerik a szegénységet s ha estén­­kint elhalad a fényben úszó utczákon, a számtalan kávéházitól a zene ütemei csap­­ják meg, a gummikerekü kocsik százai vidám urakkal és hölgyekkel nesztelenül robognak tova a meleg éjszakába — azt hiheti a szemlélő, hogy ez a gondtalanok és vidámak városa. Van is ebben sok igazság. De a főigazság mégis az, hogy ez a csillogó külső bizony nagy nyomort, sok bűnt takar, hogy bizony itt nehezebb az élet, mint a­ nyugalmasabb vidéken, ahol ha nem is szórakoznak annyit az emberek, de nem is nyomorognak ilyen sokan. Mégis első­sorban mulatós város Bu­dapest. A fővárosi ember életelemévé vált­ az, hogy amikor csak az ideje és a pénze megengedi, szórakozzék. Ezért nyá­ron, a­mikor a tehetősebbek, vagy akik a dolguktól ráérnek, kimenekülnek a ház­tengerből, nyaralni, fürdőzni, bár meg­csappan a főváros lakossága, de akik itt maradnak, azok csak úgy kiveszik a ré­szüket a szórakozásokból nyáron is mint télen. Ha leszáll a nap a budai hegyek mögött s enyhet adó hús váltja fel a ká­nikulát, megindul a népvándorlás­­ Ős­­budavárába. Szinte tipikus mulatóhelye lett ez a milleniumi esztendőben épített érdekes fa­város Budapestnek. Bizony az érdekes építményeken kívül alig van már itt valami, ami a komor ünnepies régi Budára emlékeztet, amelyben a spahik és janicsárok voltak az urak s Mátyás király palotájában zsarnok szultánok félholdja lengett. Minden izében modern mulatóhely ez az ősbudavára. A nyílt színpadon, a

Next

/
Thumbnails
Contents