Brassói Lapok, 1904. augusztus (10. évfolyam, 175-198. szám)

1904-08-02 / 175. szám

Tizedik évfolyam. Brassó, Ili04 Kedd, augusztus 2. 175. gjggggggjggggggggpBMjg^gM "HIITIWIÍi mi lHlHI I1 W szám txasatwtuBi. POLITIKAI LAP &z®Fl£©S3£5Bé3r dl läa^iiTOföi: ,: BRASSÓ, KAPU-ÎJTCZâ 60. SZÁM. Eg^z évre 20 kar. Fél évre Î0 tor. Itegyd évre 5 tor. Egyes szám ára 8 fillér. Kapható az összes hlrtapelárnsitóksAL Vámpolitikai kérdések. Brassó, aug. 1. (—z—y.) Sokkal életbevágóbb, el­­sőbbrendü kérdések azok, melyek az ország közgazdasági jólétére kihatóak, mint azok, melyekből a közjogi szőr­­szálbasogatás meg talán a politikai akarnokság is nemzeti sérelmeket nevelt. Ezek a sérelmek bizonyos feszült viszonyt teremtettek a király és nemzet között, s még feszültebbet a velünk barátságos, s egymásra utalt államok között, az ország óriási anyagi és er­kölcsi kárára, Nem mindegy, hogy az ország, — kivált most, a mikor a természeti mos­­tohaságok miatt nagy gazdasági vál­ság fenyegeti, — miből él meg. Ezért kellene a nemzeti vagyono­­sodás talaját is művelni. És itt óriási fontosságúak a vámpolitikai kérdések. Ezekben azok a kormányképvise­lők, a kik szakavatottan is erős fix­pontokon dolgoznak érdekeink védel­mére, már megkezdték a tárgyaláso­kat úgy Olaszországgal, mint Német­országgal. Majdnem ki van zárva, hogy Olasz­országgal rövid idő alatt egyezség jöj­jön létre, mert a borvámkérdésben ki­­egyenlitketlennek látszik az ellentét. Az asz kormányt kellemetlenül lepte meg a magyar képviselők szilárd magatar­tása, mert biztosan számított rá, bogy legalább évenkénti 800,000 hektoliter apuliai fehér bor számára kedvezmé­nyes vámot eszközölhet ki. Magyar részről viszont arra számítottak, hogy az olasz kormány már a borvámked­vezményről végleg lemondott. Most a kiábrándulás kölcsönös. Németországgal most már aligha­nem az eddiginél is kedvezőtlenebb vi­szonyok közt fogják tovább folytatni az alkudozást. Időközben ugyanis fon­tos lépés történt Oroszország részéről- Az orosz minisztertanács elnöke, Witte a volt hires orosz pénzügyminiszter fölkereste Billow gróf német kanczel- ! lárt Norderney tengeri fürdőben s azt hiszik, hogy a két államférfi meg fog egyezni egymással a német-orosz ke­reskedelmi szerződés tárgyában. Orosz­országnak ugyanis pénzre van szüksége s mivel az orosz államkötvényekkel már nagyon is elárasztott franczia kö­zönség, elkedvetlenedve az e papírok árfolyamcsökkenéséből szenvedett több száz millió veszteség által, már nem igen hajlandó újabb orosz kölcsön be­fogadására, Oroszország most a német pénzpiaczon akar kopogtatni s arra kéri a német kormány támogatását. Hogy ezt kinyerje, kész belenyugodni a német gabonavámokba, miként azo­kat minimális tételekben az uj vámta­rifa megállapítja. így el lenne hárítva a német-orosz kereskedelmi szerződés főnebézsége. Ha pedig egyszer Németország megegyezett Oroszországgal, akkor könnyebben beszél velünk. Minket ugyan nem annyira a gabonavámok, mint az állatbevitelünket megnehezítő állategész­ségügyi rendszabályok s azoknak né­met részről tulszigoru, sőt gyakran roszakaratu kezelése érdekel. Ha ezen a téren engedményeket nem kapunk, akkor nekünk magyaroknak semmi basznunk a kereskedelmi szerződésből s szakemberek véleménye szerint jobb, ha meg nem kötjük kezeinket. Az osztrák érdek azonban úgy Németor­szággal, mint Olaszországgal szemben szorítani fog bennünket arra, hogy bár minden haszon nélkül, beleraenjilnk valamiféle szerződésbe és segítsünk megmenteni Ausztriának annyit, a mennyit lehet. Természetesen a kereskedelmi szer­ződések megkötésének lényeges föltéte­le, hogy a magyar-osztrák vámterület, közössége megmaradjon. Hogy azon­ban az osztrák parlament a vámszö­vetséget s az ezzel kapcsolatos többi kiegyezési törvényt megszavazza, arra most sincs semmi kilátás. Az akadály, Fővárosi levél. I „Brassói Lapok“ tárczáia Homá'yban. Irta : Botossá Miklós. Komor sötétségben botorkálok, A fényt, világot keresem, Czéltalan czél, a melyre vágyom S az álmot űzöm, kergetem. Utatlan utón haladok fel Bár rögbe botlom untalan, S tovább tartok vérző szivemmel Mig bennem érző szikra van. S a létnek tengeréhez érve Hol tulnan lidércz-fény lobog; E pontot sóvár szemmel nézve: S a part mohón íelóm ragyog, Mig lelkem vágyón által szállott Vergődve bár habok felett, Egy érzés villan át agyamban: Oh 1 partot érni nem lehet 1 . . . — A „Brassói Lapok* eredeti tárcája. — Budapest jul. 30. Budapest első sorban mulatós város. A fényes utczák, a zsibongó forgalom, az utczákon járó-kelő ezernyi elagáns ur és hölgy azt a benyomást kelthetik az ide­genben, hogy a magyar metropolisban nem ismerik a szegénységet s ha estén­­kint elhalad a fényben úszó utczákon, a számtalan kávéházitól a zene ütemei osap­­ják meg, a gummikerekü kocsik százai vidám urakkal és hölgyekkel nesztelenül robognak tova a meleg éjszakába — azt hiheti a szemlélő, hogy ez a gondtalanok és vidámak városa. Van is ebben sok igazság. De a főigazság mégis az, hogy ez a csillogó külső bizony nagy nyomort» sok bűnt takar, hogy bizony itt nehezebb az élet, mint <% nyugalmasabb vidéken, ahol ha nem is szórakoznak annyit az emberek, de nem is nyomorognak ilyen sokan. Mégis első sorban mulatós város Bu­dapest. A fővárosi ember életelemóvó vált-az, hogy amikor csak az ideje és a pénze megengedi, szórakozzék. Ezért nyá­ron, a mikor a tehetősebbek, vagy akik a dolguktól ráérnek, kimenekülnek a ház­tengerből, nyaralni, fürdőzni, bár meg­csappan a főváros lakóssága, de akik itt maradnak, azok csak úgy kiveszik a ré­szüket a szórakozásokból nyáron is mint télen. Ha leszáll a nap a budai hegyek mögött s enyhet adó hüs váltja fel a ká­nikulát, megindul a népvándorlás — Ős­­budavárába. Szinte tipikus mulatóhelye lett ez a milleniumi esztendőben őpitett érdekes fa-város Budapestnek. Bizony az érdekes ópitmónyeken kívül alig van már itt valami, ami a komor ünnepies régi Budára emlékeztet, amelyben a spahik és janicsárok voltak az urak s Mátyás király palotájában zsarnok szultánok félholdja lengett. Minden izében modern mulatóhely ez az ösbudavára. A nyílt színpadon, a

Next

/
Thumbnails
Contents